Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.
1906-09-29 / 39. szám
III. évfolyam. 39. szám. Pápa, 1906. szeptember 29. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mor utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12. félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Csak tervezünk ... Csak tervezünk, csak értekezleteket tartunk, csak légvárakat építünk, de — megvalósítani semmit sem tudunk. Eszméink azok vannak, ez tagadhatatlan. Hivatalos és nem hivatalos- helyekről elöelö buzog egy-egy tervnek friss forrása, vidám zuhogással megindul le a völgynek, hol vastag homokrétegre talál, mely felszívja életerejét, megsemmisíti lételét. De azért csak elö-elö csörgedeznek kisded terveink és mentül több csörgedez elő, annál inkább látjuk, hogy mennyi nálunk — a homok. Gyártervek különösen kedveltek nálunk. Nem is csoda. Vessük bár pillantásunkat északkeletre vagy délnyugatra, megpillantunk egy-egy nagy várost, melyeket erősekké, gazdagakká a gyárak tettek. S ha látva Győrnek imponáló gyáriparát, megnyugszunk abban, hogy a város múltja és főkép fekvésének kitűnő volta — végre is a Duna nem Tapolcza! — érthetővé teszi a gyárak odasereglését s ezek révén való fellendülését, akkor azonban kell, hogy némi irigységet keltsen bennek Szombathelynek velünk szemben való aránytalan fejlődése, gyáriparának hatalmas fellendülése. Ott nincs Duna és nincs tradíció, ezelőtt húsz évvel csak olyan kis város volt Szombathely is, mint mi. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy más tényezők is közreműködhetnek és valóban közreműködnek is egy-egy város fellendülésében, de ezek a más tényezők az aránytalan fejlődés méreteit nem képesek érthetővé tenni. Megyei középponti jelleg, jó vasúti összeköttetés szerepelhetnek ily tényezők gyanánt, de hogy magukban véve nem elegendők a helyzet megvilágítására, azt bizonyítja az a körülmény, hogy vannak másutt megyei központok, eléggé jő összeköttetéssel birók is és még sem mentek semmire. Ne szóljunk azonban más olyan városokról, amelyek szintén nem tudnak semmire menni, legfeljebb Pestig, hogy a minisztertől „akármiféle gyárat" kérjenek a maguk részére. Hogy mit, az legyen a miniszter gondja. Maradjunk csak Pápán, ahol e tekintetben előrébb vagyunk, mert mi tudjuk, hogy minő gyárakat akarnánk létesíteni, ha — tudnánk. Ha tudnánk. Mert nem tudunk. Egyegy félesztendö nem múlbatik el anélkül, hogy jelentést ne tennénk valamely gyári tervünk meghiúsulásáról, egy-egy szép álmunk elrepüléséröl. Csak nemrég még a kenderfonógyár volt az értekezések és megvitatások tárgya, ma már biztosan tudjuk, hogy a kenderfonógyár meg is lesz Komáromban, Zsombolyán s még tudja a jó ég hol, csak éppen Pápán nem. Ma meg, nem is egy félévvel a kendergyár bukása után szomorodottan kell kiadnunk a gyászjelentést pipa és agyagárú gyárunknak idöelötti kimúltáról. Bizony meghalt, idő előtt meghalt, holott szép és életképes terv volt. Holott olyan komoly bázist lehetett számára adni, aminőt kevés helyen adhatnak új gyár számára. Sajnos, hogy ez a bázis inkább szellemi volt, csak a tudás, a hozzáértés bázisa, amely — mint a tények bebizonyították — anyagi bázis híjján nem sokat ér. Az anyagiak kérdése volt az, ami e tervet megbuktatta s ami — ha a viszonyok így maradnak — minden egyéb tervünket is meg fogja buktatni. Pedig csalódnék az, aki azt hiszi, hogy nálunk egyegy kisebb kaliberű gyár megfundálásához nincs elegendő pénz. Szó se róla! Pénz az van, de nincs meg a kellő bátorság a pénznek elevenebb, hogy ne mondjam intelligensebb értékesítéséhez, nincs meg az, amit röviden vállalkozási kedvnek neveznek. Egy-egy örvendetes kivétel akad éppen, de utóvégre olyan városban, ahol milliomosok nem székelnek, egy vagy két A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Sötétség a hegyszakadékban. Hozsánna nektek fekete mélységek, A korcs fényből tárok le kart felétek. Az én világom az alkuvó kétség, Örök való csupán te vagy, Sötétség ! Oledbűl keltem én is. Ott szunnyadtam, Mint elvetett mag, a földnek párálló Fekete forró húsában pihegve S köröttem nyüzsgő, megszületni vágyó, Fényt kérő lelkek forró rengetegje : Nagyálmú hősök, kiknek büszke álmát Még nem gyalázták meg a gyáva tettek, Királyok, kiknek bibora ronggyá vált, Mihelyt a fáradt napfényre születtek. Piros virágok, kik reszkető kéjjel Kúsztak föl forró tavaszi fény-nászra, Hogy egy-egy rothasztó bús őszi éjjel Sápadt-szótlan bukjék mind kárhozásra, S forró lávák, kik még nem tudták hinni, Hogy ottfönn kihűlés jut mindeneknek, S roppan álmok, kik még nem hitték magukról, Hogy ők lesznek a megalkuvó tettek. Ott voltam én is, fejemet lehajtva Öledbe nagylelkű anyám, Sötétség. De a földön nyüzsgő élet zsivajja Lekúszott hozzám, kábított a kétség. Az emberrakta tüzek szívták lelkem Föl-föl ! fürödni csillogó tüzekben ! És nagyravágyóbban, mint hősök álma, Kéjt szomjazóbban, mint a napsütötte Fölerjedt forró iszapnak szülötte A csókért reszkető tavasz virága, S rajongóbb gyilkos hittel, mint a láva, Szeretni vágyva, gyűlölni kívánva, És megkívánva sírni s vágyva vérre : A mélységekbűi fölszálltam a fényre. . . . Azóta itt vagyok. Szemhéjámat Lepörkölte tüzes fényáradat, Vele többé már nem lehet álmodnom, Csak — fáradtan bár — látván látni folyton ; Látnom, hogy a mélyekbűi fölszállt vágyak Itt kisszerű ernyedt valóra válnak . . . . . . Kit lennről királynak küldtek az álmok : Koldús lett, míg a lét-ösvényre hágott. Szent volt a hős, amíg csak várta népe : S hogy megjött: alkuvó gaz lett a vége. Határtalan szent kéjt igér a csók, Míg el nem csókolják a szomjazók; Halhatatlan a sötét húsban a vér, De megalszik, ha napvilágra ér . . . Óh én is egy ilyen nagy sóvárgás voltam, Amíg csak a jövő álmában éltem Az örökvágyú sötétség ölében, S hogy megszülettem : bánattal lakoltam. Oh többért vágytam én e földre jőni, Hűbben szeretni, mélyebben gyűlölni! A halhatatlanságom elcseréltem E korcs mulandó létért, — hamis pénzen. JÓ es r szép munkáért r és kitűnő szabásért több VAGO I> Ezso kiállításon, érmekkel kitüntetve! Mindennemű, férfi-ruhák szolid áron el nő pápai fé r fi- d ivatterme, Pápa, Fő-tér, 253. sz. Jó nagymunkás szabósegédek felvétetnek. mérték szerint készíttetnek.