Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-10-13 / 41. szám

szolgálati idő jutna érvényre. Aki régebben szolgálja a várost becsülettel és a kellő képesítettsége meg van rá, az menjen előbbre 8 ekként töltessék be az esetleg megüresedő többi állás is. Ez az igazság! Ez a méltányosság! A jövő hétfői nap fog tehát dönteni az említett három állásra beérkezett pályázatok felett. Adja az ég, hogy a legjobban döntsön. — X. A YÁRMEGYÉRŐL. Vármegyei közgyűlés. — A Kossuth-Lajos-utca a vármegyén. — — 1906 október 8. — Veszprémvármegye törvényhatósági bizottsága Hunkár Dénes főispán elnöklete alatt f. hó 8-án és 9 én rendes közgyűlést tartott. A közgyűlés első napján a bizottsági tagok szép számban, mintegy 100 an voltak jelen. A tárgysorra több pápai vonatkozású ügy is ki volt tűzve, ami magyarázatául szolgálhat annak, hogy városunkból ezúttal a szokottnál többen voltak jelen. Pápáról ott voltak : Mészáros Károly, Sült József, Bélák Lajos, dr. Lőwy László, Szente János, Jákói Géza, dr. Kende Ádám, Körmendy Béla, Karlowitz Adolf, Billitz Fereno, Kellner Vilmos, Keresztes Gyula ; Pápa vidékéről: Kaufman Géza országgyűlési képviselő, Alasz Miklós, Dufek Pál, Bauer Antal, Mohácsy Lajos, Walla Géza, Katz Lajos, Kálmán Gyula, Baroza Béla, Fodor Gusztáv, Polák Ferenc, Beck János, stb. Megnyitás, alispáni jelentés. A közgyűlést Hunkár Dénes főispán, kit a terembe léptekor éljenzéssel fogadtak, fél 10-kor nyitotta meg. Abból az alkalomból, hogy első izben elnököl a törvényhatósági közgyűlésén, meleg szavakban üdvözölte a bizottsági tagokat. Örvendetes hirként bejelentette, hogy a vármegye törvényhatósági bizottságának egy kiválóan érdemes tagját, Bezerédj Viktor miniszteri tanácsost, államtitkárrá nevezték ki. A főispán indítványára általános helyeslés mellett határozatba ment, hogy az új államtitkárt, megyei életünk oszlopos tagját, a törvényhatóság üdvözli s kineveztetése fölött érzett örömét jegyzőkönyvébe iktatja. Jelentette továbbá a főispán, hogy f. hó 7-én számonkérő széket tartott, amely alkalommal megállapította, hogy az ügyek elintézésében hátralék nincs; az alispánnak és a tisztikarnak sikeres munkásságukért köszönetet szavaztak. Ezután tárgyalás alá került az alispáni jelentés a megye május —szeptemberi időszakáról. A jelentés a közigazgatás minden ágáról hű képet nyújtott a közgyűlésnek, kiváló érdekességű volt az a része, amely az aratás zavartalan menetéről számolt be. A jelentést éljenzés mellett vették tudomásul. Választások, szavazások. Sorra került ezután a nyugdíjjazás folytán megüresedett enyingi főszolgabírói állás betöltése. Az állásra, mint várható volt, egyedüli pályázó Kányay József enyingi szolgabíró, tb. főbíró volt, ki több mint 30 éven buzgó szolgálatával bőven rászolgált az előléptetésre. Főbírónak egyhangú lag megválasztatott, az így megüresedett I. o szolgabírói állásra Körmendy Béla, pápai szolga biró, tb. főbírót választották meg szintén egy hangulag. A II. o. szolgabírói állásra választási harc volt kilátásban. Azonban az egyik és pedig több eséllyel biró jelölt, báró Fiáth Miklós aljegyző visszalépése következtében itt is egyhangúlag választották meg ifj. dr. Kenessey Pongrác, tb. szolgabírót enyingi szolgabírónak. (A visszalépés oka úgy hallottuk az, hogy Fiáth báró legközelebb főispáni titkárnak fog kineveztetni.) A megválasztottak, minthogy mindnyájan már régebben esküt tettek, ez alkalommal esküt nem tettek. A főispán üdvözölte őket, kérve, hogy a bizalomnak megfelelve, teljes tudásukat és energiájukat a megyének szenteljék. Ifj. dr. Kenessey szolgabíró hálás köszönetét fejezi ki megválasztatásáért és munkát, törvénytiszteletet, az alkotmányhoz való ragaszkodást igért. Miután a közigazgatási, árva- és gyámhatósági, valamint az 1907—8. évi közúti költségvetést vita nélkül elfogadták, névszerinti szavazással döntöttek a 3°/

0 os székházépítési- és vasúti pótadó, a katonabeszállásolási pótadó, az 1%-os előfogati pótadó, a vármegyei alapok és árvaértékeknek a Veszprémi Takarékpénztárban leendő elhelyezése tárgyában. Öt bizottság előtt szavaztak, elnökök : Kenessey Pongrác, dr. Ováry Ferenc, Szabadhegyi Kálmán, dr. Mihályfy József, Kemény Pál és Bélák István voltak. A szavazás eredményeként a pótadók kivetése s a pénzeknek az állandó választmány indítványának megfelelő elhelyezése egyhangúlag kimondatott. Törvényhatóságok, átiratok. Liptó- és Vasvármegyéknek a törvényhatóságok rendezéséről és a közigazgatási tisztviselők elleni fegyelmi eljárásáról szóló átiratait, minthogy ez ügyekben a kormány az autonómiának megfelelő javaslatot készít, egyszerűen tudomásul vették. Temes- és Sárosvármegyéknek a nemzetiségi izgatások megfékezése dolgában küldött átiratait magukévá tették s hasonló szellemű felírásnak az országgyűléshez küldését kimondták. Zalavármegyének az új fiumei vasútvonalra vonatkozó átiratát, minthogy ez jelenleg tárgytalan s azért is, mert a vármegyének teljes erejével á balatonparti vasútat kell támogatnia, nem pártolták. Törvényhatósági utak építése. A gerenczei út. Örvendetes alispáni jelentést referált ezután dr. Véghelyi Kálmán főjegyző. Szólt az alispáni jelentés arról, bogy a kereskedelmi miniszter több törvényhatósági útnak állami beruházási kölcsönből leendő kiépítését engedélyezte s ez utak kiépítése már 1907. év tavaszán kezdetét veszi. Ez útak közül fontosságra nézve első helyen áll a bennünket pápaiakat igen közelről érdeklő zircz—bakonyiéi— nagygyimóti az u. n. gerenczei ut, melynek a zirczi járásban levő része majd 300.000 korona költséggel 1907-ben épül meg, ugyanekkor épül a békás—mezőlaki út is, 1908-ban 200.000 korona költséggel épül a gerenczei útnak a pápai járásban levő része és a tima-puszta — mihályházai út, a beruházási kölcsönből utolsónak épül 1909-ben a peremarton —ösküi út. A tárgysor 17—28. pontjai. Kimondta továbbá a közgyűlés, hogy a helyi érdekű vasutak ügyében újabb felterjesztést intéz a keresk. miniszterhez. Az esküdtek összeírására A vasúton. Irta: Zöldi Márton. Esti tíz óra tájt a vasúti étkezőkocsiban a pincérek sürögve hordják le az asztalokról az evőeszközöket. Az étkező kocsiban már csak egy vendég maradt, Selmei Tivadar, a gazdag fakereskedő, ki lassan szörpölgette teáját. Éppen szivarra gyújtott rá, mikor a szomszéd asztalnál az egyik pincér .azt mondja a másiknak : Az a zsebmetszőnő nem is jött vacsorázni. — Az ám nem jött be, — mondotta a másik. Selmeit ez a néhány szó kíváncsivá tette. Megkérdezte az egyik pincértől : — Valami zsebmetszőnő utazik velünk ? A pincér diszkréten mosolygott . . . — De milyen ! Azzal felkapott egy nyaláb tányért és kiment a kocsiból. Selmei nem kérdezősködött tovább. Elvégre, gondolta, zsebmetszők mindenütt vannak, miért ne lehetnének a vonaton is. Kissé rideg, önző ember volt ez a gazdag fakereskedő. A zsebmetszők például csak akkor kezdték volna érdekelni, ha az ő tárcáját fenyegették volna. De erről szó sem lehetett a jelen pillanatba. Az első osztályú vasúti kocsiban — egy évi bérletjegye volt ugyanis — egyedül utazott. Ugy éjfél tájt megszokta vesztegetni a kalauzt, hogy magára maradhasson. Nagyon jól tudott aludni a vonaton. Néha oly mélyen, hogy alig birták felkelteni. Tíz perc múlva fizetett és elindul a kupéja felé. Útközben bekandikált a többi kupéba, vájjon nem ötlik-e szemébe esetleg a zsebmetszőnő, mert sokat olvasott internáoionális zsebmetszőnőkről, kik rendesen szépek, s többnyire elegánsak. Szeretett volna látni egy ekzemplárist. A revü meddő maradt. Azok a nők, akiket a kocsikban látott, nem voltak se szépek, se elegánsak. Többnyire élemedett hölgyek és jelentéktelen bakfisok, kik családjukkal utaztak, s nagyokat ásítottak. Selmei jókedvűen indult kupéja felé, de az ajtóban meghökkent. A kupéban ugyanis fejét félkarjára támasztva, elegáns, csinos hölgy foglalt helyet. Máskor talán örült volna ennek a kedves vizavinak, de most akaratlanul nyugtalanság fogta el. Nagy pénzösszeg volt nála, tizenötezer forint. Fát volt vásárolni Erdélyben, de nem tudott megalkudni. Hozta haza a pénzt érintetlenül. Ott volt a mellénye belső zsebében. Zavartan köszönt és helyet foglalt. Néhány percig gondolkozott. Miért nem szállt ez a magányosan utazó hölgy női szakaszba, mikor van ? Ez mindenesetre különös. Aztán milyen határozott, rezolut kinézése van. Kétségtelen, hogy ez az utitársnő hozzá van szokva a magányos utazáshoz. Nagy rutinnal helyezkedett el, s igazította a ventillátorokat. Mindennél jobban nyugtalanította mély álma. Tudta, hogy ha elalszik, kész zsákmány. Az ingét is levethetik. Egyszer társai, mikor egy mulatságon elszundított, kisuvikszolták a lábafejét. Azt nem bánta volna, ha a szemben ülő nő akármit is tenne a lábafejével, de a tárca, vagyis a tizenötezer forint . Mert most már bizonyosra vette, hogy a szemben ülő nő senki más, mint az a zsebmetszőnő, akit a pincérek avizáltak. Nagyon kényelmetlenül kezdte magát érezni. Szeretett volna más kupéba áthurcolkodni, de nem talált rá ürügyet. Aztán kérdés, hogy ott biztonságba \an-e? Már arra is gondolt, hogy a legelső állomásnál leszáll, s bevárja a legközelebbi vonatot. De hirtelen más ötlete támadt. Minden apropó nélkül beszédbe elegyedett a szép, de veszedelmes utitársnővel. — Ha megengedi, hogy az egyik ablakot kinyissam ? — Amint tetszik. Selmei mohón folytatta a társalgást, öt percig időzött az időjárásnál, tíz percig szidta a menetrendet, a rossz csatlakozást, aztán merészen felvetette a kérdést: — A nagyságos asszonyt bizonyosan várni fogja az állomásnál a kedves férje ? A szép szőke asszony mosolygott. Kábitóan fehér fogai veszedelmesen villogtak. — Nem, az én kedves férjem — mondotta — nem fog engem várni. Jó és szép munkáért és kitűnő szabásért töl>t> kiállításon, ermekkel kitüntetve! m* pp Mindennemű férfi-ruhák VAGO DEZSŐ első pápai férfi-divatterme, Pápa, Fő-tér-, 253. sz. szolid áron mérték szerint készíttetnek.