Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-10-20 / 42. szám

járásáért, mi azonban kérjük Kegyelmességedet, ne engedje meggyőződéssé érlelődni bennünk azt, hogy a papi méltóságon nem ejt csorbát az ilyen eljárás. Yolt már itt plébános, nem is olyan régen, akire szeretettől és tisztelettől sugárzó szemekkel tekintett föl mindenki ebben a városban, mert szivjóságot, szeretetet, jóindulatot tapasztaltunk részéről mindannyian. De a pap, aki gyűlölséget hirdet szeretet helyett, ellensége saját hitének és híveinek. A pap, akinek szivét gyűlölség tölti el szeretet helyett, az vesse le papi ruháját, mert nem méltó rá. Aki arra képes, hogy egy törődött öreg asszonyt, aki erőit szenvedő asszonyok istápolásában fogyasztotta el a legnagyobb önzetlenséggel, vállon ragadjon és a templomból, ahol valaha a pogány rómaiak még a menekülő gyilkosnak is megkegyelmeztek, a Krisztusi szeretet templomából kilökdösse, az a pap nem maradhat büntetés nélkül, mert különben megrendülne hitünk a vallási intézmények tiszteletreméltóságában. Kegyelmes püspök ur, atyai szivére hivatkozunk, adja vissza egy város nyugodalmát és sújtson le kezével arra, aki ezt a békét kegyetlen szivének gyűlölködő indulataitól ösztönözve megbántotta. Egy egész város fog akkor Kegyelmességednek hálát rebegni. „Betterment tax". — Értékszaporulati adó. — Vármegyénk legutóbbi közgyűlésén hozott határozatával teljesen magévá tette Pápa r. t. város képviselőtestületének a Kossuth Lajos utcza megnyitása ügyében elfoglalt álláspontját. Helyes. Ezt vártuk. Megvoltunk róla gyozó'dve, hogy a nemes vármegye mindenben helyeselni fogja a városi tanács határozattá és erkölcsi támogatásával segítségére fog sietni : e határozatnak jogerőre emelésében. A Kossuth Lajos utcza tehát meg lesz nyitva. S ezzel megteszi Pápa az első nagyobb lépést azon az úton, amelyre föltétlenül rá kellett lépnie, ha csak szégyenszemre teljesen hátra nem akart maradni a nálánál sokkalta jelentéktelenebb és kisebb tradícióval biró egyéb dunántúli városok mellett. Ma már a forgalmi és szépítészeti szempontok oly nagy mórtékben léptek előtérbe egy-egy vidéki város életében, hogy ezek elől — pláne egy olyan nagy múlttal biró és régi, de éppen azért a legtöbbször szűk, girbe-görbe utcákból álló város mint Pápa — éppenséggel nem térhet ki. És éppen ez a kétségbevonhatatlan tény, a nagyobb szabású kisajátításokkal járó utcanyitás, terek létesítésének szükségessége — ez teszi indokolttá azt a mozgalmat, mely a betterment tax behozatalát sürgeti itt Magyarországban is. Az értékszaporulati adó (betterment tax) eszméje mind több és több követőre talál s el lehetünk rá készülve, hogy ez előbb utóbb törvény erőre fog emelkedni minálunk is. Ezt bizonyítja azon körülmény is, hogy a törvényhatósági városok polgármestereinek ez évi közgyűlésén Pozsonyban, szintén foglalkoztak e nagy fontosságú kérdéssel és az értékszaporulati adó behozatalának eszméjét, Kőszeghy József nagyváradi főmérnök referádája alapján — helyesléssel fogadták. Nem új dolog tehát ez a betterment tax. Ne gondolja azt senki sem, hogy mi ezt talántán csak a Kossuth Lajos utcai háztulajdonosok boszszantására találtuk ki. Távol legyen tőlünk ennek még a gondolata is. Ez egy tisztán pénzügytani kérdés. Egy elv, amely egyéni és egyéb tekinteteken felül áll. Mi is tisztán elvi szempontokból kívántuk e kérdést tárgyalni ; de mivel minden elvi jelentőségű kérdés csak akkor bir igazi vonzóerővel és a közönséget csak akkor érdekli igazán, ha aktuális és alkalomszerű annak felszínre vetése, hát mi is ezért füztük elmélkedésünket a Kossuthutca megnyitásához. így a közönség jobban fog érdeklődni az eszme iránt s a kérdéssel foglalkozván, lassan-lassan előkészíti a talajt az értékszaporulati adó gyökerei számára. Anglia és Amerika népe már régen ismeri ezt az adónemet. Európában legelőször Brünn városa hozta be. Hazánkban először Budapesten találjuk alkalmazva az értékszaporulat elvét akkor, amidőn 1871-ben, a nagy körút létesítésével kapcsolatban kimondták, hogy a rendezési költségeknek 25°/

0-át tisztán a körúti háztulajdonosokra vetik ki. Ez a betterment tax. A város többi lakosa által is fizetendő „pótadóba" pedig csak a megtérítés nélkül maradt 75°/»-ot vetik ki. Angliában telkenként megbecsülik az utcarendezés folytán beállott értékszaporulatot s egyszerűen kötelezik a telek gazdáját, hogy a szaporulatnak 50%-át, tehát a felét téritse vissza a városnak. Ezt vagy azonnal lefizeti, vagy pedig az összeg után évenként 3°/

0-os kamatot fizet s így rója le az értékszaporulati adót. Ln teljesen indokoltnak tartom ezt az adót, mert az illető utcában levő telkek, házak értéke emelkedése tényleg a város költségén (az utca; nyitást ez fizeti) alapszik. Ha a város aem nyitja meg az utcát, az illető telkek értéke nem emelkedik. Igaz, hogy ha az illető házak értéke emelkedett, hát az értéktöbbletről így is, úgy is megfizet a tulajdonos, mert az adója akár mint házosztály, akár pedig mint házbéradó, úgy is emelkedni fog. Igen ám, de ezt az értékszaporulati adót azok is megfizetik, akik saját, tőkéjüknek befektetésével, nagy költekezéssel járó építkezés révén érték el azt, hogy telkük többet ér, lakásaik kapósabbak s azokat drágábban tudják kiadni. A méltányosság tehát azt követeli, hogy mindazok, akiknek telke, háza nem az ö költekezésük révén emelkedett, hanem ők ehhez önérdekükön kívül, a város pénzén jutottak, (mert az utcanyitást ez fizeti) ennek az értékemelkedésnek egy részét: 1/

2—fizessék vissza annak, aki őket e haszonhoz juttatta : a városnak. Ők így is nyertesek maradnak, megmarad az értékemelkedésnek 1/

3—

1/

4, illetve 3/é része teljesen ingyenbe. Holott ha nem laktak volna abban az utcában, amely a város rendezési művelete folytán szebbé, egészségesebbé lett, ehhez az értékemelkedéshez csak úgy jutottak volna hozzá, ha megfelelő tőkét fektetnek be, tehát ha saját pénzüket fordítják rá a házépítésére, csinosítására, a bűzös és egészségtelen pocsolya, csatorna eltöltésére. Mivel azonban ők mind ehhez a város pénzéből jutottak, a józan ész is úgy diktálja, hogy ezért rekompenzációval tartoznak a városnak. És éppen ez a rekompenzáció az, amit én értékszaporulati adónak nevezek. Ezzel teljesen analóg, hasonló rendelkezést tartalmaz a mi magyar törvénykönyvünkben „a vízjogról szóló 1885 : XXIII. t.-c. 43. §-a, amely így szól: „. . . ha vízrendezési és lecsapolási munkálatok által valamely földbirtok értéke emelkedik, a munkálatok létesítője jogosítva van az illető terület birtokosától a munkálatok költségeinek haszonaránylagos viselését követelni". Amint természetes, e törvény szellemében az, hogy pld. a Marozal folyó szabályozási költségeit első sorban a Marczalvölgyi falvak fizetik és nem az egész járás vagy vármegye, azon mód teljesen a dolog rendjéből következik az is, hogy egy utcanyitás-rendezés költségeit elsősorban az illető utca lakosai fizessék és ne az egész város. Nos igen, mert itt is, ott is a haszonaránylagos teherviselés elve kell, hogy érvényesüljön. S ez a betterment tax. Ez világos. Az elv helyességét senki sem vonhatja kétsége. Az eszme régi keletű. Csak minálunk új még a betterment tax eszméje. Talán épen ezért idegenkednek is még tőle. Pedig mind hiába. Az eszme felszínre került. Aktuálissá tették ezt a viszonyok, a kor fokozott igényei, amelyekkel a városokkal szemben fellépünk. Lám a törvényhatósági városok polgármestereinek ez évi értekezlete sem tudott kitérni e kérdés elől. ban, ahol most húzódoznak tőle, mert az eladósodott emberrel senki sem szeret valami nagyon barátkozni. Attól fogva sokat tépelődött ezen a gondolaton. Lám, mások nem oly kényesek, mint ő, mások megteszik. Mért ne tenné meg ő is ? Senki sem fogja őt azért alább becsülni. Azt fogják mondani : okos ember volt. Az ügyvédnek igaza van: a vagyon számít. A pénz tisztesség. Valami mély, belső érzés azonban, melyet nem bir elfolytam,"visszatartja. Valami undor-féle. Valami nagy erkölcsi lealázkodásnak az érzete. Nem, nem, ez nem neki való. Ám boldoguljanak mások ezen az úton, Ő nem követi. De mikor egyszer nagyon megszorult s az uzsorások már árveréssel fenyegették, újra elment az ügyvédhez s így szólt, kissé habozva : — A múltkor említett valamit ügyvéd úr . . . Itt megállt egy pillanatig. Csöndes, bágyadt mosolygás lebegett ajkai körül s csinos barna bajuszát simogatta. Az ügyvéd látta őméltóságának zavarát s hamar szavába vágott: — Nagyon örülök. Méltóságod meg lesz elégedve. Igen tisztességes, tekintélyes család. Á fiatal leány szép, kedves, művelt, méltóságodat ismeri látásból. Merem mondani, szerelmes méltóságodba. A gróf ajkáról eltűnt a mosoly s homloka ráncokba húzódott: — Talán beszéltek vele a dologról ? Az ügyvéd tiltakozik : — Mit méltóztatik gondolni? Nagyon jól tudom, hogy az ilyen dologban a leggyöngédebb diszkréció a kötelességünk. Méltóságod nyugodt lehet. Mindamellett elmúlt egy hét, a másik hét is és Harsányi Tibor még mindig huzta-halas^totta a dolgot-. Semmikép sem tudta összeegyeztetni a gavallérsággal a vagyonszerzésnek ezt a módját. A hitelezők azonban mindegyre jobban szorongatták segy elkeseredett pillanatban rászánta magát, hogy látogatást tesz Szeneséknél. Az ismeretség rendkívül gyorsan ment, két hét múlva már mint vőlegénynek gratulálhatott az ügyvéd. Goldstein Jakab a kezét dörzsölte. Most már volt pénz, ha kellett. Csak tessék parancsolni. A legádázabb hitelezők is megjuhászodtak. Hogyne várnának a Szenes Hermin vőlegényének. Sőt meg is nyitják újra a pénzes tárcájokat. Á kaszinóban ia meghallották az eljegyzés hirét. Ott is gratulálnak Harsányi Tibornak. Még az onkli, az öreg excellenciás rú is, ámbár kissé gúnyosan, mert a dölyfös vén arisztokrata nem nagy barátja az ilyen mésalliance-oknak. De mégis jobb, mintha teljesen elzüllik, így talpra áll megint ez a Tibor. Hátszeghy Muki a négy sárga lovát kinálja neki : — Pompás fogat így együtt. Olyat nem kapsz messze földön. Goldstein Jakab is szaladoz a méltóságos grófhoz. Ő is tudna gyönyörű eladó lovakat. A méltóságos gróf urnák szüksége lesz rá most majd az esküvő alkalmával. Harsányi Tibor gróf csak az Ő szokott csöndes, bágyadt mosolgásával felel : — Majd, majd. — Vőlegénynek nem valami nagyon vig az a Tibor, — mondják a kaszinói urak. Biz az nem. Inkább olyan borongó, olyan elmélázó. Mi a mauón tud úgy elgondolkozni, meg nem foghatják. Az a vélemény felőle, hogy tán egy kissé tompa elméjű is, vagy mi ? De a kis polgárleánynak, Szenes Herminának épen így tetszik. Ez a melancholikus, csöndes, finom, büszke férfi, aki nem udvarol úgy, mint a többi fiatal ember, a miniszteri fogalmazók, a bankhivatalnokok, csak egy-két szót szól, nem fecseg szerelméről, de bizonyára mélyen érez. Óh mily nemes, mily előkelő minden mozdulata, minden szava. Vaj' micsoda bánata lehet ? Szenes Hermin úgy szeretné megkérdezni, de nem meri. Majd később, később, ha felesége lesz, ha joga lesz osztozni örömében, bánatában. — Én hű leszek, jó leszek, engedelmes leszek, meglátja, — suttogja elfogódva. S megijed, hogy ennyit is mert mondani. Soha sem tudja, hogy nem vét-e az előkelő világ etiquetteszabályai ellen. íme most is már ráncolja a homlokát Harsányi Tibor gróf s nemsokára távozik. az egyedül elismert kellemes izü természetes hashajtó szer. FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ