Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-08-31 / 35. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: £>**• KŐRÖS ENDRE]. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskola-i nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Kormányunk és a hazai kisipar, i. Tiz-tizenkét napja, hogy Szterényi József, kereskedelmi államtitkár nagyszabású beszédet mondott a pécsi kiállításon rendezett iparoskongresszuson. A beszédet, amely a honi ipari, de főleg a kisipari viszonyokkal foglalkozott, találóan hasonlították a lapok bőség szaruhoz, amelyből, mint Fortuna tülkéből, osak úgy ömlik ki az eddig árván hagyott kisiparunk megjavítására minden áldás és özön igéret. Nincs szándékunkban bővebben ismertetni e nagyjelentőségű beszédet, sem bírálatot mondani fölötte nem akarunk, mert remélni szeretjük, hogy végre valahára van kormányunk, amely a hazai ipar vergődését nem nézi le feudális gőggel és nemcsak igér, hanem tesz is. Szterényi beszédében a határozottság a szokatlan jelenség ily államtitkári beszédek között. Az iparosságunk bajait nyíltan feltárja és a sérel mek orvoslását csaknem becsületszóval ígéri. Két részből áll e beszéd. Az első kisiparunk speciális bajait sorolja fel a gyógyítás módjainak ismertetésével; másik részben az ipar-törvény módosításának főbb elveit magyarázza. Jelen cikkünkben csupán a kisipar bajairól és e bajokon való segítés mikéntjéről akarunk egyet mást résziut ismertetni, részint a magunk észrevételeit közölni. Feltétlenül igaz, hogy kisiparunk legnagyobb bajai a tőkeszegénység, a kereskedelmi szervezet hiánya és a technika fejletlensége. Valamint végzetes lehet rá nézve a nagy inas-szükséglet is. Ezek a legfájóbb sebei a kisiparosságnak. S ha a kormány ezen a téren csakugyan komolyan és erélyesen, amint igérte, segíteni akar, a legnagyobb kátyúból húzta ki kis indusztriánk rozoga szekerét. Ami a tőkeszegénységet és a kereskedelmi szervezet hiányát illeti, azt e lapok hasábjain is többször emlegettük. S rá, orvosszerül nem is ajánlhattunk mást, mint amit a kormány képviselője határozottan igér, könnyen megszerezhető kölcsönt és a legerősebb jellegű szövetkezést. Az előbbire, a hamar elérhető kölcsönre szüksége van a kisiparosnak azért, mert máskép pen igen sokszor nincs oly helyzetben, hogy ön állóan dolgozhassák s kénytelen másnak számára áruba bocsátani munkaerejét, képességét s ezzel másnak átadni munkája hasznának legnagyobb részét. így igen hamar koldus is, rabszolga is lesz, más, szerencsésebb iparosnak vagy kereskedőnek a rabszolgája. A könnyű hitel feladata megmenteni e borzasztó állapottól és eshetőségtől kisiparosainkat. Kisiparosaink kötelessége pedig, hogy ott, ahol már akár a kormány támogatásából, akár másként ily könnyühitelü, illetve kisemberek kölcsönigényeit kielégítő intézmények vannak, azt bizalommal keressék fel és ahol nincsenek, ott ilyen intézetnek létesítéséről gondoskodjanak. Mi pápaiak e tekintetben már szerencsések vagyunk. Mert városunkban ötödik éve működik egy pénzintézet, az u. n. Önsegélyző, amelynek bevallott célja és törvényben is körvonalazott feladata éppen az ily kisemberek, kisiparosok kölcsönnel ellátása. Nem reklámot akarok e sorokkal csinálni, hanem mindent oly őszintén megmondani, amint áll a dolog. Végre is igaz szóból ért a magyar is. Hisz nálunk, a mi városunkban is a kisipar és a kiskereskedelem egyik legnagyobb átka volt mindig, hogy ha néha-napján megszorult, kölcsönpénzhez nem juthatott. Első segítség tehát a kisiparnál is a hitel megkönnyítése. A második orvoslási mód a kereskedelmi szervezet megalakítása. Ez nem más, mint szövetkezetek, amelyek nemcsak a munkához szükséges dolgok megszerzésében merítik ki céljukat, hanem a kidolgozott munka értékesítését is biztosítják. Az eddig létesített és sok helyen megbukott ipari szövetkezeteknek (Pápán is láttuk!) az volt a főhibájok, hogy a kereskedelmi hitelen alapulva, a feldolgozáshoz anyagot adtak az iparosnak, de elárusító piacról, szóval az ipari cikkek eladásáról nem birtak gondoskodni, vagy egy általán nem is gondoskodtak. Mert nem elég munkát készíteni tudni, hanem annak vevőit is kell keresni, különben honnan fizesse a kisiparos is a szövetkezeti hitelt, és ami fő: miből éljen meg? Ipari szövetkezet elárűsító piac nélkül Mádra vezet vissza. De nem elég e tekintetben a kisiparosokat magukra hagyva szövetkezni, az államnak áll kötelességében, hogy könnyű hitellel dolgozó és piacot teremtő ily szövetkezetek létesüljenek s A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA, Régi írásokból. Irta : Molnár Kálmán. I. Avúlt, porlepte irások feküsznek előttem. Kiváltságos Pápa városának irásai, melyeket ezelőtt 100—150 esztendővel vetett pergamenre a város hites nótáriusa. Bizonyos dolgokban ez a 100—150 esztendő nem valami nagy időt jelent, de én oly nagy időnek tartom, mely éppen elég ahhoz, hogy az anyag megsemmisüljön, átalakuljon. Es ezek a kemény táblába kötött irások mégis olyanok, mintha tegnap irták volna. Még a rajta lévő porzó is azon friss hintésünek látszik s amint hozzányúlok, zörögve hullik le a pergamen kaligrafikus betűiről. Pedig aki ezt a porzót elhintette, annak talán már az unokái sem élnek. Itt-ott latin és német szavak tarkítják a magyar szöveget, aminek oka az lehet, hogy az érdemes nótárius úr bizonyára nem tudta magát magyarul kifejezni. De ezt nem is lehet csodálni, mert abban az időben számtalan nótárius volt olyan, aki Írásban egyáltalán nem tudta magát kifejezni se magyarul, se más nyelven. Ezt bizonyítja az a 1742. évben kelt császári levél, mely egyenesen megparancsolja, hogy a községek és városok polgárai lehetőleg olyan nótáriust válaszszanak, akik írni és olvasni is tudnak. Az első laptól az utolsóig valamennyi a lehető legszebben van teleírva. Olyan szépen, hogy akármelyik jelenkori embernek is becsületére válna. Amint olvasgatom ezeket a régi Írásokat, találkozom a legkülönbözőbb fajtájú ügyekkel, melyek közül az lérdekesebbeket a lehető leghűebben szándékozom e lap tisztelt olvasóinak bemutatni. Először is a régi bíráskodásról, a bűnösök büntetéséről fogok egy-két szemelvényt bemutatni. Megjegyzem, hogy ha valaki panaszt emelt valaki ellen, annak egy bizonyos összeget előbb le kellett tenni, amit panaszpénznek neveztek. Lehetőleg úgy sorakoztattam egymás után ezeket a szemelvényeket, hogy a büntetések fokozatosan következzenek. * Két pörös atyafi áll a törvény előtt. Az egyik vádló, a másik vádlott. Valami kis verekedés miatt kerültek oda, amit ugyan nem ők, hanem a fiaik követtek el. Erről az igazságtételről a következő, szószerinti följegyzést találtam : Anno 1796 Die 2. April. „Lobi Max ide való Zsidó panasz képpen jelentette, hogy Takáts Jósef asztalosnak fia Miska, az eő fiát Ádámot egy kővel ugy meg ütötte, hogy bé ütvén az homlokát, a vér mingyárást elöntötte, ezért Satisíactióért könyörög. Mely dolog eránt Szemre hivatattván az Két Gyermekek, mint hogy azoknak vallásokbul az világosodott ki, hogy az Nevezett Zsidó Gyermek, Takáts Jósef fiának Miskának orrát fel pötzkölte és azzal alkalmatosságot nyújtott az meg ütésre, de mivel az másik kővel oly veszedelmessen meg ütötte, hogy az fejét is bé törte, azért Ítéltetett: hogy az Zsidó panaszpénzét el veszejtse, Takáts Miska Gyermek pedig 6. virgás tsapást szenvedjén. —

u Alább következik két becsületsértési itélet, melyből világosan látszik, hogy a régi kor asszonyainak is helyén volt a nyelvük és hogy akkor még nem jelent meg a „Pesti Társalgó". íme a két itélet : Anno Eodem Die 18-a Juny. „Sarutár Josef Magyar Szabó Mester panaszolkodván, hogy Eözvegy Balog Mihályné, akivel egy Háznál lakik, oda haza nem létekor FeleWM" Az összes iskolákban használandó "ÍSffi tankönyvek, iró- és rajzszerek r _ r ^^ ^^ r nagy választékban kaphatók ===== HAJNOCZKY ARPAD könyv-, zenemű- és papirkereskedésében EVipí'iii, Fő-utca 11- Bencések: templomával szemben. = Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan eszközöltetnek, m