Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-11-10 / 45. szám

III. évfolyam. 45. szám. Pápa, 1906. november 10. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mer utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D'K- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. A polgármesterek kongresszusa előtt. — Irta dr. Antal (*éza. — Néhány nap múlva tanácskozásra gyűlnek össze Magyarország száznál több rendezett tanácsú városának polgármesterei, hogy városaik helyzetét behatóan megvitatva, a megvalósítandó feladatok" kérdéseit tisztázzák, s keressék azokat az eszközöket, melyek segélyével e feladatok megvalósítása elérhető legyen. Amily örömmel üdvözöljük az értekezletet magát, s amily erkölcsi kihatást reménylünk tárgyalásaitól, épp oly pesszimisztikusan nézünk a kongresszus gyakorlati eredményei elé, s épp oly kevéssé bizunk abban, hogy ettől a városok helyzete a közel jövőben javulást nyerhessen. Történelmi tény, hogy a magyarságnak sohasem volt érzéke a várospolitika iránt, s ha az utóbbi években biztató jeleket láttunk is arra nézve, hogy végre valahára belátják politikusaink azt a roppant mulasztást, melyet a városi elem negligálásával évszázadokon át követtek, s mely a magyar nemzet egyeteme szempontjából egyenesen kárhozatosnak nevezhető: a jelen viszonyok közt alig van reményünk arra, hogy e téren a múlttal szakító politikát reméljünk, sőt elhangzott nyilatkozatok alapján attól kell tartanunk, hogy a múlt öszszes hibái fokozottabb mértékben érvényesülnek, s a városok lesznek továbbra is amik voltak: az államnak mostoha gyermekei. Nem kell mersze mennünk, hogy lássuk azt a bántó ' igazságtalanságot, mellyel a magyar politika a városokkal szemben állandóan viselkedett, csak nézzük a közigazgatási szolgálatok honorálásának kérdését. Míg a vármegyék közigazgatási kiadásai teljesen az állampénztárból fedeztetnek, s míg a vármegyei közigazgatási tisztviselők javadalmazása eléri vagy legalább megközelíti az államiakét: addig a városok, dacára, hogy közigazgatási teendőik legnagyobb részét az állam érdekében teljesítettek képezik, egyáltalán nem kapnak semmi kárpótlást, tisztviselőik fizetését kénytelenek az anélkül is tulon-túl terhelt polgárságfilléreiből rendezni, s éppen ezért tisztviselőik javadalmazása — eltekintve néhány kivételtől — messze mögötte marad az állami tisztviselők javadalmazásának és sok esetben szégyenletesen csekély. Eddig még volt némi reményünk, hogy ezek tekintetbe vételével az állam segítségére jön a városoknak, hisz a fogyasztási adók átengedését a városok számára az utóbbi kormányok, sőt ez év juniusában maga a jelenlegi kor mái yelnök is kilátásba helyezte, s ezzel a városok régi jogos kivánságának teljesítésére- tett biztató Ígéretet. Fájdalom, az igéret csak Ígéret maradt. A miniszterelnöki expozé a városokról egy f szóval sem emlékezett meg, a fogyasztási adók jövedelme cimén pedig az állami bevételeket több mint 9 millió koroxiával irányozta elő — amekkora összeggel az adóbevétel 1903-ban az előirányzatot meghaladta — úgy, hogy nemcsak a teljes átengedésről nincs szó többé, de arra is el kell készülve lennünk, hogy az adóprés ezen a téren is érezteti hatását, s a bérletért a város az eddiginél is nagyobb öszszeget lesz kénytelen fizetni. Nagy feladat vár a polgármesterek kongresszusára : fölvilágosítani a nemzet közvéleményét s a vezető politikusokat arról, hogy az eddigi várospolitika a magyarság igazi védbástyáinak a városoknak elsorvasztasára vezet, s megakadályozni a kormányt abban, hogy a fogyasztási adóbérlet cimén az eddiginél is nagyobb összeget csikarjon ki a városoktól, sőt ha lehet, oda kényszeríteni, hogy az ismételt Ígéreteket végrevalahára váltsa be, 8 engedje át a fogyasztási adókat a városoknak, melyek így abba a helyzetbe jutnának, hogy nemcsak bővebb anyagi eszközök felett rendelkeznének, de még. a fogyasztási adók terén sajnosan érzett visszásságokat (termelők megadóztatása stb.) is megszüntethetnék. De meg kell akadályozni a kormányt a tervezett adóreform megvalósításában is, mert ez a városok polgárságát sújtaná főleg, sőt majdnem egyedül s az adózás terén mutatkozó képtelenségeket fokozná. Amily őszinte barátjai vagyunk a minden vonalon keresztül vitt progresszív adózásnak: épp úgy perhorreszkáljuk a kormányelnök azt a nézetét, hogy csak a III. oszt. kereseti adónál s a házadónál kell behozni a „PAPAI HÍRLAP" TARCA

JA. Rege. Emlékszél a régi regére ? Rohanó folyam . . . Alkonyi nap . . . Beledőlnék a tenger ölébe, Az égbolt mind komorabb. A vad folyamon kicsi sajka, Virággal hintve tele — Mint koszorús sir ha suhanna A zord vizeken lefele ..." 8 mintha sírjára kisértve Ült volna a holt maga ki, Ugy görnyed a sajka fölébe Árván, szomorún valaki. Babérág az evezője . . . Bogáncskoszorús a feje . . , Dalolva úgy evez élőre — Bűbájos, régi rege! Szemében köny, mosoly ajakán S szól: Szép napok, ég veletek! Megyünk lefelé, kicsi sajkám, Vak, céltalan éj közeleg. Isten veletek, ti virágok, A part vadonának ölén! Már üdvre ott sohse várok, Tündért nem ölelek én. S többé nem gyötör a révek Sivár vásári zaja . . . Az álmok tönkretevének S már álmom is mind oda! . . . Ugy suhan el éjbe, viharba, A tenger mélyeire S többé se hire, se hamva . . . óh, mért hogy enyém e rege! Telekes Béla. A Rákóczi szabadságharc költészete Irta: dr. Kapossy Lucián. Szegény Mikes ! Most már igazán beteljesült rajta, hogy Ő, aki a nagyságos fejedelemnek, kegyes jó urának mindenkor hűséges követője volt, egyedül fogja hallgatni a stenger mormolását; a nagyságos fejedelem, Magyarország vezérlő s Erdély választott fejedelme hazai földbe távozik édes anyjával s bujdosó társaival, hogy itthon hallgassa panaszainkat, szomorú nótáinkat, azt a szivet, azt a lelket, amely manap is még a kuruc dalokban sirja el keservét, reményét; annak a költészetnek termékeiben, melynek vezérlő fejedelme, ihlető éltetője ő maga Rákóczi Ferenc volt. A kuruc költészet termékeiben lüktet a kuruc daliák szive, lelke, az a büszke, szilaj, szabadságszerető lélek az ő izzó gyűlöletével, lobogó lelkesedésével, keserves csalódásaival, kevés örömével és mélységes fájdalmával. E kuruc költészet minden egyes darabja magán viseli a korszerűség bélyegét, mert leszámítva az eltévelyedett labancokat, oly eszmék nyernek bennök kifejezést, melyek megvalósulásához fűzte s fűzi a nemzet boldogulását. A kuruc költészet alapérzése, amelytől függ szine, hangja a német, osztrák elleni gyűlölet, ebbe az Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenwaf „Roche" eredeti csomagolást. F. Hoffmann-Ia Roehe A C«. Basel (Sfájljt 99 Roehe" Kfcptató wiori nudtltlrt i gyófysKrtlnriD* baa. — Ara fivagenklnt 4.— koron*.