Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-10-20 / 42. szám

Zörget, befogadtatást kér, a tanácsterem zöldasztalán helyet követel a betterment tax — Pápán is. Jó lesz vele foglalkozni. Ezt parancsolja magának a városnak jól felfogott érdeke és a város jövője is. Mohácsy Lajos. A színházi hét. Ha a vidéki színészet országos felügyelője úgy ügyelne fel a vidéki szinészetre, hogy néha meg is nézné a legmasabb gondjaira bizott vidéket, akkor melegen ajánlanók, hogy egy derűs szép őszi napon jőijön el Pápára s ne röstellje még az estét is itt tölteni, sőt a szín­házba is bebukkantani, ahol zsuíolt házat, meg­elégedett közönséget, jókedvű színészeket és boldogságtól sugárzó arcú igazgatót láthatna. Meggyőződést szerezne itt arról, hogy Pápa szinházi Bzempontból igenis számbaveendő, s hogy itt a téli szezónnak csakugyan van létjogosultsága, amit ő mindig tagadott s mi mindig vitattunk. Csak jöjjön jó társulat 1 1/ 2 — 1 1/ 2 hónapig egy évben nem lesz oka panaszra. Aminthogy Szalkayéknak sincs. Az igazsághoz hiven ki kell jelentenünk, hogy panaszra nekünk sincs okunk. A társulat összes kiválóságai e héten még inkább érvénye­sültek, mint az első héten. Jeles erőkből álló, fegyelmezett színészgárda összevágó előadásaiban volt részünk. Star, egy sincs, de igazi művész annál több. Nem volt előadás, amelyről ne meg­elégedetten távozott volna a közönség. Csak . . . csak az a baj, amit a múltkor mondtunk. Ilyen erőkkel nem ilyen darabokat kéne bemutatni ! Ha a közönség egy része kívánja, ám legyen Berger Zsiga is, de legyen más is, aminek igazi esztetikai becse van. Mert hogy a Zsiga páratlan elezsansziája, meg a Keleti Max csúszkálása a nemzeti kulturához tartoznának, azt bajosan fogja bárki is elhitetni velünk. A jövő heti műsort még nem láttuk, talán az majd hoz némi örven­detes változást. Tehát Bergerék Zsigája kezdte meg a hetet. (N.* b. a színházi hót szombaton kezdődik.) Azóta még kétszer adták mindig zsúfolt ház előtt. Hogy is ne! Hisz tartalma ugyan édeskevés, de van benne kétértelműség annál több, amit ugyan felesleges annyira kiszínezni, mint ahogy derék direktorunk is tette, anélkül is elég egyértelműek maradnak és van benne hajánál fogva előránga tott tánc, a hódító hopszassza és tudvalevőleg ez kell a magyarnak! Játszani oly jól játszották ezt a kisded irodalmi merényletet, ahogy csak lehetett. De akár Szigethynek, aki a címszerepet szeretet­méltóan játszotta meg, s a hires Siga-kupléval nagy tetszést aratott, akár Táborinak, aki minden felléptével fényesen rácáfol a többi estre, akár Bátorinak, Szalkaynak és a többinek is, kik mind derűre hangolták a derűre utazó közönséget, meg főkép Poór Lillynek, aki a trivialitás lég­köréből inkább valami Shakespere-dráma keretébe kivánkoznék, — nem a Bergerék Zsigája révén megszerezhető olcsó babérokat kivánjuk. A' III. felvonásban egy csomó kupié és tánc toldja ki a sovány cselekményt, konstatáltuk, amit úgyis tudunk, hogy énekelni legjobban (pajzán finom­sággal is!) Tábori Frida tud, táncolni pedig, amit eddig nem tudtunk, fekete Irén. De az a tánc­közben való kiáltás, az már nem színpadra, hanem még orfeumba se igen való; el hagyhatná bátran, ha elő is van irva. Kedden este forró atmoszféra volt a színház­ban, ami az erkélyen és karzaton szinte türhetet lenné vált. Az örök János vitéz ment s hozzá még pápavidéki és Pápán széles körben ismert fiatal ezinéeznő vendégszereplése. Ladányi Mariska, aki nemrég végezte a Rákosi-féle szini iskolát, virágok dús üdvözlete s biztató tapsok özöne mellett kezdte meg színészi pályafutását. Nem szeretnők, ha a fiatal énekesnőt, kinél szebb szín­padi jelenséget keveset látott még színházunk, a szeretet és barátság e jóakaratú jelei tudásának mai értéke felől tévedésbe ejtenék. Csinos hangja van lés énektudása ügyes vezetők buzgóságát dicséri, de ez a hang még további képzést és erősödést igényel. Játékáról ugyanez áll, pórsuhancos beszédmódja az első felvonásban igen bájos volt, de már a másodikban nem volt meg fellépésének, mozdula­tainak az a biztossága, amit a deli János vitéztől elvárhatnánk. Ugy énekét, mint játékát a gyakor­lat van hivatva kifejleszteni. A jó szubrett majd minden feltétele meg van benne és ha sikert ara­tott első fellépésével, még sokkal nagyobb és álta­lánosabb lesz sikere, ha tehetsége a gyakorlat révén kifejlődik. Iluskát Beleznay Margit adta, játéka elég bensőséges volt, énekhangja azonban kicsi, tán inkább drámai szerepkörre van hivatva. Ha a gonosz mostohák mindig sportot iiztek maszkjuk torz voltából, akkor Feketéné bizonyára a grand prix-re pályázik. Rútabb már csak Belze­búb nagyanyja lehet. Játéka annál jobb volt. Úgy látszik, a népies komika-szerepkör inkább meg felel egyéniségének, mint a szalonbeli. A nők kö­zül még Dénes Ella aratott mint francia király­leány szép énekével őszinte tapsokat. Ugyancsak szivreható gyönyörű énekével aratott nagy sikert Gyárfás is, játéka, ha mint tőle várható, nivón álló is volt, a Szigethyét nem tudta feledtetni. Báthory ellenben elfeledtette összes francia király elődeit. A Kassai (a Népszínház volt hires Kassaija) Menelausa jutott eszünkbe, élvezve az ő groteszk humorát. Énekhangja is jelentékeny tényező elért sikerében. A mellékszereplők közül kivált Szántó János. A szerda délutáni ifjúsági előadásról ez al­kalomra felkért referensünk a következőkben szá­mol be: Jókai Mór „Keresd a szivet" c. hatásos színműve ment diákelőadásúl. Ez az ifjúsági elő­is, épp úgy, mint az első, a legjobb esti előadások színvonalán állt. A darab, mely tele van a hazaszeretet megragadó jeleneteivel s a drámai összeütközések egész sorozatával, kiválóan alkalmas arra, hogy az ifjúságot gyönyörködtetve tanítsa. És ez az ilyen előadások igazi célja. A színészek mindannyian átértették, átérezték a dara­bot, úgy, hogy játékuk egyetlen lelket sem ha­gyott üresen. A szereplő nők közül Poór Lilly nagy intelligenciával oldotta meg feladatát; az érzelmek és indulatok hullámai épp oly finoman tükröződtek szemeiben, arcának minden vonásain, mint amily erővel domborodtak ki mozdulataiban. Nagyon kedves volt Fekete Irén is rokonszenves szerepében. A naiv leánykát s a féltő menyasszonyt egyformán jól adta. Tömbömé nyugalmas dekla­mációja kifogástalan volt. Ellenben Feketéné hatás­talan maradt épen a hatáskeresés miatt. A férfiak közül jó volt t)eéri Béla, kinek lelkiismeretes já­téka fokozottabb mértékben tetszett. Előbb igazi katona, majd anyja kérésére igazi fia hazájának, végül — ellenségeivel szemben igazi jellem. Méltó partnere volt Magas Béla is, ki gyönyörűen ját­szotta meg a haldokló katonát. Kivülök jól ját­szott még Szigethy és Bátori is. Különben az elő­adás kiállításában is sikerült s csak dicséret illeti meg Szalkay igazgatót, hogy az ifjúsági előadá­sokat — nem mint némely elődje — kellő komoly­sággal veszi. Conan Doyle izgalmas detektivtörténeteit többen is dramatizálták. Mig a vigszinházbeli Sherlock Holmes kalandjai, amit Blumenthal, a jeles német vigjátékiró dramatizált, három szelídebb témát dolgoz fel, addig Urai Dezső kiválasztotta egyik legrémesebb novelláját az angol irónak és királytigris cimen ezt dramatizálta. Nem vagyunk barátjai a lélektani valószínűség hijján levő haj­meresztő és hátborzongató történeteknek, de azt meg kell adni, hogy a fiatal iró igen ügyesen tudta a maga kiválasztott detektív történetét szinre hozni. Darabja oly izgalmas volt, mint a Conan Doyle novellái, ennél nagyobb dicséretet akarva sem mondhanánk róla. Egy rejtélyes gyilkosság kiderítése közben Sherlock Holmes és egy újság­író barátja gyilkosok bünbarlangját keresik fel. Itt durván realisztikus és izgalmas megrázó jelenetek­ben nincs hiány. Sherlock az akasztófát (ezer sze­rencse, hogy alacsonyabb volt, mint ő maga) nem is kerülné el, ha időközben a gyilkosok maguk nem cepelnék be két koporsóban segítségére — a rendőröket, akiket egy őrült nő igazított útba. A gyilkost a Királytigris személyében Holmes fogja el, a detektívfőnök, aki más nyomon járt, felsül. Költői értékű darab érdemelte volna meg azt a fáradtságot, amit színészeink e darab beta­nulására fordítottak. Déri Béla igazi típusa volt az elvetemült gyilkosnak, megborzasztotta hall­gatóit, megmutatta, hogy komoly drámában képes lenne megrázni is őket, Gyárfás Ödön, a bagno­viselt báró, méltó társa volt neki, ritka barito­— Neheztel talán ? — töpreng magában a fiatal leány. De nem nehesztelhet, hiszen oly gyöngéden, oly melegen szorította meg kezét távozáskor a gróf, mint talán még sohasem. Val ami azonban mégis nyomhatja a lelkét. Csak tudná Hermin, csak tudná hogy mi az ? Harsányi Tibor maga sem igen tudja. Talán csak olyan hangulat, majd elenyészik. De ilyen erősen még sohasem érezte azt a visszataszító érzést, azt az undort, mely lelkében kavarog. Nagyon bánja, hogy ráadta a fejét erre a házasságra. Bihary Zoltánnak vagy Szováthy Ákoanak jó lehet az ilyen üzlet, de Harsányi Tiborban föllázad az arisztokrata büszkeség. Nem kellett volna ilyen alávalóságra vetemednie. Mert az ő szemében alávalóság marad az a pénzért való házasodás. Mennél inkább közeledik az esküvő ideje, annál jobban érzi azt. Ahelyett, hogy beleszoknék abba a gondolatba, mindegyre tűrhetet­lenebbé válik az. S látja, hogy már visszalépni sem lehet. Legalább becsülettel nem lehet visszalépni. Jegyváltásukat már kikürtölték a lapok. Már az esküvő napja is ki van tűzve. A leányt nem lehet kompromittálnia. Őszintén nem is szólhat. Hisz mit mondjon ? Nem mondhatja meg, hogy csak a pénzért akarta el­venni. Vagy micsoda okokkal álljon elő? Micsoda ürü­gyeket találjon ki ? Igen, ha az a leány valami hideg, számító, hiu, nagyravágyó teremtés volna, aki csak a grófi koronára áhítozott, akiért nem nagy kár, ha egy kis csalódás éri; de hogy törje össze ennek a jó, ártatlan leány­nak a szivét, aki oly együgyű szerelemmel ragasz­kodik hozzá? Miért kellett neki épen ilyenbe botlani bele ? Pedig érzi, hogy neki ez a leány nem kell. Sem testének, sem lelkének nem kell. Nem tudják miért, de nem kell. Hiszen elég csinos volna, jó lélek is volna, de Harsányi Tibor borzad a gondolat­tól, hogy egy nővel éljen együtt, akit nem szeret. Hogy minden csóknál, minden ölelésnél eszébe jus­son : ezt pénzért cselekszem. Felháborodik egész lelke erre a gondolatra. Tudja ugyan, hogy Bihariy Zoltán kinevetné őt ezért az oktalan gyötrődésért s igen sok úri ember vau a kaszinóban, aki azt mondaná erre & lelkiismeret­furdalásra. hogy : — Ostobaság. De ő nem tehet róla, Ő nem tud másforma lenni. Látja a rettenetes veszélyt, mely elnyeléssel fenyegeti, még sem tud másforma lenni. Látja, hogy most már olyan bajokba bonylódott, melyekből kigázolni nem bir. Most már könyörtelen rá fognak rohanni a hitelezők. Az ügyvéd szemrehányásokkal fogja el­halmozni : — De kérem, miért tetszett engem is kompro­mittálni ? Még Goldstein Jakab is, még az is szemére lobbanthatja, hogy nem nagy gavallérság egy szegény szenzált bolonddá tenni. Hogy menjen már most ő a tőkepénzesekhez, akik előtt váltig hajtogatta, hogy nincs több ilyen gavallér, mint Harsányi Tibor gróf úr, annak a szava olyan, mint a szentírás, egy millió forintot lehet arra adni. Mit mond most azoknak ? Mindez megfordul a Harsányi Tibor elméjében s nem lát semerre kivezető utat, csak a rettenetes sötétséget, mely reáborul lelkére. De senki sem vett észre rajta semmi különö­set, este még elment a kaszinóba s nyugodtan meg­vacsorált, úgy hogy másnap el sem akarták hinni, mikor hallották, hogy az éjjel főbe lőtte pagát. — Miért? — kérdezte mindenki bámulva. — Hát volt ennek az embernek egy csepp esze ? T^ffcT?~R ÁG4- mely ideges'gyomorbaj, légcső-, tüdő-, J "XiiXiiü.13' t 9 gyomor- és bélhurut, csontlágyulás, vese- és hólyagbántalmak eseteiben 26 év óta kitűnő ered­ménnyel használtatik és ragályos betegségektől, mint typhus, cholera megkíméltettek azpk, akik közönséges ivóvíz helyett a bacteriummentes mohai ÁGNES-forrás vízzel éltek. _ _ _ forrás leírásának ismertető füzetében olvashatók. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kéüs értékű"rn^ sőt a szódavíznél is olcsóbb, hogy az ÁGNES-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen meg­szerezhesse és hogy bárki által olcsón beszerezhető legyen, már a vidéki nagyobb városokban is lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának Fp^vplt hnPVÍ7Í ismertető füzete ingyen kapható A forráskezelöség. — Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár Oszwald fanos urnal Papan. {3) iicuicit UUI \iL . TflTV ¥#^mHVKT ** h°gy egészségünket ­m- M.WW M. mJlMMM. • megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbizto­sabb óvószer. Elsősorban az I-sőrendü természetes szénsavas natrontartalmú ásványvizet a MOHAI Számos orvosi szaktekintély által ajánlva. Elismerő nyilatkozatok

Next

/
Thumbnails
Contents