Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-04-20 / 16. szám

Határozati javaslat. A választók nevében dr. Lakos Béla adott szép szavakban kifejezést torhetlen ragaszkodá­suknak Hoitsy iránt, ki a pápai választókerület dicsőségére 100 és 100 henyélő képviselő dolgát végzi önzetlen becsületességgel, páratlan kötelesség tudással. Előterjesztette egyszersmind a következő határozati javaslatot: „Pápa város választóközönsége rendíthetlen bizalommal ragaszkodik országgyűlési képviselője Hoitsy Pál nagyrabecsült személyéhez és nagy­szabású parlamenti munkásságáért háláját és kö­szönetét nyilvánítja. A pápai választókerület szilárdan áll a 48-as radikális demokrata programm alapján, követeli tehát, hogy az önálló magyar jegybank legalább 191 l-re és az önálló vámterület minden követel­ményeivel együtt legalább 1917-ben tényleg is életbe lépjen. — Elvárja a kormánytól, hogy a májusban folytatandó kiegyezési tárgyalásoknál a függetlenségi politika e két sarkalatos pontját megalkuvás nélkül érvényesíteni fogja. A választókerület, mely a 48 as politika szociális reformjainak legrégibb hirdetőjét, Hoitsy Pált küldte a nemzet tanácsába, kötelességmulasz tás bűnébe esnék akkor, ha nem követelné ezúttal is az általános titkos közeégenkénti egyenlő válasz­tói jognak és a progresszív adónak sürgős meg­valósítását." Elnöki zárszó. A javaslat minden egyes pontját tetszéssel és éljenzéssel fogadták s azért azt Hajnóczky elnök a gyűlés határozataként ki is mondta. Kimondta egyszersmind azt is, hogy e határozatot Kossuth Ferenccel, a függetlenségi párt elnökével határo­zatilag közlik, jelentvén egyszersmind a pápai függetlenségi párt üdvözletét. Majd meleg szavak­ban mondott az elnök Hoitsy képviselőnek köszö­netet beszámolójáért. Különössen megragadta őt az a pont, melyben képviselőnk az egység szük­ségét hangsúlyozta. A mi városunkban is kellene már az egység, de e helyett a felekezeti villon­gás dúl. Nagy tetszés mellett éles szavakban itéli el azokat az izgatókat, kik e viszonyokat megteremtették s kéri az egész várost, hogy a hazafias munkához testvéries egyetértéssel fogjon kezet. A gyűlésen jelenvolt, mintegy 100 főnyi vá­lasztó közönség Hoitsy lelkes éljenzésével oszlott szét. Bankett. Hoitsy Pál képviselő tiszteletére vasárnap este a Griff-ben társas összejövetel volt, melyen igen szép számú közönség vett részt. Az első tósztot Mészáros polgármester mondotta, aki Hoitsyt mint a parlament egyik díszét köszöntötte fel s biztosította a polgárság osztatlan szereteté­A Komárom alatt lefolyt harcokon meg­sebesülteket a kocsik hosszú sora szállította be a kórházakba. Az orvosoknak s az ápolóknak dolga megsokasult. Az utolsó ütközet után azon kórház, mely­ben Veréthy Róza is ápolónő volt, már megtelt, s még egyre hoztak sebesülteket. Egyik kocsiról egy tisztet emelnek le a kisérő honvédek s helyeznek hordágyra. Egy tüzér-őrmester, kinek feje vértől átázott kendővel van átkötve, benyit a kórházba s szomorúan szól a közelben álló orvoshoz: — Orvos úr, helyet kérek kapitányom számára. — Sajnálom, de itt már nem adhatunk. — Kell lenni — felel az őrmester. — Nem hagyhatják az utcán félholtan azt, ki hónáért tékozolta vérét a harctéren. — Kérem, Róza kisasszony, van e még üres hely a másik teremben? — kérdi a doktor Veréthy Rózát, ki éppen egy sebesült honvéd ajkaihoz emel egy pohár vizet. — Ott már nincs, de itt talán még el­helyezhetünk egy ágyat — válaszolt az ápolónő Az őrmester a nőre tekint, s eszébe jut egy kis arckép, melyet nem rég századosa mutatott neki. Egy sejtelemtől indítva hozzá lép s halk hangon kérdi: — Bocsánat nagyságod, nem Veréthy Róza kisasszonyt üdvözölhetem? — De igen. — Az ég küldötte ide. Jőjön, nagyon várja valaki. Ezzel oda vezeti a hordágyon fekvő beteg­hez. Róza reá tekintve, elfojtott sikoltással esik térdre 8 borúi az öntudatlanul fekvőre. De a másik pillanatban leküzdi fájdalmát. Feláll s a ről. Hoitsy Pál válaszában kifejezést adott amaz óhajának, vajha tényleg oly osztatlan szeretet ré­szese lenne, ahogy ő a város minden lakosát ki­vétel nélkül szivébe zárja. Alludálva a pártelnöknek a beszámoló gyűlésen mondott szavaira, kifejtette, hogy nem tartja rossznak, ha egy városban ellen­kező meggyőződósüek vannak. Csak becsüljék meg egymás véleményét s ne ellenségek, de ellenfelek legyenek. A harc üdvös a közre, a hazára, de csak bátor ember menjen küzdeni. Ő, ki fölüláll az itteni súrlódások vonalán, reméli, hogy a béke helyre fog állni s a jóakaratú, becsületes emberek egymásra fognak találni. A polgárság egyetérté­sére üríti poharát. A nagy tetszéssel fogadott magasröptű beszéd után Hajnóczky Béla lendüle­tes szavakban éltette Hoitsyt, akinek működése valósággal mérföldmutató 8 aki programmjáért, a 48-ért helyt áll. Drágább ő nekünk az aranynál, mert az arany a használatban veszít súlyából, míg képviselőnk szavának súlya napról-napra nagyobb lesz. Dr. Körös Endre Sült Józsefet, ki a függet­lenségi pártban csak közkatona kivánt lenni, de mint közkatona vezéri szolgálatokat tett a párt­nak, éltette. Sült József gyönyörű tósztjában a súlyos politikai helyzet ecsetelésével kezdte. Még mindig ott vagyunk, ahol a nagy változás előtt voltunk, néha aggodalom fogja el, hogy azok a nagy férfiak, kiknek táborához, látván intencióju­kat, utógondolat nélkül csatlakozott, képesek lesznek-e jogainknak érvényt szerezni. 400 év szomorú tapasztalata csüggeszthetné el, de hiszi, hogy azzal az erővel szemben, mit a nép képvisel, j a szuronyok hatalma nem elegendő. Méltatja j Hoitsy tevékenységét, 30 éve nem volt képviselő, ki a városért annyit tett, mint ő. (Nagy taps.) Hiszi ő is, hogy az egyetértés e városban helyre áll, ennek polgáraira üríti poharát. Barthalos Ist­ván ötletes beszédben Hoitsy nejét köszönti fel, ki férjét a 'küzdelemre acélozza, lelki erejét fenn­tartja. Dr. Hoffner Sándor rámutatott arra, hogy a mai képviselői beszámoló csak országos dolgok­kal foglalkozott s városiakkal nem. Nem is volt benne egyszer sem első személy, pedig ugyancsak nagy joga lett volna képviselőnknek városi dol­gokról és első személyben beszélni. Élteti Hoitsy­nak a városi ügyekben helytartóját, a polgármes­tert. Remek felköszöntőt mondott most Hoitsy. A városokról, első sorban a fővárosról szólott. Ezeréves létünk alatt olyan, mint a főváros, nem létesült magyar földön. Ez az országnak valósá­gos szive, innen indúl a vérkeringés, de, nem kicsinylendok a vidéki városok, melyek az erek gócpontjai, idegek, izmok táplálói. A vidéki vá­rosok, így Pápa, mint gazdasági s főleg kulturális központ előbbre viszik a magyart a nemzeti nagy­ság felé, mely neki ideálja. Ép ezért, ha nem is lenne Pápa képviselője, akkor is. kész lenne ér­dekében működni. A város virágzására, arra, hogy Pápa gazdasági és kulturális • téren olyan vezető doktor karját megragadva az esdeklés meleg hangján szól: — Orvos úr, kérem vizsgálja meg a szenve­dőt, s mondja meg, mit kell tennünk megmentésére. Az orvos azonnal hozzá fogott. Á harctéren sietve alkalmazott kötéseket levette s a sebeket gondosan bekötötte. A daliás százados roncsolt állapotban volt. Fején, balvállán kardvágások, jobb karja dsidától átfúrva, mellén, oldalán is tátongó sebek. Munkáját e szavakkal végzi az orvos : — Látszik, hogy a vitéz kapitány nem ke­rülte a vészt. Helyt állott az egyenetlen harcon is és ott szép gyűjteményt szerzett sebekből. — De úgy-e doktor úr van remény, hogy megtarthatjuk az életnek ? Kérdi szorongó lélek­kel a leány. — Ha az Isten csudát tesz : akkor igen . . . — Megteszi én általam. A szeretet erősebb mint a halál, — szól Veréthy Róza, míg szemei­ben a törhetlen bizalom, a hit varázsa villan meg. — Orvos úr, ez a sebesült az enyém. Csak arra kérem, ne vonja meg tőlem útbaigazító támo­gatását az ápolásban. Az orvos megindul a szív mélyéből fakadt kérésen s biztatólag szól: — Számíthat reám, kedves leányom; amit Isten tennem enged : megteszem. A beteget azon­ban nem hagyhatjuk itt. Ha a sebláz fellép : az ő helyzetében az itteni légkör végzetes lenne. Magánháznál kell elhelyeznünk. — Köszönöm a figyelmeztetést. Nagynéném­hez visszük : özv. Kármándyné házába. — Jól van. Még csak egyet: mi a sebesült neve ? — Kondor Béla, jegyesem. (Vége köv.) maradjon a jövőben, mint volt a múltban, üríti poharát. Kis József magvas felköszöntőjében ref­lektált Hajnóczky mai szavaira. Városunkban, sajnos, a tömörülés jelszava alatt folyik a szét­válás és a harc. A harcban első tűzvonalban áll­nak a papok, de mellettük, mint vezérek mellett, kell hogy vezérkar legyen, mely higgadtságra, türelemre intse magát a vezért. Az ország bol­dogsága azonban csak a felekezeti egyenetlenség megszűnésével érhető el, ha mindenki egyesül a hazafiság érzésében. Kéri a jelenlevőket, hogy a viszályok megszüntetésén bölcs eréllyel működje­nek közre s élteti Hajnóczky Bélát. Az utolsó tósztot Rapoch Vilmos mondta, ki talpraesetten köszöntötte fel a sajtót. A bankett, melyen elejé­; tői végig lelkes hangulat és pezsgő jókedv ural­kodott, éjfélkor ért véget. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Langer Alajos, veszprémi kir. pénzügy­igazgató a hót folyamán vizsgálatot tartott a vá­rosi pénztárban. Vizsgálata eredményét Írásban fogja tudatni a polgármesterrel. Úgy halljuK, hogy a pénzügy igazgató főkép az eddiginél eré lyesebb adóbehajtást sürget. Mi úgy tudjuk, hogy városunk adóbeszolgáltatása eddig is kielégítő volt. Minek hát nagyobb mérvű erélyeskedés ? § A villamos-telep főkönyvelője, Baukovácz Alfréd, mint múlt számunk egyik városházi híré­ben megírtuk, megválik a teleptől, illására a bizottság pályázat hirdetését hozza javaslatba e javaslatot valószínűleg a v. tanács is magáévá teszi. Mielőtt azonban a pályázat kiírása tényleg megtör­ténnék, egy eszmét ajánlunk a bizottság s a tanács figyelmébe. Általános a panasz, hogy villamos tele­pünk jövedelmezősége aivínylag kevés, aminek oka a személyzeti kiadások aránytalan nagyságában ke­resendő. Baukovácz főkönyvelő tudvalevőleg haj­landó lett volna arra, hogy az üzemvezetői állás­hoz szükséges minősítést megszerzi s a két állás teendőit egymaga elvégzi. JE hajlandóságot azon­ban a bizottság nem honorálta elfogadással. Váj­jon nem volna-e hajlandóság az üzemvezetőben arra, hogy a könyvvezetéshez szükséges ismerete­ket megszerezze s a két állás teendőit ő végezze. Jelenlegi — nem éppen nagy — hatásköréből ez esetben egy részt el lehetne venni s a főszerelőre bizni. Ez úton a város legalább 1200-1400 K megtakarítást érhetne el! Ajánljuk ez eszmét az illetékes körök figyelmébe ! § A felsővárosi utcakorcsmát f. hó 18-án nyilvános árverésen adták bérbe. Az árverés iránt nagy volt az érdeklődés. Heten vettek részt benne. A korcsmát 781 korona bérösszegért az eddigi bérlő Koritschoner Vilmos kapta meg. A korcs­máért árverésen kivül tudvalevőleg csak 430 K-t ígértek be. § Ugod kérvénye. Ugod község kérvényt adott be városunkhoz, hogy a törvényhatósági bizottság előtt pártoljuk mi is a gerencei útvo­nalnak oly irányú kiépítését, mely szerint az ne a jelenlegi irányban Diós pusztától Bébnek, hanem Dióstól Ugodon át menjen N.-Gyimótnak. A kérvényt megfontolás és véleményezés végett célszerű lesz valamely arra illetékes bizottságnak kiadni. IRODALOM. A. S. C. Wall is.* Irta: Balogh Inna. A Budapesti Hírlap április 10-iki számában Petőfi hollandul cimen Erdélyi Károly érdekes tároát irt. A tárcából a közönség megtudta, hogy egy A. S. C. Wallis nevű valaki, nemcsak lelke­sedik költészetünkért, de tanulmányokban és for­dításokban ismerteti Hollandiában. A tárca azt is megemlíti, hogy A. S. C. Wallis Madách Ember tragédiáját is átültette holland nyelvre. De azt a roppant érdekes dolgot már nem említi, hogy Madách fenséges műve a kis Hollandiában annyira magával ragadta az embereket, hogy rövid fél­esztendő alattt 30.000, mond harmincezer példányt kapkodtak el belőle! Mikor az Ember ^tragédiája * A Budapesti Hírlapból vesszük át ezt a bennünket pápaiakat különösebben érdeklő irodalmi cikket. A benne foglaltakhoz részünkről azt az óhajtást füzzük, vajha az illusztris irónő valamelyik munkáját pld. a Királykegyet magyar fordításban a magyar közönség is megismerhetné. A fordításra leghivatottabb egyént A. S. G. Wallis hamar I megtalálná a legszűkebb családi körben.

Next

/
Thumbnails
Contents