Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-04-27 / 17. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mc* utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kolm Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A dunántúli ref. egyházker. ünnepe. Nagyszabású ünnepet fog ülni városunkban kedden a dunántúli ev. reform, egyházkerület. *A református és általában a protestáns egyházi világnak összes előkelőségei messze földről egybesereglenek ez alkalommal városunkba, hogy akkor, amikor az egyházkerület új vezért nyert, testvéries együttérzésükről tegyenek tanúbizonyságot. Kiváló személyiségek, történeti nevek viselői gyűlnek egybe városunk szerény falai között. A dunántúli reform, egyházkerületnek akkora része van városunk kulturális fejlődésében, hogy az egyházkerület örömében természetszerűleg osztozkodik Pápa városa és velünk Veszprémvármegye is. Városunk és vármegyénk egyaránt elküldik képviselőiket ez ünnepélyre, melynek méltó sikere érdekében városunk közéletének kitűnőségei lelkes buzgalommal munkálkodnak. Országra szóló nagy ünnepén teljes bensőséggel üdvözöljük az egyházkerületet, mely miként évszázadokon keresztül, úgy a jövendőben is városunk igaz büszkeségére szolgálja az Istent, a Hazát és a Forma és lényeg. Özönvíz elütii logika rozsdás fegyvereivel vonúl fel egy obskúrus alak a sajtó küzdőteiére, hogy megvédje a formát a lényeg ellen. Jó egy pár héttel elkésve, de megjelenik, bizonyítani azt, bogy a ómagyar nyelv ügye a zsidó hitközség papi állásának betöltésénél az idők folyamán formakérdéssé vált*, megjelenik védeni »a hazafiatlanság hitvány rágalma ellen azokat*, akik a múltban a magyar nyelv mellőzhető voltára esküdtek. Az ilyen rozsdás fegyverek sebezni nem tudnak, legfeljebb piszkítani. Ha más célja nem volt az említett obskúrusnak, mint a piszkítás, no meg legfeljebb egy kis nyalás, ezt el is érte. Hasonló jellegű cikkekről, mint aminőben egy J . . . ő jelű valaki számol be a rabbiválasztás ügyében beállott fordulatról, rendes körülmények között tudomást sem szoktunk venni. Most se vennénk róla tudomást, hagynók, hogy minden szennyével együtt bukjék vissza a feledés kloakájába, ahonnan előkerült, ha nem látnánk ebben a cikkben olyan intenciót, mely mostanában itt is, ott is, a sajtó egész vonalán érvényesülni törekszik. Van egy irányzat nem csak nálunk, de főkép nálunk, amely minden áron kicsinyíteni, gyalázni akarja az ideális célokért, a haladás eszméjéért 1 1 !f\ . f ,1 tr\ * . r _ _ 1 • i « í szemben azokat, akik talán tudatlanságból, talán rosszakaratból a sötét maradiság szolgálatában állanak. Csodálatos teremtmény az emberi állat. Lélek van benne s talán ép ezért néha rosszabb, mint az igazi állat. A kutya, ha valaminek örül, egészen átengedi magát az örömnek, dehogy harapna akkor, ha édességgel traktálják, Az ember, az képes rá, hogy akkor marjon, ha örömre, megelégedettségre van oka. Mért? Mert felülkerekedik lelkében a gonosz, az a bizonyos gonosz, mit a kultúra oltott talán belé a lélekbe. Hogy ez általánosan így volna, ki merné mondani. Ez csak kivételes, de azért nem kevésbbé szomorú jelenség. Mi példáúl, mikor pár hét előtt értesültünk róla, hogy a helybeli zsidó hitközség végre-valahára megemberelte magát s kimondta, hogy papjától a magyar szót is megkívánja, egészen átengedtük magunkat annak az örömnek, amit ez a hír lelkünkben keltett. Nem kerestük, nem kutattuk, mi okozta e fordulatot, csak örültünk neki. Elfeledtünk örömünkben mindent. El, hogy még kevéssel az örvendetes fordulat előtt voltak a zsidó hitközség tanácsában olyanok, kik — persze német nyelven — támadták azokat az uracskákat (Herrchen), akik »alig, hogy a diplomájukat a kezükbe kapták, nekünk előírni akarnak; mi nem 1 • 1 1 1 •• 1 1 f' ' 1 ' _ i.