Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.
1907-01-12 / 2. szám
IV. évfolyam. 2. szám. Pápa, 1907 január 12. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: !)«• KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Fiatal biinösök. A tegnapi budapesti lapok közölték, hogy 12—13 éves iskolás íiuk valóságos tolvaj- és betörőbandát szerveztek, s igen sok büntettet követtek el. Ugyancsak a Pápai Hírlap legutolsó számában hasonló bir jelenti, hogy a múlt évben történt helybeli templomi persely-törések szerzői is 13—14 éves gyermekek, akik már többféle lopást is követtek el városunkban. Egy idő óta az effajta rendőri hirek mind sűrűbben olvashatók a hirlapokban. Ha így halad, előbb-utóbb állandó rovatot kell tartamok részükre a lapoknak. Nagyon, de nagyon elszomorítónak véljük e jelenségeket. Nem erkölcsi túlérzékenységből, vagy morál-beszéd ingeréből sajnálkozunk a tünetek felett, hanem azért, mert elzülleni s a piszokban elpusztulni látjuk a gyermek-lelkeket, akik más nevelő viszonyok között maguknak a becsületére s a közjónak hasznára lehettek volna. Általában két felfogás küzd egymással a gyermeklélek eredeti tulajdonságaira nézve. Az egyik szerint a gyermeklélek alapjában mind jó, s csak a ráható körülmények teszik jóvá, vagy rosszá. A másik vélemény azt tartja: már kis korában benne van az emberben a rossz, s olyan lesz nagy korában, amilyennek születik. Mi sem neveléstani, sem bölcseleti elmefuttatást nem akarunk e kérdésben most végezni, ki-ki higyje a gyermeklélekröl azt, amit akar. De arra a fent érintett pesti betörésre rámutatunk, mert kitudódott, hogy a bűnös iskolás fiukat öreg börtöntöltelékek tanították ki a gyalázatos mesterségre, s ezek éltek a fiúk piszkos keresetéből. Valószínű, hogy itt Pápán is éltesebb s tapasztaltabb alakok voltak a mesterei a templomfosztogató gyerköcöknek. Mert a gyermek azt teszi legtöbbször, amit az öregebbektől lát, vagy amire az előtte tekintélyesebbek megtanítják. S a rosszra is hajlandó különösen akkor, ha erkölcsileg durva körülmények között él és ha ezen felül a nyomorúság is üldözi. A társadalmi legalsó rétegben, az iszapban, vagy jobban mondva a társadalmi kloakákban, hol a bün minden fajtája tanyáz a sápadt nyomorúság legrémesebb alakjaival, ott burjánzik föl leginkább a gyermek-bűn. A nagy világvárosok rendőri statisztikája ijesztő képét nyújthatná az ezen helyzetben levő szegény gyermekek állandó elzúllésének. S mondhatni, hogy alig lehet rajta segíteni. Előbb a nyomorúságot kellene kiirtani s aztán ama rettenetes környezetet mindenestül felperzselni, egyszóval: dezinficiálni az egész területet, s csak azután kezdeni a nemes erkölcsi ráhatással • javítani az ott élő gyermeknemzedéket. A nyomorúság megszűnése után működhetnék itt az erkölcsi nevelés s nem megfordítva. Azonban, mint a pesti és helybéli, de meg sok másutt történő esetek is igazolják, nem csupán a kloakákban, hanem az ezek fölött levő magasabb társadalmi rétegekben is gyakran fordulnak elő nagystílű gyermekbünök. S nyugodt lélekkel állíthatni, hogy Magyarországon, még Budapestet is beleszámítva, ha gyermek-bűnökről van szó, csakis ily rétegek körébe tartozhatnak, minthogy még fővárosunk sem annyira fejlett világváros, hogy afféle iszapot nagy tömegben állandóan lerakjon; sem hazánk többi városai s összes vidékei még gazdaságilag nem mentek annyira, hogy oly nagy világvárosi söpredéket szűrnének le. Ha tehát minálunk fiatal bűnösök kerülnek az igazságszolgáltatás kezébe, azok életviszonyai nem hasonlíthatók Páris vagy London züllöttjei körülményeihez. S éppen ezért is tölt el megdöbbenéssel, ha ilyen szomorú eseteket olvasunk és ha látjuk, hogy már hazánkban is szaporodnak e korai mákvirágok. De nem elég megdöbbennünk, hanem ezen segíteni is kell, míg nem késő. EmA „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Az utolsó prológ. . Jókai Mórtól. íratott a pápai nemzeti színház megnyitásának ünnepélyére. — — Bocsássatok meg e merész cimért: Nem azt akarja ez jelenteni Mintha soha többé már Tháliának Templom ne lenne fölszentelve nálunk. S ez ünnepélyt egy-egy diszköltemény Jambuslábon bicegve ne sietne Oly élvezetdússá varázslani, Hogy a közönség a gyönyör mián' Azt mondja: bárcsak vége volna már! — Csak én nekem utolsó e prológ. Lantom repedt már, rég a szegre vágyik, Rozsdás lett, vissza lankadt rajt a hur. Nem rezonál, csak rezonirozik. De hát ne vádoljuk a hegedűt. A muzsikusban itt a főbb hiba, Vén már, s minden nap egy nótát felejt, Sok szép időt keresztül élt — s talán Nagyobb része nem is volt oly igen szép. S nagyobb baja annál, amit felejt, Az, amit nem tud elfelejteni. Volt ám művész az én időmben is, S művészetéhez templom: — pajta, csűr, De a pajtába belefért Olymp. S a vándorbot, mely bolygást vezette Nem koldusbot, királyi pálca volt: — Hódított vele — s hogy ha a világ Rossz volt neki: teremtett új világot És abban ő volt úr és fejedelem. Az ilyen ország fejedelmei Gyakran éheztek: de uralkodának. Mi minden volt e deszka-templomokban! E papirossal foldozott olympon. Szép, édes zengő nyelve nemzetünknek, Költőnek álmait tolmácsoló ! Élő alakká váló gondolatja Egy másik lángész alkotásiban! A bámulat keltő harmónia, Mely bájosabb minden földi zenénél Az élő szó tündér varázslata. Hogy azt hivők: nincs szebb szó a magyarnál. Miket tanultunk korhadt színpadunkról Te rozoga vándorló Thespis-szekér ? Nemzet történetét, a fényszakot S a szivrendítő nagy válságokat, Erény próbáit, végdiadalát; Tanultunk hévvel, melegen érzeni, Lángolva, hiven, igazán szeretni, Tanultuk hinni, hogy bűn, léhaság. Miként itt látjuk: a világban is Porba taposva s ostorozva lesz. Ám abban is gyönyörködött a lelkünk, Midőn a népnek tarka életét Bújában, örömében hűn találva Elénk varázslá a honi művészet. Mert annak nemcsak égben a hazája, A föld is az s a nép költészete, — A puszták ismerős alakjai, Az egyszerű, búsongó népdalok Több szivet hódítottak a magyarnak, Mint minden hősi hadverők. S kik e tündérvilágot megteremtették A hajdani nagy szellemek, Oh, hogy tudnám én őket elfeledni? Minden szavuk fülembe cseng ma is, Előttem járnak ködalakjaik. — S ha látok színpadot, ott jár előttem Egy-egy űrnek hagyott fehér alak. Innen hiányzik „ez" amonnan „a". A jelmez, mint halott exuviái Eldobva, ott a lomtárban hever. ^ Emeli az étvágyat éa * testsúlyt, negszfte* teti a k8hücé*t, váladéka*, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ettca t' Wa l* n tanár és orvos által naponta ajánlva. értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérje* • rimVmW „Roche" eredeti csomagolási. F. Hoffnann-U Rocké A C*. Bastl (Srá& I iwhMit a jyífywwtW^ ban. — An flvagenkint 4.— kitruaa.
