Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-05-25 / 21. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség-: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D^- KŐRÖS E N I> R E. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Megint érettségi-botrány. Szinte olyan biztossággal, mint a fecske visszatér tavasszal, jő meg minden esztendő májusában vagy juniusában a szenzációs hír, mely jelenti az újabb érettségi-botrányt. A botrány hol kisebb, hol nagyobb, tárgya hol az ifjúság, hol a tanár, hol a főigazgató, előállhat a visszaélés száz módjának lelepleztetéséből, avagy drákói szigor következményeképen, befejezése lehet tanulóknak — sőt mint a legutóbbi esetben is történt — tanároknak is a vizsgálattól felfüggesztése, csattanója akárhányszor revolverdurranás, de valamilyen formában, valahogyan akárhogyan, botrány évről-évre mindig akad. Az idei eset egyike a legkínosabbaknak, melyek valaha foglalkoztatták a közvéleményt. Míg a régebbieknél mindig láttunk bizonyos kísérletet arra nézve, hogy a dolgoknak odiozus élét elvegyék, ezúttal mintha minden tényező közreműködni akart volna abban, hogy a botrány minél nagyobb, minél szenzációsabb legyen. Nem akarunk az eset részleteibe belemenni. Nem kívánjuk mérlegelni, hogy akár a klasszikus tudomány, akár a haza mi kárát vallotta volna, ha az egész ügyet máskép kezelik, mint ahogy az történt, nem foglalkozunk azzal, hogy az eset legpikánsabb adatait egy botrányhajhászó bulevard-lapnak éppen az illető középiskola vezetősége szolgáltatta (!), megállapítjuk egyszerűen azt a tényt, hogy az elmaradhatlan botrány idén is megvolt. S megállapítván ezt a szomorú tényt, feltesszük a kérdést, hogy vájjon kinek van szüksége ezekre a botrányokra? A középiskolai oktatásnak talán, melynek a maga egységes és a VIII. osztállyal befejezett voltában az érettségi intézményéhez semmi köze sincsen,— tanulóknak, kik mielőtt az életbe kimennének, akaratlanul vesznek részt egy sokszor kockázatos szerencsejátékban,— szülőknek, kiknek amúgy is elég aggodalmat okoz gyermekeik jövője, mire sötét árnyként borulhat egy ilyen botrány emléke, vagy talán a magyar társadalomnak, mely ugyan szereti, szinte hajszolja az izgalmast, a szenzációsat, de azt azért tán még sem kívánja, hogy kik tagjai akarnak lenni, csalással váltsák meg a jogot hozzá. Nem! Sem tanügynek, sem tanulóknak vagy szüléknek, sem társadalomnak nincs szüksége az érettségi-botrányokra. Ha azonban azt akarjuk, hogy a botrányok végre-valahára megszűnjenek és jó érzésű embereknek boszuságot, sokaknak pedig szívbéli keserűséget ne okozzanak, akkor ki kell pusztítani a föld színéről a botrányok melegágyát, magát az érettségi intézményét. Nem tartozunk azok közé, kik a tanulásnak s a tanulói pályán való előA „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. A KIKLOPSZ. Fönn trónol a Kiklopsz-bálvány, Lába alatt küzd a század, Régi hitre új hit lázad S ö itél a földi lármán. Keze olykor alászállván, Egy-egy rontóbb hőst kiválaszt 8 friss embervért, édest, lázast Iszik a nagy szomjas bálvány. Hej Kiklopsz ne idd a régit, Frissebb, forróbb fakad még itt, Kelnek bűnös új lázadók. Bennem is ily részegítő Lázas új vért hajt az idő, Én is egy nagy Senki vagyok. Bodor Aladár. Tücsök van a fejében. Irta: KÖveskuti Jenő. Felső-Magyarországon történt, a Fátrák között egy kis városban, hogy midőn Vrbó Ciril plébános úr a virágvasárnapi ünnepélyes istenitisztelet végeztével elénekelte szép bass-baríton hangon: I te Mi ss a est, ahelyett, hogy mint az már dukál, vévén a monstránciát, lassú, ünnepélyes léptekkel kíséretével a sekrestyébe vonult volna; fogta magát és díszes ornátusával leült a térdeplő ministransgyerekek mellé az oltárzsámolyra. A hivek, akik azt hitték, hogy most egy új, eddig ismeretlen szertartás következik, szemeiket kíváncsian a plébános úrra irányozva, várakozó álláspontot foglaltak el. Krcs Ján a kántor úr már elzengte a Deo g r a c i a s t, sőt néhány kinos kádenciát is toldott az ének után, midőn letekintvén a kórusról, megütközött a különös ceremónián. A plébános úr ott ült egészen összekuporodva a zsámoly szélén s jobb kezét az egyik füléhez illesztve hallgatózott. Arca elárulta, hogy rendkívüli állapotban van. Egészen megnyúlt a képe s merően bámult maga elé. Balkezével intett a menetelnek minden lehető módon való megkönnyítését óhajtjuk. A lateíner pályákra tóduló félműveltek, az előkelő, de tudatlan proletárok számát, dehogy is kivánnók szaporítani. Sőt ellenkezőleg, azt akarnók, ha a középiskolákból kikerülő ifjúság valóban és egészen az volna, amilyenné a középiskolai törvény akarta tenni : ^általánosan művelt!« De ezt az általános műveltséget nem az érettségi vizsga adja meg, sőt ennek az általános műveltségnek az érettségi még kritériuma sem lehet úgy a vizsga időtartamának aránylagos rövidsége, mint a szorosan előirt anyag minémisége, mint főleg amiatt a számtalan véletlen miatt, ami az érettségi eredményét főleg az írásbelin, de részben még a szóbelin is befolyásolja. Altalános műveltséget a középiskolai tanuló igenis megszerezhet és meg is kell szereznie egész tanulói pályája folyamán. Az a tanítási anyag, mely a nyolc osztálynak ki van szabva, jó feldolgozás mellett igenis megadja az általános műveltséget. Csak jóindulatu szigorral kell az anyag elsajátítását ellenőrizni s az egyes osztályokba való feljuthatást kell lelkiismeretesen kezelni. Aki a nyolc évet így végezte el, annak nincs szüksége az érettséginek nevezett tortúrára, hogy általános műveltségéről újból és külön bizonyságot tegyen. Nincs semmi kifogásunk az ellen, ha a VJ5I. osztály osztályvizsgáját valamivel kántor urnák, hogy hagyja félbe már azt az orgonázást, A kántor úr okos ember volt-, azonnal felismerte a helyzetet. Tudta, hogy ami most ott lenn történik, az nem tartozik a virágvasárnapi szertartáshoz. Csak annyi késedelmet engedett meg magának, hogy a megkezdett kádenciát befejezhesse, aztán sietett le a plébános úrhoz. A hivek érthető kíváncsisággal lesték a történendó'ket. A kántor úr lassú, ünnepélyes léptekkel ment végig a templomon. A hivek utat nyitottak neki. Hisz olyan komolyan lépegetett, hogy azt hitték : egyházi funkciót végez. Ámbátor a plébános úr furcsa viselkedése ott a zsámoly szélén, nem minden ok nélkül való aggodalmat ébresztett bennök. S ez az aggodalom akkor sem szűnt meg, amidőn Krcs Ján kántor úr komoly arccal megállván az oltár előtt, egy percig azon gondolkozott, hogy régi jó főnökét és barátját, kivel immár harminc éve, hogy együtt munkálkodik az Úr szöllőjében, miképen és miféle nyelven szólítsa meg, hogy a hivek előtt eddig megtartott nagy tekintélyének ne ártson ? Furcsa gyanú villant meg agyában. Amit lát, talán csak nem az esteli együtt pityizálásnak követköhögés, skrof\i!ozis, inHu@si?a ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkof „Roehe" eredeti cnomagolást. F. Hoffmftnn-La Roehe & €®. Basel (Svájc) Kapható orvost rendeletre a üv<\gyS7ertárakban — Ara üvegenkint 4 — Lnrona