Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-05-25 / 21. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség-: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D^- KŐRÖS E N I> R E. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Megint érettségi-botrány. Szinte olyan biztossággal, mint a fecske visszatér tavasszal, jő meg minden esztendő májusában vagy juniusában a szenzációs hír, mely jelenti az újabb érettségi-botrányt. A botrány hol kisebb, hol nagyobb, tár­gya hol az ifjúság, hol a tanár, hol a fő­igazgató, előállhat a visszaélés száz mód­jának lelepleztetéséből, avagy drákói szi­gor következményeképen, befejezése lehet tanulóknak — sőt mint a legutóbbi eset­ben is történt — tanároknak is a vizsgá­lattól felfüggesztése, csattanója akárhányszor revolverdurranás, de valamilyen formában, valahogyan akárhogyan, botrány évről-évre mindig akad. Az idei eset egyike a legkínosabbak­nak, melyek valaha foglalkoztatták a köz­véleményt. Míg a régebbieknél mindig lát­tunk bizonyos kísérletet arra nézve, hogy a dolgoknak odiozus élét elvegyék, ezúttal mintha minden tényező közreműködni akart volna abban, hogy a botrány minél nagyobb, minél szenzációsabb legyen. Nem akarunk az eset részleteibe bele­menni. Nem kívánjuk mérlegelni, hogy akár a klasszikus tudomány, akár a haza mi kárát vallotta volna, ha az egész ügyet máskép kezelik, mint ahogy az történt, nem foglalkozunk azzal, hogy az eset leg­pikánsabb adatait egy botrányhajhászó bulevard-lapnak éppen az illető középiskola vezetősége szolgáltatta (!), megállapítjuk egy­szerűen azt a tényt, hogy az elmaradhatlan botrány idén is megvolt. S megállapítván ezt a szomorú tényt, feltesszük a kérdést, hogy vájjon kinek van szüksége ezekre a botrányokra? A középiskolai oktatásnak talán, melynek a maga egységes és a VIII. osztállyal be­fejezett voltában az érettségi intézményéhez semmi köze sincsen,— tanulóknak, kik mi­előtt az életbe kimennének, akaratlanul vesznek részt egy sokszor kockázatos sze­rencsejátékban,— szülőknek, kiknek amúgy is elég aggodalmat okoz gyermekeik jövője, mire sötét árnyként borulhat egy ilyen botrány emléke, vagy talán a magyar tár­sadalomnak, mely ugyan szereti, szinte haj­szolja az izgalmast, a szenzációsat, de azt azért tán még sem kívánja, hogy kik tagjai akarnak lenni, csalással váltsák meg a jo­got hozzá. Nem! Sem tanügynek, sem tanulók­nak vagy szüléknek, sem társadalomnak nincs szüksége az érettségi-botrányokra. Ha azonban azt akarjuk, hogy a botrányok végre-valahára megszűnjenek és jó érzésű embereknek boszuságot, sokaknak pedig szívbéli keserűséget ne okozzanak, akkor ki kell pusztítani a föld színéről a botrá­nyok melegágyát, magát az érettségi intéz­ményét. Nem tartozunk azok közé, kik a tanulásnak s a tanulói pályán való elő­A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. A KIKLOPSZ. Fönn trónol a Kiklopsz-bálvány, Lába alatt küzd a század, Régi hitre új hit lázad S ö itél a földi lármán. Keze olykor alászállván, Egy-egy rontóbb hőst kiválaszt 8 friss embervért, édest, lázast Iszik a nagy szomjas bálvány. Hej Kiklopsz ne idd a régit, Frissebb, forróbb fakad még itt, Kelnek bűnös új lázadók. Bennem is ily részegítő Lázas új vért hajt az idő, Én is egy nagy Senki vagyok. Bodor Aladár. Tücsök van a fejében. Irta: KÖveskuti Jenő. Felső-Magyarországon történt, a Fátrák között egy kis városban, hogy midőn Vrbó Ciril plébános úr a virágvasárnapi ünnepélyes istenitisztelet végez­tével elénekelte szép bass-baríton hangon: I te Mi ss a est, ahelyett, hogy mint az már dukál, vévén a monstránciát, lassú, ünnepélyes léptekkel kíséretével a sekrestyébe vonult volna; fogta magát és díszes ornátusával leült a térdeplő ministrans­gyerekek mellé az oltárzsámolyra. A hivek, akik azt hitték, hogy most egy új, eddig ismeretlen szertartás következik, szemeiket kíváncsian a plébános úrra irányozva, várakozó álláspontot foglaltak el. Krcs Ján a kántor úr már elzengte a Deo g r a c i a s t, sőt néhány kinos kádenciát is toldott az ének után, midőn letekintvén a kórusról, meg­ütközött a különös ceremónián. A plébános úr ott ült egészen összekuporodva a zsámoly szélén s jobb kezét az egyik füléhez illesztve hallgatózott. Arca elárulta, hogy rendkívüli állapotban van. Egészen megnyúlt a képe s merően bámult maga elé. Balkezével intett a menetelnek minden lehető módon való meg­könnyítését óhajtjuk. A lateíner pályákra tóduló félműveltek, az előkelő, de tudatlan proletárok számát, dehogy is kivánnók szaporítani. Sőt ellenkezőleg, azt akarnók, ha a középiskolákból kikerülő ifjúság való­ban és egészen az volna, amilyenné a közép­iskolai törvény akarta tenni : ^általánosan művelt!« De ezt az általános műveltséget nem az érettségi vizsga adja meg, sőt ennek az általános műveltségnek az érett­ségi még kritériuma sem lehet úgy a vizsga időtartamának aránylagos rövidsége, mint a szorosan előirt anyag minémisége, mint főleg amiatt a számtalan véletlen miatt, ami az érettségi eredményét főleg az írásbelin, de részben még a szóbelin is befolyásolja. Altalános műveltséget a középiskolai tanuló igenis megszerezhet és meg is kell szereznie egész tanulói pályája folyamán. Az a tanítási anyag, mely a nyolc osztály­nak ki van szabva, jó feldolgozás mellett igenis megadja az általános műveltséget. Csak jóindulatu szigorral kell az anyag el­sajátítását ellenőrizni s az egyes osztá­lyokba való feljuthatást kell lelkiismerete­sen kezelni. Aki a nyolc évet így végezte el, annak nincs szüksége az érettséginek nevezett tortúrára, hogy általános művelt­ségéről újból és külön bizonyságot tegyen. Nincs semmi kifogásunk az ellen, ha a VJ5I. osztály osztályvizsgáját valamivel kántor urnák, hogy hagyja félbe már azt az orgonázást, A kántor úr okos ember volt-, azonnal fel­ismerte a helyzetet. Tudta, hogy ami most ott lenn történik, az nem tartozik a virágvasárnapi szer­tartáshoz. Csak annyi késedelmet engedett meg magának, hogy a megkezdett kádenciát befejezhesse, aztán sietett le a plébános úrhoz. A hivek érthető kíváncsisággal lesték a történendó'ket. A kántor úr lassú, ünnepélyes léptekkel ment végig a templomon. A hivek utat nyitottak neki. Hisz olyan komolyan lépegetett, hogy azt hitték : egyházi funkciót végez. Ámbátor a plébános úr furcsa viselkedése ott a zsámoly szélén, nem minden ok nélkül való aggodalmat ébresztett bennök. S ez az aggodalom akkor sem szűnt meg, amidőn Krcs Ján kántor úr komoly arccal meg­állván az oltár előtt, egy percig azon gondolkozott, hogy régi jó főnökét és barátját, kivel immár harminc éve, hogy együtt munkálkodik az Úr szöllőjében, miképen és miféle nyelven szólítsa meg, hogy a hivek előtt eddig megtartott nagy tekintélyé­nek ne ártson ? Furcsa gyanú villant meg agyában. Amit lát, talán csak nem az esteli együtt pityizálásnak követ­köhögés, skrof\i!ozis, inHu@si?a ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkof „Roehe" eredeti cnomagolást. F. Hoffmftnn-La Roehe & €®. Basel (Svájc) Kapható orvost rendeletre a üv<\gyS7ertárak­ban — Ara üvegenkint 4 — Lnrona

Next

/
Thumbnails
Contents