Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.
1907-06-08 / 23. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Kgész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Melyik sürgősebb ? Önkénytelenül felvetődik ezen kérdés, ha a város által megoldandó nagy feladatok tömegére tekintünk. Ezen feladatok megvalósításánál a cigány-választ kell nekünk is elfogadni, mely szerint az az út rövidebb, amelyik hamarabb, vagyis gyorsabban a célhoz vezet. Pápa városa előtt fekszik négy nagy probléma: 1. A csatornázás; 2. Városháza kibővítése, vagy új épület emelése ; 3. Közvágóhíd kérdése; 4. Pápa—ukki vasút kiépítése. Az első pont alatti kérdés megoldását szükségessé teszi a város mélyebben fekvő részeiben fellépett talajvíz eltávolítása, egészséges modern házak építhetése s a közegészségre annyira ártalmas fekáliák eltávolítása. A második pont alattinak megvalósítását a városházának jelenlegi szük és tarthatatlan volta, mely felsőbb hatóság által el is rendeltetett. A harmadik pont alattit szükségessé teszi a közegészség javítása és a pénzügyi szempontok. A negyedik pont megvalósítását pedig a közgazdasági érdekek teszik ajánlatossá. Ha a sürgősségre kellene tekinteni, úgy a felállított sorrendben kellene megvalósítani az intézményeket, azonban így hosszabb idő múlva vagy tán meg sem is volnának valósíthatók, mert erőforrások nyitása nélkül, ha az első a nagyközönség vállára ólomsúlyként nehezednék, úgy a többi intézményt, bármily üdvösek is volnának, már csirájukban elfojtaná. Éppen azért tartom a kerülő utat rövidebbnek, mert ezzel a összes felmerült kérdések hamarabb tető alá hozhatók. Első sorban tehát én a közvágóhíd intézményét tartom megoldandónak, amely a közegészség javítása mellett jövedelmi forrásul is jelentkezik. Ezen intézmény megvalósítását sürgőssé teszi az, hogy ez ideig a leölésre kerülő sertések a kicsi s minden berendezést nélkülöző udvarokon szúrattak le, s az öbledékek az utcai nyílt csatornába öntettek, ami meleg időben elviselhetetlen bűzt terjesztett, eltekintve attól, hogy undort ,is gerjesztett a városon való végigfolyásával. A közvágóhíd létesítése, igaz, hogy 130 — 140 ezer koronába kerül, azonban a fogyasztás fokozódása mellett, amikor 7—8 ezer sertés kerül évente leszurásra, a városnak 6 — 8000 kor. jövedelmet is biztosítaná; amelynek terhére a lakosság megterheltetése nélkül, a második fontos kérdést lehetne megoldani, a csatornázást, még pedig a belvárosra szorítva, a Széchenyi-tér bevonásával. A csatornázást a belvárosra terjesztve ki, semmi esetre sem fogja meghaladni a 150.000 koronát, ennek pedig a törlesztése kikerülne a vágóhíd jövödelméből, esetleg a jelentkező hiány pótolható volna a belvárosi házakra kivetendő csatornázási pótadóval. Ezzel tartozunk belvárosi polgárainknak, akiknek házaik jórésze a talajvíz miatt az összeomlás veszélyének van kitéve, de tartozunk a közegészség szempontjából is ezt megvalósítani, mert a sűrűn lakott kis területen fekvő házak levezető-csatorna nélkül mind meg annyi fészkei a különböző járványos betegségeknek. A csatornázással járó költségek ugyan tetemesnek tűnnek fel, azonban ez nem holt tőke, mert a modern építkezésnek kapuját nyitja meg, ami az adóalanyok értékesedését idézi elő, ami minden esetre a pótadó jövedelemben is meg fog nyilatkozni amellett, hogy a város népessége is a jobb higiénikus viszonyok mellett feltétlenül emelkedni fog. A harmadik kérdés, vagyis a városháza kibővítése oly módon oldható meg, hogy a város a pápai takarékpénztár épületét szerezné meg, amely a pénztár s egyéb hivatali helyiségek számára igen alkalmas módon berendezhető a földszinten levő boltihelyiségek fenntartásával, amelyeknek bére a vételár egy részének törlesztésére volna fordítható. Ha azonban a pápai takarékpénztártól A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Egy régi nemesi udvarház utolsó gazdája, — Osvald Dánielről. — Irta: dr. Antal Géza. Még látom a bágyadni kezdő szemek barátságos tekintetét, még érzem a reszkető kéz búcsúszorítását, még hallom amint a már-már céljához érő vándor rebegő hangon kivánja a jóságos Isten áldását utamra, — s ime már itt állok, hogy a végső tisztességtétel egyszerű formái közt kisérjem nyugvó helyére e régi nemesi udvarház utolsó gazdáját. Ha végig hordom révedező tekintetemet e gazdája vesztett nemesi kúrián, s ha szemem az előttem fekvő koporsóra esik, úgy érzem, mintha nem is egy embert, hanem Magyarországnak egy letűnt korszakát temetnők. Nem azt a kort, melyben nemes és jobbágy nem értették egymást s ellenségként állottak egymással szemben, hanem azt, melyben a 30-as és 40-es évek Bzabadelvü eszméinek hatása alatt a nemesség tudatára ébredt a jobbágyság iránt tartozó kötelességének, s addig is, mig jogilag egyenlővé tehetné önmagával, igyekszik felemelni magához, segítője lesz az anyagiakban, támogatója ügyes-bajos dolgaiban s munkatársa a nemzet újjászületésében ; a patriarchalizmusnak azt a korát, melyben a nemesség szine-java igazi atyja igyekszik lenni a védtelen és gyámoltalan jobbágyságnak. Felsőőri Osvald Dániel ennek a kornak a gyermeke volt. Ugy érezte, hogy az egyre nagyobb számmal gyártott törvények útvesztőjében eltévedő egyszerű népnek joga van ahhoz, hogy ő, a törvénytudó nemes úr, legyen vezetője, s csak kötelességet vélt teljesíteni, midőn e néppel nem a mai bürokratikus világ rideg modorában, de a 48-as évek előtti patriarchalis kor melegségével érintkezett. Egy egész vidék tanuskodhatik a mellett, hogy azok a községek, melyeket mint főbiró igazgatott, a megyei szolgálatból való kilépése után is felkeresték ügyes-bajos dolgaikkal, s a megboldogult úgy a községeknek, mint egyeseknek szivesen adott tanácsot hivatalos órában ós azonkivül, nem mérlegelve az időt, melyben a tanácsát kikérőknek rendelkezésére álljon s nem fizettetve meg a tanácsot, melyért hozzáfordultak. Amily nemes vonása volt ez jellemének, éppúgy arról tanúskodott egy másik tulajdonsága is, hogy a nemzeti újjászületés eszményiséggel telt kora volt szellemi és erkölcsi dajkája, t. i. a nemes szórakozás után való vágyódása. Mint kellemes elbeszélő és társalgó, szivesen látott vendége volt az előkelő köröknek is ; a társas összetartás munkájában a pápai kaszinó évtizedeken át vezérigazgatóját tisztelte benne; a vadászat férfias sportja iránt egész élte végéig melegen érdeklődött s kezéből csak az aggkor okozta reszketés vette ki a biztosan ölő fegyvert. De amily éltető eleme volt a nemes szórakozás, éppúgy ellensége volt minden dobzódásnak s a kockázatos szerencsejátéknak, mely az új Magyarország annyi nemesi családját juttatta a vagyoni tönk szélére. Külső megjelenésében még aggkorában is kiváló csin és tisztaság, életmódjában a legszigorúbb mértékletesség voltak jellemzői, s mint ennek egyik példaképe, undorral fordult el minden oly jelenettől, melyben a mértékletlenség dobzódása volt látható. Ám ha felfogása s hajlamai a régi patriarchális Magyarország fiának bizonyítják is, a haladás MIT IQYIHOTHl? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer ÁGNES FflflflíÍQ Millenniumi nagy éremmel ~ rUIld b * kitüntetve. Kitűnő asztali-, bor- és Minden külföldit fölülmúl n rnnjiQÍ hazánk természetes a muuft l szénsavas-vizek királya: " gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorKedvelt borviz T oicsóbbTszódaviznéi! Mindenütt kapható! Főraktár Oszwald János urnái Pápán. • (1) - Főraktár Oszwald János urnái Pápán.
