Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-08-31 / 35. szám

ezek minden irányú működése felett nekie kell tanácsadó, vezető és pártfogó felügyeletet gyakorolni. S iparosaink valóban nagy örömmel vehetik, ha az államtitkári beszéd e tekintetben valóra válik, t. i., hogy e szövetkezéseket nagy pénzáldozatok árán is oltalmába veszi és terjeszti. Az a 400.000 korona, amit most ad a keresk. kormány, bár több a semminél, de nem sok és éppen nem elég. A német és osztrák kormányok milliókat sem sajnáltak ez ügyben kisiparosaiktól. Pedig azok sohasem voltak annyira elhanyagolva, mint a magyar kisiparosok. Elhanyagolt baj, drágább medicinát kiván — tartja a közmondás is. Hogy a kormány ipari gépeket is ád ingyen az arra méltó iparosnak, nagyon helyeslendő eljárás, azonban még nem minden. Különösen akkor kevés, ha, amit mi is tapasztaltuk, nagyon ritkán juttat ez áldásból és nagyon kiválogatja : kinek ? Az érdemet néha a protekció is mérlegeli, az pedig nem szereti az igazságot. Ahelyett, hogy egyes kiválogatott szerencsés iparos kap ily ingyen-gépet, sokkal jobb volna, ha közös műhelyek felállítását sürgetné a kormány s ennek a műhelynek adna gépeket vagy ingyen, vagy jutányos árban. E közös műhelyekkel kapcsolatban létesülhetnének és töltenék be áldásos hivatásukat leginkább a teknologiai múzeumok is, amelyek egyedüli, de legértékesebb célja iparosainkban a műértést és műipari érzéket fejleszteni, azaz a korral mindig haladásra ösztökélni iparosságunkat és bennük az ipari szép-érzéket folytonosan ébren tartani és ápolni. Eléggé nem dicsérhető terve tehát ez a kormánynak. S ezt eredményesen végrehajtani csakis úgy lehet, ha ezen teknologiai múzeumokat minden nagyobb vidéki városban, s kiváltkép, hol sok kisiparos van, felállítják. Ehhez egyenlő joga van minden effajta város iparosságának, de meg eminens érdeke is az államnak. S hisszük, hogy Pápa városa is résen lesz, ha majd e múzeumok elhelyezése felől a központ tanáoskozni fog. Sok kisiparosunk van, sok köztük a törekvő, derék mesterember. Ezeket elhagyni nem szabad. S különben is városunknak ismét magához kell ragadnia, hogy e megyében még ipari tekintetben is kétségen kívül versenytárs nélkül álljon. E múzeumok feladata körével fér össze legjobban, hogy központjai legyenek a vándor ipari oktatásnak, amelyet szintén kilátásba helyezett kormányunk. Régen sürgettük ezt is és jól esik tapasztalnunk, hogy mégis megvalósul ez az intézmény is, amelynek nagy kihatású célja lesz az ország minden arra való vidékén az ipari tudást és művészetet előadásokkal terjeszteni és istápolni. Az említett összes ipari bajok között legnagyobb feltűnést az kelti, hogy hazánkban az inasok száma csekély, és ez is fogy évenkint úgy, hogyha így marad, a kisiparunk magától kialszik, akár az elfogyott gyertyaszál. A kormány ezt megszüntetni, jobban mondva ez ipari katasztrófának úgy akar útjába állni, hogy németországi példára egyes inastartó iparosnak ott, ahol az ipar érdekei megkívánják, egyegy inas után bizonyos nagyobb összegű jutalmat helyez kilátásba. Idegen mintára van ez, de mégis jó. Azonban minálunk is a jutalom legelső feltétele legyen a gazda részéről az, hogy inasát tanítsa mesterségére ós ne használja mindennek a ház és szőllő vagy földje körül, és legkevesebbet a műhelyben foglalkoztassa. Mai kisiparunk egyik emésztő rozsdája, hogy t. i. sok közöttük a gyarló mester, éppen ebből a visszaélésből fakad. A szülő inasnak nem azért adja gyermekét, hogy mindenes, cseléd legyen, hanem, hogy derék iparos mester ember váljon belőle. Erre — különben — addig, amig végleg rendezi a kormány az inas-ügyet, a közigazgatásnak kellene erélyesen felügyelni. S bizonyos, hogy a ma' inas-fogyásban e szomoru körülménynek is jelentős szerepe van. Győri fíjul a. a városok megkapják. Nem lesz több egyezkedés. A város nem fizet váltságdíjjat, hanem az e cimen befolyó jövedelem egészen az övé lesz. Hogy ez az igéret, aminek valóra válása a városokra nézve új korszak kezdetét jelenti, feledésbe ne menjen (pedig hogy feledésbe akar menni, arra vall az, hogy a pénzügyigazgatók máris egyezkednek újabb 3 évre a városokkal), arra szolgál az a mementó, mit képviselőtestületünk egy idején való, okos indítványra küld el illetékes helyre — a pénzügyminiszterhez. De e mementót el kell küldeni az összes városoknak is. Végre ne csak beszéljenek, jajgassanak, de tegyenek is. A városok orsz. képviselői, ha mind összefognak, el fogják érni, hogy az országgyűlés végre valahára a városokért is tesz valamit. Csak Pápa városában 54.000 K a váltságdíjj. Ha ez elengedtetik — a pótadó !2 7 °/

0-al csökken. Könnyebbedik a terhünk, s a ránk váró feladatok megoldásáról komolyan beszélhetünk. A kitűzött cél valóban érdemes a legerélyesebb munkára. = Mementó. Kétségtelen tény, hogy különböző időben, különböző kormányoktól több Ígéretet nem kapott senki, mint a városok. Évtizedek óta kilátásba van helyezve, hogy a nagy áldozatokért, miket a' kultúra, közegészségügy stb. terén a városok hoztak, s mikkel nemcsak maguknak, de az országnak is becses szolgálatokat tettek, hogy azokért a funkciókért, miket állandóan teljesítnek az állam helyett, végre kárpótolja őket az állam. Legutóbb a legpozitívebb formában helyezte Wekerle miniszterelnök, mint pénzügyminiszter kilátásba, hogy 1908-ra a fogyasztási adókat Városi közgyűlés. — 1907 augusztus 29. — A költségvetés tárgyalása. 58-8°/

0 pótadó. Pápa város képviselőtestülete folyó hó 29 én délelőtt és folytatólag délután rendes közgyűlést tartott. A közgyűlés iránt a képviselőtestületi tagok — a kánikulai hőségben — nem tanúsítottak valami különös érdeklődést. A délelőtti gyűlésen még csak voltak vagy 40—50-en, de már délutánra alig 30-an állapították meg a városi háztartás nagy szükségletét és a — sajna — sokkal kisebb fedezetet. A gyűlés határozatai közül a legfontosabb és legörvendetesebb volt az, mellyel az új közvágóhíd létesítését egyhangúlag elhatározták. — Érdeklődésre tarthatnak számot azok a határozatok is, melyek a kataszteri hivatal elhelyezése és a Kossuth-Lajos-utca új részének végleges rendezése tárgyában hozattak s végül nemcsak városunk, de az ország összes városai szempontjából kiváló ségével öszve pörlekedett, aztot nagyon illetlen szavakkal öszve motskolta. Haza érkezésével pedig Sarutár meg szóllétotta Balognét, hogy mi oka légyen lármázó pörlekedéseknek, mondaná meg. De mint hogy Balogné el követett illetlenségeinek okát nem adván tsak tovább is motskolódott, azért felháborodván Sarutár azt mondotta : „ha okát nem adod pörlekedésednek, s ha meg ittad magadat takarogy és többfí ne lármáz." Arra még nagyobb méregre gerjedvén Balogné, éhetetlen rühes Szabónak s Hunczfut gaz Embernek Nevezvén mindenféle Bötstelenségeket rajta el követett. Mivel tehát az illetlen szavok által Bötsületében megsértődött Sarutár, Satisfactiót tétettni kéván. Mely dolgok erányában szemre birattatván Balogné is, maga meg ésmerte, hogy valóban a panaszolkodó Sarutárt öszve hunczfutolta, de azon okbul, mivel eőtet előbb a panaszolkodó részeg Szajhának és részeg Disznónak mondotta, és mivel Batsák Ferencz Szüts Mester és Szalay Eörsébeth szolgálló Leánynok vallások és Bizonyság tételekbül világra jött az, hogy jóllehet Balogné kezdvén az pörlekedést okot adott minden illetlen motskolódásokra, vle mivel előbb Sarutár Balognét részeg condrának mondotta, azután hunczfutolta öszve az panaszkodó felet Balogné, azért Ítéltetett hogy Balogné tartozzék Egy font Gyertyát Isten Ditsőségére vásárlani, Sarutár pedig panasz pénzét el veszteni, egy mást pedég minden el követett illetlen motskolódásokrúl meg követni." Ennél súlyosabb büntetés a következő: Anno Eodem Die G-a Augusti. „Lehrbaum János Németh Varga Mester vádolla Kern Antalt, ugyan Németh Varga Mestert az eránt, hogy nem régiben Legénye áltól, ki az előtt Kernnél dolgozott, és bizonyos Levél miatt Kernhez ment, attul azt izente, hogy az Mestere egy rossz Ember, mondván : du bist ein so ein misthund wie dein Meister, melyet meg halván az felesége, az leg közellebb mult Héti Vásárban Kernt megszóllétotta, hogy miért Bötstelenétette Legénye áltól az Urát, arra azonnal azt felelte, hogy eő nem Bötstelenétette, de ha mingyárt mondotta is hogy Misthund, jól mondotta, és most is tsak azt mondja, hogy duplán is Misthund; vén Hunczfut és rossz Embernek mondván, több Bötstelen szavakkal is illette. Ezen Dolog eránt bé szólléttatván Kern Antal önként meg vallotta, hogy a Legény áltól azt izente, hogy Lehrbaum rossz Ember és Misthund, de azon okbul, mivel Kutyáját az Legény el tagadta midőn a Házhoz küldötte érte Inassát, és mivel Lehrbaum Házosságában feleségének izetlenséget okozott. De mivel Lehrbaumnak felesége az Héti Vásárban eőtet illetlen szavakkal meg támodta, azért fakadott eő több bötstelen és illetlen szavokra, mivel pedig az Bizonyságoknak vallásibul ki világosodott, hogy valóban Kern Antal publice vén Hunczfutnak, Misthundnak, rossz Embernek mondotta panaszolkodó Lehrbaumot, aki semmi okot nékie nem adott, azért Ítéltetett, hogy Kern Antal 24 órákig áristomban sénlődgyék, ..hogy más iffjabb Purgerek is példát vévén, az Öreg régi Purgereket tanullák meg bötsülni, Lehrbaum pedig mivel felesége több izetlenségekre okot adott, panasz pénzét elveszejtse, legelsőbbet mégis egy mást meg kövessék." Koránt sem kell azonban azt hinni, hogy az ily büntetésekben csak a polgároknak volt részük, mert hasonló módon mértek azoknak is, akik például az érdemes város szolgálatában állottak. Hogy mily nagy súlyt fektettek az engedelmességre és mily szigorúan büntették azt, aki az engedelmességet megtagadta, avagy kötelességét hanyagul, vagy semmikép sem teljesítette, álljon itt példának azon városi hajdú, aki ezen büntetésnek szerencsétlen szenvedője volt. Erre nézve a következő szószerinti följegyzést találtam : Annó 1706. Die 23-a April. „Hevuer János és Németh Mihály Vásár Birók panaszolkodták, hogy Bisotzki Ferenc Hajdú a tegnapi napon az Héti Vásár alkalmatosságával, a midőn nékie a Szekerekre vigyázni kelletett Szülők Tankötelesek részére intézetek által előirt ruhanemüek figyelmébe! f KjttAUSZ JÓZiEF M. FIA ÉS TÁRSA divatárukázábaii. legelóixyösebt>en szerezhetők t>e