Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-12-01 / 48. szám

aokoltak kamatveszteséget szenvednének, mert bajosan tételezhető fel, hogy háromszoros fedezet mellett (amit a törvény előir) e pénzek mind kibelyezhetők volnának, az alapítványi pénzek pedig úgyis mind magas kamatláb mellett vannak kihelyezve. § Az iskolaügyi bizottság folyó hó 29-én Kis Ernő elnöklete alatt ülés tartott, melyen kimondták, hogy az ovodában karácsonyfa-ünnepélyt fognak rendezni, január havában pedig szünet lesz. Nem érdektelen pontja volt az ülésnek négy iparostanonciskolai növendéknek egyenesen Apponyi kultusz miniszterhez intézett az a kérvénye, hogy vasárnapokon az iparosiskolában ne tartassék tanítás. E kérvényt a miniszter elintézés végett , leküldte a bizottsághoz, mely a vasárnapi iskolát, j mint amely szigorúan a törvényen alapul, illetve j a törvény által elő van irva, továbbra is fenntartja. § A vágóhidi terveket a Ganz és Társa cég a helybeli mészáros- és hentes-iparosok óhajainak megfelelőleg módosította s részletes költségvetéssel együtt újból leküldte a városhoz. Nem sokára alkalma nyilik a városi képviselőtestületnek, hogy a kiválóan fontos üggyel foglalkozzék. § Védekezés a tűz ellen. Az alsóvárosban legutóbb volt tüzeset alkalmából Halász Mihály városi képviselő beadványt intézett a tanácshoz melyben kéri, hogy a város négy különböző részén, könnyen hozzáférhető helyen, teljes tűzfecskendő készülék tartassék készenlétben, amelyet a közönség tűz esetén rögtön felhasználhasson. Minthogy az itt kért intézkedés már régebben életbe van léptetve, a tanács megbizta a rendőrkapitányt, tegyen* jelentést arról, hogy az u. n. feeskendőházban elhelyezett tűzoltókészülékek használható állapotban vannak-e?^ f ifi § Építési engedélyt nyertek a héten Vágó Gyula az Arany-János-utcán földszintes lakóházra és Kovácsics Sándor a Zrinyi-utcán földszintes lakóházra. § Hirdetmény. A í. 1906. évi községi adó és vízvezetéki dij kivetési lajstroma í. évi deo. 3-ától fogva a számvevői hivatalban 8 napon át közszemlére kitéve lesz ; a netáni felszólalások a kitételt követő 15 nap alatt a polgármesteri hivatalban beadhatók. Pápa, 1906. évi november hó 30-án. A városi hatóság. — Ezzel tartozom becsületemnek. — A becsületének? — Igen, a tisztességnek. Én önnél töltöttem egy éjszakát. Igaz, hogy muszájból, de mégis kompromittáltam. Mint úri ember, tehát . . . — Hagyja — vágott közbe Kiss Eszter — engem nem kompromittálhat senki, hacsak magam nem. Amiatt nem érdemes. Köszönöm a jóindulatot. Isten áldja meg . . . Szóval, mint a városban nagy megbotránkozással beszélték, még az élete megmentőjét is kikosarazta. Micsoda leány ez ? Emiatt erősen leszólták . . . De nem sokáig, mert két hét múlva hire járt, hogy mégis férjhez megy a csaposi jegyzőhöz ... A hir való volt. Tiz esztendeig nem láttam Kiss Esztert ... A vasút váróteremben találkoztam vele újra. Három gyereket vezetett a karján s egy kövér úrinővel beszélgetett. Kicsinyes, házsártos panasz volt minden szava. A cselédekre panaszkodott. — Nem lehet kijönni velük. Tessék elhinni. Annyi mérget nyelek. Jaj Istenem! É.« így tovább az ismert formák szerint. Meg vallom, illuzióvesztetten hallgattam. Tessék, mondottam magamban, mivé lesznek az erős szüzek . . . Sopánkodó asszonykák ... És ez a metamorfózis örök, mint az evolúció . . . Kies Eszter sem kerülhette el . . . EGYESÜLETI ELET. = Jubiláris színielőadás. Folyó hó 29-én a Jókai-kör szinészeti és zenészeti szakosztályai dr. Kapossy Lucián alelnök elnöklete alatt együttes ülést tartottak. Az ülésen az összes házi estélyekre a zene-ének és szavalati számokat megállapították. Majd a Petőfi-Jókai szobor-alap javára rendezendő jubiláris színielőadás műsorát állították össze. A terv szerint két estén át lesz előadás (január 12-én és 13-án) az első este prolog, élőkép, zene, ének és két egyfelvonásos, második este egy egész estét betöltő vígjáték lesz. A szinészeti szakosztály előadójául dr. Adorján Gyulát választották meg. = A Jókai kör vasárnap, december hő 2-án kivételesen 5 órakor saját helyiségében estélyt tart a következő műsorral : 1. Az utolsó peregrinus. Irta s felolvassa Borsos István. 2. Grieg : An den Frühling. Schwetterling. Zongorán előadja Hlatky Ida. 3. Holdfény. Részlet Jókai Mór Kőszívű ember fiai c. regényéből. Szavalja Kakas Irén. 4. Magyar népdalok. Cimbalmon előadja Resch Margit. = A Leányegyesület vasárnapi előadó ülésén Baukovöcz Alfréd olvasott fel „A magyar ipar fejlődése és a magyar nők" cimen, igen érdekesen, statisztikai adatokkal meggyőzően igazolta, hogy a magyar iparcikkek közül milyen sok megy külföldre, hogy aztán idegen márkák alatt, mint angol vagy német gyártmány kerüljön vissza hozzánk és mi a sajátunkat drága pénzen vásároljuk meg. Lelkes szavakkal emlékezett meg az ilyen üzelmek megakadályozására szolgáló Védő-egyesületekről, a Leányegylet tagjainak lelkére kötötte, hogy C3ak magyar iparcikkeket vásároljanak és végül buzdított a Védő egyesületbe való belépésre. Érdekes és tanulságos fejtegetéseit melegen megtapsolták. Kívüle közreműködtek még zenével : Feljner Elemér, Pfeiffer Laura és Beck Ilona ; szavalattal : Drach Jolán és Klein Endre, valamennyien igen jól, sok tapsot aratva. TARKA ROYAT. Vicomte de Beteuriés. ... A kereskedelmi minisztériumból 1907. évi november hó 19-én érkezett „szigorúan bizalmas", a nagy miniszter sajátkezű aláírásával ellátott hivatalos irat, mely • a vicomte érkezését jelezte, érthető izgatottságot keltett a városházán. A polgármester boldogan dörzsölte kezét s rögtön nagyszabású bevonulási tervvázát vetette papirra, a főkapitány új piros-fehér szalagot tétetett jól kifényesített jubileumi „polgári" emlékérmére, mit az ünnepélyes fogadtatás alkalmával szalonkabátjára tűzni szándékozott. Azonban másnap magától a vicomtetól érkezett levél, me'yben a legnagyobb egyszerűségért „esedezik". „A nagy hűhónak, tömeg bevonulásnak, lovak kifogásának s más kissé keleties szertartások nak barátja nem vagyok. Az ügy komolysága nem engedi meg a nyilvános hűhózást. Sziveskedjék a házak fellobogózását (még a városházáét is!) mellőzni," szólt a szerénységével hódító írás. A pályaudvaron tehát nem is jelent meg más a fogadtatásra csak a polgármester és a főkapitány. A budapesti gyorsvonat 5 óra 26 perckor, mint máskor is, pontosan berobogott s még jóformán meg sem állt, mikor egy előkelő megjelenésű, kissé hajlott orrú, franciásan nyirt szakállú cilinderes férfiú a világfik biztosságával, akárcsak régi ismerőseit üdvözölte a két főtisztviselőt. „Csak semmi formalitás, uraim. Szálljunk kocsira." Azzal ruganyos léptekkel oda sietett a város díszbatárjához, melynek ajtaját egy díszbe öltözött hajdú nyitotta meg előtte. Útközben elismerését fejezte ki a város rohamos haladásán s midőn a [ olgármester figyelmeztetett reá, hogy az Esterházy-út baloldalának beépítése igen emelné előkelő idegenek érkezése esetén az első benyomás kedvező voltát, készséggel kijelentette: „Majd elintézem az ügyet a Kaszinóban a Palival." Mély meghajlással, már amekkora mélység a szemben ülő főkapitány miatt lehetséges volt, fejezte ki a polgármester köszönetét. A városházára érve a vicomte előadta küldetése célját. A francia szépművészetek minisztere bízta meg, hogy a francia művészeti ízlés terjesztése céljából egy nagy majolika-gyárat telepítsen át Magyarországba. Á magyar kereskedelmi minisztériumban a telep helyéül Pápát ajánlták. Ott van agyag bőven, melyet régebben pipakészítésre akartak felhasználni, holott a legfinomabb majolika előállítására alkalmas. „Aztán, uraim, ily előkelő városhoz nem is méltó foglalkozás a pipa-rezelés. A p

;pázás divatja is a középeurópai államokból mindinkább kiszorul és fokozatosan észak felé húzódik, maholnap csak az Önök rokonai, a lappok és szamojédok fogják, fogják a „pélpát" (mint ők mondják) kultiválni. De a majolika, ez, uraim, világcikk. És én biztosítom önöket, hogy oly majolikát fogunk Pápán létesíteni, mely nemcsak a magyarhonit, az érdemes pécsi Zsolné fabrikátumait felülmúlja, de egyenesen világcikk lesz ! A város csak telket, agyagot és vizet adjon. Épületekről, munkásokról mi franciák gondoskodunk. Sőt már gondoskodtunk is. íme ..." És elővett egy hivatalos irást, ~melynek élén nyomtatva ott pompázott: MINISTER DES FAUX ARTS „íme uraim, folytatta a vicomte, itt van a Pápára készülő elsőrendű munkások és munkavezetők teljes jegyzéke." Csak a gyár igazgatójának személyére nézve nincs még megállapodás. Chevalier d'Abdera, a liégei gyár aligazgatója, az ismert szaktekintély, vállalkoznék, de — urak, ne vegyék rosgz néven, nem a magam, de az ő véleményét tolmácsolom — fii'ianciális szempontból aggályai vannak a „Balkánállam" iránt. En, ki számos alkalommal megfordúltain már szép országukban, sőt a zengzetes magyar nyelvet is Hrom, iparkodtam őt megnyugtatni. De hiába, a bizalmatlanság oly kigyó, mit nem elaltatni, de fejét ucll levágni! Hogy lehet ezt levágni?..." A két főtisztviselő férfi mély gondolatokba merült. Hogy lehetne a kígyót levágni! Pápán már vágtak diszuót, borjut, ökröt, sőt egy időben lovat is, de kigyót még soha! A vágőhid is még a jövő zenéje volt. „Hiszen ha vágóhidunk volna" . . . sóhajtott a polgármester. „A vágóhidjuk miatt nyugodt lehet, monsieur, szólt a vicomte. Francitól hallottam a minisztériumban, hogy Pápán állítják fel az első állami vágóhidat, az u. n. állvágodát. De ebbe még idő kerül". „Topp" kiáltott fel a főkapitány. „Van egy eszmém! A bizalmat legkönnyebbeu úgy szerezhetjük meg, ha realitásunknak adjuk bizonyítékát. Talán küldenénk a lovagnak némi előleget". „Megvallom, erre magam is gondoltam. Mindazáltal nem tudom, nem sértjük-e meg ezzel barátunk érzékenységét ? Legfeljebb, ha polgármester úr külön levelet irna hozzá (Liége, Rue de Gascogne 25.) s feltárná a helyzetet. Ez esetben kérem tán egy évi tiszteletdíj — 50000 frank — számomra kiutalását és én személyesen fogom átadni". „Rögtön intézkedem", szólt a polgármester s űgy is tőn. A majolika-gyár letárgyalása után a vicomte még a város több fontos ügyéről tárgyalt. A törvényszékre nézve a miniszterelnök biztos igéretét hozta. Kilátásba helyezte, hogy a pápavidéki kőszénbánya megnyitására okvetlenül lejön. Érdeklődött — mint a hugenották sarja — a tervbe vett templomépítése iránt is. Az új szinház építésére a maga részéről 1000 koronát irt alá. Egyáltalán az összes városi közügyekben oly jártas volt s irántuk oly leereszkedő jóindulatot tanúsított, hogy a polgármestert valóságos extázisba hozta. „Vicomte úr, szóli, ha nem sérti kérdésem, nem venné rossz néven, ha Önt . . . városunk díszpolgárává választanok". „Nem, csak ez egyet nem. Az ilyen kitüntetést tessék nálam hiúbb embereknek juttatni. Én munkásságomért jutalmat nem várok, jutalmam a siker." Majd könnyedén más térre csapva át folytatta: „Hol szórakozunk ma este, urak? Van jelenleg szinház?" „Szinház az sajnálatunkra nincs, de a Koczkaféle állatsereglet még városunkban időzik." A vicomte arca elborult. „Állatsereglet, azt nem kedvelem. Ott az idegeneket a detektívek erősen megfigyelik." „Méltóztassék nyugodt lenni, Pápán nincs detektív." A vicomte mégis célszerűbbnek találta egy pápai notabilitáshoz menni látogatóba, kinek kilátásba helyezte, hogy három telkét az igazságügyminiszterium az új törvényszék épülete számára borsos áron megveszi. „Tetszik tudni — súgta bizalmaskodó hangon — csak pénzkérdés az egész. Nem magamról van szó, de a referens ..." és hanyag előkelőséggel dugta tárcájába a referens számára küldött 1000 K ás banknótát. „Aztán legyen Pesten minél előbb szerencsém ez ügyben. Itt van cimem s átadta névjegyét: ff FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izű természetes lmshíljtó szer.