Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-12-01 / 48. szám

töl Devecserig, vagy pedig payage útján szerzi meg a jogot Devecserig; innen azután mehet Káptalanfa és Csabrendek irányában Ukkra és egy rövid szárnyvonal Csabrendekröl Sümegre. Hogy mi félünk Devecsertöl, az nem áll, mert mint mondám, esetleg bele kell egyeznünk a devecseri csomópontba is, de hogy Devecsert még azért megjutalmazzuk, hogy város és uradalom egyaránt konokul megtagadta ezen vasút segélyezését, azt senki sem kívánhatja tőlünk. Kétségtelen, hogy ezenj szűkkeblűség által ezen vasút kiépítését megnehezítették. Mióta az állandó választmány a somlyóvásárhelyi irány mellett állást foglalt, úgy hallottam, észretértek Devecserben is és most már hajlandók a vasutat szubvencionálni. Ha ezen vasút Sümegre vitetik, akkor meglesz a rég óhajtott pápa—keszthelyi vasút, egy *20 kilométeres kerülővel. Nem áll a mult számban megjelent cikknek azon vádja sem, hogy a nyolcvanas évek elején j kiépíteni szándékolt ezen vasút meghiusult Pápa város hanyagsága folytán. Ennek teljesen más volt az oka és ezen vasút sohasem került a közgyűlés elé. Egy jó tanácsot ad a cikkíró irt cikkének végén abban, hogy bővítse ki magát az állandó választmány néhány kereskedővel és iparossal, mert ilyen csakugyan kevés van az állandó választmányban. De ezen hiányt az állandó választmány maga is felismerte és kérte a polgármestert, hogy vonjon bele az értekezletbe néhány kereskedőt és iparost. Úgy tudom, hogy egy új vasút nem találkozik szimpátiával városunk közgyűlésén. A képviselők nagy része még most sem képes felfogni, hogy mily nagy szükségünk van új vasutakra és fáznak minden áldozattól. Sok előtt mérvadó az, hogy az új vasút által kevesebb lesz a vám- és helypénz-jövedelem, és ez előttük döntő bebizonyítása annak, hogy a vasút káros városunkra nézve. De ez hamis argumentálás, mert a növekedett forgalom folytán több százszorosan megtérül ezen kár a város lakosságának, azáltal hogy sokkal több vevő jön ide, mint azelőtt. Pápai. Jegyzö-egyesületi közgyűlés. A pápai járási jegyzők egyesülete Takácsi községben folyó hó 24 én tartotta meg őszi közgyűlését, melyet járási tiszti értekezlet előzött meg Délelőtt fél 10 órakor egészen megtelt az új községházának tanácsterme a résztvevőkkel, akiknek soraiban ott voltak : Kaufman Géza ugodi országos képviselő, Szekeres Mihály takácsi ev. ref. lelkész, a takácsi 3 hitfelekezet tanítója, a járási főszolgabirák, Szalóky Géza egyl. disztag és a jegyzői karból 17 en. A tiszti értekezletnek, Bélák Lajos főbíró elnöklete mellett, az anyakönyvi utasítás megbeszélése képezte fő tárgyát. Majd az értekezlet befejeztével megkezdődött a közgyűlés, melyet Barthalos Sándor takácsi jegyző, egyleti elnök vezetett. Főbb érdekesebb tárgyai voltak a gyűlésnek : a műit évi számadás, melyet a közgyűlés elfogadott. Kimondták továbbá, hogy a „Magyar Politika" cimű, a jegyzők érdekei támogatását célzó, uj évvel meginduló lapra a jegyzők előfizetnek, egyelőre azonban csak 1j

i évre. A megyei pótadók kivetése még máig sem érkezvén meg, a közgyűlés egyhangúlag felkérte Kaufman orsz. képviselőt, hogy a vármegye decemberi közgyűlésén tegyen interpellációt oly irányban, miszerint a kivetési százalékkulcs már szept. elsején a jegyzők rendelkezésére álljon, hogy a megyei pótadókat helyesen és kellő időben kivethessék és beszedhessék. Az orsz. képviselőnek azon kijelentését, hogy a felkérésnek kész örömmel tesz eleget, köztetszéssel fogadták. Különösen közérdekű volt azon indítvány, melyet Fodor Gusztáv csóthi körjegyző, egyleti jegyző terjesztett elő, a községeknek gyermekvédelmi terhektől való mentesítése iránt. E kérdésnél ugyancsak Kaufman orsz. képviselőt kérték föl, hogy hasson oda a törvényhozó testületben, miképp a községek eme súlyos terhek alól felmentessenek, melyek végpusztulással fenyegetik a kisebb és szegényebb községeket. Nagy készséggel tett Ígéretet az orsz. képviselő, hogy minden közérdekű és a jegyzőket érdeklő ügyekben fel fogja emelni szavát annak idején; különösen hangsúlyozva, hogy törekvése oda fog irányulni, miszerint a jegyzők, erkölcsi pozíciójuk és tekintélyük erősbítése okából, az adókezeléstől és végrehajtásoktól fel legyenek mentve. Az általános tetszést keltett beszéd után elhatározta a közgyűlés Kapácsy Pál vaszari jegyző indítványára, hogy felterjesztést intéznek a vármegye alispánjához, vájjon miért vetettek ki a községekre pár száz koronával több körorvosi járulékot, mint amennyi a körorvosok tényleges illetménye. Egyhangúlag kimondták, hogy a községek képviselőtestületeivel gyűlést tartanak az iránt, hogy a községek az anyakönyvi kivonatokért befolyó díjakat engedjék át a vármegyei muzeumegyesületnek. Megkeresi a közgyűlés Pápa város hatóságát is a vámok körüli utak jókarba helyezése iránt. Miután Hidy Zsigmond nemesszalóki körjegyzőnek több praktikus indítványát elfogadták, ugyancsak az ő indítványára, általános lelkesedés mellett, megválasztották egyhangúlag disztagnak Kaufman Géza orsz. képviselőt, amivel a közgyűlés cl. u. 1 óra felé befejezést nyert. A jövő közgyűlés helyéül Lovászpatona községet jelölték ki. Gyűlés után társas ebéd volt, melyen az első felköszöntőt Barthalos Sándor egyl. elnök mondta Kaufman Géza orsz. képviselő, új disztagra és a járási főbirákra. Kaufman Géza szép toasztjában a jegyzőket éltette, majd Fodor Gusztáv Barthalos Sándor elnököt köszöntötte fel. Asztalbontás után az esti órákig együtt szórakozott a társaság, mely csak azután oszlott szót, mikor estefelé megjelent a községházán Takácsi község elöljárósága az^ orsz. képviselőnek üdvözlésére, ami persze lelkes ovációk és beszédek keretében történt meg. YAROSHAZAROL § Az állandó választmány november hó 24-iki ülésében készítette elő a december 2-iki közgyűlésre javaslatait. Az u. n. cédulaház eladási árának törzsvagyonként takarékpénztárban való elhelyezését javasolják. A törvényszék visszaállítása tárgyában az ügyvédi kar által készített memorandumnak elfogadását és 16 tagból álló deputáció útján az igazságügy miniszter elé leendő terjesztését javasolják. A postaépületről érkezett miniszteri leirat egyszerű tudomásul vételét ajánlják. Hosszabb vita folyt le ezután amaz ügyészi jayaslat körül, hogy a gyám- és alapítványi kölcsönök kamatlába D

1/^ százalékról 5 százalékra szállíttassák le. Az állandó választmány végül is csaknem egyhangúlag abban a javaslatban állapodott meg, hogy a kamatláb leszállítását nem ajánlják, tekintettel arra, hogy ez által a gyámoltak és gondEgyébre — • úgy véltük — kár gondolni. Időnk feleslegét pletykákkal értékesítettük. A pletyka olyan, mint a szerelem, régi, de mindig új marad. A legrégibb pletyka is új, ha a feltálalásban elég ötletet tudunk elhelyezni. A legtöbbet, erre jól emlékezem, Kiss Eszterről pletykáztunk. Ez az érdemes hajadon szinte involválta a megszólást. Merészen, kihívóan eltért a szentesített társadalmi sablonoktól. Pontos számítás szerint már harminc éves volt, anélkül, hogy férjhez ment volna. Sőt a férjhezmenésre való hajlandóság is hiányozni látszott belőle. Alacsony, jól megtermett leány volt. Barna arca szokatlan energiát fejezett ki. Nem volt szép arc, de nem is közönséges. Vékony, finom metszésű ajka valami gúnyos kifejezést mutatott. Sötét, tömött hajfonatai női körökben egyebek közt irigységet is támasztott. Teljesen egyedül élt s noha nem volt rászorulva, (szülei után elég csinos vagyon maradt), zongoraleckét adott. Esernyővel a hóna alatt, naponta többször láttuk a kaszinó ablakából, amint kemény, határozott léptekkel járta utait mindig magányosan, változatlan sötét ruhában, a kakastollas gömbölyű kalappal. Igazat kellett adnunk a nőknek, kik nem győzték ismételni, hogy ez a leány borzasztóan öltözködik. Egy-egy ruhában a figyelmesebb szemlélők felismerték az elhunyt anya régi ruháját. Ezen méltán meglehetett botránkozni. Egy leány, aki annyira nem tart magára, az nem társas lény. így vélekedtek Kiss Eszterről, aki azonban egyáltalában nem törődött a felőle való véleménynyel. Valamikor egyik idősebb asszonyság, ki a házasságközvetítést ellenállhatatlan ösztönből űzte, kérdést tett nála, hogy nem volna-e hajlandó hímen láncait, stb. K iss Eszter sértően kategorikus választ adott: — Nem tudnám kihez ? Akiket ismerek, az csupa hencegő, pöffeszkedő fráter. Meg kell jegyeznem, hogy mindenkit névszerint ismert a városban s igy volt okunk felháborodni a válasz fölött. Ami a malíciát illeti, abban mi sem maradtunk adósok. Valami furcsa, egyenetlen, aljas küzdelemben mégis folyton azt éreztük, hogy mi vagyunk alól. Az a lány megközelíthetetlennek bizonyult. Egy csöpp Achiles-sarka sem volt. Emlékszem egy esetre. Egy téli este, kora alkonyatkor egyedül ment haza. Egy parasztsuhanc nyilvánvaló tévedésből — mint később megvallotta, szobaleáuynak nézte — szemtelenkedni kezdett vele. Kiss Eszter röviden, egyszerűen végzett vele. Hátrafordult és jobbról-balról pofonütötte. Azzal nyugodtan hazament. Ezt a pof-históriát napokig tárgyaltuk széles alapon. A legszemtelenebb megjegyzéseket füztünk hozzá. Tudatosan voltunk komiszak. — Hja, — mondotta az agglegény főlevéltáros — azt a fickót ismerjük, akit pofonütött, de hol vannak azok, akiket nem ütött pofon. — Akiknek a szemtelenségét nem pofonnal honorálta. Szóval oda igyekeztünk kilyukadni, hogy kétségeink vannak Kiss Eszter tisztessége felől. Pedig nem voltak. Mindegyik külön-külön a tűzbe merte volna tenni a kezét. Mert komiszak csak együtt tudtunk lenni, viribus unitis . . . Az utolsó esztendőben, amit otthon töltöttem, fordulat következett be ennek a szűznek életében. Kalandos történet volt, mely izgalomban tartotta az egész várost. A csaposi jegyző, egy jómódú Özvegyember, éjszaka kocsin hajtatott a városba s bezörgetett a csendbiztoshoz. Pihegve, színéből kikelve előadta, hogy egyik besúgó azt jelentette neki, hogy azon az éjszakán néháuy notorius gazember, a neveket is tudta, betörni készült Kiss Eszterhez. A jegyző így fejezte be szavait: — Ahogy azokat az embereket ismerem, az élete se biztos annak a leánynak. Kérlek, intézkedj azonnal. — Barátom, — mondotta — mozdulni se tudok. Hanem eredj te, rendelkezésedre adom a pandúrokat. Vehetsz magadhoz, ahányat akarsz. Úgy is történt. A jegyző, Székes Lajosnak hitták, három pandúrral megjelent Kiss Eszternél. Már csaknem éjfélre járt az idő, mikor a jegyző előadta jövetele célját. Kiss Eszter nem vette tréfára a dolgot. Szépen megköszönte a gondoskodást. Aztán elhelyezte a pandúrokat a pitvarban. — Ön jöjjön a szobába, majd befűtök. Úgy is történt. A jegyző hajnalig ott maradt s a pandúrok hajnaltájt észrevették, hogy a deszkakerítés ropogni kezd. A három gazember mászott be rajta. Kettőt közülök elfogtak az udvaron. A harmadik megszökött. Kiss Eszter, mint a jegyző beszélte, nem erősködött egy cseppet sem. Sőt könnyes szemekkel köszönte meg a jegyzőnek, hogy megmentette a borzalmas következményektől. A jegyző másnap ismét megjelent Kiss Eszternél. — Csak éppen átöltözködtem, — mondotta. — Miért ? — kérdezte az erős szűz. — Mert az így dukál. Mert most nem hatósági személy vagyok, hanem kérő. Kiss Eszter meglepődést mutatott s nem válaszolt semmit. A jegyző folytatta: