Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-05-04 / 18. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: L>

K- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Sajtó-reform. Nekünk a vidéki sajtó szerény munkásainak sem szabad közömbösen elhaladnunk amaz ankét mellett, melyet éppen a mai napra bivott egybe az igazságügyi miniszter, hogy a sajtójog reformjáról tanácskozzék. A sajtótermékek hatályos ellenőrzése, a felelősségi rendszer és az elévülés kérdése, a sajtóvétségekkel okozott károk megtérítése és a többi, az igazságügyi miniszter által az ankét elé terjesztett pontok mind olyanok, amelyek egyformán érdeklik a sajtó minden egyes orgánumát. Nem titok az, hogy az ankét létrejöttét a sajtó tényleges és állítólagos visszaéléseinek köszönheti. Az eredendő cél e visszaélések meggátlása, magyarán mondva a sajtó megrendszabályozása volt. Mikor a sajtóreform eszméje először felmerült, tényleg a sajtó ellenére akarták is azt megvalósítani, ma azonban a sajtó képviselőinek meghallgatásával, ezekkel egyetértőleg akarják a nemzeti szempontból is kiváló fontosságú reformot létesíteni. Hogy visszaélések voltak és vannak a sajtó terén, azt senki sem tagadja. Csak e hirlap hasabjain hány olyan kinövésére mutattunk rá mi specialiter a vidéki sajtónak, amelyek kiirtására nem elégségesek mai sajtótörvényeink. Főkép a magán becsület az, mely mondhatni szabad prédául van odadobva a sajtó némely haramiái garázdálkodásának. Mert az a pár heti államfogház, ami az ilyenért büntetésül jár s ami inkább csak arra jó, hogy a fogházra itélt itteni éleményeit később humorosan feldolgozhassa, nem büntetés, hanem gúnyja a büntetésnek, nem eszköze a javulásnak, inkább tán inger ujabb banditaságra. Szigoríttassék tehát a törvény és legyen a felállítandó sajtókamara, mely kidobja kebeléből az oda nem való elemeket, a magánbecsületnek igazi palládiuma. Az állam, az osztály, a felekezet ellen izgatók ellen is módosítandók, szigorítandók a sajtótörvény illető szakaszai. Igenis meg kell változtatni a felelősségről szólót, bizonyos lázító cikkek Írásáért az alig hogy írni-olvasni tudó »strohmanok« állítását lehetetlenné kell tenni a szerkesztő egyetemleges felelősségének kimondásával. Nincs egyetlen tisztességes munkása a magyar saítónak, aki ezt ne kivánná. Ámde csak ezt. Csak a megtorlásoknak, a komolyabb beszámítás alá eshető sajtó-vétségek szigorításáról lehet szó, egyébről semmiről sem. Minden egyéb változtatás már retrográd irányú volna és ellentétben állna azzal a szent örökséggel, melyet reánk a dicső 48-as törvényhozás hagyott. Az 1848. évi XVIII. törvénycikk 1. §-ában kifejezett törvényes elvnek, hogy: ^gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti«, szeplőtlen érintetlenségben kell tovább is fennmaradnia és érvényesülnie. Az előzetes lefoglalás semmi néven nevezendő alakban nem szankcionálható és az esküdtbiróságok Ítélkezése nem hogy újból korlátozandó, hanem igenis kimondandó volna, hogy minden sajtóvétségben esküdtszék mondjon verdiktet, mert ez a legnagyobb biztosítéka a közszabadságnak. A 48-as törvények szellemének megfelelőleg határozottan eltÖrlendonek tartjuk a h i r 1 a p-k a u c i ó t. Társadalmi és politikai kérdések között oly nehéz a határvonalat megállapítani, hogy ha a biróságoknak úgy tetszik kaució nélkül a lapoknak még a megtörtént napi eseményekről sem szabad beszámolniok. Tényleg megtörtént, hogy a kúria, mint végső fórum megállapította a sajtó vétséget egy oly lapnál, mely a helyi képviselő beszámoló beszédjéből egy részletet — minden elismerő vagy elítélő megjegyzés nélkül — közölt. Dehogy vagyunk barátai a minden áron való politizálásnak! Különösen heti orgánumok nem is alkalmasak arra, hogy állandóan nagypolitikával foglalkozzanak. Legtöbbször csak úgy sántikálhatnak az események után. Ám a bármily irányú szabad véleménynyilvánításnak korlátozása homlokegyenest ellentétben áll a sajtószabadság elvével. Már pedig a sajtószabadság legfőbb kincse egy igazságért és szabadságért epedő nemzetnek. Nem békóba kell verni a sajtót, de szárnyakat adni neki. A népnek, a nemzetnek igazi szolgálatokat csak így tehet. Csak így lehet erős vár az önkény és a zsarnokság ellen, mely századokon át anynyiszor fenyegetett s annyiszor sújtott is le reánk. Dr. K. E. A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. JÓKAI. (Halálának harmadik évfordulóján.) Király volt ö: a költészet királya És nem vágyott királyi díszre, fényre; A nagyszerű tudattal is beérte, Hogy munkát végzett nemzete javára. És minő munkát! Páratlan nagyot, Milyet nem végzett soha fegyver éle; Mert elveszhet a harcnak eredménye, De örökké tart, amit ö adott! Dicső müvei mindörökre élnek, 8 a költőkirály fényes emlékének Méltó, szép jelét állították fel. S jő, hogy bennük él Jókaink emléke, Mert az ö hálás és hűséges népe Szobrot neki oly nehezen emel . . . Katona Iván. Az ig-azg-ató. Irta: Zöldi Márton. Vámos, az öreg színigazgató szokott panaszos hangján szólalt meg: — A legnagyobb csodák közé tartozik, ha a színigazgató eléri az átlagos emberi kort. Miért? Azért, mert primadonnák vannak. A primadonna több pusztítást visz véghez a színigazgató szervezetén, mint például egy tüdőhurut vagy egy veselob. Erre kész vagyok letenni a hitet Isten ós ember előtt. Figyelmeztettük az öreget, hogy kissé túloz. De ő mosolygott megjegyzésünkön. Bánatosan, keserűen mosolygott, mint aki ideáljait temeti s nem bízik abban, hogy azok feltámadnak. — Mit tudtok ti ? — kérdezte, s szokása szerint maga válaszolt a kérdésére. — Csak egy esetet említek, Mili esetét. Kántor Milinek hívták azt a primadonnát, kit én fedeztem fel, azaz nem is én, hanem a társulati szolgám, akinek a szeretője volt. Mikor a karmester megpróbálta a hangját, lámpalázba esett. Nem a Mili, hanem a karmester. Majd leszédült a zongora mellől. Konstatálta, hogy hangterjedelme három oktáv. Egyenletes, fénylő, csengő mindenütt. — Ezzel a hanggal, mondotta, kétszer meg lehet hódítani a világot egymásután. — Nos, folytatta az igazgató, szerződtettem, taníttattam és két év múlva primadonna lett belőle. Nagyon is kész. Egy rigolyája sem hiányzott. Ügy énekelte szép Helénát, ahogy akarta. Amellett olyan tudatlan volt, mint egy ausztráliai benszülött. Egy darabban azt kellett neki mondani: „Isten veled, Madrid!" A próbán rárivalt az ügyelőre: — Hol van az a Madrid ? Ki játszsza ? Miért nincs a próbán? Ha én el tudok jönni, ő is itt tarthatja az orrát. Alig tudtuk vele megértetni, hogy Spanyolország fővárosa nem jöhet el Kecskemétre próbálni. — De — folytatta az igazgató — a színpadon helyt állt. Szép volt s csupa szív és tűz. Sohasem láttam banálisnak. Valami érdekes eredetiséget tudott minden szerepbe belevinni. A közönség bomolt utána. Star lett s ezt ő nagyon Sirolin Emeli ai Étvágyat és a testsúlyt. nicgsiOnteti a köhögést, váladékot. é|jeti íztadáat Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos áltaJ naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen jnindenkof „Roche" eredeti caotnagolást. F. Hoffminn-La Roche & Co. Basel (Sv&Jc) Lapunk mai száma ÍO oldál. f9 Roehe" Kaptató orvosi rendeletre a gyógyszertárái* ban. — Ara Uvegenkint 4 — korona.