Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-04-11 / 15. szám

Hidy Iréu, Csendes Alice, Solti Vilma is. Majd meglátjuk, hogy akik helyükbe jőnek, érnek e annyit, mint a régiek. Reméljük a legjobbat . . . Az e heti előadások általában szépen sikerültek. Egy kivételével még mindig a téli szezónban szinrekerűlt darabokat kaptunk. Már annak az egynek azonban egy kicsinyt meg volt a tavaszias íze. Tartsunk azonban sorrendet. Szombat és vasárnap a Bálkirálynő (a szinlap szerint királyné!) ment. Szövegírói Hamilton és Hicks urak megmutatták, hogy nemcsak a nagy, de a kis szellemek is találkozhatnak. És találkozván, kapunk egy olyan hig és gyarló kis mesét, aminőt ők fabrikáltak. Mert hisz szép, szép az a Hamupipőke története. De valamit mégis csak kéne a librettistáknak a magukéból is hozzáadni. Adtak is egy hat (nálunk a karszemélyzet csekély létszáma folytán négy) lányos rendőrtisztet és egy dadogó lordot. Ennyi az egész. Ezért ugyan kár az angoloktól hozni librettót. Szerep egy van az egész darabban. Minthogy azonban az az egy Kormos Ilonka kezében volt, érdemes volt az előadást végig nézni. Finom és bájos Hamupipőke volt, megható bánatával, elragadó álmodozó rajongásával, majd meg mint bálkirálynő tündöklő szépségével és pajzán humorával. Énekszámait mind gyönyörűen adta elő, tetszett is mind, legnagyobb sikert azonban a tyúkról meg a tojásról szóló betétként beillesztett kupiéval aratta, minek előadásában igazi francia esprit derűje ömlött el. A közönség egész estén át zúgó tapsok közt ünne pelte kedvencét. Partnere Medgyasszay volt, aki a theagőzről szóló duettben tüntette ki magát egyébként nem sokat érő szerepében. A többi szereplők ről még mostohábban gondoskodtak a szerzők, pedig Soltitól pld. szívesen hallottunk volna valami szép áriát. Báthory a dadogó lord kinos alakjába szeretett volna némi humort önteni. Nem rajta múlt, hogy ez nem sikerülhetett. A darab kiállításáról az igazgatóság igen gyarlón gondoskodott. A hercegi lakás, sőt a hercegi társaság is meglehetős szegényes volt. Volt olyan úr is, aki kétsorgombos kabátban jelent meg a herceg bálján s voltak számosan, akik meg sem jelentek, hisz úgyis oly kicsi a szin pad ! Hétfőn u. n. jutalomjáték volt Bátori Béla cim alatt. Bátori Béla igen derék, igen rokonszenves színész. Helyeseljük, hogy őt a közönség valódi művészi érdemeiért ünnepelni, sőt honorálni kívánja. A baj csaak az, hogy ezek a jutalomjátékok csak a kassza megtöltésére vannak hivatva, de a jutalmazandónak belőle jóformán semmi haszna nincs. Legfeljebb az, amit külön gyűjtenek számára a közönség körében. Már pedig a dolognak az lenne a természetes rendje, hogy a jutalmazandó az előadás jövedelméből is kapjon egy méltányos részt. Hisz a közönség ez egy este valóban csak a fogait — hát az a riska hunnan került ide ? Kié ez a riska ? Ezt mondja meg, ha jót akar ! — Meg is mondom, — válaszolt a kérdezett — e riska az enyém. — A kendé? — Enyém hát, a saját nevelésem. A múlt héten lopták el tőlem. Valami gazember ... Az egész falu megmondhatja, hogy az enyém. Tót Dömötörnek sehogyse tetszett ez a fordulat. Alábbhagyott a nagy garral. Csak még egy kérdést kockáztatott: — Hát a csendbiztoshoz elmerne-e jönni ? — El én, akár menten . . . Erre a határozott kijelentésre nagy csöndesség következett. Gara Illés önkéntelenül odább húzódott Tót Dömötörtől, a másik mellé. Ott a berek szélén az ős-embereknek egy társulási processzusa ment végbe: a birtokosok szövetkezése a tulajdonjog védelmére. Garab Illés megszólalt. — Ha kendó a tehén, hát vigye. Én ettől az embertől vettem a vásáron. Negyven forintért vettem, áldomást is fizettem. — Úgy? — mondotta a tehén igazi gazdája — akkor hát ez lopta. Ez a tolvaj Fölemelte a botját. Szava határozottan, fenyegetően hangzott: — Visszaadja ám azonnal ennek a becsületes embernek a pénzét! Tót Dömötör egy pillanatig habozott. Vesztére, mert egy erős botütós a fejére fölvilágosította a helyzet és a pénz tarthatatlanságáról. A zBebébe nyúlt. — Vissza adom no. Hogyne adnám . . . Csak tudom, mi az igazság . .. mondotta a tolvaj. az illető szinész kedvéért csődül a színházba. Az ilyen névleges jut lomjátékok igen alkalmas mód mód a színészet diszkreditálására. Szeretnők, ha ezt a direktor is belátná s a jövőben vagy nem rendezne jutalomjátókot, vagy ha igen, akkor valóban jutalmazási céllal. Az ezen alkalommal szinrekerűlt Doktor úr egyébként a szezón eddigi legjobb nem-operett előadása volt. Bátori Puzsér betörőt adta, szeretetreméltó csirkefogó bonhomiával, ötletesen, pazar jó kedvvel. A publikum kacagott és sűrűn tapsolta kedves komikusát. Kitűnő alak volt Déri a rendőrtiszt (lord Bricsesz szerepében) ; járása, beszédmódja, mozdulatai a legpompásabb karikatúrának beillettek. A harmadik férfi szerepet a doktor urat Szathmáry adta, szintén igen jól. A feleség szerepót Holéczi játszotta, de ő nem érezte magát otthonosan a bohózat légkörében. Szathmáryné, Kovács, Csendes adták a többi szerepet, kitűnően illeszkedve a páratlanul jó ensemblebe. A közönsóg egósz este nagyszerűen mulatott. A keddi reprizt elengedtük volna. A Tavasz egyike azoknak az operetteknek, amelyekben valósággal tobzódik a legdurvább frivolitás. Valósággal lebújba való, ami a színpadon véghez megy és ami a legocsmányabb, itt frivolitás nem kiegészítő része a cselekménynek, hanem öncél. L'art pour Fart. A ledérség önmagáért. Muzsikája se valami sokatérő. Na hát ha a műsort nem tudják újdonságokból összeállítani, akkor inkább klaszikusjellegü operettekkel kellene kiegészíteni. A darab főszerepét Hidy Irén játszotta orfeumi allűrökkel, de amellett sok temperamentummal. Solti Vilma énektudását rosszal kamatoztatja az igazgatóság. Nem ilyen szerepekben kellene őt a színpadra kiállítani Báthonyi már sokkal jobban helyén volt, valamint a mindig jeleskedő Szathmáryné meg Bátori is. A darabot csekély közönség nézte csekély gyönyörűséggel. A sok léha, tartalmatlan operett után valódi lelki rekreáció volt számunkra a szerdán este bemutatott eredeti magyar darab : A császár katonái. A darab- — mint cime is sejteti — iránydarab. Az iránydaraboknál legtöbbször az a veszedelem fenyegeti az irót, hogy a propagált eszmék előtérbe tolása a drámai cselekmény rovására történik. Földes Imrének, A császár katonái fiatal, geniális szerzőjének legfőbb drámai írói érdemének tartjuk, hogy bár élesen támadja, maró szatírával ostorozza a közös hadsereget, bár az egész bonyo dalom azon alapul, hogy egy katonatisztet lefokoztak, mert a közös hadsereg szellemét bírálni merte, mégis sohasem téveszti el szem elől, hogy a dráma lényege a jellemeken és jellemek fejlődé sén alapuló cselekvény. A cselekvóny pedig az első szótól az utolsóig érdekfeszítő, izgalmas ős megrázó. Egy-egy jelenete, így amikor a cseh tiszthel)ettest vallatják, hogy az áruló nevét mondja meg, mikor a közüs uniformisban is magyarnak megmaradt Joásztól kardját elveszik, mert nem lövetett a népre, oly hatásosan van megkonstruálva, hogy a drámai technika elsőrangú mestereinek is becsületére válnék. A darab hőse egy fiatal kapitány, akit a túlságba vitt kötelességérzet előbb árulóvá, majd ebből folyólag saját véreinek gyilkosává tett s aki mindezért bálványozott szerelmének elfordulásával bűnhődik, ami aztán öngyilkosságba űzi. Csak az, aki valaha a közös hadsereg körében élt, tudhatja, mennyire élethű minden egyes alak, akit a szerző bemutat, de érezni mindenki egyaránt érzi ez alakok, s minden szavuk, minden oselekvésük igazságát. A költőben egyébként a humornak is bő vénája buzog, tud meggyőzni és megrázni is s azért valószínűleg nem csalódnak, akik tehetségétől még többet, még nagyobbat várnak. A darab, mely szerda estére zsúfolt házat vonzott, nálunk is nagy tetszés mellett került szinre. Pedig, amitől féltünk, azt igazolta az előadás. Nekünk nincs a darab előadásához megfelelő személyzetünk. így Szilassy kapitány megszemélyesítésére fiatal drámai szinész kellett volna. Bármennyire méltányoljuk Kovács tehetségét, semmikép nem tudott illúziót kelteni. Nem is volt elég katonás ós patetikus modora sem felelt meg a darab karakterőnek. A fiatal Karády szerepére is jó drámai szinész kellett volna, bár Medgyasszaitól sokkal többet kaptunk, mint amit vártunk. Viszont vártuk azt, hogy Déry Joász szerepében valami nagyon szépet produkál. Hogy ez nem történt meg, az éppen nem a képesség hiányán múlott. Déri nem tudta eléggó a szerepét s azért társalgásában több zökkenés volt. Mindazáltal elárulta egy-két jelenetben, hogy ő még e Bzereppel nagy sikert fog aratni, ha majd — másutt persze — negyedszer -ötödször adják. Ambicióval játszottak és harmonikusan szép alakítást produkáltak Szathmáry (Karády István), Holéczi Ilona (Karády Erzsi) és Lnke Rezső (Szedlacsek). Főkép lnke lepett meg bennünket átgondolt s átérzett játékával. Cseh tiszthelyettese, az életből ellesett alak volt, nagy jelenetében szívből jövő emberi hangokat hallottunk tőle. Az epizód szereplők közül kiemelendők Bátori, Vértes ós Gyárfás. A többi — kóristák játékában — színtelen alak volt. A darab — a csak mérsékelten jó előadás ellenére is — óriási hatást keltett. Örömünk tellett egy magyar dráma fényes sikerében. Tegnap este megint úgynevezett jutalomjáték volt, Ezúttal Holéczi Ilona cime alatt. Kiváló drámai művésznőnk tiszteletére, ki bármely nagy színpadnak is díszére válnék, zsúfolt ház jött egybe. Az előadás mégis jutalom volt, de nem a művésznő — ő csak virágcsokrot kapott — hanem a közönség számára, melyet a színészek jutalmaztak meg pompás előadással, amért a régi darabhoz oly nagy számban összejöttek. Holéczi fényes alakítást produkált. Büszkeségében imponáló, érzelmei kitörésében megkapó, megalázkodásában megindító volt s e mellett hódított szépségével. Olyan Claire, aminőt keveset láttunk még színpadunkon. Méltó partnerje volt Kovács, kinek férfias, erővel teljes, játékában ezen az estén nagy gyönyörűsége tellett a közönségnek. A pompás eneembleből kiemeljük még Dérit, Szathmárynét, Ráthonyit, Szathmáryt és Csendest. A közönség sokat könnyezett és tapsolt. — ör — HETI ÚJDONSÁGOK, Vidéki előfizetőinket igen kérjük, szíveskedjenek úgy a hátralékos, mint a jelen negyedévi előfizetést a küldölt postautalvány igénybevételével beküldeni. — Főapáti látogatás. Fehér Ipoly pannonhalmi főapát f. hó 8 án és 9-én titkárja kíséretében Pápán időzött a helybeli bencés székház és gimnáziuma meglátogatása céljából. — Április II. A 48-as törvények királyi szentesítésének ünnepén a középületekre kitűzték a nemzeti zászlókat. A plébánia-templomban ünnepi mise volt a hatóságok jelenlétében. — A nagyközönség a „mű-ünnep"-ről tudomást se vett. — Sorozás. A Pápa városi illetőségűek számára szerdán és csütörtökön tartották meg

1 A sorozó-bizottság tagjai voltak a közös hadseregtől : Zickely József alezeredes, dr. Nedeczky Góza ezredes-orvos, Groó Gyula főhadnagy; a honvédségtől : Aulik József őrnagy, dr. Illés Ignác ezredes-orvos és Rencz István hadnagy; a vármegyétől: Koller Sándor alispán, dr. Vadnay Szilárd megyei főorvos; a várostól: Mészáros Károly polgármester és Kemény Béla v. jegyző. A sorozás > eredménye a következő: felhivatott állításköteles a bárom korosztályban összesen 376, ebből besoroztatott mint újonc 45, mint egy éves önkéntes 3, mint póttartalékos 18, visszahelyeztetett 107, töröltetett 14, fegyverképtelen 50, távol maradt 136, megfigyelés végett katonai kórházba küldetett 3. — Tármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága junius elején közgyűlést fog tartani, melyen a szolgabírói állásokat fogják betölteni. Ugy halljuk, hogy az egyik I. oszt. szolgabírói állásra az általános tisztújítás alkalmával a jelölésnél mellőzött Doktorits Sámuel beadja pályázatát. — A dohánygyár köréből. A hivatalos lap folyó hó 7-iki száma közli, hogy a pénzügyminiszter Okolicsányi József, szegedi dohánygyári aligazgatót, a pápai dohánygyár igazgatójává nevezte ki. Huttkay László, eddigi igazgatót — mint halljuk — Szentgotthárdra helyezték át. — A kath. kör estélye. A pápai kath. kör múlt vasárnap tartotta ez idei utolsó felolvasóestélyót. Az egész idényben rendkívüli módon nyilvánult meg a tagok és hozzátartozóik páratlan részvétele; kóthetenkint tartott estélyein a bencések tornatermét mindig zsúfolásig töltötte meg előkelő közönsóg, s így mi sem természetesebb, mint hogy az utolsó alkalommal, kapuzáráskor ismét mind jelen óhajtott lenni. Ez az estély egyebekben nemosak kapuzárásról, hanem arról is nevezetes, hogy ekkor mutatkozott be a kath. kör dalárdája. Már a műsoron is jelezve volt a nagy szenzáció. (Hogy is ne, mit gondolnak: Pápán dalárda!) Sietünk kijelenteni, hogy az első fellépésből következtetve, szép, nagy jövőt jósolhatunk a dalárdának. Noha az ilyen köri dalárda helyett