Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-03-17 / 11. szám

III. évfolyam. 11. szám. Pápa, 1906. március 17. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Március 15. Hogy él a nemzet és van benne öntudat, ezt hivatvák kimutatni az idei márciusi ünnepek. Azért van, hogy idén ez ünnepek szerte az országban, ha a szokott keretekben is zajlanak le, több az erejük, a melegségük mind egyébkor. S ha máskor is sokan mentek el a márciusi szózatok meghallgatásara, idén tolongtak az emberek, hogy a szabadság igéit meghallgassák. Szép ünnep, dicső ünnep a márciusi. Megemlékezés a múltról, mely biztatólag szól a jelennek, megemlékezés a Dicsőkről, kik példát szolgáltattak az utódoknak, ünnepe a szabadság ébredésének, a zsarnokság bukásának. Szabad ország szabad gyermekei örömujjongással ünnepelnék, akiknek pedig nem adatott meg a boldogság, hogy szabadoknak mondhassák magukat, azok áhítatos kegyelet érzésével, a megváltás reménységével ünneplik. Ami a hivőnek Nagyszombat, az nekünk március 15-ike. Nap, melyre már a feltámadás első sugarai vetik világukat; nap, mely örökké fenntartja bennünk a hitet, hogy a nemzet feltámadásának szent húsvéti ünnepe közéig. . . . Közéig . . . Hiába az árnyak, hiába a tények, melyek a feltámadás ellen látszanak bizonyítani. A nemzet évezredes története megtanított bennünket reá, hogy az eszmékért való szenvedésnek mindig meglőn a maga jutalma. A megpróbáltatások mindig csak ideig-óráig tartottak és milliók akaratának nem volt hatalom, mely állandóan ellene szegülhessen. De meg minden jó magyar gondoljon csak saját egyéni életére. Bizony az emberi életben sem tudjuk a nagyot, az üdvöst fáradság, nélkülözés, állhatatosság nélkül eléri. S úgy, mint az egyén, úgy van a nemzet is. Magas a cél, melyet elérni akar, forró fövenyen, meredek sziklákon vezet át útja a cél felé, de mégis elfogja érni, csak haladjon bátran — per ardua ad astra! A márciusi ünnepről szóló tavalyi krónikánkban megjegyeztük, hogy még soha annyi ház homlokzatán nem láttuk a nemzeti trikolórt lobogni, mint tavaly. Talán a márciusi eszmék teljesülésének előhírnökei ezek ? . . . Idén még több ház ormán lobogott a nemzeti zászló. S lobogott majdnem az összes hivatali épületeken, melyek eddig mintegy elzárkózni látszottak az igazi nemzeti ünnep elől. Pedig idén távolabb látszunk lenni a teljesüléstől, mint tavaly. De most meg bizonyára a nemzeti érzést akarták szinte talán tüntetőleg szimbolizálni azok a zászlók. Ha az öröm napjaiban, a jólétben nem vagyunk mindig egyek, most a bánatban ime egyek vagyunk. Hinni szeretjük, hogy legalább Pápán mindnyájan egyek vagyunk . . . Ünneplésünk istenitisztelettel kezdődött. Reggel 4 órakor a plébánia-templomban ünnepi mise volt, melyet Kriszt Jenő plébános celebrált dr. .Tankovich Tihamér és Kis István káplánok segédletével. A misére hivatalosok voltak s meg is jelentek az összes hatóságok, jelen voltak a kath. és állami iskolák tanárai és tanulói és nagy városi közönség. Az ipartestület tagjai nagy csoportban testületileg vonultak fel elnökük vezetése alatt. Mise alatt az ofíertóriumnál a képezde énekkara a Szózatot énekelte. Mise után a plébános megható szép imát mondott a haza jóvoltáért s végül az énekkar elénekelte a Himnuszt. * A református templomban ugyancsak kilenc órakor volt istenitisztelet, melyen a ref. főiskola és leánynevelő-intézet tanári kara és tanulói és igen nagyszámú közönség jelent meg. Az istenitisztelet a XC. zsoltár (Te benned bíztunk eleitől fogva) eléneklésével kezdődött, mely után lic. Rácz Kálmán főgimnáziumi vallástanár könyörgött magas szárnyalású buzgó fohászban a magyar hazáért és magyar szabadságért. Az istenitisztelet a Himnusz eléneklésével ért véget. * Az evang. egyház a nagy nap előestélyén, március 14-én tartotta emlékünnepét a gyülekezeti tanácsteremben. Az ünnepélyen nagyszámú, előkelő közönség — köztük Ihász Lajos főrendiházi tag és neje — volt jelen. A megnyitó beszédet Gyurátz Ferenc püspök tartotta, aki ékesszólásának bűvös erejével magasan lobogó lángra lobbantotta a hallgatóság kebelében a hazafiság szent tüzét. Görög Ernő lelkészjelölt sikerült felolvasásban emlékezett meg március 15-ikének jelentőségéről, Dienes Sándor, Ludván Sándor, Dávid János ós Németh Julcsa pedig alkalmi költeményeket szavaltak nagy hatással. A leányénekkar és a képezdészek énekkara hazafias énekeket adtak elő. A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Oláhok között. (A. forradalmi időkből.) Irta: Németh Ferenc. A temesvári szerencsétlen kimenetelű csata s a világosi fegyverletétel után, az aldunai honvédseregeket Lúgosnál összpontosították. Ide gyülekeztek össze a menekülők is Kossuth Lajossal együtt, hogy innét valamennyien török földre emigráljanak. Három-négy napi itt pihenés után, aug. 19-én hajnalban, mikor felébredtem, megdöbbentem a látványon, amely elém terült. Este még ott feküdt a tábor, vig zaj töltötte be a levegőt s reggelre kelve már csak a hűlt helye volt, alig lézengett néhány honvéd a puszta mezőségen. Kérdexőáködésemre csakhamar megfejtették a rejtélyt. Megtudtam, hogy az éjszaka az összpontosított sereg legnagyobb része átkelt a menekülőkkel együtt a Temes folyón s csak Kmetty táborából maradt Lúgos alatt háromezer ember azért, hogy a Temesvár felől rohamosan előhaladó nyolcvannégy ezernyi egyesült orosz-osztrák hadakat, hacsak pár óráig is, feltartóztassuk s ez által menekültjeink időt nyervén a török határon elég jókor átvonulhassanak. Nem célom itt, hogy az aránytalan mérkőzést, a lugosi csatát leirjam ; annyit azonban megemlítek, hogy feladatunknak megfeleltünk, mert az ellenséget délelőtti 10 órától délutáni 3 óráig feltartóztattuk, araikor aztán szétszórtak bennünket. Mi a hegyekbe menekültünk, hol az ellenség nem üldözött bennünket. Az éjszakát Facset alatt töltöttük, hol bevártuk a csataközben eltévedteket, valamint a könnyen sebesülteket. Reggelre kelve itt várt ránk a legnagyobb meglepetés, midőn a napiparancs kiadatott. Körülbelül ilyen formán szólott az : Kötelességteket derekasan teljesítettétek fiuk. Most már mindennek vége van. Oszoljatok fel, távozhattok haza vagy ahová akartok, municióval, fegyverrel, mindennel. Isten áldása legyen a hazán ! Isten veletek ! Nem birom leirni a hatást, melyet ez a napiparancs a kis seregre tett, csak azt említem meg, hogy akkor mireánk is bekövetkezett az a bizonyos „nyomor és szenvedés." A csapatok egyszerre felbomlottak, sokan fegyvereiket elhányták, a tüzérek municiós szekereiket felrobbantották, ágyúikat beszegezték vagy mély vízmosásokba döntögették. A honvédség kisebb-nagyobb csapatokban, kettesével, hármasával, öten-hatan, sőt egyenként is útnak indultak erre, arra, egyiksem tudta, merre kell mennie hazafelé. Még csak mégsem kérdezhette senkitől, mert azon a vidéken az összes lakosság oláhokból állott, kik mindnyájan felbujtott ellenségei voltak a magyaroknak s nem egy magányosan bujdosó honvéd lelte köztük halálát . . . Bojongásom közben utam Buttyin aradmegyei község közvetlen szomszédságában vezetett el egy puszta mellett, épen dél tájban. Éhes voltam, mint a a farkas. Szép gyümesös kert terült el az út mellett, a fák ágait egész a földig húzta alá a gazdag termés. Már távolról láttam, hogy a gyümölcsösnek vesszőfonásból készült kerítése egész hosszában be van dőlve s mikor oda érkeztem, azonnal tisztában voltam vele, hogy az nem saját jószántából dölt be, mert a kertben mintegy 70—80 honvédet találtam, akik javában ették a fákról ebédjüket. Én is hozzá láttam. Alig ráztam azonban néhány almát, hirtelen nagy lárma támadt az országúton. Három honvéd csapta azt a lármát, akik az imént mentek csak el a kertből Buttyin felé, s azzal a hirrel jöttek futólépésben vissza hozzánk, hogy Buttyinban az oláhok fellázadtak elleuünk s az arra menő honvédeket mind lekaszabolják. Nem vettük tréfára a dolgot. Az ebédelésnek azonnal vége szakadt s ott mindjárt a fák alatt haditanácsot tartottunk, melynek az lett az eredménye, hogy az ott időző 70 — 80 emberből rögtön négyszöget alakítottunk olyképen, hogy azokat, akiknek Tüdöbetegsegek, hurutok, számárköhögés, skrofulozis, influenza , ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. HeffmaDn-La Roche A C«. Basel (Sfájc),