Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-03-23 / 12. szám

éktelenítésén kívül az építtető polgárok zúgolódása is megmozdul, azt előre láthatni. Mert azért vagyunk egy város egyenlő polgárai, hogy velünk minden tekintetben egyenlően bánjanak el, még a házépítés kérdésében is. Egyiknél a szabályozástól eltérni és a másikkal betartatni: nem egyenlőség! A polgár csak a közérdek előtt kell, hogy meghajoljon. E közérdeket pedig körvonalozzák a törvényeken kívül a szabályrendeletek is. Ezek pedig, különösen építési ügyekben, kétféle mértékkel nem mérhetnek. Amint így mérnek, rögtön az egyéni hasznot vagy kárt emelik a közérdek fölé. És nem furcsa-e és sértő az is, hogy akik eddig építtettek, azokkal, legtöbbjével, betartatták az új utcavonalat. Hát mért kell éppen most lenni rajta, hogy az ezután építők az utcavonal betartása alól fölmentessenek. Azt mondják erre: azért, mert a megállapított új utcavonalak betartása néhol igen sok kültségébe kerülne a városnak. Elhisszük ezt és megengedjük, hogy ez terhes a városra. Azonban ezt látnia kellett volna a városnak a mostani építési szabályrendelet elfogadása előtt is, valamint a városrendezési tervrajz belügyminiszteri megerősítése előtt is. S tudnia kellett volna, hogy mit bir meg, s akkor aszerint módosítani a benyújtott javaslatokat és terveket, nem pedig most hozni egy szörnyű szabályzati pontot, amely mindenre jó, csak arra nem, amire céloznak vele. Továbbá következetesnek kellene lenni ezen utcaszabályozási költségek elleni félelemben. Mert egy hátraeső utcában, a Csatorna-utcában, több gyűlésen erőltetve keresztülhajtani a Moravekféle ház megvételét utcarendezési szempontból, a jelentősebb vonalakban pedig a kiadásoktól visszariadni: sem nem következetes eljárás, sem nem a város érdekében való. Ha csak pár száz garast akarunk évente áldozni az utcarendezésre s az új utcavonalakra. akkor dobjunk el minden idevágó szabályrendeletet, mert egy sem lesz jó sohasem. Mert mindig akadhat minden évben vagy egy nagyobb ház, vagy több kisebb ház építésénél oly nagy kisajátítási összeg, amelyre a képviselőtestület rámondhatja, hogy ez sok. S ez esetben mit csinálnak az újólag kijelölt új utcavonalakkal? Válogatni fognak az építtető polgárok között, hogy ki tartsa be az új vonalat s ki ne tartsa be? Köszönjük az ilyen eljárást, de nem kérünk belőle. Ez elfogadott pont tarthatatlanságán kívül még feltűnést keltett sokakban az a sürgősség, amely szerint be sem várják az új építési szabályrendelet kidolgozására kiküldött bizottság javaslatát, hanem még az előtt óhajtanák életbeléptetni az új módosítást. Bőt — s ez valami dodonai rejtélyre vezet — ahelyett, hogy e bizottságot utasították volna a megbízott munka mielébbi előterjesztésére, kimondták, hogy három hónapon belül nem is lehet a város zöld asztalára letenni javaslatukat. Hát ez meg már micsoda!? Miféle érdekek követelnek ilyen lehetetlenségeket? hogy ne mondjuk: abszurdumot? Valóban megáll az ember esze, mikor ily roppant fontosságú ügyekben, mint amilyen a város építési ügye is, efféle határozatokkal teszik próbára az okkereső elméket. Sokat tanultunk a raultkori közgyűlésből s résen leszünk, hogy az építési kérdésekben is előhaladás 8 ne visszaesés legyen. Egy r. képviselő. Márciusi ünnepek. A szabadság napjának megünnepléséről számolnak be az itt következő újabb tudósítások : A keresztény munkás-egyesület vasárnap d. e. felvonulást rendezett a honvéd szoborhoz s azt megkoszorúzta. Az egyleti helyiségből elinduló menet élén két hatalmas nemzeti zászlót vittek, melyek után a tagok — nők és férfiak — haladtak nagy számban. A szoborhoz érve, az egyesület dalárdája Zsilavy Sándor karmester vezetése mellett a Szózatot énekelte el, majd Meleg Imre sza valta a Talpra magyart hatásosan. Az ünnepi beszédet Maár JánoB káplán tartotta, hazafias lelkesedéstől áthatott szavakban elevenítvén fel a dicső múlt emlékeit. Beszéde végén elhelyezték a szobron az egyesület szép koszorúját. Még Szalag Lajos szavalta el lendülettel Petőfi Március 15. c. költeményét, s a dalárda elénekelte a Talpra magyart, azután a közönség a Himnusz fenséges akkordjai közben szétoszlott. — Délután 5 órakor az egyesület helyiségében folytatták az ünnepet, hol alkalmi felolvasással és szavalatokkal adott az egyesület kifejezést hazafias érzelmeinek. A katholikus kör vasárnap délután tartott hazafias ünnepe nagy közönség előtt folyt le a bencés gimnázium tornatermében. A Himnusz után Bónis Lajos szavalta el a Talpra magyart lelkesen. Két fiatal zongorista Hanauer Bözsike és Kákossy Károly, zongora-számot adtak elő. Értei mes, biztos játékuk szép reményekre jogosít. Kaptak is tapsot eleget. Az ünnep szónoka dr. Ujváry Endre hitoktató lelkész volt. Szónoki lendülettel előadott beszédében a nagy idők emlékezetét glorifikálta. A közönség az előadás végén zúgó tapsokban juttatta kifejezésre elismerését. Ezután Kiss Vilma értékes művészete szerzett ritka élvezetet a közönségnek. „Erdélyi magyar pásztorhangok"-at adott elő sokszor dicsért virtuóz technikájával. Végül Knüppeln Zsófika szavalt egy alkalmi költeményt tetszés mellett. A lelkes hangulatban lefolyt ünnélyről a hazafias közönség a Szózat éneklése közben oszlott szét. A leány egyesület vasárnap, 17-én ünnepelte 1848 március 15-ike nagy napja emlékének ötvenkilenczedik évfordulóját, szép, hazafias műsorral. Először Drach Jolán szavalta el Rudnyánszky Gyula „A leányok honszerelme" c. költeményét az ő kellemesen esengő hangján. Utána Bognár János, Bloch József által összeállított magyar dalokat adott elő hegedűn ügyes, érzésteljes előadásban, Nobel Henrike precíz zongorakisérete mellett. Schor Ármin polg. isk. igazgató volt az ünnepi felolvasó, ki a negyvennyolcas márciusi napokat ecsetelte élénk vonásokkal és megkapó természetességgel, mely méltán lekötötte a hallgatók figyelmét- és a végén az elismerés őszinte tetszésnyilvánításban tört ki. A 4-ik pont Horváth Lujza zongorajátéka volt, ki Weber-Liszt „Rondeau Brillanté" c. darabját adta elő, pontos készültséggel. Végül Nobel Jozefa szavalta el a nála megszokott hatással kitűnően Váradynak „Petőfi a Hortobágyon" c. melodrámáját, melynek hangulatos zenéjét Kun László irta és kitűnő összhangban Nobel Henrike zongorán, Bognár János hegedűn játszotta el. Az iparos-ifjak ünnepe. Március 15-iki szép ünnepeinknek méltó befejezése volt az iparosifjúság önképző egyletének vasárnap este tartott, kitűnően sikerült hazafias emlékünnepe, amely a főiek, igazgatóság engedelméből idén a főiskola tornacsarnokában folyt le. Helyes dolog is volt itt rendezni az ünnepet, mert pl. a Jókai-körben — ahol eddig szokták tartani — a megjelent nagy közönségnek féle sem gyönyörködhetett volna büszke család leányának kezéért, alig engedi Veréthyné bevárni leányának. Tudod, hogy az özvegy férjének könnyelmű költekezése ÓB saját fényűzése folytán az egykori gazdagságnak ma már romjaiból is keveset mutathat fel. Az ősi kastélyhoz jelenleg csak alig néhány hold föld tartozik. Amit maga és férje elvesztegettek, a régi fényt, jólétet most leánya által akarja és reméli visszaszerezhetni- A gazdag jövendőbeli vőt ki is szemelte már Holdváry Gézában, aki ki is tűzte célul magának, hogy a megye legszebb rózsaszála az ő keblét diszítse. Nézd, ott áll az ablakban s olvasható arcán az elégedetlenség, hogy a szép leány szemsugara nem az ő, hanem más keblében fakasztja a remény virágait. Holdváry Géza hasonlókép szép derék szál ifjú, gazdag család gyermeke, apja után több ezer hold birtok s anyai nagybátyja, Lánczay József után szinte nagy örökség vár reá. Jellemének alapvonása egyenesség volt, de a sors elkényeztette, környezete reá szoktatta, hogy minden óhajtása teljesüljön. Olvasható arcán az önhittség szülte követelés. Különösen dédelgette, hiúságát folyton élesztve, nagybátyja. Most is, amint félrevonulva látja, hozzá megy, s megszólítja : — Miért keresed a háttért, mikor neked mindenütt az első sor élén a helyed ? Miért engedted át ismét az első táncra Rózát ennek a jámbor fóldkóstolónak ? — Későn jöttem bátyám; felkérésemre Róza egyszerűen értésemre adta, hogy már foglalkozva van. Úgylátszik, hogy ezért az irántam hidegszivü leányért küzdve, csak kosárra számíthatok. — Gyerek, ne szégyenítsd meg családodat ily kishitüséggel, szólt erélyesen az öreg. Te őt választottad, a család beleegyezett, a tiednek kell lennie. Forgolódjál buzgóbban körüle, látogass ezután minél gyakrabban házukhoz. Én megmutatom, hogy két hónap alatt megüljük a menyegzőt. Táncnak, mulatságnak a Garáthy-házban a reggeli kelő nap vetett véget. Ekkor kezdtek búcsúzni jókivánataik megújításával a vendégek. Az öreg Lánczay hazaérkezve, azonnal hivatja számtartóját, aki e tisztje mellett még az öreg úrnak jogi tanácsosa, meghitt titkára is volt, s mint éles eszű, ravasz embert ismerték a vidéken. Ezzel tanácskozva állapította meg Lánczay öccse célhoz segítésének utját-módját. A terv foganatosítása nem késett sokáig. Pár hét múlva Lánczay megtudta, hogy Kondor Béla egy távolabbi .községben mérnöki munkáját, a tagosítást bevégezte s ennek befejezéséül az ott lakó nagybirtokos áldomást rendezett. Ezen alkalomból meglátogatta a község földesurát, mint régi ismerősét, Lánczay is. Ebéd után oda fordúl Bélához: — Majd elfelejtem mérnök úr, hogy egy megbízatásom van, amely Ont közelebbről érdekli. Ormay Jenő báró felkért, hogy ajánljak neki egy képzett mérnököt, Barsmegyében levő több határra kiterjedő birtoka rendezésére. Miután ez a községek földjeinek tagosításával is kapcsolatban történik, a munka valószínűleg egy pár évet fog igénybe venni s a honorárium, amint értettem, 10 — 12 ezer ezüst forint lesz. Én mérnök úrra gondoltam. Vegye fontolóra a dolgot s ha kedve volna a vállalkozásra, tudassa velem mielőbb. A mérnök őszintén kijelentette, hogy ha meghivást kap a jelzett feladatra s a feltételeket megfelelőknek találja, a megbízást elfogadja. Alig telt el egy hét, Ormay báró meghívólevele csakugyan megérkezett. A feltételek kedvezők voltak, a mérnök a szerződést aláirta. Mielőtt azonban elindult volna, látogatást tett Veréthyéknél. Oda érve, Rózát szép virágos kertjében pillantja meg. Hozzá siet s e szavakkal szólítja meg a szeretett leányt: — Róza, hivatásom távolabbra szólít, búcsúzni jöttem, de úgy, hogy boldogságom biztosítékát is magammal vihessem. Ismered lelkemet, tudod; hogy sorsom te lész, vagy a halál. Mondd meg kérlek, kész vagy-e fényről, dús gazdagságról lemondani, amelyre más férfiú karján reményed lehetne, s megosztanod velem szerény helyzetemben egy élet örömét, gondját? — Béla, szívem örökre a tied — felel a nő, kezét adva. Nincs hatalom, amely tőled elszakíthasson. — Köszönöm. Szavad boldoggá tett. Jer, most édes anyádtól fogom kérni a felhatalmazást, hogy a világ előtt is jegyesemnek vallhassalak. Róza ismerte anyja óhaját, terveit, s egy percre aggodalom fogta el. De ezt legyőzve, ismét biztatón szól: — Bármi legyen anyám határozata, Béla nyugodt lehetsz. A te jelszavaddal élek és halok én is. Veréthyné a mérnököt kimért udvarissággal fogadta. Béla szívből fakadt, keresetlen szavakkal kérte meg tőle leánya kezét. Az anya, ki Holdváry Géza szándéka iránt még nem volt egészen biztos, nem adott ugyan egyenes, tagadó választ, de kitérőleg felelt.