Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.
1907-02-16 / 7. szám
és megkívánt minősítés tekintetében ugyanolyan elbirálás alá esnek. Meg kell vallani, hogy a városok vezetői előtt a rendőrség intézménye eddig még mindig mostoha elbánásban részesült. De azért ugyanazon város közvéleménye rendkívül felháborodik, ha rossz a rendőrsége. Mintha pedig az anyagi helyzet javításának csak az államosítás volna egyedül s kizárólagos módja, mintha nem szerzett volna a magyar politikai világ elég tapasztalatot a múltban arra nézve, hogy közintézményeit ne alakítsa át és ne fejlessze a katonai jellegű államok intézményeinek mintája után. Politikai szempontok tehát határozottan és ellentmondást alig szenvedő módon az államhatalom kiterjesztése ellen, ennélfogva a rendőrség államosítása ellen is szólanak, annyival inkább, mert hiszen a rendőri intézmény javítása, elérhető és keresztülvihető az államosító törekvések kiszélesbítése nélkül is. Pénzügyi szempontok alig lehetnek akadályok, mert az államnak mindenféleképen úgy is hozzá kell járulni anyagilag a rendőrségek fenntartási és fizetésemelési költségeihez, mivel maga az egész rendőrség ténykedésében, ha egyik felerészben helyi szempontokat szolgál is az egyes városokban, de másik feleiészben az állami hivatásból folyó közérdekű szerepet tölt be. Társadalmi tekintetben pedig megbecsülhetetlen az a különbség, amit a független önkormányzatot szolgáló rendőri intézmény nyújt a polgárok közszabadságát illetőleg. = Vicinális vasút-tervek. A Pápa— Devecseri vasút-tervről újabban mit sem hallani, ellenben olvasunk egy Kapuvár— Devecseri vasútról. Ez a két terv némileg keresztezi egymást. Hogy melyiknek van több értelme és célja, azt megtudhatja bárki, aki a közlekedési térképre egy pillantást vet. Vasútak kipróbált régi közlekedési erek: országútak pótlására vannak hivatva. Oly helyeket kell összekötniök, melyeket őerégi kapcsolat tartott eddig is össze más formában. Mi sem áll tőlünk távolabb azonban, minthogy a kapuvári vasút érdekeltségnek kedvét akarnók szegni. Probandum est. Ha sikerül, nekik lesz igazuk. Azt azonban érdemesnek tartjuk felemlíteni, hogy mialatt itt és ott nagy helyiérdekű vasúttervezgetések folynak, az alatt a keresk. minisztérium 50%-ról 60°/ o-ra készül emelni az összeget, amelyért új vicinális vasutak kezelését átvállalja. Ami jelenti azt, hogy míg eddig a Vicinálisok részvényei 2—2 x/ 2 °/ 0-ot kamatoztak, ha kamatoztak, addig ezután 1 — iy 2 0/ 0-ra lehet legfeljebb kilátás. Vájjon, ha már nagy kínnal összehozzák a törzsrészvényeket, financirozókat honnan fognak kapni ily körülmények közt a vicinálisok ? Hang a faluból. (A kivándorlás kérdéséhez.) Fogyunk, egyre fogyunk. A tatárpusztítás megritkította hazánk népességét. Az évekig tartó meg megújuló véres háborúk sokszor megtizedelték nemzetünk ifjúságát. De ezeket idők multával kiheverte mindig nemzetünk. Azonban azt a pusztulást, mely manapság fenyeget, talán sohasem, vagy csak nehezen fogja kiheverni. A baj az élet gyökerén van ! A kivándorlás nemosak egyre tart, hanem ijesztő mérvben emelkedik, kárára a közgazdaságnak, kárára a magyar fajnak. Tudja ezt mindenki, a legfelső fórumtól kezdve le a falusi gazdáig, de azért az orvoslásra, a segítésre kevés, mondhatni semmi sem történik. Ha a kivándorlást úgy tekintjük, mint kereseti ós szerzési forrást a szegényebb osztályra, akkor azt örvendetes jelenségként kellene üdvözölni, mely bizonyságot tesz a magyar faj életre valóságáról ós élelmességéről, mert az egyesek vagyonosodása által erősödik az egész nemzet. De kérdés, hogy ez a látszólagos — mert az — vagyonosodás nemzeti és közgazdasági szempontból, legalább ez idő szerint, hasznos-e ? Az én egyéni véleményem szerint az az Amerikából özönlő pénz az egyesekre lehet előnyös, hasznos, de a köznek, az országnak roppant kárára van, mind gazdasági, mind faji szempontból. Tudvalevő, hogy a kivándorlók a szegényebb, a munkásosztályból kerülnek ki. Már most, ha egy községben a kivándorlás folytán megfogy az emberi munkaerő, akkor a munkabér felszökik oly magasra, amit — a mostani körülmények közt — a kisbirtokos osztály fedezni nem tud, sőt a nagybirtokosok is csak a legnagyobb erőfeszítéssel. (A munkabér emelkedése azért baj, mert a jövedelem nem emelkedik.) A bajt még fokozza az, hogy az emberi munkaerő a bérnek nem mindig megfelelő. A fiatal, edzett erők kivándorolnak, de itthon maradnak az öregek és a nyomorékok. Igenis, a nyomorékok, a bénák, a tehetetlenek s a gazdaközönség ezekkel kénytelen hihetetlen magas bérért, legtöbb esetben rosszul, munkáltatni földjeit. Ismerek községet, ahol nincs egyetlen cseléd (szolga) sem. Nincsenek a kisgazdáknak aratóik, nem is tudnak fogadni, mert az itthon maradók sem szegődnek el, számítva arra, hogy napszámba állás által jóval többet fognak keresni. Régebben a részes, feles földeket keresve keresték a szegényebbek 8 szolgáltak érte a gazdának, ma már ilyen áron senkinek sem kell. Hova fog ez vezetni ? Egyrészt a csődbe, másrészt pedig a gazdálkodási módok gyökeres meg változtatására. Rá kell térni a nagyobb mennyiségű állattenyésztésre, a szarvasmarha, birka, sertés tartásra. A kopár és kevésbbé termékeny területeket, birtokokat pedig be kell fásítani. így tudja majd a gazdaközönség csökkenteni gazdaságában az emberi munkaerőt. Veszedelmes a kivándorlás továbbá faji szempontból, mert éppen azok vándorolnak ki, akiknek családot kellene alapítani. A születések száma egyharmadára csökkent. Az ,egy"-ke rendszer eddig is pusztította fajunkat, most ezt fokozza a kivándorlás. Ha ez így fog tovább ie menni, egy-két évtized alatt könnyű lesz megszámlálni a magyar haza fiait. Azok a dollárok, melyeket haza küldöznek, az egyeseken segítenek, egyesek nyomorát enyhítik, de mondhatom, hogy a dologtalanok és könnyen élők számát is szaporítják. A nép között élek, a nép közül való vagyok, látom, hallom, ismerem annak minden baját ennélfogva mondhatom, hogy annál az amerikai pénznél nincs jobb kivándorlási ügynök. Az asszonyok férjeiket, a szülők fiaikat, leányaikat küldik, sőt kényszerítik a kivándorlásra, azon reményben, hogy majd ha a dollárok megérkeztudnak, ők tehát megtudakozhatják, hogy honnan jön a vándorlegény és vele a kolera ? Általános éljenzés hangzik a beszéd után. Zegernye, fiskális szólal most fel és kérdi, hogy miből lesznek fizetve a biztosok ? A nép nem tud fizetni, a nemesség meg adómentes és ha csak 2 kr. adót vetnek is ki reá, szekerekkel hordhatják majd az esküdt urak ellenük az akciókat. Csontvágó szólal most fel és előadja, hogy mikor ő úgy egy pipadohányra bemegy a város pénztári hivatalába, hát ott annyi pénzt lát, hogy szinte elrémül azon, hogy mennyi pénzt hord be a szegény nép a vármegye kasszájába, de hát hová lesz ez a tengersok pénz? És Ő úgy véli, hogy ha mégis adót kell kivetni e célra, hát azt csakis a nemesek viseljék, mit ha nem tesznek, küldjük rájuk a kolerát. Az elnök ekkor szerényen előadja, hogy már van erre a célra pénz, mert ő tőle vett kölcsön a vármegye 25000 pengő forintokat. Erre a bizottság fellélekzik és a biztosok számára a következő utasítást adja ki: „Főkötelességük leszen a biztos uraknak az őröket naponként kirendelni, minden utast letartóztatni, passzusát, hogy az egészség bele vagyon-e irva, megvizsgálni, reá irni, az utasoknak bugyraikat kifürkészni. Különösen kell pedig vigyázni az utasoknak pénzek 'nemeire, kivált a rézpénzre, mert amint a homeopathisták állítják, a rézpénz a kolerát magához szívja, ez pedig őket megfüstösíti. Akinél tehát piszkos, füstös rézpénzt találnak, azt kegyelem nélkül el kell venni. Az uraknak pedig napi bérük egy tallér lészen és miuden egy passzusnak vizsgálásáért, ha ne^ues, 4 garast, ha paraszt, 2 garast ezüstben szabad lészen venni, aki pedig önként többet ad, el kell tenni". Kurta. Az ellen ünnepélyesen protestálok, hogy valakitől rézpénze elvétessék, mert több tudósítások bizonyítják, hogy akik zsebjeikbeu sommásabb rézpénzt, vagy nyakukban füles rézdarabot madzagra akasztva viseltek, a kolerától egytől-egyig mentebbek maradtak. Nápitz. Én doktor akartam lenni, orvosi könyveket hát sokat olvastam, de hogy a réznek minő befolyása légyen, arról semmit sem olvastam. Elölülő. Urak ez nagy kérdés, hivassuk el a doktor urat, talán felvilágosít bennünket. Porkoláb, menjen kend a doktor úrért. Porkoláb. Doktor úrral beszélni nem lehet. Háza be van zárva és csak a szolgálótól érthettem által a kapú hasadékán, hogy doktor úr azt izeni, hogy ő nem jöhet, mert fekszik. Mihály táblabíró. Nagyságos Előlülő Úr és Tekintetes Deputáció! Isten, aki a kolera magvát elhintette, Ő rendelte ezen csapást, az emberi nemzetre. Hát mi ezen tekintetes deputációnak tehetetlen tagjai akarunk-e birkózni a teremtővel? Félre hát az azon való vetélkedéssel, hogyan gátoljuk meg a kolerát, orvosokról, orvosi szerekről, ispotályról, temetőről, sirásókról, koporsó-deszkákról, papról, mesterről gondoskodjunk, mert előre látom, hogy még a jóravaló emberek is deszka-szüke miatt koporsó nélkül temettetnek, hacsak szobáik padlóját fel nem szedetik. Untató. Tizenkettő az óra, mit irjak jegyzőkönyvünkbe? Elölülő. Semmit sem, holnap is egybe fogunk gyűlni, majd pontosabban határozzunk. Az egész deputáció. Holnap péntek lészen, akkor mindnyájunknak dolga van, hagyjuk az ülést szombatra. Csontvágó. Holnap én sem lehetnék jelen, zabot fogok összeszedni, mert azt mondják, hogy Őfelségének mintegy 10000 szekeres lova országunkban fog telelni, ezek sokat megemésztének, felmegy a zab ára és lehet rajta nyerni. Elölülő. Szép a közjóról előre gondoskodni. Holnap én is megirom a azámtartómnak, hogy a gabonát ne adja el, sőt az arató- és cséplőrészt is vegye meg. Hetyke. Tekintetes Deputáció ! Ha semmi sem megy is a jegyzőkönyvbe, nem bánom, de azt az egyet kérem bele vétetni, hogy én az egészségpasszusok kiállítására felhatalmaztatván, több mint négyezeret kiosztottam és hogy egy rókáról két bőr ne vétessék, utasítandók a biztosok, hogy az én passzusaimat felmutathatókat fizetés nélkül tovább bocsássák. bülesi. No öcsém uram, a közveszély mellett jól segített magán. Hetyke. Nem sokat bíz én Uram Bátyám, mert az uraktól semmit sem vettem, a szegénység pedig amit adogatott, az bizony nem sokkal ment többre ezer váltóforintoknál. Vigyorgó. Jézus Mária! hát még fizetett is Uram Bátyámnak valaki az egészség-passzusokért, én is irtam egy néhány százat, de nem vettem el semmit, attól félvén, hogy elvisz a kolera. Hetyke. Elég boloud voltál öcsém! Természet rendje ez, ha azt tetted volna amit én, ha el vinne is kolera, legalább lenne koporsódat miből kifizetni. Elölülő. Hagyjuk a vetélkedést, most menjünk ebédre. * A vígjáték első felvonásának csak rövid kivonatát adják e sorok, miket az égy korú fenumaradt kéziratból kijegyeztem, azonban szépen megmaradt az egész öt felvonásos vígjáték.
