Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-06-29 / 26. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D**- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. r Ujabb megsemmisítés. Három évenként újítják meg a város képviselőtestületét. Akkor igen hangzatos szóiamok szoktak a levegőben röpködni. »Közérdek«, »közérdek« zúg ezer ajakról 8 a jó választók készségesen adják le szavazatukat azokra, akik leghangosabban tudják kiáltani ezt. a szót: »közérdek«. Aztán megkezdődik a képviselőtestület működése. Megkezdődik az a munka, melye* csakugyan a közérdeknek kellene irányítani. Es mit lát ilyenkor áz ember? Sok esetben semmit,-sok esetben olyan valamit, amitől elmegy a kedve. Nem egyszer mondottuk el e helyen s most kellemetlen, sőt némileg szégyenletes alkalom késztet bennünket annak elmondására, hogy a mi városatyáink közül igen sokan abszolúte nem törődnek a város dolgaival, szavazni bejönnek, mert megkérik rá őket, egyébiránt csak akkor jelennek meg a nyilvánosság fórumán, ha olyasvalamiről van szó, ami őket egyénileg érinti, magyarán mondva — ami a zsebükre megy. Ezért mondjuk, hogy vagy semmit se lát az ember, vagy olyat, amit nem szivesen lát. Hol teljes közönyt, hol meg olyan tevékenységet, mit nem az igazi közérdek irányít. Régi dolgokat nem ujútunk fel. Ámde az az eset, amiről városházi rovatunk beszámol, érdemes a megemlítésre, elmélkedésre és megszívlelésre. Hallgatólagosan az foglaltatik abban az ott közölt miniszteri leiratban, hogy a város nem eléggé körültekintően viseli gondját az árvák vagyonának. Súiyos vád. Mert az árvák, a gyámoltak, gondnokoltak vagyona par excellence azokhoz az ügyekhez tartoznak, amiknek lelkiismereted gondozása valódi közérdek! Es mi erre nem viselnénk eléggé gondot? Azt a többséget, amely annak idején ezt -a most feloldott határozatott meghozta, nem mondjuk, hogy egészen önző intenció vezette. Ki volt adva a hangzatos jelszó, hogy a szegény embert olcsó pénzhez kell juttatni s ez hódította meg a többséget. Sokan szociális kötelességnek tekintették az ügyészi propozició elfogadását. Nagy tévedésben voltak az illetők, mikor azt hitték, hogy ilyen aránylag szük kör, mint a mi képviselőtestületünk képes oly nagy bajt orvosolni, mint a pénz drágasága. Más tényezők, nagyobb erők kellenek ehhez ! Mi kicsinyek, gyöngék vagyunk hozzá! Am jó, ha egy szemernyivel könnyítünk a kölcsönre szoruló városi polgárok helyzetén, legyünk mi szociális orvosok. Csakhogy egyet nem szabad felednünk. Nem szabad ezt mások rovására, olyanok kárára tenni, akik a törvénynek százszorosan fokozott oltalma alá vannak helyezve, akiknek apjuk nincs, apjuk a város, akikről úgy kell tehát gondoskodni a városnak, mint a jó apának gyermekeiről! Bár mostanában már megszoktuk a megsemmisítéseket, ezt a mostanit mágis igazán resteljük. S csak egyért nem bánjuk mégse: talán meglesz az üdvös tanúsága a jövőre nézve. Majd talán netn fog egykönnyen előfordulni, hogy hangulatok felkeltésével, önérdeket legyezgető szólamokkal lehet a képviselőtestületben sikert elérni. — • • ^ — A Magyar Védő-Egyesület közgyűlése. — 1907 junius 23. — A Magyar Védő-Egyesület pápai fiókja múlt vasárnap délután a városházán tartotta első közgyűlését. A beszámoló, melyet ez alkalommal az egyesület igazgatósága a közgyűlés elé terjesztett, az iparpártolás terén határozott sikerekről számol be. Agilis vezetés mellett tevékeny működésben telt el az első esztendő. Ha azonban őszinték akarunk lenni, meg kell valanunk, hogy ez agilitást majdnem kizárólag csak a vezetőségben láttuk. A tagok többsége a robotszerűleg lerótt tagsági díjjon kívül semmi részt sem kért magának az egyesületi munkából. Már pedig ha azt akarjuk, hogy az iparpártolás terén maradandó eredményeket mutassunk fel, akkor az egyesületnek minden egyes tagjáia szüksége van. A szalmaláng-lelkesedésből nincs haszna a magyar iparnak ; ezt csak szilárd elhatározásból táplálkozó céltudatos munka fejlesztheti, erősítheti. A közgyűlésről egyébként itt következik tudósításunk: A megjelenésben akadályozva volt Sült József elnök helyett Hajnóczky Béla alelnök A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Az őszibarack. — André Theuriet. — Öreg pajtásommal, Vitai Herbelotval, először huszonnégy év multán egy vidéki líceum régi tanítványainak társas ebédjén találkoztam. Ott álltunk egy negyedszázaddal előbb mind ketten utolsó vizsgánk eló'tt. Az ilyen találkozások majd mind egyformák : kézszorongatás, zajos ismerkedés, tegeződés, melyet az ember negyedszázados hallgatás után alig mer folytatni, szomorú megállapítása annak, hogy az évek arcban, módban nagyon megváltoztattak minket, az elnök ünnepélyes beszéde, felköszöntők, iskolai emlékek élesztgetése, melyeknek szomorúságát az idő elenyésztette, s melyekből csak azoknak a napoknak édessége maradt meg, mikor még mindannyian kezünkben tartottuk Pandora szelencéjét, mely aranyos reménységekkel volt tele . . . Alaposan meglepődtem, mikor egészen más Vitai Herbelotval találkoztam, mint akinek emlékét megőriztem. Akit én ismertem, átlátszó, félénk, skatulyába való bábú volt, korrekt, tartózkodó ifjú, ki mindazon szeretetreméltó tulajdonságokat egyesíté magában, melyek az oly számfeletti hivatalnokban szükségesek, kik családi végzés folytán az állam szolgálatában akarják megkeresni kenyerüket. S ime most találkozom, egy jókedvű, tagbaszakadt fickóval, kinek a nyakát, arcát a nap megbarnította, kinek a szeme élénk, hangja, szava határozott s nyilván olyan emberé, aki beszédére nem szokott bilincset rakni. Kefének nyirt haja, angolos öltözete, kettéválasztott legyező szakála szokatlanul könnyeddé, határozottá s fesztelenné tevék megjelenését. Egyáltalán nem nézhette az ember hivatalnoknak. — Nos — kérdeztem — hát belőled mi lett ? Nem államszolgálatban vagy? —- Nem öreg, válaszolt, egyszerűen földmives vagyok. Félmérföldnyire Chauteraineben gazdálkodom egy kis birtokon. Ott vetem a búzát, termelem a vinkót. Veled is megkóstoltatom, ha meglátogatsz. — Valóbau ? — kiáltám. — Apád, nagyapád is hivatalnok volt, téged magadat is úgy emlegettek, mint a hivatalnokok mintaképét. Nagy jövőt is jósoltak neked, s te mégis faképnél hagytad a hivatásodat ? — Bizony Isten, igen. — Hogy történt a dolog? — Kedves barátom, válaszolt mosolyogva — kis okokból gyakran nagy dolgok kerekednek. Két őszibarackért adtam be a lemondásomat. — Két őszi barackért ? — Se többért, se kevesebbért. Hanem igyuk meg a fekete kávénkat s ha velem jössz Chauferaineig, elmesélem a dolgot. Feketekávé után az ebédlő-termet elhagytuk. Szivarra gyujtottunk s mig a langyos augusztus-végi délután a csatorna mellett mentünk, Vitai barátom így kezdett beszélni: „Tudod, mondá, hogy hivatalnok-gyerek voltam. Atyám régi hivatalnok létére uem látott előnyösebb pályát a hivatalnokénál. Akkor is, mikor a vizsgát valahogy letettem, csak az volt a vágya, hogy az államszolgálatba bevetethessen számfelettinek. Nem éreztem semmi határozott hivatást, így készséggel ráléptem a hivatalnokoskodás köznapias országútjára, melyen apám s nagyapám is lassan, de biztosan haladt. Munkás, fegyelmezett ember voltam. Bölcsőmtől fogva belém volt nevelve a felsőbb hivatalnokok iránt való tisztelet s a hódolat mellyel a tekintélynek tartozik az ember. A főnököm jól minősített s az első szolgálati fokozatokat hamar elértem. Mikor MIT IGYUNK? Igy^ mohai Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert jCT

Vunk mohai csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre legbiztosabb óvószer. Igyunk mohai ÁGNESforrást, ha .gyomor-, bél- és légcsőhuruttól szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk. (2) forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. fertőző A mohai Ágnes-forrás, mint természetes szénsavdús ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fe elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógy sóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 2G év óta bebizonyosodott, hogy meg ragályos betegségektől is, mint typhus, cholera, megkíméltettek azok, a^kik közönséges ivóviz helyett a baktériummentes mohai Ágncs-vizzei éltek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számos* elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden ketes értékű mesterségesen szénsavval telített viznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelöség. B^Tá^íl T k;}.Laó minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár Oszwald János urnái Pápán. Jl.ülif üli »*« •