Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-11-03 / 44. szám

kivetési mód is igazságtalan azt alig kell bővebben fejtegetni. Hiszen természetes dolog, hogy a házeladásoknál minden terhet rendszerint a vevőre szoktak áthárítani s így nem az fogja fizetni az értékgyarapodási adót, aki az értékgyarapodás előnyeit élvezte, hanem mindig a vevő. Pld. mint fentebb is láttuk a Gulyás-házra nézve: az utcanyítás révén előálló értékemelkedést kétségkívül a mostani új tulajdonos fogja élvezni, pedig az értékemelkedési adót bizonyára nem ö, hanem egy későbbi tulajdonos fizetné meg. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az értékemelkedést a legtöbb esetben a beruházások idézték elő. Vájjon hogy lehet megállapítani egy adott esetben, hogy az értékemelkedésből mennyi a hasznos beruházások és menyi az utcanyitás folyománya. De nemcsak az utcanyitások, hanem egyébb szabályozási vagy utcarendezési müveletek is magok után vonják az ingatlan értékek emelkedését. Vájjon kinek jutna eszébe már most azt mondani, hogy a főtéri lakó ne fizesse a devecseri utca jókarba hozatalának költségeit, vagy viszont a devecseri utcai lakó semmivel se járuljon a főtéri Ívlámpák fenntartásához. A városi ügyek tárgyalásánál mindig egy bizonyos ideális magaslatra kell felemelkedni. Oda, ahol a város előrehaladásának igazi szempontja közül ki sem látszik egy-egy reform által esetlegesen kedvezőbb helyzetbe jutó egyénnek apró érdeke. Oda kell felemelkedni, ahol csakis a salus reipublicae szab irányt, s ahol egyformán meleg szeretettel karolnak fel minden érdeket, mely a városnak bármely részét szolgálja. Ha valami használ a városnak, akkor ne kutassuk tovább: cui prodest. Mobácsy Lajos urnák pedig megköszönjük városunk iránt való szives érdeklődését, de arra kérjük, hogyha új erőforrásokat akar kijelölni városunk számára, akkor ne ajánljon új adót. A postaépület ügye. Nem ismeretlen lakosságunk előtt az a mozgalom, mely már régóta sürgeti, hogy postánk a jelenlegi alkalmatlan épületből egy jobb, egészségesebb s tágabb modern épületbe helyeztessék át, illetve az állam, úgy mint más kisebb városokban készséggel tette, nálunk is építsen postapalotát. Az idén újra felvetődött e kérdés és hatóságunk e dologban felirt a miniszterhez, akitől a múlt héten jött meg megkeresésünkre a hivatalos válasz. A meglehetősen terjedelmes leiratban tudatja városunkkal a minisztérium, hogy államköltségen a postának palotát nem építhet, de ha alkalmas épület áll rendelkezésére, évi 4000 — 4800 korona bért fizetni hajlandó és pedig 20—25 évre terjedő bérszerződéssel. Egyben kijelenti, hogy a mostani épület tulajdonosával kénytelen volt a szerződést továbbra is meghosszabbítani, nehogy kint a vasúti út mentén kelljen neki helyet keresnie. Ez utóbbi pontra volna mindenek előtt tisztelettel-teljes megjegyzésünk. Még pedig az

; hogy valóban jobb minden körülmények között itt bent a város közepén rosszabb épületben is a posta, mint modern palotában kint egy kilométerre a város tömbjétől. Ez az eszme csak néhány, esetleg érdekelt egyén kedvére lenne való, azonban a város közönségének érdekeit óriásilag sértené! Mert főpostát kint, a jó Ég háta mögött építeni, ahol csak vasúti forgalom van, de kereskedelmi élet egy csöpp sincs, sőt lakosság is könnyen megolvasható számban van, — a célnak megfelelő nem lenne sehogy sem. Előbb ingyen villamos mótoros közlekedést kellene létesíteni a vasút ós a földmíves-iskola között, még pedig nem is egy, de minden nagyobb forgalmú utcán át. Ez pedig akkor lesz meg, amikor az Esterbázy-út és környéke képezi a város középpontját, vagyis soha. Azt látjuk ugyan, hogy Prokrusztes módjára nyújtogatják a város ama részét, de mindhiába, mert, hogy valamerre könnyebben terjeszkedhessék egy város rész, arra való természeti fekvés is kell. Ezt, ahol nincs, még századok sem adhatnak. A minisztériumnak azon ajánlatát, hogy alkalmas helyiségekért a városnek hajlandó évi 4000—4800 koronát adni 20-25 évig terjedő lekötéssel, a legmélyebb tisztelettel s készséggel fogadhatjuk, noha sokkal jobban szeretnők, ha állami postapalota ékesítené városunkat. De ha másképpen nem lehet, bele nyugodhatunk eme jóindulatú ajánlatba is. Azonban, — s ez itt a sarkpontja a dolognak, — az efféle, eléggé előnyös feltételek miatt nem kivánnak-e annyit, s oly féléket, amennyit és amennyi féléket egy háztulajdonos sem képes teljesíteni önkára nélkül. így aztán olyan látszata kelne az egész ügynek, mintha azok az ajánlatok azért voltak oly kedvezőek, hogy soha sem j valósuljanak meg. Olyan mézes madzag szerepet játszanának velünk szemben. Mi a minisztérium jóindulatának őszinteségében bizunk. Csak az aggaszt bennünket, amire keserves tapasztalat tanított meg bennünket, hogy ennek a kérdésnek lebonyolítása, illetve e dolognak nyélbe ütése közvetlenül nem a minisztérium kezébe van letéve, hanem más alantasabb hatóság információjától, majdnem belegyezésétől függ. Nem akarunk mi előre senkiről igazságtalanságot feltételezni, de sajnosan tapasztaltuk, hogy — többet ne is említsünk —- a vasúti állomási épület kérdésének megoldása is nem a miniszterimban, hanem itt közelben, a szombathelyi kis büróban bukott meg. Pedig vak, aki nem látja, hogy Pápa városának nagy igazsága volt. De ne előzzük meg Ítélettel a postaajánlat ügyében döntésre hivatott hatósági tényezők munkáját. Igazságunk tudatában, a minisztérium jó- j indulatában bizva, remélhetjük a legjobbat. Hisz nem azt kivánjuk mi, hogy a miniszteri elég kedvező ajánlatot kizsákmányolhassa bárki is és a posta más épületben legyen ugyan, de nem árához méltó helyen. Azt óhajtjuk mi, hogy a felajánlott s az ez időben még tisztességes bérért többet ne követeljen a kincstár, mint amit lehet. Nem tagadjuk, hogy 4800 korona évi bér 25 évre kikötve kedvező ajánlat s érte, ha nem túlmagasak az ellenigények, modern postahivatali helyiségeket követelhetni. Azonban még sem annyi s oly magas, hogy azért a kákán csomót keressünk. Különben is ha már eddig jutott a dolog, hisszük, hogy az állam még pár száz koronától sem riad vissza, hogy a város okadatolt kívánságának megfelelőleg a város központján helyezze el postáját. Egyébként az új postaépület megvalósulásának reményében üdvözöljük az ide vonatkozó miniszteri leiratot. X. Rákóczi-ünnepek. Felséges fejedelmünk, kinek a felséget nem rangja, de lénye adta, immár az édes anyaföld kebelében alussza síri álmát. Fényes ünnepség közepette, melyen résztvett Magyarország minden polgári tényezője, folyt le II. Rákóczi Ferenc fejedelem és bujdosó társainak hazaérkezése és eltemetése. A kassai székesegyházban nyugszik II. Rákóczi Ferenc; Thököly Imre fejedelem földi maradványai pedig a késmárki ev. templomban helyeztettek el. Aá országra, sőt világra szóló ünnepek mellett, miknek színhelyei Budapest, Kassa és Késmárk valának, alig volt egy helye az országnak, melyen a hálás kegyelet ünneppé ne avatta volna a napot, melyen Rákóczi, Thököly, Bercsényi ismét megtértek őseik hónába. Ünnepelt Pápa városa is. Iskolákban, társadalmi egyletekben szebbnél-szebb ünnepségek folytak le, ékesebbnél-ékesebb szavakban adóztak a szabadsághősök emlékének . . . Vajha az országos és helyi ünnepségek egy vágyat erősítenének lelki szükséggé milliók és milliók szivében: a szabadság utáni vágyat, a függetlenség érzését, mi Rákóczit és társait a harc mezejére vitte és — bujdosókká tette! Pápa városa már szombat óta, mióta a szent hamvak hazai földre értek, lobogó díszben állott. Nem parancsszóra, de szívbéli öröm igaz jeleiül jelentek meg ezúttal a nemzeti zászlók és pedig nem úgy mint a hivatalos ünnepeken, csak a középületeken, de majd minden házon, a büszke kétemeletes épületeken ép úgy, mint a szerény földszintes házakon. Hétfőn a tulajdonképeni ünnep napján pont 9 órakor az összes templomokban megszólaltak a harangok s Rákóczi és társai emlékezetére zúgtak egy félóra hosszat. A város felgyújtatta ez időre villamos lángjait is. A bolthelyiségek az egész városban zárva voltak. Ez időpontban voltak az összes templomokban az istenitiszteletek is. A róm. kath. nagy. templomban, melyet a hivők sokasága szorongásig megtöltött, rekviem volt, Kriszt Jenő plébános káplánjai segédletével mondott csendes misét. A kóruson a zárdai növendékek ünnepi énekeket énekeltek. A szertartáson jelen voltak az összes hatóságok képviselői. Az ág. hitv. ev. templomban Pócza Ferenc másodlelkész prédikált a dicső szabadsághősök dolgairól. Az ev. ref. templomban Székely István segédlelkész mondott imát, előző vasárnap már Kis József lelkész prédikációját Rákóczi és társai emlékének szentelte. Az istenitiszteletet mindkét helyen zsoltárok éneklése é9 a Himnusz egészítette ki. Az izr. templomban az ünnepi szertartást zsoltár énekléssel és tóra felmutatással Löwy Lázár kántor végezte, a kóruson az iskolások kara a Himnuszt énekelte. * Az egyesületekben és iskolákban rendezett ünnepek sorát vasárnap d. u. 5 órakor a Jókaikör nyitotta meg, mely díszes közönség előtt folyt le. A ünnep célját iellemző vonásokkal rajzolta meg Németh István alelnök, ki magvas elnöki megnyitójában a kör irodalmi ós hazafias hivatásának egységéről szólott meggyőzően és lendületesen. Az éljenzéssel fogadott megnyitó után ölé Sándor theologus szavalta Farkas Czinka Pannáját ismert lelkes, szép előadásával. Az ünnepi felolvasást dr. Kapossy Luoián tartotta A kurucköltészetről. A kör irodalmi jellegének megfelelő valóban stílszerű felolvasáb magas színvonalon álló esztetikai méltatást nyújtott a kuruo kor lírai és epikus termékeiről. A közönség ritka figyelemmel hallgatta a jeles felolvasót s végül zajosan megéljenezte. (A felolvasást jövő tárcánkban közölni fogjuk.) Most Seefranz Sándor énekelt kurucdalokat, majd pedig Nagy Gabriella ezavalta Szávaynak egy Rákóczi-ódáját. Taps fogadta, amidőn a pódiumra felment és a lelkesedés érzése űlt ki az arcokon, amidőn szivhez szóló, szép hangján, valódi művészi előadásban mondotta el Rákóczi emlékére a nagy fogadalmat. Lelkes tapsok jutalmazták, ezek jártak ki a következő számnak : Kis Vilma ós Vikár Böske pompás zongorajátékának, mely a Rákóczi indulót szólaltatta meg művészi ritmussal, erővel teljesen. E szám fejezte be a szépen tikerűlt ünnepet. A Leány egyesület vasárnap este ünnepelt. A műsor első pontja Kohn Paula szavalata volt. Mély érzéssel adta elő Arany János „Rákócziné" cimü költeményét. A felolvasást Losonczi Jenő főgimn. tanár tartotta, aki mindvégig érdekes és mindvégig lebilincselő előadásban szólt Rákócziról, a nagy fejedelem szabadságharcáról. Értékes fejtegetéseit, melyek lelkes tetszésnyilvánításokra ragadták a nagy számban megjelent ünneplő közönséget, azzal az óhajtással fejezte be, hogy a dicső szabadsághős nemes példája erősítse az utódokat a haza önzetlen szeretetében. Ezután 12 tanítóképző-intézeti növendék rendezett hangversenyt, melynek során Biharinak „Koronációs magyar" és „Palatínus magyar a XVIII-ik századból" cimü gyönyörű műveit adták elő. Igazán meglepett bennüúket az a biztosság, mellyel az összes szereplők hangszereiket kezelték és az a kiváló összjáték, melyet produkáltak. Zúgó tapsviharral jutalmazta a közönség a valódi műélvezet szerzőit, mely lelkesedést ők azzal háláltak meg, hogy mindkét zenedarabjukat újra eljátszották. Nobel Jozefa szavalta el még nemes lendülettel Farkas Imrének „Czinka Panna" cimü költeményét, eddigi kiváló sikereit újjal gyarapítva. Ezzel a hazafias I lélekemelő ünnepély véget ért.