Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.
1906-10-20 / 42. szám
III. évfolyam. 42. szám. Pápa, 1906. október 20. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mor utca 60. szám. Előfizetési árak: Kgész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: 1 )**. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Nyilt levél báró Hornig Károly püspök: úr Ö Excellenciájnhoz Veszprémben. Kegyelmes püspök úr, egy városból, melyben eddig békésen éltek egymás mellett az emberek, melyben eddig nem voltak katholikusok, reformátusok, evangélikusok és izraeliták, hanem voltak a közjóért és családjaikért békében dolgozó emberek; egy városból, melyben ezt a békés együttélést a legerőszakosabb módon értelmezett felekezeti érdekből, sőt nem is érdekből, csak rút gyűlölségből megzavarták, ebből a városból fordulunk Kegyelmességedhez és a legmélyebb tisztelettel kérjük, hallgassa meg, amit mondani óhajtunk. Ebben a városban él egy Öreg, zsidó bábaasszony. Rechnitznének hívják. Majdnem három évtized óta teljesíti nehéz hivatását és pedig teljesíti ott, ahol ez a nehéz hivatás a legnehezebb: a legszegényebb néposztály körében. Ott áll a szegény asszonyok ágyánál, vigasztalja és erősíti őket legnehezebb pillanataikban, s amikor végre a homályos szobácskát beragyogják egy új élet sugarai, akkor együtt örvend az örvendőkkel és nem gondol arra sohasem, hogy nehéz és felelősségteljes munkájáért ezek a szegény emberek alig adhatnak neki annyit, amennyit úri emberek borravalóul adnak a szolgának. Mégis megélt, I sőt boldogult, mert igénytelen volt és lelki | ereje képestié tette arra, hogy örömét I semmi másban ne találja, csak hivatása | m s teljesítésében. így öregedett meg és öregségében is fiatalos erővel végzi munkáját, siet, ha hivják, akármilyen feiekezetühöz, nem törődve azzal, hogy pár fillérért feláldozza éjjeli nyugalmát is. Ez az öreg, zsidó bábaasszony, mint | évtizedek óta annyiszor, a napokban is | keresztelőre vitt egy kis újszülöttet a j plébániai főtemplomba. A keresztelő ünnep a bábaasszonyra nézve is. Az öreg Rechnitzné ilyenkor ünneplő ruháját öltötte magára, még kalapot is tett a fejére s úgy ment elégedett mosolygással a kisgyermeket vivő asszony mellett. Ment, mert kocsira az ő működési körében nem igen tellett. Az utóbbi időben már némi aggodalommal meut a jó asszony, sőt több pályatársa is a főtemplomba, mert & m főtiszt, plébános úr állítólag úgy nyilatkozott, hogy zsidó bábaasszonyokat nem fog megtűrni az ő templomában. A hívek, ők tudják, hogy miért, mégis csak hivták a jó Rechnitznét, s a szegény asszony kénytelen volt ezek után is keresztelőre vinni a kis újszülötteket a templomba, mert hiszen a bábaasszony tudja a módját, hogyan kell a kis gyermekkel elbánni a keresztelő alatt. Ekkor a főtisztelendő plébános ur a zsidó asszonyt, aki hivatását teljesítette, kiutasította a templomból. Kegyelmes püspök ur, a pap kiutasított valakit a templomból!.. . A szegény Rechnitzné elvonult valami közeli szögletbe, vagy ajtó mögé, s ott állt szerényen meghúzódva. De a főtisztelendő plébános urnák ez sem volt elég, odament és dühösen rárivallt a szegény asszonyra: — Takarodjék ki innen! magának itt nincs helye, mert maga zsidó ! S ezzel vállon ragadta az asszonyt és saját szent kezeivel kilökdöste a templomból. Kegyelmes püspök ur, ehhez a dologhoz nincs már semmi hozzáfűzni valónk. Mi itt Pápán már jól ismerjük a főtisztelendő plébános úr ténykedéseit, de nyugodtan nézzük azokat, mert erősen megvagyunk győződve, hogy legelső sorban saját hivei Ítélik el őt, amiért gyűlöletet hirdet szeretet helyett. De itt arról van szó, hogy egy magáról megfeledkezett ember sötét gyülölségében megbántott, megalázott egy asszonyt, aki arra okot egyáltalában nem szolgáltatott. Ha ez az ember nem volna papi ruhában, akkor akadt volna férfi, aki azt a csúf sértést megtorolta volna. De a papi ruhát tisztelni kell, ha az, aki viseli, nem is méltó a tiszteletre. A főtisztelendő plébános úr a biróság előtt fog felelni rút elA „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Gróf Harsányi Tibor*. Irta: Yértesi Arnold. Akik ismerték Harsányi Tibor grófot, mind azt mondták : nagyon derék, nagyon előkelő úr, igazi nagyúr. Csak az kár, hogy nincs hozzá tizezer hold földje. Mert bizony ura atyjáról, ki elvert vagy másfél milliócskát versenyparipákra és hölgyekre, alig maradt rá valami kevéa, az is adósággal megterhelve. Még Goldstein a szenzál is, akivel őméltóságának gyakran volt értekezni valója, sopánkodva mondta : — Nagyon finom úr, ritka finom úr. Ez sohasem tréfált vele, mint más urak szoktak : — Hallja maga, Goldstein, nagy gazember maga, Goldstein. Nem, ez sohasém. De nem is hízelkedett, ha megszorult pénz dolgában. Nem mondta, hogy : — Édes Goldstein . . . Kedves Goldstein . . . Nem veregette a vállát. Szivarral sem kínálta, le sem ültette soha, csak úgy állva hallgatta meg. De azért Goldstein mégis azt mondja : — Nincs több ilyen finom úr. S ha merne, még valamit mondana. Azt mondaná a gróf úrnak : — Minek bajlódik, vesződik a méltóságos gróf úr, mikor élhetne kényelemben ? Kitűnő partit tudnék ajánlani a méltóságos gróf úrnak. Szép leányt, gazdag leányt. Nagyon gazdagot, akivel mindjárt adnak egy nagy háromelmeletes házat és százötvenezer forint készpénzt. Az épen a méltóságos gróf úrnak való volna. Atyja már nem él s az anyjii sem fog sokáig élni, mert olyan kövér, hogy bizonyosan megüti a guta rövid idő alatt. De Goldstein Jakab nem mer így szólni olyan büszke mágnáshoz. Isten ments. Ámbár igazán szivéből óhajtaná Harsányi Tibor gróf urnák ezt a szerencsét. Szól az ügyvédnek, aki a grófnak egy és más pörös dolgát szokta elintézni. De az is előbb megfontolja. — Jaj, Goldstein úr, őméltóságával nem lehet ám így könnyedén beszélni. Mandamellett az ügyvéd megpróbálja, nem egyenesen, hanem kerülő úton, lassacskán. Egyszer is, másszor is elejt egy-két szót. De Harsányi Tibor yróf mindjárt visszariad : — Kérem, ninc3 semmi szándékom megházasodni. Azt nem mondja, hogy : „így megházasodni", de az ügyvéd érthetné. Egy Harsányi gróf nem házasodhatik meg így. Az ügyvéd azonban csak próbálgatja tovább. Példákat idéz. Bihary Zoltán gróf is így házasodott. Kifizette az adósságait s most úr megint. — Tetszett látni, milyen gyönyörű fogaton jött ki a tavaszi lóversenyre ? Még másodat is mondhat az ügyvéd. Ott van báró Szováthy Ák os. Annak a felesége is csak polgárleáuy. Vasárusnak a leánya. Azért tessék megnézni, milyen büszke mágnásué. Még Zsigmond főherceg is elment az estélyére. Ma már más világ van, mint hajdan. A vagyon számít. IS3B Harsány Tibor gróf nem akarta tovább hallgatni ezt a beszédet s szemének egy büszke villantásával végét szakította. De a fejében ott motoszkált még azután is az a gondolat, hogy egy gazdag házassággal kimenekülhetne a sok bajhói, vége lenne minden küzködésnek s elfoglalhatná helyét az előkeló' tásaságSirolin Emeli az étrágjat és a testsúlyt. negszOa. tett a köhögést, váladékot, éjj«U Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza , ellen «7ámtai* n tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kéljen mtodesM „Roche" eredeti csomagolást. » . Hafnana-La Roche & Co. Basel (Sri]& „jRoeAe" ttptató «T0d Ifddrtre > t r*U *v Mt+ bem. — Ara üvegenkint korona.
