Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-10-26 / 43. szám

nép legfőbb húseledeli cikke, mert olcsó volt és kiadó is. Most már azt sem látni asztalán, sőt disznózsírral sem főz már, minthogy drága. Nem csupán a sertésvész állandósága verte fel e cikkek árát, hanem a külföldi csúnya verseny. Nem disznóhúst hoztak be ide, hanem a mitőlünk olcsón kivitt zsiradékból és faggyúból kevert, u. n. kókuszzsirt. Ezt a vegyüléket a híres külföldi szappangyáros cégek szállították, aminek következménye az Ion, hogy sok helyen henteseinknek a zsír árából engedniök kellett, de a különbözetet a hús áránál hajtották be. 8 ezt esak természetesnek vehetjük. A hamisított, vagy utánzott élelmi cikkek termelését és importját tegye lehetetlenné kormányunk. Mert amint a műborgyártása végzetes kárt jelen ta bortermelésre, s vele eme egyik igen jelentős közgazdasági ág sorsára, hasonlóképpen a húsipar tönkretételét s vele kapcsolatba a állattenyésztés csökkenését idéző elő a hamisított és ntánzott élelmi cikkek gyártási jogosultsága. Ami a liszt és a tüzelő anyagok áremelkedését illeti, arra bővebben majd a jövő számban folytatom megjegyzéseimet, már előre is jelezvén, hogy e kérdésben, de főleg a lisztáraknál veszedelmes kilátások fenyegetik a fogyasztó közönséget. Gy. Gy. = Végre! A városok létérdekét érintő nagyfontosságú nyilatkozat megtörtént. — Wekerle Sándor miniszterelnök a költségvetés beterjesztése alkalmával a következőket mondotta: A törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városokat továbbá bor- és husfogyasztási adójövedelmüknek nagyobb hányadában és fokozódó többletében kívánjuk részesíteni, a többi községekre nézve pedig ott, ahol pótadójuk elviselhetetlen, előre megállapítandó és a törvényhozás által meghatározott elvek és szabályok szerint kívánunk direkt állami segélyt nyújtani. Ez irányú javaslatainkat még ezen ülésszak folyamán és legkésőbben a fogyasztási adókkal kapcsolatban fogjuk a törvényhozás elé terjeszteni. Nem azért kapcsolatosan, mintha okozati összefüggésben állanának — az előbb említett bor- és husfogyasztási adó-participáció kivételével — a fogyasztási adókkal, hanem mert a fogyasztási adókból várható több jövedelem fog képesíteni bennünket arra, hogy kiadó segélyt nyújthassunk a törvényhatóságoknak, helyesebben a községi háztartásoknak. E nyilatkozat után csak azt várhatják a városok érthetőleg türelmetlen érdeklődéssel, hogy mily értékű lesz az a segély, melyet a városok számos, jelentős állami funkciójuk kárpótlása fejében végre-valahára kapni fognak. Fontos szabályrendelet. Közigazgatási hivatalaink ismét gazdagabbak lettek egy belügyminiszteri szabályrendelettel. A jelenlegi belügyminiszter a közszállítások egyöntetű és törvényes végrehajtása ügyében szabályrendeletet adott ki e cimmel: Közszállítási Szabályrendelet. Ez újabb rendelet két szempontból érdemel jól eső figyelmet. Először is: amit eddig a közigazgatási hatóságok inkább erkölcsi érzésből, sem mint külső parancsra cselekedtek, ezután szigorú intézkedéssel kényszerítve vannak, hogy ahol és amiben csak lehet, mindig honi származású iparcikket stb. vásároljanak közszállításoknál. Ez az első rendelet, mely az 1907. évi III. t.-c. alapján, feltétlen határozottsággal kiköti a városi, községi és megyei közmegrendeléseknél a honi ipar pártolását, sőt minden esetben megszabja a módokat is, amelyek szerint a hatóságoknak eljárniok kell. Igen megszívlelendők a bevezető általános utasítások azon része, amely kiköti, hogy miképen kell engedélyért folyamodnia a községnek a külföldi iparcikk igénybe vételére. A másik jelentős haladás a múlthoz képest, hogy ezentúl nem szabad a közigazgatási hatóságoknak kényük-kedvük szerint a közszállításokat végrehajtani. Hanem minden egyes esetre úgy szólván, meg van adva az irány, hogy árlejtés legyen-e és miféle árlejtés a közszállításoknál, vagy pedig egyáltalán ez mellőzhető-e. Az a patriarchális boldog korszak elmúlik, amely szerint bizonyos közszállításokat pl. úttestek makadammal való kikövezését, kavicshordáet stb. a közhatóság a maga szakállára, árlejtés mellőzésével, privát vállalkozónak kiad, holott a tárgyalási verseny alkalmazásával jóval olcsóbba került volna az úttest javítása. Nagyon idejében jött ez a rendelet, és ha a képviselő-testületek ennek értelmében járnak el, több visszaélés szűnik meg hazánk közigazgatásában. Maga a szabályrendelet 68 lapra terjed és 68 §-ból áll. 9 szakaszra oszlik. Az I-ben az általános határozatok foglalnak helyet, a II—IX-ig szabatosan és minden egyes fajta esetre részletesen meghatározza a tenni valókat a vállalatba adás módjától kezdve a versenytárgyalások összes formáinak alkalmazásán s végrehajtását a szerződések teljesítése és ellenőrzéséig és az idetartozó valamennyi akták nyilvántartási módjáig. A záróhatározatok után a kezelési eljárásokhoz szükséges minták vannak csatolva. Nem ok nélkül ismertetem e szabályrendeletet, hanem egyrészt azért, mert végre erősebb kormányzati akaratot látok benne a magyar ipar támogatására ; másodszor pedig azért, mivel minden fontosabb jelentőségű szabályrendeletről a város közönségének is tudomást kell szereznie. Csak aztán e szabályrendelet sem honi iparunkra, sem közigazgatási gazdálkodásunkra ne legyen irott malaszt! A színházi hét. A Bzezón végének hangulata nagyon meglátszott az e heti eló'adásokon. Megyünk Pápáról, hát osak hamar, hamar essünk túl az előadásokon! Mintha ezt gondolták volna színészeink, akik — tisztelet a csekélyszámú kivételnek — pongyolavalaraely közelgő', tatárjárás-féle veszedelemről beszéltek, mint olyan bajról, amellyel elébb-utóbb számolni kell. Azonban minél gyakrabban hangzik el ezen szó : feminizmus, annál inkább és annál behatóbban kell számot vetnünk ezen mozgalommal. Tényleg tapasztalhatjuk, hogy az újságok, amelyek ezelőtt mosolyogva nézték éa beteges ambíciónak minősítették ezen mozgalmat, most már egész hasábokat szentelnek felolvasásaik, gyűléseik ismertetésére. De társaságokban is mindinkább felvetődik a feminizmus kérdése és kevesebb-több szakértelemmel és készültséggel a nők is, férfiak is két táborra oszlanak és vad szenvedéllyel híveinek vagy ellenségeinek vallják magukat. Nem szándékozom az említett pártok melyikéhez való tartozandóságomat itt bevallani. Csak fel akarom említeni a feminizmus híveinek és ellenségeinek álláspontját, hogy lehetőleg tiszta képet nyújtsak a feminizmus mai állapotáról, itt nálunk Magyarországban. Vegyük először a feminizmus híveinek érvelését. A nő époly törekvő, munkabíró, iparkodó, szorgalmas, mint a férfi. A nő megállja helyét nemcsak mint gazdasszony, mint munkás, hanem a szellemi foglalkozások terén is. Nemcsak kereskedőnek éa iparosnak válik be a nő, kitűnően alkalmazható mint vasutas, könyvelő, tanító, orvos, iró és festő és ahol megengedték a nőknek, mint országos képviselő is. Ezt természetesen számos példákkal bizonyítják. Miért akarják hát egyes országokban a nőt csak a házi munkára szorítani ? Nemcsak sütni, főzni, takarítani akarunk — mondják ők — tudunk és akarunk lenni mindenfélék. Ügyvéd és mérnök, országos képviselők és miniszterek, főispánok, szolgabirák, katonák is ha kell, kit hova tehetsége visz, mint a férfiak, akik sokszor tudatlanabbak, tehetségtelenebbek és gyámoltalanabbak, mint mi nők. Miért ne szavazhasson a nagykorú nő, csakúgy mint a férfi, miért ne korteskedhessen a nő saját érdekében ? Nem zsarnokság a nőtől vagyona után adót követelni, amikor sem városi, sem országos ügyekben beleszólási joga nincs ? A férfiak a mi elnyomóink, akik csak azért tartanak bennünket ilyen függésben, ilyen gyámság alatt, hogy nekik minél kényelmesebb életük legyen. Le kell az igát rázni nyakunkról. A rabszolgatartás idejének vége és mi nők szabad államban jogokkal biró osztályként akarunk hazánk javán fáradozni. A nő tulajdonképpen csak első szolgája a férjnek. Megfőzi az ebédet, mossa a ruhát, vigyáz a gyermekekre és hogy minden kényelmes, minden rendben legyen, a férj nagylelkűen megengedi, hogy az első cseléd, az ő parancsnoksága alá tartozó többi cselédséggel kedve szerint pörölhessen. Az antifeministák készen állanak válaszukkal éa a felhozott rettenetes panaszokat a nők ellen fordítják. Nem tagadják a nők kiváló érdemeit, de azt iparkodnak bebizonyítani, hogy a házias nő olyan kiváltságokat élvez, mely dúsan kárpótolja őt azon kétes értékű jogokért, amelyek kivívásáért küzdenek. A nők panasza szerintük nemcsak jogtalan, de igazságtalan is. A nő az első személy a háznál, neki engedelmeskedik mindenki. A nőnek hódol a férfi. a nőnek udvarolnak, a nő kapja az éjjeli zenét, a virág-caokrot. Addig, inig a nő a családi élet kellemességeiben lelte boldogságát, míg házának tisztaságában, családjának boldogításában, férje gondjainak elűzésében találta meg életének feladatát, nem vágyódott hivatalra, állásra, képviselőségre. Csak amióta pompakedvelők, dologkerülők, csak sétál ni és feltűnni vágyók, azóta elégedetlenek sorsukkal. Ha a nők függésről és elnyomatásról panaszkodnak, akkor elfeledik és letagadják azt a fontos és rendkívüli feladatot, melyet eddig híven betöltöttek és amely teljesen kielégítette őket. Túlságos jogokat élvezett a nő, ha hivatásának magaslatán állott. Nézzétek csak az ősmamákat, akik derűt varázsoltak házaikba, akik férjeiknek támaszai, hozzátartozóiknak vigasztalói, az éhezők és nyomorultak pártfogói, a szenvedőknek gyámolítói, a gyávák bátorítói és a hevülékenyek csillapítói voltak. A történelemből egész sereg nőt ismerüuk, akik az állítólagos jogtalanság ellenére, országok sorsát intézték. Ott van az Ő3z veturia, aki a volskok élén közeledő tiáfc, a boszuálló Coriolánt anyai szeretetével távozásra b'rja ; ott van Cornelia, a Graechusok anyja ; ott a spártai nő, aki fiait a halál megvetésére tüzeli, ott a germán nő, aki a szekértáborból lelkesíti a harcoló férfiakat, itt van nálunk a Szilágyi Erzsébet, Zrínyi Ilonák, Lorántffy Zsuzaánnák, Rozgonyi Cicellék ragyogó példái. De ma is a családi életben érvényesülni tudó nő az, aki átalakítólag hat a férfi és egész környezetének akaratára. A nő, a férfi lelkesítője, buzdítója a létért való küzdelemben ; a nő, a megszerzett vagyon gondozója, a családi jólét biztosítója. A nő az, aki a bánatot eloszlatja, a gondot elűzi, a kitörő örömöt, a vak gyűlöletet fékezi. A nő, a heveskedő indulatok következményeinek aranyozott villámhárítója. A láthatatlan háttérben ott van mindig a küzdelmes élet főrendezője a nő. Pusztán megjelenésükkel lecsillapítják a lázongókat. Fösvények pazarlókká, könnyelműekzsugorivá, duhajkodók szelídekké, félénkek hősökké válnak a nő igazgató és kormányzó, sőt uralkodó hatása folytán. És mégis elégedetlenek a nők ! így panaszkodnak az antifeministák. A feminizmus csak azon nők találmánya, akik elég szerencsétlenek voltak, hogy