Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-10-12 / 41. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség-: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D

K- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Az építészeti bizottság ez évi munkája. Irta: dr. Lövi László. Az építészeti bizottság két év óta tárgyalja a város építési szabályzatát és azon lényeges változásokat hoz javaslatba és mióta ezen munkálatát befejezte, — talán 9 hónap óta —' belekapott az utcarendezQg újbóli megállapításához és annak egy léuyeges részén már keresztül is ment. Szükséges, hogy mielőtt ezen javaslatok a közgyűlés elé kerülnek — mi még jó sok ielő múlva fog megtörténni — számot adjon a nyilvánosság előtt miképpen akarja feladatát megoldani. EÍőre tudjuk, hogy ezen .javaslatok szigorú kritika alá fognak esni, hisz a nagy közönség tetszését ilynemű munkálattal, mely a nálunk eddig dívott korlátlan szabadságot lényegesen és sokszor éleszthetően megszorítja, elnyerni nem lehet. De ha azt látjuk és évtizedek óta tapasztaljuk, hogy ezen szabadosság hová vitte a várost, akkor lehetetlen, hogy ezen állapot továbbra is fönntartassék; a közjó előtt mindig hátrálni kell a magánérdeknek; eddig ez nálunk megfordítva volt és ezért vagyunk építészet és utcarendezés dolgában ott, ahol vagyunk. Nincs ma már számbavehető város az országban, de külföldön sem, melynek nem volna építészeti és utcarendezési szabályzata. Sőt Ausztriában minden egyes tartománygyűlés csinált építészeti szabályzatot, külön a városoknak és külön a falvak számára. Szükséges volt ez úgy kezegészségi, mint tüzrendőri és forgalmi tekintetből egyaránt. Pápa városának csakis úgy van több mint 2 év óta építési és utcarendezési szabályzata, mert a minisztérium reánk parancsolt. Fő vezérelve volt a bizottságnak, hogy az utcarendezés ne legyen drága. Ezért az utcákat nem terveztük szélesre. Mivel a városnak csak ó—4 széles utcája van, de ezek is telvék zeg-zúgokkal, valamennyi utcára terjed ki a rendezés. Ez az oka annak, hogy utcát szűkíteni csak igen kevés ponton lehet, de csaknem valamennyinél szélesítést kellett keresztül vinnni. Szükséges ez úgy forgalmi, mint közegészségügyi és tüzrendőri tekintetből egyaránt;' de evvel együtt igen sokat nyer az utcák szépsége is. Hogy tehát minél olcsóbb legyen az utcarendezés, úgy tettünk, hogy a drága és kicsiny területü házakat többnyire érintetlen hagytuk és a szélesítés legtöbb esetben ott történt, hol a jelenlegi háznak területe elég nagy, hogy abból egy részt levágni lehessen, vagy pedig, hol ócska házak s rossz viskók állanak, ahol a levágás a már eléggé ismert okoknál fogva szinte nem lesz olcsó, de mégis elviselhető. Nagyon természetes, hogy ezen elv keresztül vitele némi viszásságot fog eredményezni, de végeredmény mégis igen nagy javulás lesz.' Aki a pápai utcákat ismeri és azokat tanulmányozza, tudni fogja, hogy lehetetlen ezt keresztül vinni, akármily mérsékelt arányban, anélkül hogy a város egyes házakat ne lenne kénytelen megvenni. Aki ezt visszautasítja, az nem is akarja az utcarendezést. De mint mondom, mi csak a legszükségesebbre szorítkoztunk és így is néhány ház megvétele válik szükségessé. Amint a bizottság az utcarendezést eddig csinálta, ez csak fél munkát képez. Mert ha igazi utcarendezést akarunk, akkor még több utcanyitást kell keresztül vinnünk. A közegészség szabályai megkövetelik, hogy az utcákba és házakba minél több világosságot, levegőt és napfényt eresszünk. Városunk utcái jelenlegi állapotukban —- még akkor, is ha utcáink mind szélesebbek lesznek — ezt nem engedik meg, mert a háztömbök túlságos hosszúak. Ezen csak úgy lehet segíteni, hogyha őket egy vagy két helyen áttörjük, azaz új utcákat nyitunk. Az építészeti bizottság, mely ezelőtt 10—12 évvel munkálatát a közgyűlés elé terjesztette, javaslatot terjesztett ezen ügyben is a közgyűlés elé, amennyiben 17 új utcanyitást indítványozott. Nagyon vigyázott ezen bizottság arra, hogy a valóság az ő tervezetét meg ne hazudtolja és azért a beváltandó házakat sokkal magasabb összegre becsülte és vette számításba, mint amennyit tényleg megértek: így jött ki a maximum 160.000 forint, amibe ezen 17 új utca került volna, mely ha keresztül vitetik, a város külső alakja teljesen nagy előnyére változott volna A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Összefutnak a szomszéd asszonyok, a Polecsák Péterné, meg a felső Turi Lőriucné. — Hát csakugyan kimúlt a kendtek malaca, komám uram ? kérdi Polecsáknó. — E bizony kimúlt, . mondja lemondóan Bérdi János. — Ó, pedig milyen kezes kis állat volt ! Hogy ette az asszonya kötényéből a kukoricát ! A kis Gábor gyerek kezéből milyen szépen kivette a kenyeret! Több esze volt, mint sok félkegyelmű embernek ! — Aztán milyen bizodalmas volt ! folytatja Turiné. E bizony nem evett hiába. Még a betegségében sem tudott lesoványkodni. Hire ment az esetnek a faluban. Jött a kisbíró. — János bátyám, azt izeni a biró úr, hogy ha megdöglött a malac, el kell hozatni az állatorvost Tamásiból. — El kell hozatni az állatorvost ? Félre beszélsz, öcsém. Hiszen megdöglött a malae, e' hol van, ni. — Éppen azért, hogy az állatorvos megnézze. — De már ezt nem állom, öcsém. Elég baj nekem, hogy a malac megdöglött, most még kocsifuvart is fizessek. Szegény ember vagyok én, fiam. Hanem majd elmegyek a jegyző úrhoz nagyobb igazság okáért. El is ment szegény Bérdi János a jegyzőhöz, de csak azzal a hírrel jött vissza, hogy bizony el kell hozatni az állatorvost s a kocát addig nem is szabad elásni, mert hátha járványos betegsége volt. így rendeli a törvény. Ha már a törvény így rendeli, nem tehetünk ellene, nyugszik meg Bérdi János. Pedig a fuvar innen Tamásiba három forint. Nagy summa ez egy szegény embernek. No, de mindegy. — Szaladj Trézsi lányom a közbe, a Fáncsi Péter keresztapádhoz: ha itthon vannak a lovai, kéretem, menjen el Tamásiba az állatorvosért, mert a golyvás malac mára virradóra megdöglött, aztán a törvény úgy röndöli, hogy el kell hozatni hozzá az állatorvost, megfizetem a fuvart. Trézsi sírva ment el. De sírtak Mindnyájan, kivált Bérdiné. Nem elég, hogy elmúlt az állat, most még három forintot is fizessenek ! . . . — Ah, lelkem, komámasszony, ne eméssze magát annyira, okos emberek tették azt a törvényt, úgy fordul az állatorvos még föléleszti a kocát — mondja Polecsákné. És habár ez olyan hihetetlennek hangzott, Az állatorvos. Irta: Kövcskuti Jenő. Hát a szegény golyvás malae, a Bérdiék golyvás cocája, mára virradóra megdöglött. Hiába osinált neki a szegény Bérdiné asszony szenesvizet (mert hátha szemverés érte), hiába keverte a moslékjába öt pakli kénes gyújtónak a virágját: a szegény állat oda l§tt." Pedig tegnapelőtt még vigan kergetőzött a gyerekekkel az udvaron, a tormás körül s ehol van ni, most ott fekszik az ól előtt. A gyerekek hiába húzogatják a fülét, a lábát, hiába keltegetik: meg se nyikkan. A szegény Bérdiné összecsapja a két kezét éB keserves sirásra fakad. Hát csak így kell csalakoznia a szegény embernek minden reményében ! Úgy számított pedig, hogy ha kihizlalja, negyven forintot kap érte a" szentimrei vásáron, amiből a Panni lányt férjhez lehet adni s i' hol van ni. . . Bérdi János is szomorúan áll ott a kimúlt állat fölött s szótlanul csóválja a fejét. Nagy csapás ez egy szegény ötgyerekes zsöllér emberre 1 Összefutnak a szomszéd asszonyok, a Polecsák Péterné, meg a felső Turi Lőriucné. — Hát csakugyan kimúlt a kendtek malaca, komám uram ? kérdi Polecsáknó. — E bizony kimúlt, . mondja lemondóan Bérdi János. — Ó, pedig milyen kezes kis állat volt ! Hogy ette az asszonya kötényéből a kukoricát ! A kis Gábor gyerek kezéből milyen szépen kivette a kenyeret! Több esze volt, mint sok félkegyelmű embernek ! — Aztán milyen bizodalmas volt ! folytatja Turiné. E bizony nem evett hiába. Még a betegségében sem tudott lesoványkodni. Hire ment az esetnek a faluban. Jött a kisbíró. — János bátyám, azt izeni a biró úr, hogy ha megdöglött a malac, el kell hozatni az állatorvost Tamásiból. — El kell hozatni az állatorvost ? Félre beszélsz, öcsém. Hiszen megdöglött a malae, e' hol van, ni. — Éppen azért, hogy az állatorvos megnézze. — De már ezt nem állom, öcsém. Elég baj nekem, hogy a malac megdöglött, most még kocsifuvart is fizessek. Szegény ember vagyok én, fiam. Hanem majd elmegyek a jegyző úrhoz nagyobb igazság okáért. El is ment szegény Bérdi János a jegyzőhöz, de csak azzal a hírrel jött vissza, hogy bizony el kell hozatni az állatorvost s a kocát addig nem is szabad elásni, mert hátha járványos betegsége volt. így rendeli a törvény. Ha már a törvény így rendeli, nem tehetünk ellene, nyugszik meg Bérdi János. Pedig a fuvar innen Tamásiba három forint. Nagy summa ez egy szegény embernek. No, de mindegy. — Szaladj Trézsi lányom a közbe, a Fáncsi Péter keresztapádhoz: ha itthon vannak a lovai, kéretem, menjen el Tamásiba az állatorvosért, mert a golyvás malac mára virradóra megdöglött, aztán a törvény úgy röndöli, hogy el kell hozatni hozzá az állatorvost, megfizetem a fuvart. Trézsi sírva ment el. De sírtak Mindnyájan, kivált Bérdiné. Nem elég, hogy elmúlt az állat, most még három forintot is fizessenek ! . . . — Ah, lelkem, komámasszony, ne eméssze magát annyira, okos emberek tették azt a törvényt, úgy fordul az állatorvos még föléleszti a kocát — mondja Polecsákné. És habár ez olyan hihetetlennek hangzott, ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti csomagolást. F. Hoffmaian-L» Roehe & Co. Basel (3?áje)