Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-12-21 / 51. szám

kodás nyűge alatt hagyva, másrészről nagy állami funkciók terhét rájuk vetve, mostoha füllel elbaiadtak évtizedes jogos panaszaik előtt. A tulajdonképpeni községi közigazgatási életet nem ismerem ugyan, de nem egy jegyzőtől hallottam, hogy az a nagy vármegyei tútorkodás zsibbasztólag hat a községi életre és nem volna helytelen még a községeknek is több önnállóságot adni, mint ami most van nekik. Ha már a községek érzik ezt a gyámkodó kéz súlyát, mennyivel inkább kell érezniök minden téren ezt a kellemetlen atyáskodást a fejlődésre törekvő városoknak, főleg a már régebbi r. tanácsú városoknak. Nem fejtegetjük hosszadalmasabban ezen gyámkodás kihatását és fölösleges voltát, csak konstatáljuk, hogy a r. tanácsú városok tisztviselői kvalifikáció tekintetében egyenlő fokon állnak a megyei tisztviselőkkel s egyenlő nagy a munkakörük is. Megállapítjuk továbbá, hogy e városok minden, rájuk nézve látható haszon nélkül sok tizezer koronát nemcsak kezelnek a megye részére, hanem a maguk zsebéből be is fizetnek neki. Álljon itt meggyőző például Pápa városának e címen kezelt pénzkimutatása. Városunk 1906. évi zárszámadása szerint: I. Megyei útadó összege (a tartozásokat is belevéve): 40,269 kor. 13 fill. ; II. Megyei székházépítési pótadó : 11,268 kor. 18 fill. ; III. Megyei nyugdíjpótadó : 2508 kor. 27 fill. ; IV. Megyei katonabeszállásolási pótadó : 75Ő7 kor. 73 fill.; V. Megyei elöfogati pótadó: 3432 kor. 39 fill. Összesen: 110,180 kor. 90 fill. S mit kapunk e horribilis összegért a vármegyétől ? Néha azt, hogy a tisztán belügyi, a város zsebét közvetlenül érintő ügyben is, mint amilyen a Jókai-utcai telek vételára is volt, (ezt már nem dirigálhatja senki, teljesen a mi portánk ügye ez), a városi tanácsot abba a kényszerítő helyzetbe sodorja, hogy ez a felsőbb forumon kérje a megye által elkövetett sérelem orvoslását. Nem akarjuk mi kicsinyelni a vár... S a legszebbnek szive dobban; — — Hamar apród! eredj gyorsan, Itt a rózsa, nincsen tolvaj, Fölmentve a vádlott! Mesebeli királylánynak Megjött újra kedve, És a tolvajt, rózsatolvajt El sem eresztette, Ott tartotta udvarába' Dúskálhatott a rózsába', S címet is nyert; TJdvari föPoétává tette! — Erdélyi Zoltán. A veszprémmegyei várromok. Irta: Kis Ernő. A veszprémmegyei várromok két csoportba oszthatók. Az egyik csoportja várainknak a lovagvárakhoz tartozott, ezek egy-egy főúrnak, vagy főúri családnak otthonául készültek és ez okból rendszerint kis területen elfértek, a másik csoportot képezik a városaink és a környékük védelmére épített várak, ezek már terjedelmesebbek amazoknál éa történelmi szempontból is fontosabbak. Ha elsősorban lovagvárainkkal foglalkozunk, azt találjuk, hogy azok nagy része igen elrejtett, vagy kevésbbé hozzáférhető helyen épült és e körülmény azon véleményt kelti bennünk, hogy azok nemcsak lovagvárak, hanem eredetileg rablólovagvárak voltak. íme itt fekszik közelünkben a somlói vár, teljesen elszigetelten minden szomszédságtól, alig hozzáférhető helyen, vagy a tőlünk szintén nem megye hivatását és közigazgatási működésének értékét. Sok század vihara próbálta azt ki és mindig becsületesen állta meg a helyét. Azonban csupán annak nem látjuk be a szükségességét, hogy miért kell a vármegyék önkormányzatának annyira ránebezedniök a r. tanácsú városok közigazgatására és azokat életerős és nemes versenyre hivatott fejlődésükben oly drága pénzért folytonosan akadékoskodó gyámkodásokkal visszatartani ? A haladókor legközelebbi idője megtalálja majd és meg is kell találnia, a módját annak is, hogy a rendezett tanácsú városok miképpen függetlenittessenek a megyéktől. E megyei teher húzza tehát egyfelől a rendezett tanácsú városokat. Másfelöl pedig az állam köti le a maga részére, minden ellenszolgáltatás nélkül, e közigazgatási árva területek erejét. Hogy világosabban beszéljünk, a r. t. városok hivatalos működésüknek több mint fele tulajdonképen tisztán állami munka. Ilyen hivatalos ténykedések : 1. az összes állami adók beszedése; 2. a közrendészet ügye; 3. a közegészség; 4. az árvák dolga; 5. a katonai ügyek; 6. némi részben a községi oktatás is, stb. Mindezen munkakörök mily sok hivatali eröt vesznek el a tulajdonképeni városi dolgoktól és értük e városok nem kapnak semmi viszontszolgálatot az államtól. A sok kérés és panasz után, de valószínűleg az Ígérgetések erkölcsi nyomása alatt, úgy látszik, valami segítséget helyez kilátásba a belügy- és pénzügyminiszter. Abból állana ez a segedelem, hogy jövö évtől kezdve „a fogyasztási adókból az egyes városok bizonyos kulcs szerint évenkénti készpénzsegéllyel gyámolíttatnának." Ez volna a jó oldala a dolognak. A rossz oldala pedig az, hogy ezen segélyre is ráillenek a közmondás szavai: „Adtál Uram esőt, de nincs köszönet benne!" Ugyanis, hogy ezen segélyalapot megteremtsék, valószínűleg mindenütt emelni fogják a fogyasztási adóbérletek összegét, így hát ismét Mádra jutottunk. S ha ez messze eső cseszneki vár a Bakony egyik elrejtett faluja mellett, noha már könnyebben megközelíthető begyormon, a harmadik ilyen lovagvár volt megyénkben a vázsonykői vár Nagy-Vázsony mellet, a negyedik az Esseghváryák vára Szent Gál közelében, a pápa—veszprémi országút mellett. Nem messze feküdt ettől a rátótí vár a Rátoldó Gyulaffy család vára Veszprémhez közel, melynek ma már nyomai is alig láthatók. Lovagvár romjaira találunk még Csetény közelében is, a Bakony rengetegében, egy teljesen elhagyatott helyen, és végül, amelyik legfeltűnőbben viseli magán a rablóvárak jellegét, az a Bakonynak Pápavára nevű hegyén épült úgynevezett Podmaniczky vár, amelyről az 1540-ik országgyűlés is intézkedik, hogy lerombolandó. Mig a többi felsorolt ö várról c§ak sejteni lehet, hogy eredetileg azok is szintén rablólovag várak voltak, mert különben miért épültek volna oly elrejtett, csaknem megközelíthetlen helyeken, erről a történelem is mint rablóvárról emlékezik. Azonban az általunk ismert történelmi időben e várak már nem rablólovagok kezén vaunak, mert történelmi emlékeink abból a korból nem maradtak fenn. A lovagváraknál sokkal kisebb volt a száma az egyes városok és vidékek védelmére épített várainkuaü, ilyenek voltak tudniillik a pápai, a devecseri, a veszprémi és a várpalotai várak, összesen tehát 4 vár. Mikor a vármegyei régi várromok számbavételével foglalkozunk, említsük meg annak lehetőségét is, hogy a hathalmi pusztán, a szemmel látható 6 halom valamelyike alatt, lehet, hogy szintén egy lerombolt rablólovagvár omladékai rejlenek. Veszprémmegyei felsorolt váraink nagyon világos képét nyújtják annak,hogy milyen feltűnő kulöinb— mint hírlik — ekképen nyer megoldást, akkor épen úgy járunk, mint 8 évnek előtte, amikor az állam a fogyasztási adó, illetve a regále-megváltás veszteségeiért a városoknak megengedte, hogy a fogyasztási adóra 25°/

0-ig pótadót vethetnek ki. Ettől fogva boldogít bennünket az efajta pótadó és bár megígérték, hogy annak idején leveszik rólunk, még most is drágítják vele ételünket s italunkat. Eféle város-segítési módra nem vágyódunk. Mert így önmagunk segítjük önmagunkat, de az állam által patentírozott cimmel. A rendezett tanácsú városok a munkáért, melyet tisztviselői az államnak végeznek, feltétlenül tiszta állami segedelemre tarthatnak számot. Ehez létfenntartási joguk van. Egyébként is maga a fogyasztási adó egyrészének a városok javára átengedése sem gyökeres és állandó segélyforrás. Mert előbb-utóbb jönni fog kormány, amely a közvélemény nyomásának engedve, a fogyasztási adókat törli. S ekkor félni lehet, hogy a fogyasztási adókból előállott segélyforrás is megszűnik és a városok foga ismét koppan. Határozott, állandó és őszinte segítséget várnak a városok a kormánytól, nem Ígérgetéseket. Hisz az-1899. évi XXV. t.-c. óta egyre biztosítják rendezett tanácsú városainkat a kormányok a rekompenzácionális segélyről s legutóbb a mostani miniszterelnök tavaly, a függetlenségi párt nagy értekezletén, már 1907-re igérte e segélyeket. De mindez ideig sehol semmi. Pedig igen ráférne már ilyen kormánycselekedet városainkra. Valóban titáni munkát végeztek és végeznek e nagyobb szellemi és közlekedési emporiumok hazánk újrafejlödésében. A megye gyámsága megzsibbasztja tevékenységi erejüket, az állam igen nagy munkát ró rájuk ingyen, a házbérjövedelmi törvények és a nagy fogyasztási adók elveszik lakosaiktól a biztosabb és a tűrhető megélhetés feltételeit — és mégis előre törtetnek a kultur-népek nemes versenyzésétől sarkaltatva, de már látják, hogy a titáni küzdelem mögött a ség volt a városok védelmére épített várak és a lovagvárak között. Amazok nemcsak nagyobbak voltak, hanem nyilt helyen mindenkitől láthatóan városokban épültek, emezek mint. valami sasfés/.kek elrejtve az erdők mélyén, magányos sziklák tetejéig vagy egy-egy kiálló szirtfokon épültek. Hogy rni volt ezzel az elrejtőzéssel az építtető várurak célja, megfelelnek arra a törtéuelem lapjai, amelyek elmondják, hogy volt idő nemcsak hazánk, de egész Európa törénetében, amikor az erőé volt az igazság, a hatalom, a dicsőség és minden földi jó, ez volt az úgynevezett ököljog kora. Kiki annyit foglalt el magának a földi javakból, a máséból, amennyit birt. Az erőszakos, igazságtalan küzdelmek rettenetes emlékei teszik feledhetetlenné az ököljog korát. Főképen a keresztes-háborúkat megelőző század volt ennek áz ideje. Nem volt akkor biztos semmi vagyon, és senki élete sem, még az európai, úgynevezett mívelt o-szágokban sem, mert divat volt a rablólovagi élet. Az erősebb elnyomta a gyengébbet és ebben nem igazságtalanságot látott, hanem dicsőséget talált. A királyok dehogy birtak igazságot tenui a rablólovagok felett, még ők maguk is rettegtek tőlük. Fegyver nélkül járni e korban lehetetlenség volt, az árucikkeivel vásárra menő iparos jól felvegy verzett segédeivel ült a kocsira és így is életük kockáztatásával mentek el a szomszédos vásárokra. Még a munkás is és a pásztorember felvegyverkezve volt kint a határban, mert nem tudhatta, hogy melyik percben kell valamelyik rablólovag csatlósaival harcra kelnie barmaiért és életeért. De sőt nagyobb és véresebb kalandokra is készek voltak a rablóvárak urai. Egymásnak, mint az uralkodók, hadat üzentek és akkor csalósaikkal felfegyverkezve, ostromszerekkel vonultak egymás vára ellen. Németországban ez oly_