Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-08-25 / 34. szám

uralkodó külömböző társadalmi osztályok közt magasan fönnálló oktalan válaszfalak minél gyorsabban ledőljenek, mert mig ezek fennállanak, addig az úgynevezett értelmiség a munkásság soraiba — különösen hazánkban, — helytelen gőgje miatt nem lép, ez is bizonyos. Számtalan példát hozhatnánk fel erre, de nem tesszük, csak annyit említünk fel, hogy sokan élnek értelmiségünk körében olyanok, kik szegény munkás-családok gyermekei, s hogy ezek az értelmiség kasztjába beléphessenek — szülők és testvérek keserves keresményeiből, azok nélkülözései által szereztek olyan iskolai képzettséget, amely után máma az értelmiséghez tartoznak, s mint ilyenek, a munkás osztályhoz tartozó szüleiket, testvéreiket, rokonaikat és mindenki másokat, kik közül ők maguk is származtak, és akiknek mai jobblétükbt is köszönhetik, gőgösen lenézik, megvetik és mert csak a munkásosztályhoz tartoznak, örökre magukra hagyják azokat. Ellenben a nagytőkések és nagybirtokosok kegyeit keresik, azok szolgálatába szegődnek és segitik elnyomni véreiket. Ha ezek a sajnálatos állapotok is megszűnnek, akkor gyorsan és biztosan céljához ér a munkásság. Hogy az elnyomás és kizsákmányolás elleni harcában a munkásság helytelenül jár el, ez nem áll ! Mert ha igaz volna az, hogy csakugyan nem jár el helyesen, — akkor ez abból állna, hogy nagyon enyhe eszközökkel küzd . . . mert amilyen mérvű a munkásság kizsákmányolása hazánkban, ez ellen bizony erősebb, hathatósabb eszközökkel kellene küzdeni . . . Hogy a munkásság sorsának javítására irányuló törekvéseit illetőleg szélsőségekbe ment bele, nem való; mert a legnagyobb körültekintéssel válogatta és állította Össze programmját, melyben kifejezi, hogy mi mindenért, miféle eszközökkel és mily módon küzd. És hogy programmszerü törekvéseiért veszélyes forradalmárnak tartják, ez érthető, mert féltik tőlük azt a sok zsákmányt, amelyektől a kizsákmányolók bizton elesnek, amikor a cél eléretik. Hogy a művelt társadalom mégis a szociálisták ellen fordul, ennek egyedüli oka az osztálygőg és a helyzet félreismerése, mert a haro az igazságtalan rendszer és kizsákmányolás ellen folyik csupán és nem a művelt társadalom ellen. Már pedig szerintünk a művelt ember önérzetes és öntudatos, ez sem igazságtalan, sem kizsákmányoló nem lehet és így az igazi művelt osztály nem is ellensége a szooiálizmusnak. A szociálizmus ellenségei egyedül csak a népfosztogatók lehetnek, éppen úgy, mint a kóbor cigány a csendőrnek, — de az ezekből alakult társadalmat műveltnek nem is ismeri tisztességes ember. Hogy ékszereit és óraláncát félti sok műveltnek csúfolt ember attól, aki magát az ő körükben szociálistának vallja, hát ezt megengedjük, sőt néha tapasztaltuk is, ez pedig onnan van, hogy a féltett ékszerek és aranyláncok nem tisztességes uton jutottak az illető vagy illetők birtokába, tehát a lelkiismeretük paranosolja nekik, hogy az ilyen módon szerzett vagyont igazságszerető és tisztességes ember elől rejtsék el, nehogy kellemetlenség érje őket. A legnagyobb bajt a nemzetköziségben látja a tisztelt „Munkásbarát" úr. Itt már meg kell kérdeznünk teljes tisztelettel a cikkiró urat, hogy szíveskedjék nekünk megmondani azt, hogy a munkásmilliókat folyton zsákmányoló nagy tőke és nagy birtok, no meg az ezekből származó és ezeken alapuló nagyhatalom miért nemzetközi ? ? ? ! ha erre megfelel, mi is megadjuk rá válaszunkat, de addig nem; ezt nyilt kérdésnek hagyjuk. Élni és élni hagyni, ez az igazi nemzetközi szociáldemokrata munkásság jelszava gazdasági téren, de nem öl, nem pusztít senkit; azonban nem türi azt sem, hogy dologtalan herék duskálkodjanak az ő becsületes munkájuk gyümölcséből az ő rovásukra és megkárosításukkal. Azt sem tudja tűrni a munkásság, hogy a politikai jogokat csak rang és vagyon tulajdonosai gyakorolják, mert szerintünk állam- és társadalom-fenntartó tényező a munka, melyet politikai jogokkal is fel kell ruházni. Egyebekben eddigi szives érdeklődését megköszönve és a nyilt kérdésre vonatkozó szives válaszát elvárva, vagyok a pápai szociáldemokrata munkásság nevében kiváló tisztelettel egy igazi immkásbarát. A református egyház kérvénye. A pápai református egyház tervezett új templomának a Széchenyi-téren építése és a színháznak máshova áthelyezése tárgyában kérvényt adott be a városi képviselőtestülethez. A kérvényt, kiváló fontosságára való tekintettel, alant egész terjedelmében közöljük, fenntartva magunknak, hogy az ügyre vonatkozó véleményünket egyik legközelebbi számunkban részletesen kifejtsük: Tekintetes Városi Képviselőtestület! A pápai ref. egyház alulírott képviselői teljes tisztelettel kérjük a tekintetes képviselőtestület kegyes jóindulatát előadandó kérelmünkhöz. Bizonyára van tudomása a tisztelt képviselőtestületnek arról, hogy református egyházunk régi, udvarban álló temploma helyett újat akar építeni és hogy ezen új templom építése költségeire már évekkel ezelőtt ögy a saját hivei között, mint a dunántúli református egyházkerületben, sőt országszerte gyűjtést indított és a közadakozást igénybe vette. Istennek legyen hála, ezen gyűjtés oly sikerre vezetett, hogy templomépítési tőkealapunk már jelentékeny összeget képez, úgy, hogy elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy új templomunk helyéül Pápa városában a legalkalmasabbnak mutatkozó hely megszerzésére már most megtegyük a szükséges lépéseket s így azt mielőbb biztosítsuk egyházunk javára. Ez az első, amit tennünk kell, mert csak ha a hellyel tisztában vagyunk, akkor gondolhatunk arra, hogy műépítésszel megfelelő szép tervet és költségvetést készíttethessünk. Egyháztanácsunk ez érdemben */. alatt hozott is már határozatot, melyben megbízott és utasított bennünket ez ügyben minden irányban való eljárásra. Ezek előre bocsátása után teljes tisztelettel közöljük a tekintetes városi képviselőtestülettel, h°gy egyházunk híveinek óhaja új templomunk helyére nézve az, hogy az a városi Széchenyitéren levő sétatérre, illetőleg Színház-térre épüljön oly elhelyezéssel, hogy a templom a sétatér nyugati területét foglalná el, de úgy, hogy a mostani városi színház előle idővel elhelyezendő lenne. Hogy új templomunk nagyságáról, valamint tervezett fekvéséről képet alkothasson magának a tekintetes képviselőtestület: közöljük, hogy hossza 38, szélessége 18 méter lenne, falai 12 — 13 méter magasak, előrésze pedig 14—16 méter magas, megfelelő méretű toronnyal. Csatoljuk a térképet is, amely mutatja, hogy a színház mostani öltöző szobáinak a szinház oldalain való elhelyezése után, a színháztól három méter távolságban úgy volna felépíthető templomunk, hogy elfoglalná a sétatérnek a szinház mögött elterülő egész részét, s csak valamivel menne ki a mostani határvonalon, a fapiac felé. Így a főiskola és a templom előtt egy gyönyörű tér lenne majd a színháznak máshová telepítése után, s ez a két inpozáns épület nem csak hogy nem nyomná, de épen kiegészítené egymást. Hogy ez által a szépészet és műizlés szempontjából mily sokat nyerne a város, nem szükséges magyaráznunk. A templom háttere és nyugat felől szabad tér lenne, ami az előbb-utóbb megvalósuló Kossuth-Lajos utcai új útnyitása által jelentőségben még nagyot emelkednék. A templom— Jézusom, a nagyságos ur ! Hát megjött. Be megváltozott. A nagysága is alig fogja megismerni. Kr akartak menni az állomásra, de a pubinak fájt a torka. Az orvos megtiltott?, hegy kimenjen, a nagysága pedig nem merte egyedül hagyni a cseléddel. Örömteljes meglepetéssel állt meg a férfi. Ajkáról egy hang sem jött elő. A szemei azonban egyszerre felragyogtak, s önkéntelenül is az égre pillantott. — Az asszony pedig ezalatt szapora nyelvvel beszélt. — Tegnap kapták meg a sürgönyt s azóta felfordult az egész ház. A kicsikének nincs nyugta. Megmondták neki, hogy holnap jön apa s ő minden áron ki akart menni az állomásra. Alig birtuk visszatartani. Majd észrevette, hogy a férfi csak oda támaszkodik a falhoz és sápadozik. — Talán rosszul van a nagyságos úr. Tessék csak felmenni. Hisz úgy várják ! Az ajtó előtt néma kétségbeeséssel állt meg a férfi. Arcába tódult minden csöpp vére s remegett a teste az izgatottságtól. Valami ismeretlen félelem fogta el s úgy érezte, hogy megfullad, ha soká áll itt. Azután egy hirtelen gyors elhatározással megragadta a kilincset s majdnem beesett az ajtón. Olyan nagy világosság fogadta, hogy be kellett hunynia a szemét, mert káprázott tőle. Mire felnyitotta, valaki átkarolta térdét s egy édes, ujjongó gyermekhang zenéje hangzott a fülébe : — Édes apám megjött már ! . . . Többet nem hallott. Oly erős zokogás tódult ajkára, hogy beleremegett a teste. Rég visszatartott könyek zápora csapta meg arcát és végig folyt gyermeke arcán. A gyermek pedig a nyakán csüggött és beleduruzsolt a fülébe. — Mikor jött meg apa ? . . . Ugy-e többet már nem fog elutazni ? Itt marad anyuskánál. Azután csak egyszer érezte, hogy piszkos, kérges kezébe valami bársonyos Kéz nyomul. És föltekintett. A szeme már akkor hozzászokott a fényhez 3 ott látta előtte a feleségét, egy magas, nyúlánk asszonyt, bágyadt mosollyal, melyen keresztül egy-két könycsepp ragyogott. Mikor az első rohamnak vége lett erőtlenül roskadt le egy székre. Oly fáradtnak, kimerültnek érezte magát, mintha egész nap dolgozott volna. És szótlanul ült egymás mellett a férfi meg az asszony. A gyermeket már akkor kiküldték a szobából és ők egyedül némán néztek egymás szemébe. A férfi törte meg a csendet. Csendesen, lassan beszélt. — Hát megbocsátottál Anna ? Az asszony ránézett. Könyei belepték arcát. Megfogta a férfi kezét és egy hirtelen mozdulattal ajkához emelte. — Hogy megbocsátottam-e ? Hiszen én voltara a bűnös, a rossz, a könnyelmű asszony. Én voltam a rossz szellemed. Én taszítottalak a bűnbe, a börtönbe ! . . . Hogy megbocsátottam-e neked ? Te éde3, te jó uram. Öt évig imádkoztam a megszabadulásodért. A gyermeküuket is megtanítottam imádkozni a te boldogságodért. Nincs bűnöd neked uram. Én vagyok a bűnös. Azután újra hallgattak. Künn az utcák háztetősora felett veresen kelt fel a nap. Széjjel vetette sugarait a friss reggeli levegőbe s hirdette egy új élet megszületését. Kedvelt borvíz! forrást, mert föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz; dús szénsavtartálmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. (i) Mit igyunk? Az elsőrendű természetes szénsavas natrontartalmu ásványvizet, a mohai Vegyi vizsgálatok s ajánlatok az Ágnes-forrást az orvosok előtt nagyon kedvelt gyógyszerré tették s hamarosan óriási számban kerültek ki orvosi bizonylatok: dr. Kétly dr. Stamborszky, dr. Berger, dr. Naundorf, dr. Borcherdt, dr. Akantisz, dr. Blodig, dr. Fischer, dr. Mosetig, dr. Rust, dr. Werner, dr. Gebhardt, dr. Balogh, dr. Varga, dr. Szabó, dr. Scipiades, dr. Moravcsik, dr. Glaser, dr. Markosfalvi, stb.-ektől, akik az Agnes-forrást a legmelegebben ajánlották: ideges gyomorbaj oknál, chronikus gyomorhurutoknál, főleg karlsbadi kura után, csontlágyulásnál, angolkórnál, vese- és hólyagbetegségeknél, étvágytalanságnál, vérszegénységnél, mint óvószert fertőző betegségek ellen (typhus, cholera stb.). Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mestersegesen szénsavval telített viznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelőség. Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár: Oszwald János urnái Pápán