Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-08-18 / 33. szám

javulnia, mert egyébként a fogyasztás nem emelkedik abban mértékben, amily mértékben a munkabérek emelkedése megdrágítja a termelést. Közgazdasági igazságokkal a munkások épen olyan keveset törődnek, mint a társadalom egyéb rétegei, ők is osak azt az elvet vallják, hogy aki birja, az marja. A társadalom a szooiálistákban ellenséget lát; nos hát a munkások igyekeznek is, hogy valamiképpen ez a gondolat ki ne vesszen a köztudatból. Ők is ellenségnek tekintik az egész társadalmat s vannak köztük, akik azt hiszik, hogy aki urasan él, az már részese az ő terhükre űzött kizsákmányolásnak 8 bérence a nagytokének, pedig talán keservesebb küzdelmet folytat az élettel, mint ők. A munkások nagy része maga sem veszi észre, hogy annak a küzdelemnek, amelyet folytatnak, csak a fele igazi Bzociálisztikus irányú ; a másik fele uralmi vágyak körül forog. A vezetőik politikailag és társadalmilag érvényesülni akarnak 8 bekövetkezhetik az az idő, mikor ők is beállnak tőkéseknek, akik lealkusszák a munkabért, ha a palotáikat reparáltatják. Ha a mostani urakat lerángatjuk, más urak fognak a helyükre ülni. Mert a társadalom tagozottsága, a vagyoni és értelmi különbségek, az erők mérkőzése, az örökös mozgás, emelkedés és sülyedés : ez az élet s ez a haladás. Teljes egyen súly csak azon a ponton képzelhető, amelyen túl már társadalmi fejlődés nincs. Ettől a ponttól visszafelé a degeneráció felé vezet az út. Küzdenünk, tülekednünk tehát kell, de egymást pusztítani és tönkretenni nem szabad, mert minden pusztítás megboszulja magát. Okosan és megfontolva előre ! A munkások millióinak jogos törekvései érvényesülni fognak, de a gazdasági élet természetében fekszik, hogy a nagy rázkódtatások után csak visszaesés következhetik, tehát megfontolás nélkül, váratlanul nem szabad a gazdasági rend ellen törni. A jövőt elő kell készíteni az erők egyesítésével, csendes munkával s ahol indokolt, az erők érvényesítésével. A kényszereszközök, terrorizmus hamar elvesztik a hatásukat, ha túlfeszítik a csavart. Kőből nem lehet vizet sajtolni, a csavar azonban eltörik. Okos megfontolás, józan önmérséklet, öntudatos munka, bölcs törvények: ezek és csak ezek fogják a munkáskérdést megoldani. Munkásbarát. Ukki vasút vagy utcarendezés. Dr. Lővy László a múlt számban viszonválaszt ad közre a 28. számban megjelent válaszomra, amelyben azt állítja, hogy semmi bűvészet sem kell ahhoz, hogy együtt lehessen tárgyalni az ukki vasutat az utcarendezéssel. Én azonban ma is fentartom állításomat mindenkivel szemben, csak a doktor úrral nem, mert hiszem, hogy mindenki kisebb-nagyobb mérvben aláveti magát a logikai törvényeknek. O azonban kivétel, mint mindenben, neki mindegy utcarendezés vagy ukki vasút, avagy megfordítva. De nem akarom a vele folytatott polémiát hosszúra nyújtani, s a nagyközönség figyelmét fárasztani, mégis azonban kötelességem a viszonválaszban foglalt állításokra röviden reflektálnom. Ugyanis sohasem állítottam, hogy az utcarendezési szabályzatot ő készítette, csak annyit mondtam, hogy benne oroszlánrésze volt. Az utcarendezési térkép pedig a bizottság által átvizsgálva lett 8 annak javaslatával terjesztetett a közgyűlés elé. Ezen bizottságnak oszlopos tagja lévén doktor úr, majd elnöke, tehát ami a tervekben van, arról tudomásának kell lenni, s ha akkor jónak találta, úgy azért mást okolni, ha az életbe átültetve jónak nem bizonyul, bizony furcsa dolog. Doktor úr polémiája abban csúcsosodik ki, hogy én vagyok a legnagyobb ellensége az utcaszélesítésnek. Erre már a múlt alkalommal is megmondtam, hogy én a házak utcavonalának megállapításába be nem folyok, arra való a mérnök, hogy a tervekről mérje le és a helyszínén jelölje ki, melyet én jegyzőkönyvbe veszek s ennek alapján adja ki a tanács az engedélyt. Ezt azonban doktor úr nem hitte el, álljon tehát itt a mérnök nyilatkozata: Alulírott v. mérnök kijelentem, hogy az építkezéseknél az utcavonalat az elfogadott és jóváhagyott 1902-iki utcarendezési tervekről én mérem le s tűzöm ki a helyszínén. Ha azonban az új utcavonalba kitolt egy ház miatt a közlekedés akadályozva lenne vagy épen lehe tetlenné lenne téve, akkor minden egyes esetben az épit. bizottság közbejöttével a közgyűléssel hozatjuk meg a megváltoztató határozatot. (Zrinyi (Kiss) utca, Füstköz, Enyvköz stb.) Tehát sem a főjegyző úr, sem a v. tanács bármely tagja nem befolyásolja az utcavonal megállapítását, hanem csak őrködnek a fölött, hogy az építkezési szabályterveknek és úgy a köz-, mint a magánérdeknek megfelelőleg legyenek az építkezések végrehajtva. * Engem, alulírottat lágy-nak nevez a doktor úr, akit az utcavonal megállapításánál a főjegyző úr dirigál, dróton rángat. Ez határozottan a dolgok nem ismerésén alapuló, meggyanúsító állítás, mely minden való alapot nélkülöz. Ezt tehát a leghatározottabban vissza kell utasítanom. Én csak akkor hajolok meg a főjegyző úr vagy bárki más véleménye előtt építkezési ügyekben, ha azt a közszükség, célszerűség vagy a viszonyok sajátsága határozottan megkívánja. De önkényt soha el nem járok még ez esetben sem, hanem a törvényes uton és módon iparkodom (tanács, közgyűlés) ennek érvényt is szerezni. Ha doktor úr lágy-nak nevez valakit azért, mert nem makacs és mert nem önkénykedik, hanem a törvényes alapon áll és ha rosz is itt-ott a szab. terv, mely épen az Ön iniciativájából és utasítása folytán készült, de mert szentesítve lett, az törvény erejével bir s engem, városi mérnököt annak betartására első sorban kötelez, — az izlés dolga. Erre több szót vesztegetni igazán kár. Révész Arnold v. mérnök. Azon állítása, hogy a városi kapitány a szemlére nem hivatik meg, illetve erre nem figyelmeztettetik, szintén alaptalan, mert igenis a szemlére mindig meghivatik, ezt sajátkezű aláírásával bizonyítja a kapitány az aktáin, ha mégis a szemlén nem jelenik meg egyszer másszor, az abban leli indokát, hogy éppen tárgyalást vezet, melyet félbe nem szakíthat, így csak ketten megyünk ki kivételesen, tehát nem abban, hogy erre figyelmeztetve nem lesz. Elismerem, hogy a doktor urnák vannak ideális tervei, amelyek később megvalósítva lesznek, azonban, ha felvetésük idején vele a doktor urat a képviselőtestület leszavazza, az csak azt jelenti, hogy a kellő idő nem volt megválasztva annak tárgyalására s az az ügy még nem érett meg kellőképpen. Amidőn tehát magát igazolni törekszik a későbbi eseményekkel, az éppen ellene szól, mert mindent helyén és idején kell megvalósítani, az éretlen gyümölcs is tönkre teheti az egészséget, így van az eszmékkel is, ha eleve a talaj elő nem készíttetik, úgy a város pénzügyi helyzetét is képes a legnagyobb mértékben megrongálni úgy annyira, hogy a szép, nemes idea is átokká válhatik. Hogy adomám találó volt, maga a doktor úr legjobban igazolja, amikor a polémia végén öntelten azt mondja : „Úgy-e látja tisztelt főjegyző úr, hogy összes érveit megcáfoltam, halomra döntöttem ós nem maradt belőlük igaz semmi, de semmi", — mert én, után morzsolt szét. Átgondolta a régi jó időket. Lesbia elsó' szerelme volt, mely mámorossá, vaddá, álmodozóvá tette. A sok eltűnt édes óra emléke eszébe jutott. A szive vérzett, a feje zúgott. Mig odakint zenész csapatok kószáltak a város utcáin, a király csüggedten állt a fegyveres állvány alá és a gyilkos szerszámokat nézte. Egyszerre meggondolta magát és kikiáltott Bulcs urán. — Bulcs, — szólt, mikor az Ősz miniszter eléje járult, — kárpótlással tartozol nekem. Te voltál oka, hogy Lesbia itt hagyott, neked kötelességed az Ő helyét mással pótolni. Szeretni akarok, oly vadul, úgy, ahogy Lesbiát szerettem. Keressetek nőt, aki feledtesse velem elaő szerelmemet, keressetek minden áron. — Ahogy parancsolod, — szólt az öreg és térde földig hajlott. — Magam mellé veszem Huba társamat és keresünk. Azonnal megindult a szépségek árja. Szőkék, barnák, rejtélyes feketék, érett pirosak, a világ minden vidékéről valók jelentkeztek. Szépek, büszkék, szomorúak, fenhéjázók egymásután a fejedelem körül libbentek, mintha valami kert talpra kerekedett volna és egymásután következnének a tulip ánok, liliomok, rózsák, lótuszok, ibolyák. Fény járt nyomukbau és illat, a sok nehéz haj rejtelmesen susogott, de a lábuk lépését alig lehetett hallani. A király csak nézte őket, de szeme gyakran elborult, ismét eszébe jutott Lesbia, a hűtlen, aki semhogy lemondjon a pompáról, inkább otthagyta Öt. — Ostoba vagyok, — szólt a király önmagához, — gyűlölnöm kellene őt. A szépek vándorlása hónapokig eltartott. Némelyiket mintha mégis megkedvelte volna, de mi volt ez első szerelméhez képest ! Lámpafény a napsugár után, csermelyviz a tenger után. A király szomorúan gondolt azokra az időkre, mikor éjjeleken át ült ködben, esőben a Lesbia ablaka alatt, imádkozni járt este a templomokba és embereket vert egy szeszélye miatt. Bulcs és Huba kétségbeesve járták keresztülkasul az országot. Alig volt már nő, aki meg ne fordult volna a fejedelem előtt, aki napról-napra szomorúbb, bágyadtabb és mogorvább lőn. A tudós orvosok látták, hogy beteg, de mi a baja, nem tudták megmondani. Végre egy nap az öreg Bulcs igy szólt Hubához : —- Nem marad egyéb hátra, mint Lesbiát visszahozni, mert különben elpusztul a mi jó királyunk. — Keressük meg tehát Lesbiát, — szólt Huba is, mert szivében igen szerette parancsolóját. Hoszu utazások után ráakadt a htítlenre. Négylovas győzelmi szekérre tettéif, harsonásokat és fullajtárokat helyeztek a menet élére, azután rózsákkal tele hintett utakon hozták a király elé. A király elsőbb nagyon megörült kedvesének és keblére ölelte. A többi lányt menten hazaküldték, a palotában nagy ünnep volt az este. A dombon tűzijátékok pukkantak, a kert teli rózsaszínes lámpásokkal, csónakosak daloltak a tavon, odébb bajadérek táncoltak. A király erkélyén ült Lesbia lábainál. Úgy nézték, hogy olvad át az éj feketesége a rózsaszin hajnalba,. Az első szellő kergetőz lábaik alatt, ibolyaszín sárga és kék barázdák támadtak az égbolton. A virágok illatozni keztek és a hatalmas liliomok legyőztek mindenkit. Az éjjel együtt azonban a király öröme is elszállott. Sötét, nehéz érzés lopózott lelkébe. Ott ült mellette az egykor szeretett MIT IGYUSK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Elsősorban az I-sőrendü természetes szénsavas natrontartalmii ásványvizet a MOHAI ÁGNES-1 t7i/\t>t> í C -f mely ideges gyomorbaj, légcső-, tüdő-> X "Ji-tiii^" gyomor- és bélhurut, csontlágyulás* vese- és hólyagbántalmak eseteiben 26 év óta kitűnő eredménnyel használtatik és ragályos betegségektől, mint typhus, cholera megkíméltettek azok, akik közönséges ivóvíz helyett a bacteriummentes mohai ÁGNES-forrás vizzel éltek. Számos orvosi szaktekintély által ajánlva. Elismerő nyilatkozatok a forrás leírásának ismertető füzetében olvashatók. Háztartások számara masfelhteresnel valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű, mesterségesen szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb, hogy az AGNES-forrás vizet a legszegenyebb ember is könnyen megszerezhesse és hogy bárki által olcsón beszerezhető legyen, már a vidéki nagyobb városokban is lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leirasanak üpdvplt hftPVÍ7T ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelöség. — Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár Oszwald János urnal Papan. (3) ívcuimu uvi llfl |