Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-07-21 / 29. szám

maradó eszmének óhajtanám Pápa közvéleményében. A gyár-eszmékkel kapcsolatosan jogos törekvésünk egy lovassági vagy gyalogsági ezrednek ide telepítése is. Minden oly helyen, ahol a döntés érlelődik, meg kell mozgatnunk minden követ ez ügyben, s mindaddig a sürgetéssel fel nem szabad hagynunk, amíg csak nem érjük el célunkat. A postaépület kérdését sem szabad félvállról vennünk. A város úgy szólván, a maga erejéből oly kereskedelmi forgalmat központosított falai között, hogy a posta belőle évi 40—50 ezer forint tiszta hasznot élvez, ezért talán csak megérdemel annyi viszonos jóakaratot a postától, hogy amit megadott a jelentéktelenebb Veszprémnek, azt nem tagadja meg a nagy hasznot hajtó Pápa városától sem. Ami vasút-politikánkat illeti, a legutóbbi vicinális-tervet, a pápa — ukki vonal kiépítését nem mondhatni szerencsétlennek. Összes vicinálisaink között ez lesz talán a legéletrevalóbb. Ez, ha mindig helyi érdekű marad is, nem okoz kárt városunknak. Nem úgy, mint a pápa—bánhidai, amelynek hibáját és kárát ránk nézve csak az enyhítené, ha — amint annak idején Ígérték — első osztályú vonallá emelkednék s ezáltal Budapest—Grác közötti vonalnak egyik jelentősebb pihenő-pontja lenne Pápa. Ez utóbbi eszmét csak addig emlegették, amíg megszavazta a város a 100.000 frtot a vasúthoz, azóta elhalt még a gondolata is. Jó lesz újra feltámasztani s napirendre tűzni már csak azért is, mert valójában azzal csapták be városunkat e vicinálisnál, hogy első osztályú vonalnak Ígérték s harmadrangú lett belőle. Különben az államvasutak sem veszítenének azzal, ha a Budapest—Grác között rövidebb lesz felénk az út. Fölvetettem ez eszméket, mint amelyek megvalósítása növeli jövedelmi forrásaink számát. Rajta legyünk, hogy ne csak eszmék, de valóságok legyenek belőlök. Türelemmel és kitartással sokat elérhetünk. Nekünk pedig ezeket, vagy ehhez hasonlókat meg kell szereznünk, mert különA betegnek igen erős volt a hegyháti levegő. Mesterségesen készített, fenyőillatos, hőmérővel regulázott levegőt szitt tehát s a vánkosokra záródó ajtókon a külső világból még egy parányi szellő sem tévedhetett be. A köszvény is kinozta folytonosan, nagyon kellett hát vigyázni. Korponay Lázár nehéz természetű ember volt. Nem tűrt meg senkit maga mellett, csak a feleségét. A halvány arcú gyermek-asszonynak éjjel-nappal ott kellett virasztania a káromkodó beteg mellett. A köszvényes lábára borogatást kellett raknia, beteg tüdejének pedig az orvosságot készítenie. III. Délutánonkint úgy alkonyat felé kiszabadulhatott egy kissé az asszony. A beteg ilyenkor egy órára elaludt. Az elkínzott asszony kifutott a fürdősétányra és valahol egy félreeső padon kéjjel, mámorosan szítta az üde, virágillatos, balzsamos levegőt. A kur-szalon fehérernyős terasszáról vidám cigánymuzsika hallatszott. A fiatal gyermek-asszony eltűnődve, ittasult lélekkel halgatta s a szive gyorsan, érthetetlenül kezdett dobogni. Ismeretlen, csodálatos érzés feszítette a keblét, forró, perzselő hullámok borultak a szivére; sirva fakadt. Áztán sietve menekült vissza a betegszobába. A sétányon kíváncsi tekintetek kisérték leányos alakját, férfiak forró pillantásai simogatták a gyöngéd, karcsú termetét. A szegény gyermekasszony megérezte ezt és megrázkódott a gyönyörűségtől. Hallotta néha, amint halkan suttogták utána : ben minden város-szépítési és rendezési szándékunk veszélyezteti legfőbb érdekünket: fejlődésünket. Gy. Gy. Kis-Cell—Csorna. Egy lapban olvastam, hogy a Rábaközben mozgalom indult meg egy kiscell—csornai vasút tárgyában. Ezen két község között már van vasút, habár egy kis kerülővel, mert a pozsony-csorna-porpáci vasút Répcelak állomásából már megy vasút Kiscellbe s mégis a déli Rábaköz lakossága erélyesen dolgozik a csorna-celldömölki vasút létrehozásában. Kiscell Porpáctól alig van 30 kilométernyi távolságra; és igy a tervezett vasút teljesen parallel a csornaporpácival, azért ez az új vasút igazán helyiérdekű vonal lenne. A mozgalom élén gr. Széchenyi sebesi nagybirtokos áll, tehát olyan ember, kiben elég garancia van arra, hogy a tervezetet meg is valósítsa. Ezen száraz tény eléggé bizonyítja, hogy Pápa városát egy új veszély fenyegeti, amennyiben környékünkön ismét egy új vasút létesül, mely minket elkerül. Ezen tervezett vasút Vönöck-Magasi-HőgyészGencs-Vágsebes-Szillon át menne Csornára, tehát oly vidéket vonna el tőlünk, melynek lakossága többnyire nálunk fedezte szükségletét, de ezután Csornára és Kiscellbe menne vásárolni. Ezért helyén van az a latin közmondás: »Caveant consules, ne quid respublica detrimenti capiat«, azaz: a városi hatóság kötelessége afelett őrködni, hogy Pápa városa újabb nagy kárt ne szenvedjen. Az azelőtti városi tanács és közgyűlés bűne nem annyira abban volt amit tettek, hanem abban, mit tenni elmulasztottak. Most még jókor van; erélyes munka és szorgalmas hozzálátással még elkerülhetjük a szerencsétlenséget, de ha az eddigi nemtörődömséget tovább is folytatjuk, akkor bizonyos, hogy ezen vasút ellenünk, a mi kárunkra ki fog épülni. Hát hogyan lehetne ezen tervezett vasutat meghiúsítani? Elmondom nézetemet; ha valaki jobbat — Szegény asszony, be kár ! . . . Asszony. Ez a szó úgy megrázta. Miért asszony ? Nem, nem érti ezt. Ez a szó olyan sokat jelent. Mi az? Benyitott a hőmérővel regulázott levegőbe, a betegszobába. Talán azért asszony, mert ápolja ezt az élőhalott embert ? És másnap nem ment ki a sétányra. Levelet irt az anyjának, amelyben többek között azt kérdezte tőle : — Anyám, miért vagyok én asszony ? Magyarázd meg, mert úgy éget, gyötör, perzsel ez a kérdés. Miért, miért ? Jár az valami gyönyörrel, boldogsággal, szenvedéssel, fájdalommal. Anyám! Te is asszony vagy, te tudsz erre feleletet adni. Ez a szó engem úgy megremegtetett. Mikor ezt a szót hallom, félek magamtól. Valami bűvös erő van benne Anyám, valami láng, mely üszköt vet a vérembe, félek, hogy őrültséget fogok elkövetni. Anyám

; kétségbeejtő kételyek kínoznak. Én nem vagyok asszony. Érzem, érzem ! Hiába mondják mások, hogy az vagyok, én nem hiszem. Mi az, asszonynak lenni ? Anyám, kérlek, könyörgök, követelem, felelj nekem : úgy-e nem vagyok asszony? . . . A levélre a következő választ kapta : „Leányom, a nőnek többféle hivatása van. Neked a legnehezebb jutott osztályrészül. Te asszony vagy !

u . . . Másnap újra kiszaladt a sétányra a szerencsétlen gyermek-asszony. Ahogy a padon ült s a vidám zenét hallgatta, mindegyre határozottabb lett benne valami vágy. Néha le szeretett volna tud, tessék neki megmondani; én szives örömest elfogadom a jobbat. Már több évvel ezelőtt 2—3-szor is megírtam a helyi lapokban, hogy HőgyészGencs-Vág nem fog soká maradni vasút nélkül és hogy városunknak jól felfogott érdeke azt követeli, hogy mi minden más tervet és tervezőt megelőzve, vasúti sínekkel kössük hozzánk ezt a vidéket. Most már sürgős lett a dolog! Ismét egy új vasutat kell terveznünk s azt oly kézbe adnunk, ahol nagy valószínűséggel meg van a garancia, hogy azt létre is hozza. Ilyen vasút lenne PápaMátyusháza - Acsád - Hőgyész - Gencs - SzentPéter-Vág-Sebes-Páli-Vadosfa, ezen állomásnál átvágná a csórna-porpáci vasutat s innen Szill-Mihályi-Kisfaludon át menne Eszterházára. Ez utóbbi állomás máris nagy csomópont, mellyel ha városunk kapcsolatot nyerne, ismét többfelé nyernénk előnyös összeköttetést. A jelzett vidék a legtermékenyebb hazánkban, lakossága jómódú és gazdag és fogyasztási képessége igen nagy. Talán sikerülne, ha igen tisztelt polgármesterünk érintkezésbe lépne gróf Széchenyi sebesi földbirtokos úrral, meggyőzné őt arról, hogy a jelzett vidék legalább is épp oly jól járna, ha a most idézett vasutat iparkodnék megvalósítani, mint a csorna-celldömölkit. Lehetséges, hogy gróf Eszterházy Sándor úr őnagyméltósága, ki ezen vasút által is nagyon érdekelve van, hozzájárulna ezen vasút megvalósításához, talán az ő segítségével sikerülne gróf Széchenyi urat ezen vonal számára megnyerni. Igaz, hogy őt a csorna-kiscelli vasút is érdekli, mert Magasi és Kemenes szinte az ő birtoka; azon korölmény, hogy az által a jelzett vonat által direkt összeköttetést nyerne ezen gazdag vidék a megye székvárosával Sopronnal s Eszterházán túl Pozsonnyal is, — talán ez rábírná őket arra, hogy ezen vonal mellé álljanak. Igaz, hogy a csorna-kiscelli vonal kiépítése folytán szinte nagy előnyöket érnének el más irányban, de a rábeszélésnek igen nagy hatása lehet, mert reájuk nézve minden vasúti vonal jó, Pápára nézve pedig az egyik igen hasznos, a másik igen káros. Vasutak dolgában úgy van minden város, mint egy kereskedő, kinek nyitott borulni a virágos földre, hogy csókolja azt, virágillatba szeretett volna temetkezni, napsugárban fürödni . . . Valami földöntúli, magasztos után vágyott; valamit óhajtott, sóvárgott, — de hasztalan. Maga sem tudta, mit akar. Az erős vágyakozás heves fájdalmat okozott, keserves sirásra fakadt. Szemben vele magas, csinos férfi állott meg. Merőn nézte őt s az arcán bámulat ós hódolat tükrözött egyszerre. A gyermek-asszony ijedten ugrott fel. Remegve mélyedt tekintete a férfi égő tekintetébe és bizonytalanul, erőtlenül fordította el a fejét. És sietett a betegéhez. IV. Az orvos csöndesen adta az utasításokat az asszonynak : — Asszonyom, a beteg állapota nagyon rosszra fordult. Ma van a válság. Ha a lázat kibírja az elgyöngült szervezet, meg van mentve. De vigyázni kell fölöttébb. A legkisebb ingerültség ós vége mindennek. A csillapító szereket méltóztassék folytonosan alkalmazni. A köhögés ingerli a beteget és megöli. A legparányibb légáramlat foltétlenül halálos. Érti ? Ne járjon hát be senki. Az orvos eltávozott. — Szegény asszony ! — mormogta magában, amint lehaladt a lépcsőkön. — Embertelenség ilyen teremtést egy múmiához láncolni. Az asszony egyedül maradt a betegével. Figyelmesen megnézte, hogy jól záródnak-e az