Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-10-26 / 43. szám

eágban, fegyelmetlenségben és szabadosságban szinte tobzódtak a héten. Az egyik elnevette szerepének felét, másik az asztalhoz ült s egy papírlapról olvasta a szerepét, a kórua tagjai élénk ellenmondásban voltak egymással és a zenekarral, amely viszont a magánénekesek pianóinak lecsinadrattázásában találta legfőbb örömét. Hogy ez a közönségre nem volt valami jó hatással, az képzelhető. Végre is ez a publikum, mely majd hat héten át szinte páratlan lelkesedéssel és áldozatkészséggel karolta fel a szinészet ügyét, nem azt érdemelte, hogy buesuzóul — elvegyék a kedvét lelkesedésétől és áldozatkészségétől. Ez Szalkaynak sem érdeke s azért igazán csodáljuk, hogy nem tart társulata tagjai közt szigorúbb legyeimet. Aki e héten is, mint mindig, a kötelességtudás s az igazi komoly művészi ambició mintaképeként ragyogott a társulat élén, az Kormos Ilonka, méltán népszerű szubrett-primadonnánk volt. Azok közéj tartozik ő, akik hivatásuk igaz szeretetével lépnek a színpadra s ha a színpadon vannak, teljesen beleélik magukat ezerepükbe s dehogy adnának magánérzelmeiknek bármi módon is kifejezést. Két új szerepben láttuk a héten, két új diadalát jegyezhetjük fel. A kis szökevény egyike a legjobb modern operett szerepeknek. Játszani, énekelni, táncolni egyaránt lehet benne. S Kormos mindegyiket tud. Játéka elragadott pajkos momentumaiban s meg hatott érzelmes részében. Énekszámait friss és üde — fáradságot szinte nem ismerő — hangján mind nagy hatással adta elő. Legremekebbül tán a pirulni nem tudó királylányról szóló éneket, melyben valódi gyönyörűsége telhetett azoknak, akik a tiszta ós decens énekművészetnek barátai. Táncra is nyilt alkalma s táncolt is kecsesen, szépen, sohasem duhajul, még ott sem, ahol szinte kínálkozott rá az alkalom. Sok ünneplésben volt része úgy szombat, mint vasárnap este. Lili szerepe már a régebbi zsánerű operett szerepek közül való. Itt csak játszani és énekelni kell, de azt aztán alaposan. Kormos bájosan alakította a naiv fiatal leányt, hódítóan a szépségében teljesen pompázó asszonyt. Hogy mint nagymama nem volt tökéletes, azt még jó pár esztendeig senki sem fogja tőle rosz néven venni. Ám ének ben itt is excellált. A Lili hires keringőjét rég nem hallottuk oly precíze, mint tőle, a dallam s a szöveg — mit mindig tisztán és érthetően ejt ki — a legszebb harmóniába olvad össze nála. A provencei dal előadása megerősített bennünket abban a hitben, Kormos Ilonka művészi pályája nem vidéki színpadon fogja zenitjét elérni. Szóljunk most a két operett többi szereplőiről is. A kis szökevényben Hidy Irén játszotta Carmencitát temperamentumosán, ügyesen, de kellő művészi komolyság nélkül. Ennek legbántóbb jelét akkor adta, mikor az esti ájtatosság danája közben — elkacagta magát. Igen kellemes jelenség volt Ráthonyi a szobalány szerepében, énekszámait is csinosan adta elő. Jó estéje volt lnkének, zsokéján sokat nevetett a közönség. Bátori Tamarinja kedves humoru alakítás volt. Medgyasszay szép énekszámait teljesen elejtette, egész este egyébként teljes nonsalonsszal járt a színpadon. A többi szerep jelentéktelen. Liliben, ha Lili jó, akkor az egész előadás jó. E szerint az előadás igen jó volt. Ám hűtlenek lennénk az igazsághoz, ha el nem mondanók, hogy Szathmáry a folyton fiatalodó Saint Hipothóse márki szerepében a komikai téren is nagy jellemző erejének adta tanúbizonyságát. Gyárjás pompás volt bamba tüzérnek, de tüzérhadnagya és öreg tábornoka férfi-szinósznél igen visszatetsző afektáltságban tobzódott. Déri, Bátori kisebb szerepeikben jók voltak. A rendezés gyarlóságai külön felemlítést érdemelnek. Az I. felvonásban hiányzott a háttérben elvonuló tüzércsapat, a II-ban az egész műkedvelői társaság 2 = két tagból állott! Operett ezeken kívül még kettő ment a héten. Strausz remek zenéjü Cigánybárója még mindig vonz közönséget. Á társulat koloratúr énekesnőjét Rományi Máriát ezúttal először láttuk vezető szerepben. Játékban nem nyújtott valami különöset, nem haladta túl a rendes operett átlagot, ám hatalmas koloratúráját a pompás melódiákban nagy effektussal érvényesítette. Főkép az I. felvonásban brillírozott a magas hangokkal, később már mintha bizonyos erőfeszítéssel lett volna csupán képes a magas hangokat kivágni. Mindazáltal sok megérdemlett tapsban volt része. Partnere Medgyaszay volt, gyöngébb Barinkayt keveset láttunk. Pedig hangja neki is van, de úgylátszik nem gondozza eléggé s ezért sokszor cserben hagyja, pláne ha hamisan intonál. Szathmáryné Ciprája elismerést érdemlő alakítás volt. A nehéz altpartit végig sok biztossággal énekelte meg. Ráthonyinak az I. felvonásban volt egy igen sikerült énekszáma. Bátori Zsupánja jóizü alakítás volt, de láttuk mi őt már sokkal jobbnak is. Inkét azonban kevésszer rosszabbnak, mint Cameroban. Gyárfás Gábor diák toborzóját gyújtó hatással adta elő. A kórus élettelenül járt-kelt és zengedezett, az összjáték igen gyarló vala. Drámai előadás három volt a héten. A keddi Őrangyalról szivesebben hallgatnánk. Már beleuntunk a tisztbe, hogy morált prédikáljunk, hogy ostorozzuk a szinpadon bemutatott erkölcstelenséget, mely vidám és szellemes párbeszédek alakjá ban mételyezi meg a lelkeket. Az Őrangyal egyébként trágárságra túltett mindazon, amivel valaha a színház levegőjét megfertőztették. íme kis mutató a szinpadon folyó trágár beszélgetésekből: „Úgy hallom, Önök bizalmas viszonyban voltak", — mondják a kokottnak. „Ó nem, — hangzik a válasz, - mindössze három hónapig éltünk együtt". S ez még a finomjából való. Déri Béla, a társulatnak ez a kiválóan tehetséges tagja, bizony más darabot érdemelt volna jutalomjátékául. Anyagi haszna ugyan akkor is ép oly kevés lett volna belőle, mint így, de meglehetett volna legalább az erkölcsi sikere, amit így sajnosan nélkülöznie kelletett. Hidy Irén egy kokott szerepében megmutatta, amit már gyakran mondtunk, hogy neki a vígjáték az igazi eleme. A többi szerepeket Kovács, Bátori, Holéczy, Szatmári és lnke játszották. A közönség keveset tapsolt és sokat botránkozott. Szerdán d. u. volt az utolsó ifjúsági előadás. Csaknem üres ház előtt került színre a Kurucz Beja Dávid. Ráskayné Tábor Örzse intrikus szerepében Holéczy általában jó volt, bár sablonos gesztusai kissé modorossá tették játékát. Második felvonásbeli hatásos jelenetét sikerülten játszta meg. Partnere, Kovács Lajos azonban nem tudta kellő kifejezésre juttatni a Feja Dávid lelkében hullámzó szenvedélyeket. Nem volt elég gyöngéd, később nem volt elég erős. — Déri Béla (Gábor diák) jól oldotta meg feladatát; úgyszintén Csendes Alice is. Az a8zisztencia ellenben annál gyöngébb volt. Nem különben a 3. és 4. felvonásbeli díszletek is. Pénteken egy horvát eredetű dráma: Az őszi vihar ment telt ház előtt. A darabot Kovács Lajos választotta jutalomjátékául. Tehát ő volt az est ünnepelt hőse. Ünneplése egyszerű volt ugyan, de a sok taps, amit kapott, valódi művészi szinvonalon álló játékának megérdemelt jutalmazása volt. Az iró szokatlan légkörbe visz bennünket : a dalmát tengerpartra. Nehezen tudjuk beletalálni magunkat a tengerparti hajósnép nyers fölfogásába és szokásaiba; de ha benne vagyunk, annál inkább méltányolni tudjuk azt a bonyadalmat és azt a kifejletet, amit ez a darab nyújt. Tárgya egy bukott asszony tragédiája, aki ifjúkori botlása miatt Amerikából visszatért csábítóját, minthogy ez a 28 év előtt tett házassági igéretét be nem váltotta, megöli s megőrül. A tartalmat mellőzük. Csak azt jegyezzük meg, hogy a költői igazságszolgáltatás hatalmas ereje rejlik abban, hogy a csábító egyenesen a csábított asszonytól veszi el büntetését s nem törvénytelen gyermekétől, ki pedig, mikor megtudja származását, többször kísértetbe jön, hogy apját megölje. Ügy Kovács, mint partnere Holéczy játékukban kifogástalant nyújtottak. Átértett és teljesen átérzett szerepüket ritka nagy sikerrel kitűnően kreálták. Déri az akaraterős és önérzetes fiú, Csendes Alice a megkínzott és hű leány szerepében szimpatikusak, jók voltak. A durvalelkű, lélekkufár hajóskapitányt Szatmári megrázó realitással adta. Kisebb szerepében Bátori Béla is tetszett. a családi élet áldásait és boldogító örömeit nem élvezhették. Vagy azon nőké, akik magukba szedvén a szociális tudomány morzsáit, boszut állani akarnak a férfiakon, hogy önző célokat szolgáljanak. Ezek a tudákos nők, akik pedig mind veszedelmesek. Mindezekből láthatjuk, hogy sok kellemetlen igazságot mond mindegyik párt a másiknak. Mindegyik védi a maga igazát és kíméletlenül, sőt durván támadja ellenfelét. Győznek e a feminista eszmék ? ez már most a kérdés, melyre ma alig képes valaki kielégítő választ adni. Pszichológiai tény, hogy új képzetek beés elfogadása korántsem történik oly könnyen, különösen akkor, ha már elfogadott, évezredek óta átöröklött és újból meg újból megerősödött képzetek kiszorításáról, elvetéséről, megdöntéséről van szó. Innen van, hogy minden új eszme nehezen tör magának útat, nehezen megy át a köztudatba és ha át is megy, majdnem kivétel nélkül nagy szellemi átalakulás, lelki revolúció következtében. Mert a meglevő képzetek ellentállanak, amíg tarthatatlanságuk miatt teljesen legyőzetnek. De azért foglalkoznunk kell az eszmével és meg kell a feminizmussal barátkoznunk, mert fanatikus hivei bámulatraméltó kitartással és szívóssággal küzdenek az eszme győzelemre jutása érdekében. Ha az eszme életrevaló és meghódítja a világot, legalább elviselhető jármot vegyünk a nyakunkba. Addig készen kell tartanunk okos és tartalmas érveinket, hogy fölületes és hangzatos szavaknak könynyelmüen föl ne üljünk. Nem szabad azonban felednüuk, hogy a nőt sok kiváló tulajdonságaiért bálványozták a férfiak. A férfi lovagiassága tulajdonképpen nem egyéb, mint elismerése azon elfogadott elvnek, hogy a gyöngéket elnyomni illetlen és férfiatlan. Nem foszlik-e szét, nem tünik-e el örökre a nőket körülövező nimbusz, ha a nők a politikai élet sarába vegyülnek. Tarthatunk tőle, hogy a nők iránt táplált tisztelet, a férfiak udvariassága, becézgetése megszűnik, ha az élet küzdő pályáján, különösen a kiméletlen politikai pályáu férfi éa nő egymással szemben fognak állani. A politikai élet durva, erőszakos harc, alattomos háború, amelyből a győzök is megtépett zászlóval szoktak hazatérni. Ki védi meg a nőt a politikai rágalmazások kai, a hazug támadásokkal szemben ? Ki áll a nő pártjára, ha félreértésből vagy szándékosan politikai célokból megsértik ? Talán az apa, a fiu, a férj, a rokon, akik esetleg az ellenpárthoz tartoznak ? A nő ékessége a csendes háziasság, disze a szerénység, erénye a tisztaság és visszavonultság, bája elragadó kedvessége, lebilincselő modora. Ezen fegyverzettel ellátva lábaik előtt fekszik és játszva meghódítható az egész férfi-nem. Csak az a nő, aki házának rendjével nem törődik, háztartását másra bizza, aki gyermekei nevelését elhanyagolja, csak az ilyen lesz önmagával elégedetlen, mert feldúlja nemcsak a saját, hanem egész családjának boldogságát. Aki az élet zajába kívánkozik, aki már délelőtt korteskedik és politizálni jár, aki politikai szerepre vágyódik és az elismerést hajhássza, az önmagát fosztja meg legszebb női díszétől és mert csak csillogó fényre tör, ne csodálja, ha úgy jár, mint a lepke, mely a gyertyalángnál elper/seli gyenge szárnyait. Ezeket jó lesz megfoutoluunk, mielőtt a feminismus híveinek sorába lépünk. Érdemes e, üdvös-e, hasznos-e a nők eddigi üdvös jogtalanságát eldobni, hogy helyette örök harcot és szennyes küzdelmet nyerjenek cserébe. Minden öt évben, néha korábban, egy rendkívüli esemény van városunkban, a képviselőválasztás. Tessék csak a férfiakat megkérdezni, hány engedné át szivesen feleségének a szavazati jogot. Hány férfi akad, aki a szavazás elől a városból megszökik. Ilyen az ember. A jogtalan jogot kér, a kiváltságos megszabadulni szeretne jogától és jogtalan szeretne lenni. Aki azonban nem hisz a politikai jogok kellemetlenségeiben, csapjon fel feministának és dolgozzék szakadatlanul éa kitartással az eszme terjesztésének érdekében, mert bizony csak így lehet a mai világban célt érni, ahol ingyen nem adnak az embernek semmit. Tanulják meg Madáchtól az ember kötelesbégét : „Mondottam ember küzdj és bizva bizzál". Szobapad lók (parketták) beeresztését és fényezését több évi tapasztalat után szerzett szakavatott pontossággal — vidékre is — jutányos áron elvállalja Költségvetéssel díjmentesen szolg-ál. Dienstmann Pál Pápa, Sport-telep.