Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.
1907-04-13 / 15. szám
• ? IV. évfolyam. 15. szám. Pápa, 1907. áorilis 13. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D 1 4- KŐRÖS EINDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Saját erőnkből. A magyar ipar pártolásának jelszava alatt megindult nagy mozgalom szerencsére oda terelődött, hogy nálunk első sorban nem pártolni, de megteremteni kell a magyar ipart. Harangoznak az önálló vámterület elé, szorgalmasan készítik elö a talaját ama nagy nemzetmentő munkának, mely hivatva lesz az országot közgazdaságilag függetlenné tenni. Mióta az önálló vámterületi mozgalom konkrétebb formát kezdett ölteni, hétrőlhétre egész sorozatát olvassuk gyári és ipari alakulásoknak. Nagyobb városokról, melyek eddig is ipari gócpontok voltak, nem is szólva, egész kis helyeken is életképes ipari vállalatok létesültek, amelyek a jövőbe vetett- biztos reménységgel kezdték meg működésűket. És nálunk? Szomorú, de való, hogy mi megelégszünk azzal, hogy régi elemi iskolás tankönyvekben pápai posztógyárról, köedénygyárról, pipagyárakról olvassunk és nem ambicionáljuk, hogy az újabb időben létesült két gyár mellé, melyek sült galambok gyanánt repültek szánkba, s melyhez a helyi vállalkozási szellemnek semmi köze sem volt, saját erőnkből újakat teremtsünk. A múlt évben felvetették, de úgylátszik hamar el is temették a nikkel-kupak gyárat. Nagy volt iránta a lelkesedés, reálisnak, jónak találták a tervet, csak mikor a zsebbe kellett volna nyúlni, akkor nyúltak meg az ábrázatok és a lelkesedés rögtön elpárolgott. Igaz örömmel adtunk hírt pár hó előtt a kendergyár létesüléséröl. Szövetkezeti alapon szervezkedtek gazdáink és az öszszes jelek arra mutattak, hogy rövid időn belül virágzó' mezőgazdasági ipari telepünk lesz. Hogy így lesz, erre nézve ma sem vesztettük el reményünket. Hogy a megválasztott elnök mennyire komolyan és ambiciózusan fogja fel, karolja fel az ügyet, bizonyítja az, hogy Olaszországba ment tanulmányútra s szerzett tapasztalatait a szövetkezet javára fogja értékesíteni. És mégis újabban bizonyos nehézségekről hallunk, amelyek anyagi természetűek és a vállalkozási szellem hiányára vezethetők vissza. Biztosra vesszük ugyan, hogy a nehézségeket sikerül elhárítani, de az itt mutatkozó ingadozás is erősíti azt a meggyőződésünket, hogy városunk közgazdasági faktorai nem tudnak, vagy talán csak nem akarnak igazi modern szellemű munkálkodást kifejteni. Nálunk a kereskedőknek összes tevékenysége abban merül ki, hogy a pult mögött állva, eladják portékájukat. Iparosaink sem gondolnak egyébre, minthogy azt a munkát, amit műhelyeikbe odahoznak, tisztességesen elvégezzék. A mindennapi vállalkozás körén túleső ideák nem foglalkoztatják. Nem gondolnak arra, hogy kisebb városban az itt rendelkezésre álló anyagi eszközökkel is megteremthetők oly vállalatok, amelyekkel egy nagyobb vidékkel, esetleg az egész országgal való közgazdasági kapcsolatot lehet létesíteni. Az agyoncsépelt kifogást, hogy: „nincs pénz", nem fogadhatjuk el. Először is, olyan egészen pénztelenek még sem vagyunk. Ha milliókat igénylő vállalkozásokat nem is tudunk megteremteni, de egészséges és reális eszmék megvalósítására meglehet a pénzt szerezni. Csak az a fődolog, hogy hozzáértő olyan emberek álljanak a dolog élére, akik a kishitüséget le tudják győzni, akik megtudják értetni az arra hivatottakkal, hogy némi kockázat nélkül ipari fellendülés sohasem várható. Nem szabad azzal a gondolattal áltatnunk vagy tán altatnunk magunkat, hogy okvetlenül valami külföldi tőkésnek kell a lathatáron megjelenni ahhoz, hogy valami jóravaló vállalat létesüljön. Ilyen gondolkozással nem fogunk semmire sem menni. A gazdasági függetlenség gyümölcsét így majd mások fogják helyettünk élvezni. Emelkedjünk magasabbra, szélesedjék látókörünk s próbáljunk egyszer valamit — saját erőnkből. A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. SPARTACUS SZELLEME * Viharzó századok, évezredek, Az embereknek roppant szenvedése, Nyomorban sinylö népsereg, Amelynek nincsen hossza, vége, Vész, fájdalom, vad átok, szörnyűség! Az arcokon patakzó könyü ég, S a szív öröktől égő katlan. A történetnek lelke vagy talán Te roppant kin, hogy fenn az égnek boltozatán Lebegsz, borongsz, örökké, változatlan ... Nem változott itt semmi sem: Hallom rabszolgák bús danáját, Hogy elszorul belé szivem .. . Lucullus lakja lakomáját Tobzódó vendégek körében. * Spartacus Kr. e. 71-ben az amphiteatrális mulatságokra szánt gladiátorok és kizsarolt rabszolgák élére állt s kezdetben a Vezúv hegyszakadékaiból intézte támadásait, később nyilt csatákban több consult levert, mig végre nagy pusztítás után Crassustól megsemmisítve, Apuliában elesett. Ez volt az első nagyszabású néplázadás. Franciaországban a középkorban, 1360 körül kelt föl a „Jámbor Jakab"-oknak (Jacques Bonhomme) gúnyolt jobbágyság és pusztította ki a nemességet. Alig 20 év Citera szól, dalolnak ambubáják, S a gyönyör árva, rút leányát . Ott látom, ott a vig fickók ölében, Mig kün a pincelakban, börtönében Keserg a nép ... .. . Föl, Spartacus, az Istenért! Föl Spartacus, a milliók nevében! ... A föld gyümölcsöt általuk hoz, S a gyümölcs nem jut ajakukhoz, Mert az Lucullus asztalára jut; A rabszolgának fáradt, vánnyadt tagja, A nő, kölykének fonnyadt mellét adja . .. Lucullusig nem jut el sóhajuk. Föl, Spartacus, nézd, milliók nyomorban! . . . És Spartacusnak szive dobban, A homlokára mély redő vonul. Leszáll a történetnek lelke rája, A kinzó küzködés leszen arája, Örökre, elválhatlanul. S im, megmozdul a tenger habja Titkát a bérc egymásnak adja, múlva, 1381-ben Angliában tör ki a parasztlázadás Wat Tyler vezetése alatt. A reformáció idejében Német-, majd Magyarországon dul a rettenetes veszedelem. Ott Karlstadt András, itt Dózsa György a nép vezére. Lélek száll a nehéz kövekbe, A nép verődik egy roppant tömegbe, A Vezuvió nyitja keblét S onnan bömböl, onnan ered szét A riadó, boszu támadtakor: „Mit nektek a nép ezred óta ad, Lucullusok, tirajtatok a sor, Ti adjatok a népnek mostan Kenyeret s mulatságokat!" És fellángol a vészes éjbe,' Mint milliónyi fáklya fénye, Itt sok város, ott sok falu. Társulnak im bőszült harugba' Dühét, keserveit egymásnak adva, Az égi s földi háború. Fölcsap a népitélet lángja Az egész nagy Itáliába' Az egekig. .. Haj, consulok!. . . De jő Crassus pihent sereggel, És Spartacusnak vére, reggel A puliának földjére csorog. De lelke száll boszus-mogorván, Át az Alpoknak puszta ormán, Száll messze, messze, századokon át, Hogy fölkeresse a frankok hónát, Frankok honának sinylö népét, Jármát, amely megunta végkép: Sirolin Emeli ai étvágyat és a tesisülyt. megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofuiozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Rothe" eredeti csomagolást. F. Hoffmann-U Roche & Co. Basel (Svájc) Roehe" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban — Ara üvegenUint 4 — knroaa
