Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-09-07 / 36. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Egy zöld füzetke tanúságai. Egy zöld füzetke, mely elejétől végig csupa névből áll, nevekből, melyeknek viselőit kilenctized részben nem is ismeri az ember, mégis mennyi tanaságot rejt magában ! Tanaságokat, miket mi ugyan részben más alkalommal is elmondottunk e helyen, de amiknek felelevenítését éppen a zöld füzetke teszi aktuálissá. A zöld füzetke, amiről szólunk, »Veszprémvármegye Összes tanintézeteinek útmutatója 1907—908. tanévre. Közzéteszi Papp Sándor kir. tanfelügyelő.« Az állami fizetéskiegészítésre vonatkozó közigazgatási bizottsági rendelkezéseken kívül nem tartalmaz egyebet, csupán a megyebeli összes tanítók névjegyzékét. A tanító neve mellé oda van téve annak az iskolának jellege, / amelyben működik. Es jönnek a felekezetek ismert rövidítései hosszú, hosszú sorban. Mert Veszprémvármegyében az elemi iskolákat kizárólag a felekezetek tartják fenn s mint az útmutatóból látható, az egész vármegye területén nincs több, mint négy állami elemi népiskola, ezek közül irt a negyedik Pápán van az állami tanítóképezde mellett, vagyis olyan helyen, amely a magyarság szempontjából jelentőséggel nem bir. A nemzeti oktatásügy barátait fájóan lepheti meg a zöld füzetkéből ekként napfényre kerülő adat. Bennünket csak fájóu érint, de nem lep meg. Rég tudtuk mi már azt, hogy a mi oktatásügyünkről ugyancsak mostohán gondoskodott az állam. Rég megírtuk azt is, hogy a Danántúli Közművelődési Egyesület figyelme is legkevésbbé vármegyénket keresi fel az összes dunántúli megyék közül. Ám végre is a D. K. E. nem állam. Kötelességei önként vállaltak, anyagi eszközei aránylag csekélyek. De az állam ? Az állam előtt mind a mai napig közömbös maradt, hogy e. megyében majdnem egyedül és kizárólag a felekezetek tartják kezükben a népoktatást s azt a majdnem legfontosabb munkát, amit végezuiök kell, t. i. a magyarosítást, végzik úgy, hogy e téren —- bármit is mondjanak a hivatalos jelentések — inkább visszafejlődés, mint haladás mutatkozik. A jelentések, óh azok gyönyörűen hangzanak. Ha azokat olvassuk, pirúl az arcunk örömében és büszkeség dagasztja keblünket, hogy íme a .tannyelv mindenütt magyar vagy legalább magyar »is«. Aztán elmegy az ember valamelyik bakonyi faluba, megszólít ott akárhány 8—10 éves gyereket s magyar kérdésére nem kap magyar választ. Faggatni, vallatni kezdi a gyereket s akkor nagy kínnal és rettenetes kiejtéssel kinyögi azt a néhány magyar szót, amit gépiesen betanúlt az iskolában, hol — a tannyelv magyar volt! Dehogy volt, dehogy volt! Nem is lehetett. Nagy alapozó munkának kell akkor történnie, hogy a mi sváb, meg egynehány tót községünkben (mert ilyenek is vaunak) magyarul folyhasson a tanítás, S az alapozó munkában a tanítónak — kit mondhatni mindig a legjobb akarat s a leghazafiasabb érzés vezet — segítségére kell jönnie a felsőbbségének. Attól a felsőbbségtől azonban, mely — tisztelet a kivételnek — maga nem jár elől jó példával, sőt legyezgeti a népnek ősi korlátoltságát avval, hogy még kivételesen sem viszi a magyar szót a szószékbe, attól a felsőbbségtől alig lehet várni ezt a segítséget. Bár nem kizárólag ezért, de főkép ezért tartjuk sajnálatosnak a zöld füzetkének azt az adatát, hogy az egész nagy Veszprémvármegyében, oly megyében, hol a lakosság majd egynegyedrésze idegen ajkú, összesen 4, mondd négy állami elemi népiskola van. Derék tanférfiak, olyanok, kik nemzetiségi vidéken, határszéleken népoktatással foglalkoznak, állítják, hogy igazi sikert Á „PAPAI HÍRLAP" T ARC A JA, MADONNA. Keresek egy lányt, azt, akit imádok S akit nem láttam, csak álomba' még, Miatta járom ember sokaság ok Lélekölő kusza tömkelegét. Sohase láttam és sohase látott, De jól ismerjük egymást, mintha régen Kötöttünk volna szűzi barátságot, A gyermekálmok rózsás idejében. A többi lánynál karcsúbb s haloványabb, Homloka csupa fény, csupa hó, Járása olyan, mintha nem is járna, Bánata nem is e földről való. Ha szól is, alig mozdul meg az ajka. Örök titok, amit gondol, vagy érez, Tekintete a szobroké s a hangja Hasonló régen elhangzó zenéhez . . . Martos Ferenc. Egy rózsaszál . . . Irta: Rádai Ervin. Múltkori cikkemben* egypár olyan mondatot is megkockáztattam, amelyekből kitűnik, hogy a művészetet nem tartom a tudomány fölött elérhetetlen magasságban lebegő valaminek. Volt is mit hallanom érte, különösen a művészi hajlandó ságuaktól. De ezek ellenére is fenntartom az akkor mondottakat, sőt (bármennyire forogjon is istenben boldogult Kazinczy a sírjában) megtoldom azzal, hogy igenis a tudomány temploma az, amelybe csak kevés kiválasztottnak van bejárása és a művészet az a piaci vásár, amelyen a legtöbben, a profánok is, zsibonganak, alkudoznak, egyezkednek. Ezzel kapcsolatban nem hagyhatom megemlítés nélkül azt sem: miért mondottam, hogy a művészet mögött mindenütt ott áll a tudomány, sőt a művészetekben rejlő kvalitás, amely a hatás * Megjelent a P. H. 34. számában „A lesajnált tudomány" cím alatt. hordozója, a tudomány mindinkább tökéletesedő módszereivel elemekre, mennyiségileg meghatározható alkotórészekre bontható. Nem szándékozom itt egészen általában szólani a művészet minden ágáról, mert az általánosság bizonyos fokú elvontságot hoz magával. Ellenben szivesen szolgálok egy példával, mint amely virág létére a nőkön kivül a művészet sok ágára megtermékenyitőleg hat és azok közül a képírásnak és verseknek önállóan is tárgya lehet. íme tehát itt van egy rózsa, amely hajlott, fantasztikus szirmaival, színével, illatával nem egy regényességre diszponált idegzetű, bármelyik nembe tartozó embert abba az éber trauce-ba tud ringatni, amit álmadozásnak hívnak. Hipnotikus ereje van, mint Braid kezében egy fényes gombnak. A legszebb gondolatokat, amelyeket lelkünk jobbik felében a szépség és boldogság érdekében őrzünk, túlsúlyra juttatja a másik féllel szemben, amely köznapi indulatok, kőkorbeli atavizmusok és alacsony küzdelmek termőhelye, titkolt forrása más időben. De most a rózsa . . . Eh ! mit a rózsa ? hát mi egy rózsa ? Sirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenbor „Rorhe*' eredeti tmomagoláat. F. Hoffmann-La Roehe & Co. Basel (Svájc) J:9 Roehe" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban — Ki a Uvegenkloi 4 — knroaa