Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.
1907-02-16 / 7. szám
IV. évfolyam. 7. szám. Pápa, 1907. február 16. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A vidéki rendőrség reformja. Ha valaha volt valami sürgős, megoldásra váró kérdés, úgy ennek tartjuk a vidéki rendőrség reorganizációját, amelynek szükségességét egyre hangoztatjuk, de érdekében nem tettünk semmit. Sokan gondolkoztak már azon, hogy talán az államosítás adhatná meg a tekintélyt, amelyet úgy a hivatalban, mint kint hiába keresünk. Avagy talán a rendőrlegénység számának szaporítása által növelhetnők annak munkaerejét. Nemrégiben a debreceni rendőrtisztviselők értekezletet tartottak és javaslatot dolgoztak ki, amelyet az összes városi törvényhatóságoknak megküldtek tárgyalás végett. Az államosítás ellen foglalnak állást és részletes megokolással mutatják ki, hogy a vidéki rendőrséget csak a városi önkormányzat keretében lehet újjászervezni. Kimondják, hogy az állami policia nálunk emberöltők óta keserű emlékű, sőt gyűlölt s a legutóbbi idők tapasztalásai megtanították a közfelfogást arra is, hogy a felsőbb nyomás folytán az állami parancsszót vakon követő rendőrség a törvény becsületes végrehajtását készséggel elcsavarja. A törvényt lebirja a hatalom, amint ezt a nemzeti ellenállás idején a gyászos emlékű budapesti eset mutatta. A debreceni javaslat alapos gonddal készült tanulmány és sok megszívlelni való dolgot ad elő. Főbb vonásaiban oda konkludál, hogy a városok az önkormányzat ezen fontos ágát ne adják ki kezükből, mert akkor határozataiknak nem fognak tudni válságos időkben érvényt szerezni. Mivel pedig a városok a közigazgatás ezen fontos hivatalának viselésévfd tulajdonképpen állami funkciót teljesítenek, az önkormányzat által tisztviselőik erejével: néhány év óta ezeken a bajokon a köztudat oly módon akar segíteni, hogy a vidéki városok rendőrségének államosítását emlegeti, anélkül, hogy be volna bizonyítva: vájjon az államosítás-e az az orvosság, mely által a meglevő bajok egyszeriben megszűnnének? A vidéki városok rendőrségei a törvények és szabályrendeletek által rájuk utalt teendőkön kivül egész sereg közigazgatási teendőkkel vannak megterhelve, így tehát a kétféle munkakör és a közigazgatási rész meghagyatván a városoknak, a rendészeti teendők ellátása kizárólag állami kötelességnek tekintessék: ezen fordul meg a jövőbeli fejlődés sorsa, iránya és egész mivolta, mert az elsősorban politikai és csak másodsorban közigazgatási szempontokból megítélendő kérdés. Olyan fontos szervezetnek, mint a rendőri intézmény, nem szabad elszakadni a város önkormányzatától és az állam kiválandó végrehajtó közegévé átalakulni. Mert nem az a lényeges, hogy az államhatalom csináljon rendet, hanem az, hogy a rendészet általában kifogástalan kezekben, a társadalom és a köz javára tartsa fenn a személy- és vagyonbiztonságot anélkül, hogy az államhatalom katonai szervezetű policiája ránehezednék a társadalomra, önkormányzati hatóságokra és az egész közéletre. Hiszen minden központosító hatalmi szervezetet az erőszak tart fenn, ennek pedig sem a katonai haderő, sem a rendőrség intézményének múltjában nálunk Magyarországon nincsen nemzeti gyökere. Ha tehát kétségtelenül javítandó városi közigazgatást is feljleszteni, a mai kor szempontjából modern alapokon kiépíteni és az annak szolgálatában állók anyagi és szellemi kívánalmait kielégíteni akarja az állam ; tegye ezt egyöntetűen az összes városok anyagi segítségével és törvénnyel való támogatásával olyképpen, mint a vármegyékkel szemben teszi és megadván a fejlesztésre a kivánt anyagi eszközöket, egész hatalmának erejével emelje a vidéki közigazgatást a városokban olyanná, amilyet a mai kor társadalmi felfogása jogosan megkövetelhet és ennek keretében fejlessze a városok rendőrségei intézményét. A városok az állami közigazgatás teendőinek végzése értés az állami rendnek helyi közegekkel való fentartásáért rekompenzációban volnának részesítendők. A regáliák átengedett jövedelme az állam által átutaltatván a városok kezébe, az ezek folytán nyert jövedelem meghozandó törvény által volna arra rendelendő, hogy a városok közigazgatási tisztviselői, a vármegyei tisztviselők létszáma szerint való beosztással egyenlősíttessenek a jogok és illetmények dolgában is, amint a hivatali kötelességek A „PÁPÁI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Szonett. Lelkemben élt egy bájos eszmény képe: Éjsötét hajú tüzes szemű lány, Rózsák az arcán, mosoly ajakán És mérhetetlen jóság a szivébe'. Soká bolyongtam. Sok szép szemet láttam, Nem egy rózsás arc mosolygott felém, Sötét szemben is gyönyörködtem én, De szívjóságot — sehol sem találtam. Most meglelém. És a nagy Istent áldom, Hogy látni hagyja lelki ideálom, Mit megtestesít egy szép leányalak. S míg azelőtt nyugtalan volt a lelkem, Most a nyugalmat hirtelen megleltem, Mert Téged, jóság, feltaláltalak! Lantos. Az 1831-iki kolera Pápán, — Egykorú vígjáték. — Irta: Kis Ernő. Ne tessék megborzadni, nem szomorú dolgok lesznek elmondva e cím alatt, hanem nagyapámnak jó ízű humorral telt színdarabját ismertetem meg az olvasóval, aki a fenti címen emlékűi leírta a kolerának esztendejében történt városi hatósági intézkedéseket, természetesen kihumorizálván benne az egész igen tisztelt kolera-bizottságot. Ezen bizottságot a kolerára figyelmező deputációnak nevezi és tagjait így sorolja elő: 1. Menyhárt, királyi tanácsos és elölülő. 2. Mihály, táblabíró és uradalmi főtiszt. 3. Zegernva, fiskális. 4. Kurta és Nápitz, szolgabirák. 5. Silány, Fülesi és Csontvágó, táblabírák. 6. Hetyke és Vigyorgó, esküdtek. 7. Ragyás és Píperés, kolerakergető biztosok. 8. Kalvinus és Luther, doktorok. 9. Christian, Cirillus és Pellikán, seborvosok. 10. Oktondi és Nyámándi, városi tanácsosok. 11. Vavra, betegek jegyzője. 12. Kalaba, egylovas taligás és halotthordó. 13. Kili és Rosti, ispotályi segédek. 14. Sírásók és temetők. 15. Cseszko, Petyko és Zalámbolo, kolera-gyógyítók. 16. Sugó, porkoláb. 17. Untató, táblabíró és a deputáció jegyzője. Ezen utolsó személye a vígjátéknak maga a jó tollú szerző, a többiekkel együtt ő is régen kint nyugszik a temetőben, élő alak a felsoroltak közül ma már senki sincs. A vigjáték azzal kezdődik, hogy a fentirt bizottság tartja első ülését. elnök szomorúan jelenti, hogy „hull az ember, mint ősszel a légy és a fákról lerázott cserebogár és ő szerencsésnek érzi magát, hogy e kiküldött fényes bizottságnak elnöke lehet, igéri, hogy minden erejéből azon lesz, hogy ama hiteles útlevél nélkül csavargó utast, a kolerát elfogatja, elzáratja é3 eredeti helyére visszatoloncoltatja" ; — mondja — hogy ő még éjjelre se tud aludni, folyton a közügyekkel foglalkozik, indítványozza, hogy az utakra őrök állíttassanak, kikre felvigyázó biztosok ügyeljenek és minden vándorlegényt fel kell tartóztatni, ha mindjárt éhen veszne is és e tisztre Ragyás és Piperés urakat ajánlja, mivelhogy németül is JBIMÜ ac ttráorat é* a testsúlyt; negszda* teti a k&hOféat, váladékot, éjjen fauadíst Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofkilozis, influenza ettcs tanár ét orrot á ltal naponta ajánlva. ) értéktelen utánzatokat is kínálnak, kfajta •imtliM ^Roehe** eredeti eaomagoláet. F. HofTmann-L* Roeke A €•. Basd (Sráft »9 Roehe" > anwi P Bu ddstw a i ban. — ÍM ftvcgenklnt korona. £
