Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-05-11 / 19. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Nyíltan vagy titkosan? E kérdés a vármegyei tisztviselők vá­lasztásának módját illeti. Tudjuk ugyanis, hogy az egész kultur­világ e nemű eljárásával homlokegyenest ellentétben vármegyei tisztviselőinket nyilt szavazással választjuk. Hogy ez a különleges választási mód­szer nemcsak szemet szúr minden alkot­mányos érzésű emberben, hanem elfogad­ható megokolást sem képes a maga részére még kierőszakolni sem, azt nagyon bőven fejtegetnünk nem kell. Úgy látszik, hogy ez a tarthatatlan helyzet vitte rá Sopron vármegye közön­ségét arra, hogy a vármegyei tisztviselők titkos választása érdekében az országgyűlés­hez felírjon és e feliratának támogatására felkérje az összes vármegyéket is. A mi megyei gyűlésünk e hó 13-án foglalkozik e kérdéssel és van jogunk hinni, hogy a titkos szavazás mellett dönt. De miért is keli egész Magyarországon egyedül a vármegyei tisztviselőket nyilt szavazással választani ? Több kiváló közigazgatási hivatalnokot kérdeztem meg a dologban, de ők maguk is vagy nem tudtak rá felelni, vagy pedig elfogadhatatlan okokat hoztak fel mellette. Egyik ilyen, szinte naiv ok az volt, hogy ha titkos volna a szavazás, akkor több tisztviselőt buktatna meg a szavazás szeszélye, mint a mostani rendszer mellett, s ennélfogva a megyének a kibukott tiszt­viselők nyugdíját fedezni kellene, ami nagy költséget róna a vármegyére. Bocsánatot kérünk !. Tiszteljük annyira a vármegyéket, hogy egyetlen igen derék kötelességét teljesítő tisztviselőjét sem fogja soha titkos szavazással megbuktatni a vá­lasztásnál. Hiszen ha ez a felfogás valóban igazolva lenne, akkor ez lenne a legrette­netesebb vád a mai megyei közigazgatás ellen, mert olyan elemekből állna a megye gyűlése, amelyek nem a közigazgatás javát nézik, hanem — az ég tudja — milyen célokat. Ilyen közigazgatásból egyetlen józan ország sem kérne, teháfc Magyarország sem. Sőt mennél bátrabban és őszintébben nyilatkozhatik meg valamely hivatalnokkal, tehát a megyei tisztviselőkkel szemben is, az őket választók akarata, annál igazságo­sabb is és annál inkább biztosítja a köte­lességét pontosan teljesítő tisztviselő jogos függetlenségét fellebbvalóival szemben is. Erre a jogos függetlenségre pedig főleg a megyei tisztviselőknek, hogy mily szükségük van közérdekből is, nem kell hosszabban magyarázgatnunk. A választók bizalmán alapuló e függet­lenséget nem a nyilt, hanem éppen a titkos szavazással való választás adja meg. Hisz eddig is, ha a megyei titsztvise­lök hivatalos életében a jogos függetlenség érzetének el kellett némulnia és ha eddig is több kötelességteljesítő hivatalnokot a restauráció kibuktatott, azt mind a nyilt választói szavazás terhére lehet irni. Köztudomású, hogy egyes megyék egy pár család dominiumai. Továbbá az sem ritka, hogy egy-egy főispán akként értel­mezte a hivatali függelmet, mely szerint megyéje minden tisztviselőjének előtte min­denben föltétlen hódolattal és engedelmes­séggel tartozik sokszor a közjó rovására is. Az effajta főispánok és a megyék em­lített dominiumos urai aztán értették, hogyan kell éppen nyilt szavasással kibuktatni sok­szor a legderekabb, de nekik nem tetsző megyei tisztviselőt. Kiküldött bizalmas em­bereik ott őrködtek a nyilt szavazásnál és vakmerő módon irányították befolyásukkal és tekintetükkel a választást és rendesen fölírták annak a bátornak a nevét a boszú táblájára, aki-nem az ö jelöltjükre szavazott. S e miatt odavezetett több helyütt a megyei tisztviselői választásoknál a nyilt szavazás, hogy sokan távoltartották magu­kat a szavazástól, sokan meggyőződésük ellenére adták le szavazatukat a tisztvise­lőkre, mert féltek. S az így történő tisztviselő-választás természetes eredménye lön néhol aztán a A „PAPAI HIRLAP" TARCAJA. AZ EN TJTAIM. . . Az én utaim nem arra visznek, Amerre annyi kapzsi siet, Úttalan erdők mélye világom, Szórakozásom hangos liget. Álmodott eszmék jönnek utánam, Előttem multam árnya lebeg, Bús feje mindnek mélyre lehajtva, Nem kacag egy sem, mind kesereg. Nem tör a lelkem kincsek után sem, Fétisimádás nem gyönyöröm. A virágot, mit sárba taposták, En koszorúmba nem kötözöm. Nem tapad rá szenny, mit szivem óhajt S elérni lelkem vágya ragad, Tiszta a cél is, mint nap az égen, Mely örök útján fénybe' halad. Más uton járok, mint annyi sok más, Kik nem Istent, de isteneket Hisznek, imádnak, annyi alakban S nekik ajánlják leikeiket. Fölfele nem tör, jár tapogatva, Alacsony érdek rabja, de mind &[ mely üdvöt adna s irt a sebekre, Oh, az egekbe egy se tekint. Más uton szoktam én meg a járást, En azokat már nem hagyom el, Bár tudom, éltem golgothajárás, Nincs utaimról, mely leterel. Legszebb utam lesz mégis a végső, Melyen elérem fönn az Eget S hányatott lelkem elnyeri díját: Látom örökké Istenemet. Molnár Kálmán. L élekvándorlá s. Irta: Maurice Montégut. Végre nyitva volt a piramis. A Nilus felé eső oldalán hatalmas fekete lyuk tátongott, amely mögött messze feketéllet a folyosó. Mintha már látására is érezte volna az ember a pinceszagot, ennek a hatvan évszázad óta először szellőztetett folyosónak. A sirok, és talán a kincsek felé veze­tett ez az út. Egy parancsszóra megállott mind a munkás a szent küszöb előtt; aztán leheveredtek mind a kőóriás árnyékába, szerteszórva a földön ásóikat, csákányaikat. Mondom, ott nyugodtak az ibolya­színű, hosszú árnyékban, amely mértani szabályos­sággal nyúlt el a nagyon finom homokban. Az ásatási munkálatok igazgatója, akit hir­telen értesítettek a dologról, sietve érkezett meg, utána jött néhány a nagykövetséghez tartozó vendég. Udvarias ember létére nem maga ment be először az odúba, hanem előrebocsátotta a fiatalokat; Claret urat és Claretné asszonyt, ezt a fiatal angol házaspárt és Jean Momburt, a franciát. A nagy fekete nyilás előtt egy pillanatra megdöbbent a fiatal asszony. — No ne félj, Regina ! — mondta Claret — légy bátor! Ez nagyon select . . . És belépett elsőnek. Utána Regina, majd Jean hatolt be az üregbe. Előttük és mögöttük munkások mentek fáklyákkal, amelyek lobogó fényükkel vörösre festették a falakat. — Előre! Körülbelül négy méter széles volt a folyosó. Emeli az étvágyat és a testsúlyt. megszün­teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást éfM'iMí H , : • Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés. skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor Koche" eredeti CHOmagolást. F. HoÜ msnn-La Hoche & Co. Basel (Svájc) JM Rocké" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak­ban — Ki a livegenkint 4 — knroria

Next

/
Thumbnails
Contents