Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.
1906-03-10 / 10. szám
III. évfolyam. 10. szám. Pápa, 1906. március 10. PÁPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: E>R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. A szabadság napja. Szomorú márciusra virradtunk. Oly szomorúra, hogy szinte kételkedni kezdünk benne, hogy az a nagy nap, mely a tavaszodó évvel rezgésbe szokta hozni szivünket, felfrissíti gondolatunkat, szárnyat ad érzelmeinknek, az a nagy nap, mit az Őröm hozsánna-kiáltásaival szoktunk máskor üdvözölni, vájjon létezett-e csakugyan, vájjon nem-e a regék ajkán kelt csupán életre 1848 március 15-ike? Vájjon nem volt-e legenda, amit eddig hirdettünk? Legenda a szent naprój, mely meghozta a sajtószabadságot, széttörte a cenzúra bilincseit, meghozta az évenkinti országgyűlést, a közös teherviselést, a törvény előtti egyenlőséget,, a nemzeti őr8ereget, az esküdtszékeket, az úrbéri terhek eltörlését, erdélyi uniót, a népképviseletet, a katonaságnak esküjét az alkotmányra, sa politikai foglyok szabadonbocsáttatását. Meghozta végül mindazt, ami e három szóba van belefoglalva: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség ! Hát csakugyan meglett volna ez a nap valaha ? És csakugyan megtörtént volna, hogy azokért az eszmékért, miket a szent március szellője hordott széjjel az országban, ezren és ezren vérüket ontották? Aggok, férfiak, ifjak, gyermekek életükkel pecsételték meg a hitvallást, melyet az új Magyarország alkotmányára letettek ? És csakugyan megtörtént volna, hogy a hősök vérétől áztatott talajon a szabadság, egyenlőség és testvériség mind szebb virágai nyíltak? Avagy mindez csupán legenda, álom, minek színgazdagságát évtizedek folyása alatt költők képzelete adta meg? . .. Ötvennyolcadik évfordulója ama nagy márciusunknak! Ne sértse meg szentséges emlékedet, ha a jelen sivár napjaiban a kétely és csüggedés martalékává kezd válni szivünk, s ha kétely még Téged is érint, kit érintetlenül szentnek tiszteltünk mindenkor. (5 napok legnagyobbja, íme lásd a napot, mikor ismét igazsággá vált a költő szava, miket a nemzet gyászos napjaiban mondott: Erény, te puszta név ! Te meg, szabadság Egy álomkép, mit birni nem lehet! A szabadság napját 'üljük, beszélnünk kellene a szabadságról, de ha álomkép csupán, minek beszéljünk róla! Beszéljünk hát az egyenlőségről és testvériségről. Ezek még megmaradtak az eszmék közül nekünk,ezeket még megvalósíthatjuk, hogy ne csak mint eszmék éljenek. Mi úgy érezzük valóban, hogy ez eszmékkel foglalkozni sohasem volt időszerűbb, mint éppen most. A jólét irigységet teremt, a gazdagság kevélységet szül. A nyomor viszont közelebb hozza embereket, a szenvedések bizalmasabbakká, jobbakká teszik a sziveket. Ki meri azt állítani, hogy teljes az egyenlőség köztünk? Inkább kaphatom a kihivó választ, hogy teljes nem is lehet soha. Tudom, tudom jól, válaszadó barátom, anyagi értelemben valóban nem lehet teljes egyenlőség soha. Hisz ha lenne, még akkor is csak ideig-óráig tartana. Nem is az anyagi egyenlőségről szólunk, hanem az erkölcsi értelemben vett emberi egyenlőségről, mely nem ismer rangot és születést, hanem egyenlő istenteremtette lényeket, kiknek megbecsülésének egyedüli mértékéül munkájuk és munkájuk tisztessége szolgál. Ma, amidőn együtt búsul az, kit úrnak neveznek, azzal, kit közönségesen népnek neveznek (ami ugyan nagyon is helytelen szerintem, mert a munkálkodó úr ép úgy nép, mint a többi nép), ha valaha, akkor ma vau az ideje, hogy az egyenlőség eszméje hódítson közöttünk. Valósítsuk meg ne csak szájunkkal, de az élet valóságában is az egyenlőséget! így könnyebben hordjuk súlyos keresztünket s az egyenlők tábora egységes küzdelmével könnyebben valóra válthatja a ma álomképnek mondott nagy eszmét, a szabadságot. Testvériség! Pörlekedő, agyarkodó ellenfelek, szűk látókörű felekezetieskedők, jöjjetek s a megpróbáltatás napjaiban emelkedjetek fel e világot megváltó nagy eszméhez. Forgassátok a szent könyveket s lapozzátok a történelmet, lássátok mit teremtett a testvériség, mit semmisített meg a testvérietlenség. És ti, kik a jobb napokban sem zártátok el sziveteket embertársatok elől, nyissátok fel egészen szivetek kapuját s bocsássátok be mindazokat, akikhez ezáltal ti A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. A bezárt templom előtt. (1906 március 15-ikére.) — Bodor Aladár. — I. Mondá Isten : „Legyen tavasz !" S a mélységek s vizek fölött Szent lelke széjjeláradott, S a tél hatalma megtörött. Jön március s Isten szavára Teremtő láz gyúl fübe-fába, És gyül a nép, hogy elmondhassák Évi imádat, szent Szabadság. II. S parancsolá a fejedelem : „Megtiltom, hogy tavasz legyen! Megtiltom, hogy folyó s patak Bilincseket szakgassanak! Megtiltom minden fünek-fának, Hogy illatozzék más királynak; S megtiltom im, hogy kedves népem Egy Szabadság-Istent dicsérjen!" „Mert bűn, amit ma fü-fa sug, A napfény lázadó, hazug; A sóhajtás a sziveken, S a pír az arcon — bűn nekem ! Csodálatos és érthetetlen, Valaki bujtogat szünetlen, S hogy bút hozzon jámbor szivemre, Föllázít fűt-fát rendre-rende ..." Hajh, fejedelem ! . . . Csodálhatod, Mi is csodáljuk bánatod, Mi is sajnáljuk szivedet, Hogy Istenünk' nem ismered. Nézz, nézz Keletre: minden lázad, Tilalmad ellen kél a század, Föllázad minden rendre-rendre, Mi Istenünk — te Istenedre! Tavaszt ne érezzünk ? — de halld : Pacsirta mond lázítva dalt; Megölheted, ha szól, — de már Dalától lázban a határ, A jég pajzsát széttörték, látod, Parányi cseppek, lágy hullámok, S szelíd napsugár csókos ajka, Mind lázadóiddá avatja! Ne ünnepeljünk ? — ámde lásd : Kizöldül a majthényi pást, Míg egy füvét kitépheted: Százmillió nő ellened, Mint kivont kardok — rettegsz tőle? Mi áldást olvasunk belőle . . . Megtiltod, hogy ünneplőt öltsünk ? Nézd: zöld ünneplőt ölt a földünk! Nézd: az erdő jő ellened, Kalász lándzsája rádmered, A szellő lázadást tanit, Folyónk rádontja gátjait; A puszta visszatér pogánynak S föltör, mit rég elhantolának, Roppant oltár a Tisza-partra: Germán térítők vére rajta! . . . Lesz még ünnep! Már napja kél, Lázító himnuszt zúg a szél; UvCsak ember lesz miellenünk, De Isten lázad föl velünk! . . . ... Bús szent viharban, menydörögve, Úgy szállsz közénk a véres rögre, S emelsz oltárt, melynél imádjunk, Lázadó Isten: Szabadságunk ! >*•' Sirolin Emeli az étvágyat ét a testsúlyt, megszOateti a köhOgéat, váladékot, éjjati izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást, F. H«ffmann>La Roche A €•. Basel (Sfájlfc „Roche" •qitatt wtmI rcaeMeM • gyó®r«c«táitfc' J ban. — Ara flvofeukJnt 4.— korona.
