Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-04-20 / 16. szám

Hollandiában a könyvpiacra került, nálunk már tizenhét éve forgott kézen s e bosszú idő alatt itthon 30.000 példány nem fogyott el belőle! De hát ki is A. S. C. Wallis? Erdélyi tárcáját olvasva, az az impresszióm támadt, hogy Erdélyi sem tudja, hogy Wallis, Antal Géza dr. pápai tanár felesége és közel husz éve itt él közöttünk — félig a mienk. A. S. C. Wallis irói álneve, apai néven Opzoomer Adél s leánya Opzoomer Kornél nagynevű filozófiai irónak, a holland tudományos akadémia elnökének. Wallis a hollandok egyik legnagyobb írónője, akinek neve a világirodalomban az elsők közül való. Leghíresebb a Királykegy, a svéd történelemből merített regénye. Ez a regénye szerezte meg neki a világiro dalom pálmáját. Sok művelt nyelvre lefordították, sőt Angolorezágban már több kiadást is ért. Amerikában Wallis e könyvének olyan nagy a becse, hogy onnan teljesen ismeretlen bámulói levelekkel keresik föl pápai csendes otthonában. Mindig bántott és pedig nagyon bántott, fekete háládatlanságot láttam benne, hogy Magyarország nem veszi tudomásul, nem tudja, hogy Wallist egy kicsit, férje és kis fia révén a mienknek mondhatjuk. Néhány esztendeje arcképével edyütt az Ország- Világ-ban röviden ismertettem is, reméltem, hogy néhány sorommal felkeltem iránta irodalmi köreink meleg érdeklődését s nálamnál sokkal hivatottabb irók érdemlegesen fognak vele és műveivel foglalkozni. De reményem füstbe szállt, azóta minden csendes a Sipkaszorosban, — Wallis akár csak Hollandia kellő közepén élne s akár csak soha egy szóval nem emlékezett volna meg rólunk, úgy viselkedünk mi vele szemben, — most még Szinnyey József sem említi meg Petőfi fordítói között. Nekem szerencsém van Wallist nemcsak ismerni, de intim barátságban lenni vele s annyira ismerem, hogy tudom jól, hogy második hazájának a mellőzése, az a bizonyos magyar nembánomság, mely saját kárunkra egyik faji sajátságunk, s a mellyel Wallis-szal is bánunk, őt alig érinti, sőt szinte merem állítani, hogy örül néki. Valóságos mimóza-természet s oly csodálatosan zárkózott lelki életet él s oly végtelenül szerény, hogy még benső barátjai is csak a legritkább esetben, önfeledtségének egy egy pillanatában nyernek lelkébe bepillantást. Ezek a pillanatok hasonlítanak a természet villanásaihoz — gyorsan tünő percekre gyönyörködhetünk mesésen szép és mély dolgokban. Mikor aztán magára eszmél, zavarba esik s minden átmenet nélkül közömbös dolgokról kezd beszélni. Irodalmi sikereit meg éppen sohasem említi. Az ilyen fokú szerénység csak a valóban nagyok lelkében lakozhatik. Aggodalmas zárkózottsága, szerénysége valami végtelenül kedves félszegséget kölcsönöz egész lényének. Nagy talentumához, nagy tudásához és szerénységéhez még nemes szívjósága is párosul, mely minden gondolatán ott tündöklik. Mikor férjhezment, a holland asszonyok nászajándékul gyönyörű porcellánba égetett (delft) képpel lepték meg. A kép egyik verses művének — Gerdának — néhány jelenetét tünteti föl, a fölirás pedig ekképpen hangzik: A. S. C. Wallisnak, a nemzet legnagyobb leányának. Mikor először meglátogattam, nem tudva persze a hollandusok nyelvén, kértem, magyarázná meg a kép szövegét. „Semmi, semmi", (akkor még csak olvasott magyarul), — válaszolt zavartan. S a kép, mely egy nemzet hódolatát fejezi ki, dehogy függ a azalónban, ahol az idegenek megfordulnak, valósággal el van az dugva a kis hálószobába, ahol holland vendége és e sorok irója szokott lakni. Ilyen ő, A. S. C. Wallis, a holland nemzet legnagyobb leánya, — a lánglelkű irónő. Aki nem ismeri és beszél vele, a távolabbról sem sejti, hogy lelke milyen gazdag tárháza a kincseknek. Antal Géza dr., szintén iró, egyetemi tanulmányait Utrechtben végezvén, megismerkedett Walis-szal, aztán együtt fordítgatták Madáchot, Petőfit, Aranyt, Tompát, Tóth Kálmánt s a költészet illatos, napsugaras berkeiben föltalálták egymást s Antal Géza dr. a hollandok büszkeségét a Dunántúlra hazahozta magyar asszonynak. És Wallis, mint magyar asszony, nemcsak történelmünket, — Széchy Máriát is földolgozta, a Dóci Széchy Máriájától teljesen elütő fölfogásban, — irodalmunkat ismeri, hanem élénk figyelemmel kiséri politikai és társadalmi életünket is, csodálja nem egy, az ő fajától annyira elütő faji sajátságunkat, - szeret minket, sőt gyakran csodál is, de azzal a meggondoltsággal, azzal a becsületességgel, mely a hollandok jellemző vonása, pálcát tör, — mi tagadás benne, — gyakran korrupt köz- és politikai állapotaink fölött. „Kár értetek", szokta mondani, irni és csakugyan kár, hogy oly gyakran, oly könnyen — megtévedünk ... íme, a Budapesti Hirlap olvasóközönsége, mely széles Magyaroszágot jelent, e pár sorból megtudja, hogy ki a Petőfi holland fordítója és büszke lesz rá, hogy ő — egy kicsit a mienk is! EGYESÜLETI ELET. = A pápai református Leányegylet ápr. 30-án kedden, gróf Tisza István főgondnok beiktatása alkalmával hangversenyt rendez a következő műsorral : 1. Komoly költemény. Szavalja Kakas Irén ág. hitv. ev. tanítónő. 2. Aradi emlék. Huber Károlytól. Hegedűn előadja Rácz Dezső főgimn. tanár. 3. Felolvasás. Tartja dr. Kapossy Lucián főgimn. tanár. 4. Liszt : „Magyar ábránd." Két zongorán előadja Hlatky Ida internátusi zenetanárnő és Kis József zenetanár. 5. Szép Ilonka. Melodráma. Szavalja Olé Sándor főiek, szénior; zongorán kiséri Hlatky Ida. 6. Népda lok. Énekli a főisk. énekkar 24 tagja Gutray Mátyás papnöv. vezetése alatt. Kezdete esti 8 órakor. A hangverseny után a „Griff^-szállóban táncmulatság lesz, melyen való megjelenésre a jegyek jogosítanak. Helyárak : I. rendű hely 2 korona, II. rendű hely 1 korona, állóhely 40 fillér. = A leányegyesület holnap, azaz vasárnapra, érdekes műsort állított össze. Az egyesület felszólítására Sziklay Szeréna, a búcsúzó primadonna, volt oly szives közreműködését megígérni, hogy csengő énekével kellemes emléket hagyjon hátra a pápai közönségnek. A részletes műsor a következő : 1. Magyar ábránd. BerecztŐl, zongorán előadja Billitz Aranka. 2. Cigány kenyéren. Bodrogi Zsigmondtól, szavalja Drach Jolán. 3. Dalok. Énekli Sziklai Szeréna, zongorán kíséri Kiss József. 4. A doktor kisasszony. Vígjáték egy felvonásban, előadják Lázár Vilma, Trauner Margit, Weisz Renée, Krausz Juliska, Weltner Jolán, Blum Olga, Lázár Boriska, Kohn Paula, Koritschoner Ilike, Reioh Jolán és Kakas Adél. Kezdete 5 ós fél órakor. Belépő díj nem tagoknak 1 korona. A színházi hét. A színházi hét legérdekesebb eseménye a soproni színtársulat vendégjátéka volt, illő, hogy erről emlékezzünk meg első helyen annál is inkább, mert a két társulat kölcsönös vendégjátéka nem ötletszerüleg történt, hanem arra vezetendő vissza, hogy Szalkay színigazgató a szombathelyi, Nádassy viszont a pápai szinházra szándékozik pályázni. A szombathelyiek ugyanis ősszel két egész hónapot : októbert ós novembert igényelik szezón gyanánt, amit Nádassy soproni kötelezettségénél fogva nem adhat meg nekik. Ezért reflektál Szombathelyre és pedig biztos siker reményében Szalkay, viszont Nádassy esetleg a mi őszi szezónunkért fog kérvényt beadni. Kinálkozó alkalom volna a soproniak vendégjátékáról összehasonlító kritika keretében megemlékezni. Ha szezónunk már véget ért volna, meg is tehetnők ezt, de most szezón derekán egy figyelemre méltó sikerrel körünkben működő társulattal szemben minden összehasonlítástól tartózkodni akarunk s egész önállóan emlékezünk meg a soproniakról. És pedig itt sem annyira az egyes tagokról, kikről egy előadás alapján bajos véleményt mondani, mint inkább az összbenyomásról. Nos hát, ami az összbenyomást illeti, az a lehetó' legkedvezőbb volt. Nagy ós fegyelmezett társulatot láttunk magunk előtt, melynek ének és zenekara kifogástalanul működött. Hogy a műsor leggyakrabban játszott darabját, a Vig özvegyet játszották, az persze könnyített éppen a karok helyzetén. Ámde így is meglepett bennünket az a verv, amely a kar énekében megnyilvánult, a karmester (sajnáljuk, hogy nem tudjuk a nevét) lelkes tényezője volt az előadásnak, a zenekar pedig dirigens pálcája minden legkisebb intésének precíze engedelmeskedett. Mintaszerű volt a rendezés, „úgy a csoportfelvonulások, mint a magánszereplők közreműködését illetőleg. Az előadás elejétől végig a közönség zajos tetszésnyilvánításai mellett folyt le. Az első nagy tapsot Bandi Rózsi és régi ismerősünk Szarvasi Sándor kapták gyönyörű duettjükért, mit meg is kellett ismótelniök. A címszerepet játszó Tarnay Leonának, a Danilót személyesítő Nádassy színigazgatónak pompás játékukért szintén bőven kijutott a tapsból és kihívásból. Nagy Dezső (Zéta), íerenczi Frigyes (Nyegus) — két kiforrott művészi egyéniség —- játszott még nagyobb szerepben, de kitűnően voltak betöltve a kisebb szerepek is, melyek személyesítői közül főleg Szilágyit, Sajót és Nádasynét kell kiemelnünk. Az egész este a legszebb összhangban folyt le s a vendégszereplő társulatnak jól megérdemlett meleg fogadtatásban volt része. Átmenetként a mi színtársulatunk e heti működésére megemlíthetjük, hogy ők viszont Szombathelyen arattak igen tisztességes sikert. Hátha még nem azt az ízléstelen Rab Mátyást adták volna ! . . . A héten éppen tán a vendégszereplés miatt operett-újdonságunk nem volt. A tavalyi szezón egyik legnagyobb sikerét A m'diáidon kisasszonyt elevenítették fel szombaton este és ismételték szerdán. A szép énekszámokban gazdag operett, melynek szövege sem a legunalmasabb, idén is nagy sikert aratott. Torday Erzsi ezúttal először nyújtott elfogadható alakítást, úgy látszik neki a gyakorlata hiányzik, ezt a szerepet azonban már jól betanulta. Csinosan játszott és kellemesen is énekelt a címszerepben. Harmat Évi szerepében fájdalommal nélkülöztük a tavalyi édes kis primadonnát. Hogy Sziklay Szerénának sok tapsban, még vastapsban is volt része, ennek okát orfeumi allűrjeiben kell keresni, amellyel a hires panama-kupiét előadta. Nem tagadjuk, hogy ezekben az allűrökben lehet valami kaviáros humor, de minket nagy mértékben diszgusztált. — Ráthonyi Stefi, mint mindig, diszkrét ós kedves volt. Duettjét lnkével (ki a szerb herceget kacagtató bambasággal adta), meg is ismételtették. Gyárfás, Bátori, Szalkay alakításait tavalyról ismerjük és pedig előnyösen, Medgyaszay (Véry) jól megállta a helyét. Újdonság a hót műsorán kettő szerepelt, mind a kettő vígjáték, egyik magyar, a másik német. Nem sovinizmus mondatja velünk, hogy a magyar magasan felette állt a németnek. Pedig Herczegnek nem is a legsikerültebb darabja a Dériné ifjasszony. Cselekvény tekintetében többet, érdekfeszítőbbet szoktunk kapni tőle. De szellemének derűje a sovány cselekvénynek is érdeket kölcsönöz, a régi szinész-világnak rajza pedig egyszerűen mesteri. A szereplők ezúttal kivétel nélkül feltétlen dicséretre érdemesek. Első helyen emlékezünk meg Szathrnárynéröl, ki a szinigazgatóné szerepében briliáns alakítást produkált. Holéczy szépen játszott a nagy színésznő hazafias és szerelmi indulatainak skáláján; méltó partnere volt Déri, kinek az irodalmi vígjáték igazi eleme. Kovács Margit bájos Szentpéteri Zsuzsa volt, a Csokonai-verset sok érzéssel szavalta, jó volt Bérczy a magyar, Bátori a német Bzinűirektor szerepében. Ne feledkezzünk meg Tömbömé előkelő ízlésű játékáról, de az igazán szép est többi szereplőiről: lnkéröl, Gyárfásról és Vértesről sem. A csütörtök esti német vígjáték telt házat vonzott a színházba. Kadelburg darabja császári ötlet alapján készült. Az ötlet lehet császári, de kivitele még hercegi sem. Amolyan jelenet-mozaik ez az egész darab minden néven nevezendő cselekmény nélkül. A regiment táncolni vágyik, a neuhausi leányok szintén. A regimentet áthelyezik, a leányokat férjhez viszik. Sohluss mit Jubel. Közbe a lawoonei (vagy hova való?) unalmas katona-élet rajza, pár — a Fliegendeből ismert kisvárosi figura, egy tipikus özvegy, egy még tipikusabb ezredes s az elmaradhatatlan komika. Az előadás gyengécskén, a sugó jelentékeny közreműködésével indult, de aztán neki lendült és elég gördülékenyen robogott az ismert vágányokon. A sok-sok szereplő közül legtöbbet nevettek Szalkay jóizű humorú alakításán. Direktorunknak ez nagyon tetszhetett, mert folyton a nevetőket nézte és soha se a partnereit. Partnere persze Szathmáryné volt, sajnos azonban, róla mostohán gondoskodott a szerző. E balvégzet nehezedett Kovácsra, Holéczyra, Tombornéra is, mig a férfiaknak nagyobb szerepet juttatott a szerző-cég. Jobb szerettük volna fordítva, a hölgyek tudvalevőleg buzgóbb szereptanulók, mint az urak. A tiszti társaságban Déri és lnke vezettek, Gyárfás ezredese egy csöppet se volt katonás, Kendi kadettjéről pedig jobb, ha nem szólunk. Még Szathmáry ós Bátori is résztvettek az előadásban, melynek egyes részein a közönség elég jól mulatott. Referádánk befejezéséül megemlítjük, hogy szerdán délután ifjúsági előadásul Rákóczi fia ment a múltkorihoz hasonló nagy sikerrel. A lelkes ifjúság buzgón tapsolt kedvelt drámai színészeinek. FERENCZ JÓZSEF keserűvíz biztos hatású és enyhe hashajtószer.