Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-08-03 / 31. szám

kellett engedélyt adni, hogy segédlelkészekül alkalmaztassanak. 60 lévén a hallgatók összes létszáma, 16 exmisszió valóban viszás állapot, mint azt az értesítő is megemlíti. Az akadémián idén is 5 rendes és 2 óraadó tanár működött. A rendes tárgyakon kívül egészségtant, gazdaságtant és angolt adtak elő. A hallgatók évfolyamonként így oszlottak meg: I. év : 12, II.: 16, III.: 12, IV.: 20. Egy hallgató : Simon József az év folyamán tüdővészben elhunyt. A kollokviumok eredménye igen jó, az összes hallgatók lekollokváltak és pedig a II. félévben jelesen 27, jól 20, elégségesen 12. A theol. önképzőkör sikeresen működött, összesen 20 gyűlést tartván az év folyamán. A tavaly megalakult ev. keresztyén diákegyesület idén már teljes erővel munkába állt, nemcsak helyben, de az összes Pápa körüli falvakban is rendezett vallásos estélyeket. A főgimnázium ez évi történetéről külön 12 oldalas beszámoló szól. A tanári karban az a változás történt, hogy Csépke Andor s Szemerey Gergely távoztak s helyettük Sándor Pál és dr. Szabó Miklós működtek h. tanárokként az inté zetben. A h. tanárok rendszeresítése — úgy tudjuk — a most következő iskolai év végéig megtörténhetik, akkor állandóbb jellege lesz a tanári karnak, ami tanítási és nevelési szempontból egyaránt kiváló fontosságú. Új tagja lett a testületnek dr. Csehszombathy László is, ki a VII. o. ban egészségtant tanított. A tanári karról szólván megemlékezik a beszámoló pedagógiai működésükön kívül társadalmi tevékenységükről is. A tanulók létszámáról szólván megemlíti, hogy az I. o. ba beiratkozás idén is jelentékeny emelke dést mutatott. És ez a természetes növekedés. A felsőbb osztályokba idegenből jövő tanulót aránylag kis számban, a VIII. o.-ba egyáltalán nem vettek fel. A tanulmányi ügyek során részletesen szól a tanári kar oly irányú munkásságáról, hogy amit csak lehet az iskolában sajátíttattassanak el. Ismerteti az ellenőrző konferenciák eredményét, szól az ifjúság valláserkölcsi neveléséről. Ezzel kapcsolatban a szállásfogadásra nézve ad a Bzülőknek becses útbaigazítást s figyelmezteti a szülőket, hogy gyermekeiknek kezébe csak a legszüksége sebb pénzt adják. Tanulmányi kirándulást idén Győrbe és Somlóhegyre rendeztek. A testi nevelés c. fejezet kiemelkedő mozzanata a székesfehérvári tornaverseny szép eredménye. Az egészségi állapot elég jó volt, de két tanuló, Ludman László V. ésKalácska Sándor VIII. o. t. elhunyt tüdővészben. Szól még ez a rész az ünnepélyekről, kiküldeté sekről, gyűjtésekről és adományokról. A tanári kar 19 rendes és 5 óraadó tagból állt. Az elvégzett tananyag részletes kimutatása s több apró fejezet után a tanulók névsora és osztályzata következik. Összesen 566 tanuló iratkozott be az iskolába, vizsgálatot tett 536. Legnépesebb osztályok voltak a II. 73, a VI. 68, VIII. 65 és IV. 63 tanulóval. Parallel-osztály 2 volt az I. és V. Mint látható, szükséges lett volna még kettő. Vallásra nézve a tanulók közt volt 295 ref., ág. hitv. ev. 61, r. kath. 63, izr. 117, anyanyelvre mind magyar. Illetőségre helybeli 126, megyebeli 89, más megyebeli 321. Magaviseletből 467 kapott jó, 55 szabályszerű és 5 kevésbbé szabályszerű osztályzatot. A tanulásban tett előmenetelről a statisztika így szól: jeles volt 35, jó 111, elégséges 259, egyből elégtelen 61, kettőből 40, többől 30, a bukottak összes száma 131 —26'3°l

0, ami ugyan alul van 3°/

0-kal az országos átlagon, de viszont a tavalyi 17'9°/

0-kal szemben az ifjúság szorgalmában határozott visszaesésre mutat. Sokkal jobb eredménye volt az érettséginek, miről annak idején már beszámoltunk. Jeles tanulók voltak az I ben : Balassa Miklós, Csekey Sándor, Takács Árpád, Tóth Sándor, Galamb József, Kis Károly, Kolonics József; a II ban : Barsi József, Buchsbaum Sándor, Horváth Elek, Stiáry Lajos, Tapsonyi Sándor; a III-ban : Breuer Gyula, Csehszombathy László, Szaller Mihály, Tamás Károly; a IV-ben : Blum Lajos, Győry Elemér, Kis László, Mokos Kálmán, Szala y Ferenc, Tihanyi Sándor, Vámos Géza; az V-ben : Jókay Miklós, Káldy József, Kluge Endre, Bertók József, Fekecs Imre, Kőrös Kálmán ; a VI-ban : Fodor György, Heimler Viktor, Kohn M. Jenő, Laufer Mihály, Simon András, Szabó Sándor, Vass' Vince; a VlI-ben: Édes István, Kovács Sándor, Politzer Miksa, Takács Béla; a VIII-ban : Bognár János, Falusi József, Kovács Gyula, Schönfeld Gyula. Érdeklődésre tarthat számot egy-két újabb statisztikai tábla. Ezek egyikéből megtudjuk, hogy a főgimnázium tulajdonában van a természetrajzi tanításhoz szükséges mintegy 3600 darab ábra, gyűjtemény, minta, kitömött állat, ásvány, természettanhoz 1050, vegytanhoz 450, földrajzhoz 100, statisztikához 700, eszköz, ábra. térkép, minta. A történet filológiai múzeum 1066, éremgyüjtemény 8435, a tanári könyvtár 31570, az ifjúsági 7200 kötetből áll. A szertárak gyarapodása idén is jelentékeny. Külön-külön fejezetek szólnak a tandíjmentességről (6690 K-t engedtek el), az ifj. segítőegyesületről mely Barcsi József*vezetése alatt működött és idén 98 tanulót segélyezett, a konfirmált ifjak egyesületéről, mely Rácz Kálmán és a sakkkörről mely Borsos István vezetése alatt állott. Újszövetség is alakult idén az iskola kebelében a „volt iskolatársak" szövetsége, mely a volt tanulótársak közt az összetartás érzésének erősítését és ösztöndíjak létesítését vette célba. A közös intézmények közül a dr. Kapossy Lucián vezetése alatt álló képzőtársulatról és gyorsirókörről s a Gáty Zoltán vezetése alatt álló énekés zenekarról olvasunk érdekes beszámolókat. Nem kevesebb mint 24 oldalon referál Borsos István a könyvtár gyarapodásáról. Közli még az értesítő az ösztöndíjak és alapítványok (szám szerint 89) jegyzékét. A konviktusról és a jövő tanévi felvételről szóló értesítés zárja be a főiskola gazdag tartalmú értesítőjét, melyet Csizmadia Lajos theol. akad. és Faragó János főgimn. igazgatók alapos szaktudással és körültekintő figyelemmel állítottak össze. A YAROSHAZAROL. § Az állandó választmány múlt hó 27-én a polgármester elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen a pápa—ukki vasút ügyével foglalkoztak. Barthalos István választmányi tag részletesen megokolt hosszabb javaslatot terjesztett elő, amely szerint a város 160.000 K-val segítse a vasútat ha úgy épül meg, hogy a Somló északi részén haladva Somlóvásárhelyre fut be s onnan tovább Ukk—Sümegre, 120.000 K-t adjon, ha ugyancsak a Somló északi részén haladva Devecser állomás metszésével menne tovább, 80.000 K-t adjon ha a város érdekeinek legkevésbbé megfelelő irányba (a Somló déli lejtője) vezettetnék. A választmány e javaslatnak érdemleges tárgyalásába ezúttal nem bocsátkozott, hanem elfogadta az ezzel kapcsolatban tett amaz indítványt, hogy az ügy tárgyalása akkorra halasztassék, mikor a vicinális vasútak tárgyában összehívott ankét eredménye ismeretes lesz s az új törvény a képviselőház elé kerül. (Kétségtelen, hogy ez olyan „ad graecas kalendas" halasztás s ebbe a vasút barátai nem fognak belenyugodni.) — Az állandó választmány ugyanez alkalommal foglalkozott az új Kossuth-utcába beszögellő Gulyás-féle ház ügyével s az utcavonalba eső résznek a tanács előterjesztése értelmében leendő megvételét hozza javaslatba. § Az 1907. évi költségvetés. A v. tanács utolsó ülésén tárgyalta az 1907. évi költségvetést. A költségvetés eredményekép mintegy 3 százalék pótadó-emelkedésre van kilátás. Mint hivatalos helyről halljuk, ennek oka a drágasági viszonyokban keresendő. A munkabérek emelkedése, a tüzelő anyagok horribilis drágasága hozták létre e kellemetlen különbözetet. A költségvetés kiadási rovatában új tételként szerepel a r. kath. ovodának 600 koronás segélye. § Az új Kossuth-utcai utcarész csatornázási munkálataira folyó hó 1-éu a főjegyzői irodában nyilvános árlejtés tartatott. A legkedvezőbb ajánlatot Kövér Károly budapesti cég tette 2505 Kval s így a munkálatra ő kapott megbízást. — Csak nem katonák tették ezt, Borcsa ? — Nem is azért mondom, — szól, előbbi gyanúsítását visszaszíva, a lány — hanem azért, hogy nem védtek meg minket semmitől. Pedig kértük őket erre, de azt felelték : ők nem csendőrök. Semmi közük. Elég az hozzá, hogy a rablást az Örkényi kaszárnya melletti bolton kezdette meg az a banda. Kirabolták egészen. Aztán jöttek föllebb — és föllebb felénk. Mindennapra esett egy-két betörés és rablás. De abban mégis becsületesek voltak azok az emberek, hogy nem gyilkoltak s különösen nem bántották a szegény nép jószágát, csak a gazdag urakét. Volt is ezek közt félelem. De azért mi is mindannyian féltünk. És annyira rettegtünk, hogy éjszakánkint 50—60 ember maradt ébren villával, kaszával s fegyverrel védeni a községet és ha lehet, megfogni a haramiát. De ez sehogy sem ment, pedig talán lehetett volna. Mert a banda feje mindig pont éjfélkor ment át a falunkon homokfutó kocsiján, tüzes sárkányok röpítették. A falu réti oldaláról jött — hogy honnan, nem tudni — és keresztülvágtatott a helységen, rendesen a községháza előtt. — Hát nem merte senki sem megállítani az őrök közül a kocsiját ? — szörnyűködik Orbán. — De nem ám, pedig legalább is voltak olyan hősök mindannyian, mint te, — vág vissza szapo rázva Borcsa. — Az én apám nagyon bátor ember volt s ő maga mesélte el, hogy egyszer többen őrizték a községházát, pont éjjeli 12 órakor végig zörög az úton a rablóvezér kocsija, majd a községháza előtt megáll a fogat, leugrik a vezér róla s egyenest feléjök tartva s közéjük állva megkérdezi : hol lakik Kopasz Salamon kereskedő ? — És — és — álmélkodnak a hallgatók. — És — az lett, hogy szépen megmagyaráztak mindent, ujukat sem merték ráemelni, még köszöntek is neki, mikor tovább hajtatott. — Lehetetlen ez, Borcsa, — szakítottam félbe a beszédet. Nem lehetetlen az, tekintetes uram, mert mint mondják, akik látták, valami külöuös varázserő lakott benne. Szép úri formája volt s oly parancsoló, hogy mindenki félt tőle. Hej, tekintetes uram, de sok gyertyát és petróleumot fogyasztottak el akkor a környékben. Minden házban virrasztottak világ mellett esti 9 órától éjjeli 2 óráig. Rendesen ez idotájt tért vissza rejtekébe azon úton, amelyen jött. — Hát aztán meddig garázdálkodott ez a banda s mi lett velők? tolakodik elő a kérdés a hallgatóság ajkán. — Meddig ? Vagy másfél hónapig s aztán eltűntek, mint a kámfor. Se hirök, se hamvok Azóta sem hallottunk róluk . . . — Ej, — ej, hogy nem mert vele szembe szállni senki ! Csak én láttam volna, tudom Isten . . . — Tudom Isten, hogy inadba szállt volna a mersz, Orbán, vágja ketté a béres szavát Borcsa. Egyszerre most puskadörrenés hallatszik. Megállapítottuk, hogy a délre eső legközelebbi tanyán lőttek, vagy 300 lépésre tőlünk. Még az okát kutatni is alig kezdtük, mintegy feleletül kettős lövés dördül el az észak felé fekvő tanyai szomszédban, körülbelül 400 lépésre a mi házunktól. — Mi ez? — fordulok a beszélgetőkhöz. — Talán baj van valahol ? — Ez, tekintetes uram, — kapja el a szót Orbán — valami bajt jelent; az szent igaz, mert ily késő este nem lőnek madarakra, hisz mind alszik már. De meg szőlőtolvajra sem, mert még nincs érett szőlő, a többi gyümölcsöt és a veteményeket | pedig nem bántja itt senki, hisz nálunk minden valamire való embernek van belőlök elég . . . Ezek a lövések, tekintetes uram, hasonlítanak ahhoz, amit a városban telegrafnak hínak. A mértföldekre terjedő pusztán, ahol egymástól messze szórva állnak a tanyaházak, ha valahol nagy baj vau, ezt lövéssel jelzik s ezt a jelet, akinek puskája van, szintén lövéssel adja tovább. Figyelmeztetésül-e, bátorításul-e, nem tudom. De a pusztán ilyen a mi egyik telegrafunk. — Hát van még másik is? — Igen van, jó uram 1 Ez a kutya-ugatás és ez a biztosabb. — Hogyan értsem ezt, — Orbán ? — Nem tetszik már most is hallani messziről sok kutya-ugatást és vonítást ? — De igen! — Azok a hangok, tekintetes Uram, nagyon messziről, talán másfél órai távolságból indulhattak ki, ahol baj van, de nagy. Lehet tüz, lehet más is. Hisz nem csuda ! Cigányok, katonák jártak most erre és ma este is két csendőr kocsin jött át a szőllőnkön, azt mondták, hogy eltévedtek. Mintha a csendőrök nem úgy ismernék az egész vidéket, akár a tenyeröket! . . . Valakit kereshetnek . . . No, de elég az hozzá, hogy ahol az a nagy baj van, onnan indul ki a kutya-ugatás, vonítás s aztán terjed, bizonyos rend szerint tovább és tovább, mig csak e vidéken tanyai házban eb van. S ez a mi második pusztai telegrammunk. Mig Orbán így magyarázgatott, én is úgy találtam, hogy az ebugatás és a vonítás bizonyos körzetekben húzódik tovább. Ezt a megfigyelésemet még jobban megerősítette, hogy mig mi már hallottuk a nagy kutya-diskurzust, addig a mi Cigányunk (ez a házőrző eb neve) a fülét sem mozdította meg. Egyszerre úgy 3 percre rá aztán felugrik, elkezd ő is ugatni és kegyetlenül vonítani.