Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.
1906-03-31 / 13. szám
2. PÁPAI HÍRLAP. 1906. március 31. mutat az a körülmény, hogy ez a kérdés újra meg újra felmerül, természetesen leginkább olyankor, amikor küzdelmes idők a nemzeti társadalom minden erejének központosítását teszik szükségessé. Hogy a magyar kereskedővilág miért nem tud kötelességének megfelelni, ennek az okait akarjuk most a nyilvánosság előtt megbeszélni. Minthogy e sorok irója szövőiparral áll szoros érintkezésben, nem akarja másutt keresni az okokat, már azért sem, mert ez az ág a kelleténél talán jóval több támasztékot nyújthat később ki fejtendő álláspontjának az igazoláeására. Tapasztalatból tudjuk azt, hogy épen a szövőipari termékekben szorulunk Magyarországon a legnagyokb bevitelre. Még olyan ruhanemüek is, amelyek kizárólag a magyar sajátos viselethez tartoznak, nagy mennyiségben idegenből kerülnek hozzánk. A szakemberek azt is tudják, hogy a szomszédos Ausztriában akárhány olyan kisebb gyárvállalat van, amely termékeit teljesen Magyarországban helyezi el. Már pedig bátran mondhatjuk, hogy ebben az az osztrák gyáros, aki túlad az áruján, nem hibás, de nem hibás az a magyar sem, aki szükségleteit ott kénytelen beszerezni, ahol hozzájuthat. Volt idő, amikor ennek a helyzetnek a ferdeségét Magyaroszágon nemcsak belátták, hanem intézkedések is történtek e beteg állapot orvoslására. Ekkor jött létre állami támogatás mellett néhány textil-gyárunk. A magyar kereskedők hazafiságának, de e gyárak igazán hézagpótló hivatásának is kétségtelen bizonyítékául szolgálhat az a tény, hegy a hazánkban dolgozó 12^-15 textilgyár a megrendeléseknek a nagy mennyiség miatt eleget tenni nem tud és a hazai szükségletnek alig tiz Bzázalékát tudja fedezni. A magyar kereskedő, ha legvitálisabb érdekeit kielégítetlenül hagyni nem akarja, kénytelen tehát akarva, nem akarva megrendeléseivel az osztrák gyárosokat felkeresni. Hogy ez más iparágakban is így van e, azt adatokkal nem támogathatom, de a folytonos panaszok kétségtelenné teszik, hogy ott sincs különben. Ebből pedig a természet törvényei szerint az következik, hogy nálunk nem annyira ipar pártolásról, mint inkább az ipar megteremtéséről lehet és kell beszélni Támogatni csak olyas valamit lehet, ami megvan. Erről az előbbiről kell tehát gondoskodni, ha azt nem akarjuk, hogy ez az újabb tömörülés, melyben a társadalomnak úgyszólván minden számottevő rétege megtalálható, ne legyen a szalmalángnak rövid életű megnyilvánulása, hanem kiinduló pontja egy nagy nemzeti kérdésnek, a magyar ipar életre kelésének. Szükséges tehát, hogy az akadályozó okok világosan álljanak előttünk. Az egyik, amelyet figyelmen kivül nem hagyhatunk, az önálló vámterület kérdése. Ez azonban főkép politikai kérdés lévén, nem akarunk vele most behatóbban foglalkozni. Azt mégis meg kell jegyeznünk, hogy a legkiválóbb kereskedelmi tényezők az önálló vámterület mellett foglalnak állást. Nem vonható kétségbe, hogy ennek létrejötte óriási mértékben lendítené fel hazai iparunkat. Számításainkat azonban a fennálló helyzethez kell mérnünk. A kereskedelmi téren dolgozó pénzvilág, amennyiben csatc lehetett, kivette a részét a gyáralapításból. A gáncs ezt az osztályt nem érheti. A középosztály és a kis emberek nem alkalmasak a hazai iparnak ilyetén módon való támogatására, ők legfeljebb a fogyasztás terén tehetik meg kötelességüket. Hátra vannak tehát az arisztokraták, akiknek valahára ki kellene már lépniök egyoldalúságukból és be kellene látniok, hogy ama különös előnyökkel, amelyeket az országban nemzedékről-nemzedékre élveztek, együtt jár az a kötelesség is, hogy ott siessenek a nemzetnek segítségére, ahol az leginkább reá szorul: a magyar ipar megteremtésében. Azok után, amiket előbb a textilgyárakról mondtunk, világos, hogy pénzüket elég kedvezően gyümölcsöztethetik. Ha pedig a versenyképességet szem előtt tartva, kezdetben mértéket tartanak a nyereségvágyban, a saját érdekeik mellett a nem zetnek is nagybecsű szolgálatot tesznek. Természetesen hozzá kellene előbb szokniok a gondolathoz, hogy a mágnás egyáltalában nem veszt értékéből, ha az ipar terén dolgozik hazájának és ön magának. Az államtól a jelen körülmények között semmit sem várhatunk. Még ha a rend rövid időn belül helyre is állna, pénzügyekben az abnormális időszak hatása még sokáig érezhető lesz. Egy mód van még hátra, amelyről érdemes beszólni. A külföldi tőkének az országba való telepítésével ugyancsak közvetett módon lehet az ország eleven erejét növelni, annyit azonban mindenesetre elérünk, hogy pénzükkel együtt szakértelmet is hoznak az országba, a földnek munkásait foglalkoztatják és ennek nyers terményeit dolgozzák fel. Végeredményében tehát az országnak mégis megadják a fejlődés útját. Hogy összefoglaljuk azt, aminek a kifejtésére törekedtünk, végre a puszta beszédek után át kell menni a tettek mezejére és meg kell keresni a módot arra, hogy az ipartámogatás helyett az ipar megteremtésével foglalkozzunk. A hazai társadalom minden rétegének együtt kell itt működnie, sőt attól sem kell visszariadni, hogy ellenlábasainkat ide telepítsük át, hátha a magyar föld ereje ós az érdek, amely őket ide fűzi, magyar lelket is ad beléjük és egyek lesznek velünk e föld szeretetében és fejlődésének előmozdításában. Koréin Ernő. A postaépület ügye. A soproni m. kir. postaigazgatóság felkért bennünket az itt következő sorok közlésére : A pápai posta- és távirdahivatal jelenleg helyiségeinek célszerűtlen volta miatt a f. évi január hóban megindult hirlapközlemények kapcsán felkérem a tek. kiadóhivatalt, hogy az alábbi közleményt becses lapjában közzétenni szíveskedjék. Több oldalról történt felszólalás és ezzel kapcsolatban támadt hírlapi vélemény-nyilvánítások által indíttatva érzi magát a soproni posta- és távírda igazgatósága, hogy Pápa r. t. város közönségével megismertesse azon okokat, amelyek miatt az ottani posta- és távirdahivatal helyiségeinek kérdése végleges megoldást mindeddig nem nyerhetett, A posta- és távirda-igazgatóság évek óta tudja, hogy a pápai posta- és távirdahivatal mostani helyiségei a mai forgalom igényeinek már nem felelnek meg és iparkodott is ezen segíteni, de részint az ajánlattevők túlcsigázott követelésén, részint a közönség közömbösségén minden kisérlete hajótörést szenvedett. Ezen igazgatóság már az 1903. év folyamán tárgyalásba bocsátkozott Iglauer József pápai lakossal új postaház felépítése iránt, de mielőtt az ügy dűlőre jutott volna, a nevezett ajánlatát visszavonta. 1904-ben egymásután két izben lett nyilvános pályázat hirdetve postaház felépítésére és ezen két izbeni pályázatnak az volt az eredménye, hogy nem akadt egyetlen pályázó sem. Ezután tárgyalások folytak magával a várossal, amelynek a város felvirágoztatását szivén viselő derék polgármestere mindent elkövetett, hogy a posta- és távirdahivatal részére egy minden tekintetben megfelelő postaház emeltessék a város költségén, a kincstár által fizetendő megfelelő évi bér fejében, de ezen terv sem volt megvalósítható a mai napig sem. Ha még hozzá tesszük azt is, hogy a pápai takarókpénztárnak a jelenlegi helyiségek hozzáépítés útján tervezett kibővítésére beadott ajánlata, az elérhető eredménnyel arányban nem álló magas évi bér miatt nem volt elfogadható, ezzel felsoroltam a tárgyalások eredménytelenségének okait. A város közönségének f. évi január hóban a posta- és távírda helyiségei iránt a hirlapokban megnyilvánult érdeklŐd4?SUel meggyőződött a posta- és távirda-igazgatóság arról, hogy a város közönsége most már maga is belátja, hogy úgy a közönség, mint a kincstár érdeke egyaránt megkívánja, hogy a posta- és távirda-hivatal egy modern és a mai kor követelményeinek teljesen megfelelő helyiségben nyerjen elhelyezést. Azon feltevésben tehát, hogy a város közönsége támogatni fogja a kincstárt azon törekvésében, kérdésre a színképelemzés ad feleletet. Innen tudjuk, hogy fő alkotórésze a szén, a hidrogén és a vas; tehát olyan anyagok, amelyek a Földön is megvannak. De még a magján is átlátszik a csillag és pedig törés nélkül jön át a fény rajta. — Ebből következik, hogy sem összefüggő szilárd test, sem folyadék, sem gázgömb nem lehet, mert minden esetben sugártörésnek kellene föllépni. Ezért nagyon valószínű, hogy az üstökös magja apró szilárd testek halmaza, tulajdonképpen igen sűrű meteorraj, sűrű porfelhő, — e porszemek azonban esetleg néhány száz méter átmérőjűek is lehetnek és a sűrűséget is csak úgy kell érteni, hogy tán több száz kilométernyi távolság választja el őket egymástól. Az üstökös színképében a leglényegesebb részt az izzó szén-hidrogén és vas-gázak vonalai alkotják. De nem úgy, mintha ezek nagy hőmérséklet hatása alatt izzanának, hanem ez az izzás elektromos természetű; olyan, mint amilyen föllép a ritkított gázakon, az u. n. Geissler-féle csöveken át létrejövő elektromos kisüléseknél. Sőt kísérletileg is előállíthatjuk az üstökös csóvájának színképét, úgy, hogy meteorkövet izzítunk, az ebből fejlődő gázakat ritkított levegőjű csőbe zárjuk és ezen keresztül-üttetjük az elektromos gép szikráját. E kísérleti tény alapján meg tudjuk magyarázni a csóva keletkezését is. — Pedig a gyakran több száz millió kilométer hosszú csóva keletkezése a legnehezebb kérdés. — Említettem már, hogy a csóva mindig el van fordítva a Naptól, a színképelemzés pedig arról tesz tanúbizonyságot, hogy elektromos izzásban lévő igen-igen ritka gázakból áll. Miféle erő ad ennek a rendkívül ritka, laza anyagnak ilyen határozott alakot, irányt? Az 1843-iki üstökös feje pl. majdnem a Nap felületét súrolta, de csóvájának vége kétszeresen túlért a Föld pályáján is. És az üstökös itt óriási sebességgel haladva gyorsan változtatott irányt és a csóva mégis mindig elfordulva maradt a Naptól. Elképzelhetjük, hogy mily végtelen sebességgel kellett söpörni a csóva végének a világűrt. Hiszen még ha a legkeményebb acélból lett volna is a csóva, annak is izzé-porrá kellett volna törni e rendkívüli sebességváltozás alkalmával 1 Az a magyarázat, amit most elmondok, mindenesetre csak elmélet és nem bebizonyított tény; de olyan elmélet, amely nagyon valószinü ! A Nap a testekre kettős hatást gyakorol; az egyik a tömegvonzás, amely az égitesteket, — az üstökösöket is megtartja pályájukon, a másik az elektromos taszítás. Ez utóbbi közönséges méretű tömegeknél elenyészően csekély a vonzóerőhöz képest, úgy hogy az üstökösnek, mint égitestnek a Nap körüli mozgására úgyszólván semmi befolyása nincs. De nem így van ez az üstökös fejéből kiszabaduló finom gázak esetében ! Mert a vonzóerő a test tömegére hat, az elektromos taszítás pedig csak a fölületére, mert az elektromosság a fölületen foglal helyet. Már pedig a test méreteinek kisebbedésével aránytalanul gyorsabban csökken tömege, mint felülete, tehát sokkal nagyobb mértékben kisebbedik a vonzó, mint a taszító. így lehetséges, hogy ugyanaz az elektromos taszító erő, amely közönséges nagyságú testnél észre sem vehető a tömegvonzás mellett, igen kis tömegek esetében azt sokszorosan felülmúlja. így történhetik meg, hogy az üstökös magjából kitóduló ezen legkisebb részecskéket az elektromos taszítás a vonzóerő ellenében igen nagy sebességgel távolíthatja el a Naptól. Ez megmagyarázza a csóva helyzetét. Es hogy valóban elektromos erők lépnek föl, mutatja a színképelemzés, amely szerint a csóva elektromos izzásban van. — S megérthető az is, hogy miért nincs az állandóan közelünkben tartózkodó üstökösöknek csóvája: kiszabadult már az üstökös fejéből minden elzárt gáz s azt az elektromos taszítás a végtelenbe vitte. — Nincs tehát többé anyag, amiből a csóva képződjék. Az üstökösök tán eredetileg mind a világűrben bolyongó tömegek, és ezek bolyongásuk közben beletévednek egyik vagy másik Naprendszerbe. Első megjelenésük alkalmával olyanok, mintha ködfoltok volnának és jellemző alakjuk, főképpen csóvájuk, csakis akkor fejlődik ki, amikor a Nap közelébe jutnak. Ha Naprendszerünkbe kerültek, akkor a tömegvonzás általános törvénye szerint pályájuk Tüdobeitígsegek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ^ ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenki* „Hoche" eredeti csomagolást. F. HefTmann-La Hoche A C«. Basel (Sfájc), Kapható •nro* rendeleti* a gyöfysterttrakban. — Ara üvegenkint 4.— korona.