Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-06-29 / 26. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D**- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. r Ujabb megsemmisítés. Három évenként újítják meg a város képviselőtestületét. Akkor igen hangzatos szóiamok szoktak a levegőben röpködni. »Közérdek«, »közérdek« zúg ezer ajakról 8 a jó választók készségesen adják le sza­vazatukat azokra, akik leghangosabban tud­ják kiáltani ezt. a szót: »közérdek«. Aztán megkezdődik a képviselőtestület működése. Megkezdődik az a munka, melye* csakugyan a közérdeknek kellene irányí­tani. Es mit lát ilyenkor áz ember? Sok esetben semmit,-sok esetben olyan valamit, amitől elmegy a kedve. Nem egyszer mondottuk el e helyen s most kellemetlen, sőt némileg szégyenle­tes alkalom késztet bennünket annak el­mondására, hogy a mi városatyáink közül igen sokan abszolúte nem törődnek a város dolgaival, szavazni bejönnek, mert megkérik rá őket, egyébiránt csak akkor jelennek meg a nyilvánosság fórumán, ha olyas­valamiről van szó, ami őket egyénileg érinti, magyarán mondva — ami a zsebükre megy. Ezért mondjuk, hogy vagy semmit se lát az ember, vagy olyat, amit nem szive­sen lát. Hol teljes közönyt, hol meg olyan tevékenységet, mit nem az igazi közérdek irányít. Régi dolgokat nem ujútunk fel. Ámde az az eset, amiről városházi rovatunk be­számol, érdemes a megemlítésre, elmélke­désre és megszívlelésre. Hallgatólagosan az foglaltatik abban az ott közölt miniszteri leiratban, hogy a város nem eléggé körültekintően viseli gondját az árvák vagyonának. Súiyos vád. Mert az árvák, a gyámoltak, gondnokoltak vagyona par excellence azokhoz az ügyek­hez tartoznak, amiknek lelkiismereted gon­dozása valódi közérdek! Es mi erre nem viselnénk eléggé gondot? Azt a többséget, amely annak idején ezt -a most feloldott határozatott meghozta, nem mondjuk, hogy egészen önző intenció vezette. Ki volt adva a hangzatos jelszó, hogy a szegény embert olcsó pénzhez kell juttatni s ez hódította meg a többséget. Sokan szociális kötelességnek tekintették az ügyészi propozició elfogadását. Nagy tévedésben voltak az illetők, mikor azt hitték, hogy ilyen aránylag szük kör, mint a mi képviselőtestületünk képes oly nagy bajt orvosolni, mint a pénz drágasága. Más tényezők, nagyobb erők kellenek ehhez ! Mi kicsinyek, gyöngék vagyunk hozzá! Am jó, ha egy szemernyivel könnyí­tünk a kölcsönre szoruló városi polgárok helyzetén, legyünk mi szociális orvosok. Csakhogy egyet nem szabad felednünk. Nem szabad ezt mások rovására, olyanok kárára tenni, akik a törvénynek százszoro­san fokozott oltalma alá vannak helyezve, akiknek apjuk nincs, apjuk a város, akik­ről úgy kell tehát gondoskodni a városnak, mint a jó apának gyermekeiről! Bár mostanában már megszoktuk a meg­semmisítéseket, ezt a mostanit mágis iga­zán resteljük. S csak egyért nem bánjuk mégse: talán meglesz az üdvös tanúsága a jövőre nézve. Majd talán netn fog egy­könnyen előfordulni, hogy hangulatok felkel­tésével, önérdeket legyezgető szólamokkal le­het a képviselőtestületben sikert elérni. — • • ^ — A Magyar Védő-Egyesület közgyűlése. — 1907 junius 23. — A Magyar Védő-Egyesület pápai fiókja múlt vasárnap délután a városházán tartotta első közgyűlését. A beszámoló, melyet ez alkalommal az egyesület igazgatósága a közgyűlés elé terjesz­tett, az iparpártolás terén határozott sikerekről számol be. Agilis vezetés mellett tevékeny műkö­désben telt el az első esztendő. Ha azonban őszinték akarunk lenni, meg kell valanunk, hogy ez agilitást majdnem kizárólag csak a vezetőségben láttuk. A tagok többsége a robotszerűleg lerótt tagsági díjjon kívül semmi részt sem kért magá­nak az egyesületi munkából. Már pedig ha azt akarjuk, hogy az iparpártolás terén maradandó eredményeket mutassunk fel, akkor az egyesület­nek minden egyes tagjáia szüksége van. A szalmaláng-lelkesedésből nincs haszna a magyar iparnak ; ezt csak szilárd elhatározásból táplál­kozó céltudatos munka fejlesztheti, erősítheti. A közgyűlésről egyébként itt következik tudósításunk: A megjelenésben akadályozva volt Sült József elnök helyett Hajnóczky Béla alelnök A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Az őszibarack. — André Theuriet. — Öreg pajtásommal, Vitai Herbelotval, először huszonnégy év multán egy vidéki líceum régi tanít­ványainak társas ebédjén találkoztam. Ott álltunk egy negyedszázaddal előbb mind ketten utolsó vizs­gánk eló'tt. Az ilyen találkozások majd mind egy­formák : kézszorongatás, zajos ismerkedés, tegeződés, melyet az ember negyedszázados hallgatás után alig mer folytatni, szomorú megállapítása annak, hogy az évek arcban, módban nagyon megváltoztattak min­ket, az elnök ünnepélyes beszéde, felköszöntők, iskolai emlékek élesztgetése, melyeknek szomorúsá­gát az idő elenyésztette, s melyekből csak azoknak a napoknak édessége maradt meg, mikor még mind­annyian kezünkben tartottuk Pandora szelencéjét, mely aranyos reménységekkel volt tele . . . Alaposan meglepődtem, mikor egészen más Vitai Herbelotval találkoztam, mint akinek emlékét megőriztem. Akit én ismertem, átlátszó, félénk, skatu­lyába való bábú volt, korrekt, tartózkodó ifjú, ki mindazon szeretetreméltó tulajdonságokat egyesíté magában, melyek az oly számfeletti hivatalnokban szükségesek, kik családi végzés folytán az állam szolgálatában akarják megkeresni kenyerüket. S ime most találkozom, egy jókedvű, tagbaszakadt fickóval, kinek a nyakát, arcát a nap megbarnította, kinek a szeme élénk, hangja, szava határozott s nyilván olyan emberé, aki beszédére nem szokott bilincset rakni. Kefének nyirt haja, angolos öltözete, ketté­választott legyező szakála szokatlanul könnyeddé, határozottá s fesztelenné tevék megjelenését. Egyál­talán nem nézhette az ember hivatalnoknak. — Nos — kérdeztem — hát belőled mi lett ? Nem államszolgálatban vagy? —- Nem öreg, válaszolt, egyszerűen földmives vagyok. Félmérföldnyire Chauteraineben gazdálko­dom egy kis birtokon. Ott vetem a búzát, termelem a vinkót. Veled is megkóstoltatom, ha meglátogatsz. — Valóbau ? — kiáltám. — Apád, nagyapád is hivatalnok volt, téged magadat is úgy emlegettek, mint a hivatalnokok mintaképét. Nagy jövőt is jósol­tak neked, s te mégis faképnél hagytad a hivatá­sodat ? — Bizony Isten, igen. — Hogy történt a dolog? — Kedves barátom, válaszolt mosolyogva — kis okokból gyakran nagy dolgok kerekednek. Két őszibarackért adtam be a lemondásomat. — Két őszi barackért ? — Se többért, se kevesebbért. Hanem igyuk meg a fekete kávénkat s ha velem jössz Chaufe­raineig, elmesélem a dolgot. Feketekávé után az ebédlő-termet elhagytuk. Szivarra gyujtottunk s mig a langyos augusztus-végi délután a csatorna mellett mentünk, Vitai barátom így kezdett beszélni: „Tudod, mondá, hogy hivatalnok-gyerek voltam. Atyám régi hivatalnok létére uem látott előnyösebb pályát a hivatalnokénál. Akkor is, mikor a vizsgát valahogy letettem, csak az volt a vágya, hogy az államszolgálatba bevetethessen számfelettinek. Nem éreztem semmi határozott hivatást, így készséggel ráléptem a hivatalnokoskodás köznapias országútjára, melyen apám s nagyapám is lassan, de biztosan haladt. Munkás, fegyelmezett ember voltam. Bölcsőm­től fogva belém volt nevelve a felsőbb hivatalnokok iránt való tisztelet s a hódolat mellyel a tekintély­nek tartozik az ember. A főnököm jól minősített s az első szolgálati fokozatokat hamar elértem. Mikor MIT IGYUNK? Igy^ mohai Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert jCT Vunk mohai csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre legbiztosabb óvószer. Igyunk mohai ÁGNES­forrást, ha .gyomor-, bél- és légcsőhuruttól szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk. (2) forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. fertőző A mohai Ágnes-forrás, mint természetes szénsavdús ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fe elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógy sóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 2G év óta bebizonyosodott, hogy meg ragályos betegségektől is, mint typhus, cholera, megkíméltettek azok, a^kik közönséges ivóviz helyett a baktériummentes mohai Ágncs-vizzei éltek. Legjelesebb orvosi szak­tekintélyek által ajánlva. Számos* elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden ketes értékű mesterségesen szénsavval telített viznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelöség. B^Tá^íl T k;}.Laó minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár Oszwald János urnái Pápán. Jl.ülif üli »*« •

Next

/
Thumbnails
Contents