Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-08-03 / 31. szám

§ Egyezkedési tárgyalás. A bor és hus­fogyasztási adóra nézve múlt hó 29-én egyezkedési tárgyalás volt a városházán, melyen a kincstárt Kovács Sándor pénzügyi s. titkár képviselte. A szerződést a régi alapon megkötötték s jóváhagyás végett a pénzügyminisztériumba terjesztetik fel. § Szabadságon. Lampérth Lajos v. tanáosos í. hó 12-én 15 napi, Coknyay Károly főjegyző pedig aug. 15-én 30 napi szabadságra megy. Krancsák József pénztári ellenőr aug. 19 én megy egy havi szabadságra. Szelecky Béla pénztári tiszt pedig f. hó 18 án fegyvergyakorlatra vonúl be. § A villamos-telepről. A Ganz-gyár e hét elején megküldötte az elromlott dinamók egyikét s ez julins 31-ike óta működésben van. Üzemza­vartól tehát többé nem kell tartanunk. § Építési engedélyt nyertek a héten : Vesz­prémvármegye a tulajdonát képező „vármegyeház" (szolgabírói hivatal) átalakítási munkálataira; Fejes Gergely a Kisfaludy-utcán földszintes lakóházra; Pap János Flórián-utca 21. sz. toldaléképületre; Polgár József Zöldfa-utca 5. sz. házátalakításra és toldaléképületre; Király Mihály Bocskay István­utca 2. sz. földszintes lakóházra. TARKA ROYAT, Egy nyaraló levelei. I. Tapolcafüred, 1907 julius 27. Kedves barátom, szeretve tisztelt apósom, aki­nek mióta felhagyott a gazdálkodással, az az egyetlen foglalkozása, hogy kritikai tanulmányo­kat gyűjt, szaval és terjeszt — az időjárásról, ki­jelentette ma egy hete, hogy „mély hálával van eltelve az üstökös iránt". Én, aki üstököst még egyet sem ismertem személyesen s fotográfiáját is csak törzskávéházamban látom néha, ha alsósparti hiányában kínomban a vicclapokat veszem a ke­zembe, én, mondom, bámulattal fordultam apósom­hoz, hogy mivel kötelezte őt le az üstökös oly kiváló mértékben ? „Azzal, hogy a nap elé állt s idén azért lehet kibírni a hőt." „Hiszen ami nincs, azt amúgy is ki lehetne birni." „Igen ám, de akkor lenne. Akkor izzadnánk, mint tavaly s én hazafias elveim ideiglenes felfüggesztésével ismét Marienbadba lettem volna kénytelen pocakomat elszállítani." „Aztán mióta lett olyan nagy csilla­gász, kedves Papa, hogy az üstökösök hollétét is tudja, vagy tán „személyi hirben" olvasta a csilla­gászati hetilapban ?" „Barátom, felelte apósom, bizonyos fokú lenézéssel, aki az időjárás és okai iránt nem érdeklődik, az nem érdemli meg, hogy A vonítástól a női cselédek mind megijedtek. Én bátorítottam őket: hisz csak az égen levő holdra ugat és vonít. — Nem, kérem alássan — akad belém Orbán, — tegnap előtt is, tegnap is volt hold, még nagyobb mint ma, még sem vonított rá. Baj van, tekintetes Uram valahol, nagy baj. A kutya megérzi ezt már messziről. A kutya-telegramm nem csal. — Hátha kisértetek járnak ? kérdi szepegve a legifjabb cselédlány, Ilona. — Azok éjfélkor járnak, nem féltizenegykor. Baj van, ha mondom, ott Vacs és Hernád felé, onnan terjed felénk a kutya-telegramm, ez pedig nem csal. Jó éjszakát! Köszönt Orbán és elment. A többi cseléd is bezárkózott szobájába csakhamar. Valami sajátságos félelem vett mindnyájunkon erőt. Hátha nem csal a kutya-telegramm. Az egész háznép csakhamar lefeküdt. Magam is aludni tértem. Közel éjji egy óráig nem birtam lehunyni szememet. A hűséges Cigány folyton hol ugatott, hol vonított. S mint reggel hallottam, e zené­jét hajnali három órakor fejezte be. Másnap délfelé, az egyik szőllőmunkás felesége hírül hozta, hogy hallotta a kecskeméti országúton egy utastól, hogy Dánoson nagy tüz volt az éjjel. Egy útszéli korcsma gyulladt ki. A gazda és családja bennégtek. Alighanem cigányok gyújtották fel. — tJgy-e mondtam — szólt büszke önérzettel Orbán — a konyhában, — hogy a kutya-telegramm nem csal soha . . . Vasárnap már, amikor a lapokból először olvas­tuk a rettenetes dánosi rablógyilkosságot, beszélni sem lehetett Orbánnal. Oly büszke lett tudományára, a kutya-telegramm ismeretére. neki is járjon az idő, vagy ha jár, hát járjon ok nélkül. Mióta drága nagynevű barátom (itt egy könnyet törült ki szeméből az öreg) Falb Rudolf, kivel együtt jártunk annak idején Heidelbergben a — kneipeba, elhúnyt, azóta időjárási ismereteimet ebből a kis újságból merítem". . . Kezembe vet­tem apósom újságját. Cime: Meteor. Hadd lássuk, hogy mit ír: A 18— 21-iki csomópontok kevés csapa dékot ígértek. A napon két óriási foltcsoport annak közép részén van s így 23-ika körül fordult át tőlünk, amely körülmény is változás­sal volt időjárásunkra, vagyis zavarólag hatott légköri egyensúlyi állapotára, úgy, hogy a még hátra levő csomópontok segélyével julius hó utolsó hetében újra csapadékos, változatos lesz időjárásunk. Augusztus első és julius legutolsó napjaiban az időjárás állandóbb meleg jelleg felé hajol, ahol csak augusztus 7-iki csomópont hoz­hat kevés zivataros zavart. 7-én azonban újra Jupiter együtt áll holdunkkal, mely együtt­állásától ez alkalommal sincs valami jót> remény­lenünk, ekkor is igen változatos időben lesz részünk, amidőn a meleg és hűvös jellegű vál­tozatok egymást követik, amely viharokat szül­het. A 11-iki csomópontból állandóbb jellegű időt várhatunk majdnem egészen a 20-ik csomó­pontig. Meg voltam hatva. Ez aztán a horoszkop. Nem olyan, „a bal lábamban viszketést érzek, holnap eső lesz", hanem igazi Jupiteres, csomó­pontos. „Apropos, kedves Papa, mi az a csomó­pont?" „Ha én azt tudnám, édes fiam, akkor magam szerkesztenék időjárási újságot. A csomó­pont, az csomópont, az van, mert muszáj lennie, s mert máskép nem lehet." „No, én meg azt mondom, hogy ha ez a kutya hideg tovább is tart, én leszek a csomópont Nagy Sándora. Ketté­vágom a nyomorultat!" Hát mondd, nincs igazam? Dühös vagyok az időre 1 Nem is írok, csak majd ha jobb idő lesz. Szervusz ! Ölel Edömér. II. Tapolcafüred, 1907 augusztus 2. Kedves barátom, „augusztus első és julius legutolsó napjaiban az időjárás állandóbb meleg felé hajol" . . . hm . . . talán igaza van az öreg­nek, talán mégis van benne valami. Amióta vele beszélgettem, kezdtem én is az időjárást meg­figyelni. És azt tapasztaltam, hogy tényleg mele­gebb lett, de csak nekem — a dühtől. Künn zuhogott az eső és cigányaink, kik idén a Balaton partján akartak kis pénzt összemuzsikálni — — szétszaladván onnan a fürdővendégek — bőrig ázva hazaérkezének. Azonban én nem követem a Balatoniak példáját. Tapolcafüredünk épp abban különbözik a többi füredektői, hogy itt ob schőn, ob Regen (sajnos, schőn már — régen !) mindig lehet nyaralni. Mert ha nincs meg a nyári élvezet, a fürdő, akkor jönnek a téliek: bálok, mozgó­fényképek, kabarett... A bálok elé ugyan szintén oda állt az üstökös, akárhány csak hosszabb akadályverseny után ért célhoz, ámde a mozgó­fényképek közül eddig egyet sem mosott el az eső s a kabarettet — másodszori hirdetésre bár — de meglehetett tartani. Azt mondja, hogy kabarett. Aztán szavalnak vigat, meg szomorút, dalolnak kuplékat, táncolnak nagyokat, mono-, dia- és trialógoznak, szóval mindazt csinálják, amit eddig „orfeum", vagy „művész-est" vagy „előadást rendez" — cim alatt ismertünk. Úgy vagyunk ezzel a kabarettel is, mint az influenzával. Azelőtt azt mondta az ember: „Rémmód meg­vagyok hűlve, náthám is van, köhögök is, a fejem is nehéz". Ma csak ennyit: „influenzám van". A kabarett is volt, csak a neve nem volt. Most hát az is van. A kabarettet egyébként némelyek nagy csalódással hagyták ott. Hát ez is kabarett 1 Hisz ezek még osak dieznóságokat sem mondanak 1 Kell a fenének! Ennél még a színház is frivolabb ! ... Vagy úgy, mondom én, hát az a kabarett! Na akkor, én elismeréssel adózom a pestieknek, hogy ilyen kabarettet adtak. A művész, ha brettlire megy, akkor is legyen művész; brettlire meg menjen, hogy mások le­menjenek róla! De mit bocsátkozom én itt művészeti elmélkedésbe, mikor Tapolcáfüredünk téli szórakozásairól akarok szólni. Nos hát a táncmulatság 1 A pápai köré. Az kedves volt, szép volt. S most meggyőződtem, hogy rágalom az. mintha Pápán a felekezetközi viszonyok fel volnának dúlva. Ott teljes volt a felekezeti béke !. .. Egyéb mulatságunk nem volt a héten, csak éppen, hogy a fürdő-ruhánkat kilopta valaki a kabinból. Nyaraló társaim szidják a tolvajt. Én sajnálom szegényt. A nagy hideg kényszerít­hette e lépésre . . . Jaj! már megint időjárásról kezdek beszélni, pedig nincs is közelben az apósom. Ég áldjon, Balambérom. ölel: Edömér. A másolat hiteléül: André. HETI ÚJDONSÁGOK. Vidéki előfizetőinket tisztelettel felkérjük, szíveskedjenek a hátralékos előfizetési dijakat minél előbb beküldeni. — Esterházy Pál gróf nagykorusági ünne­pélyét múlt vasárnap a közölt programm szerint tartották meg. Délelőtt a kegyúri plébánia­templomban ünnepélyes mise volt, melyen Esterházy Pál gróffal élén az urodalmi hivatalnoki kar és szolgaszemélyzet, a hatóságok képviselői, több kath. egyesület és díszes nagyközönség volt jelen. Mise végeztével Kriszt Jenő esperes plébános egy­házi beszédet mondott. Délben a grófi kastélyban fényes díszebéd volt, melyen 36 vendég volt jelen. Az első felköszöntőt Hunkár Dénes főispán mondotta Bzép szavakban híván el közéleti szereplésre a nagy­korúvá lett ifjú grófot. Gyurátz Ferenc püspök, főrendiházi tag gyönyörű beszédben méltatta az Esterházy ősök erényeit, hazafias irányú munkás­ságra sarkalván az ünnepeltet. Esterházy gróf válaszában kijelentette, hogy igenis részt kiván venni a hazafias közéleti munkából. A gróf ama dicséretreméltó tette, hogy nagykorúsága emlékére 3000 K-t adott át Pápa város szegényei számára, felszólalásra birta később Mészáros polgármestert is, aki meleg szavakban köszönte meg a fiatal főúr szép adományát. Asztalbontáa után a társa­ság a várkertbe vonúlt, hol az uradalmi cselédség és erdőőrök részesültek bőséges ünnepi lakomában, melyet cigányzene mellett parázs tánc fejezett be. — Áthelyezés. Szekér Károly kir. aljárás­birót az igazságügyminiszter saját kérésére az új­pesti kir. járásbírósághoz helyezte át. Szekér Károly bíró mintegy egy éve úgy a jogkereső közönség, mint hivatali felsőbbsége teljes meg­elégedésére működött Pápán; járásbíróságunk rokon­szenves, derék tagját veszíti el benne. — Olcsó huseledel. Hát ilyen is van ? A magyar halkonzervgyár és halkereskedő r. t. azt feleli rá, hogy : igen. Ez ugyanis puhatolódzik a városnál, nem lehetne-e Pápán fiókot létesíteni e ? Friss tengeri halakat és halkonzervet árusítanának kilónként 60—90 fillérért Ez hiszen szépen hang­zik, de kérdés, hogy az a tengeri hal csakugyan olyan nagyon friss, olyan szagtalan lesz-e, mire Pápáig leúszik, mint ahogy az említett cég igéri. Aztán meg az olcsó élelmi szernek nincs nagy kelete Pápán. Lám a lóvirsli is hamarosan meg­szűnt. Az igaz, hogy a tengeri hal előkelőbb állat, mint a szárazföldi gebe, de az is igaz, hogy Pápán csak az kell, ami — drága, no meg, amit meg­szokott ez a mi szárazföldi gyomrunk. — A „Pápai Kör" táncmulatsága talán leg­szerencsésebb volt összes idei nyári mulatságaink közt: előszörre meglehetett tartani és pedig igen szép sikerrel. Pedig az idő szombaton is boron­gósnak indult, sőt az is volt a késő délutáni órákig, amikor lassanként oszladoztak a felhők s mire este lett, mire a mulatságot — fél 10 táján — megkezdették, addigra derűs volt az ég, derű­sek az arcok, a buzgó rendezőké ép úgy, mint azé a sok bájos leánykáé, aki a Pápai Kör tánc­mulatságára jó múlatás reményében egybegyűlt. Reményükben nem is csalódtak. Az egész pápai egyetemi ifjúság felvonult, hogy akiktől vagy tiz hónapon át távol kell lenniök, a vakációban legalább egyszer alaposan megtáncoltathassák. A mulatság, melynek rendezésért a kör tagjait, élükön dr. Rózsa Miklós elnökkel teljes elismerés illeti s melyen a védnöki tisztet ellátó Mészáros Károly polgármester is jelen volt, a lehető legjobb han­gulatban tartott az egész éjen át — hajnalig. Az első négyest 24 pár táncolta. A jelenvolt hölgyek névsora itt következik: Asszonyok: Báródi Gézáné, Bőhm Samuné, Blum Izidorné, Erdős Adolfné, Hirsch Miksáné (Járóháza), Kenessei Dezsőné, Klein Józsefné (Mátyus­háza), Kovács Ignácné (Vincefő), Kohn Jenöné, Kohn Lipótné, Krausz Vilmosné, Lang Mórné, Lázár Ádámné, Lengyel Gáspárné, Lővy Manmé,

Next

/
Thumbnails
Contents