Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-07-21 / 29. szám

üzlete van. Minden élelmes kereskedő ipar­kodik üzletét emelni, forgalmát nagyobbí­tani 8 azért szives örömest teszi, hogy szom­szédjának vevőit iparkodik magának meg­nyerni. Ha ezen első kereskedő nem életre való s iparkodó, akkor bizony nem sok idő múlva élelmes szomszédja elhalássza tőle a vevőket. Igy vannak a városok a vasutakkal. Az élelmes városok azon vannak, hogy folyton új és új vidéket hódítsanak el ma­guknak 8 a maradi városoktól elhódítják a vevőket, jobban mondva a vidéket. így Csorna és Kis-Cell a jelzett vasút által Pápának jó és hasznos vevőit el fogják tőlünk hódítani. Azon ellenvetést lehetne felhozni ter­vezetem ellen: »Hiszen már van vasutunk Eszterházára Csornán át!«, ez igaz, de hát nincsen Kis-Cellnek már vasútja Csornára? Legyünk tehát — az egyszer élelme­sebbek és okosabbak, mint ők. •Egyik helyi lapban a deveceer-ukki vasút megbeszélésénél azon szemrehányást tették kereskedőinknek, hogy ők nem ipar­kodók, hogy nincs bennök vállalkozási szellem. Ez teljes igaz. Sőt én többet mon­dok. Hiányzik a pápai kereskedők és ipa­rosokban a vállalkozási szellem teljesen. Csak nézzük meg a győrieket és szombat­helyieket, mily teljesen más az ő fellépésük; csak úgy pezseg bennük az iparos és ke­reskedő. A győriek ós szombathelyiek sok gyártelepet létesítettek saját erejükből. A legújabb időben Szombathelyen egy árpa­.káea és egy gőzmalom r.-t.-ot alakítanak, s bizonyosan nagy sikerrel fognak működni. Pápán minden kihalt; itt a kereskedők úgy, mint az iparosok, kedvtelenek, szomo­rúak, tele vannak nemtörődömséggel, nem iparkodnak úgy, mint szomszédaink. Egész Pápán csak egy nagykereskedő van a bástyán ; a többi csak a helyi és a legközelebbi környék fogyasztásával elégszik meg, s nem igen iparkodik üzletét kiter­jeszteni. De valamint a gondos szülő, sokszor tehetség nélküli és tanulni nem akaró fiát kényszeríti a tudományos pályára s meg­elégszik vele, ha fia minden évben pótvizs­gával megy egy-egy osztállyal feljebb, s hogy ezt elérje, sokszor könyörög s rimánkodik az illető tanároknál, hogy végkép el ne buktassák az ő kedves magzatját, gondolva, hogy majd az egyetemen vagy azon túl — ha már sok viszontagság után diplomát szerzett, majd megembereli magát, majd észretér s mégis tehetséges, iparkodó ember lesz belőle; éppúgy kell tenni városunknak annak ellenére, hogy kereskedői és iparosai beérik a legszűkebb hatáskörrel. Adja meg nekik a város az alkalmat, hogy talán ké­sőbb javulhassanak; mert ha csak néhány­ban ébred fel később a nagyobb terjedelmű iparkodás és vállalkozás, a példa már von­zani fogja a többieket is és akkor legna­gyobb hasznára lesz nekik, ha minél több­felé lesz vasutunk, mert csak így fognak tudni versenyezni Csornával, Celldömölkkel, sőt Győrrel és Szombathellyel is. Dr. Lővy László. A Kossuth-Lajos-utca megnyitása. — Városi közgyűlés 1906 julius 16-án. — Ritkán tapasztalt nagy érdeklődés nyilvánult a hétfői képviselőtestületi közgyűlés iránt. Annyi halasztás után végre döntés alá került a Kossuth­Lajos-utca megnyitásának egyszer már eldöntött kérdése. Ez hozott össze majd 100 városi képvi­selőt a közgyűlési terembe, melyről ilyenkor derül ki, hogy milyen kicsi s mennyire nem lenne elég­séges az összes városatyák befogadására. Ezer szerencse, hogy a képviselők túlnyomó többsége nem teljesíti kötelességét, mert igazán nem tud­nók, mi lenne, ha egyszer mind a 170 v. képvise­lőnek eszébe jutna a közgyűlésre felmenni. A gyűlés legfontosabb tárgya a Kossuth Lajos-utca megnyitása hosszabb, zajos vita után olyan elintézést nyert, aminőre mindenki elő volt készülve, 8 amit mindenki, ki a városrendezés fontos ügyét csak egy kicsií is szivén hordja, el­várt a képviselőtestülettel. Legfeljebb a szavazás számbeli aránya kelthet örvendetes meglepetést. Impozáns, 44 szavazatra menő többséggel hatá­rozta el a képviselőtestület, hogy a Kossujth Lajos-utca déli végét megnyitja. A gyűlésről, mely délután 3 órától kezdve este g tartott, itt következik részletes tudósításunk : Mészáros polgármester a gyűlést megnyitván, a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére Billitz ablakok és az ajtók. Nem, nem juthatott be ide, az orvosságos szagú, langyos levegőjű szobába egy parányi szellő sem abból a külső, üde, tiszta, erős levegőjű világból. A. szenvedő, sápadt arcú gyermek asszony megnyugodott. Oda ült a férje ágya mellé és aggodalmasan hallgatta a nehéz lélegzését. Korponay Lázár válságos órákat élt át. Arcán ott viaskodott az élet vágya a halál irtó­zatával. Olykor görcsösen rándult meg az egész teste s hideg, verejtékes kezével megragadta a felesége karját. S az asszony ekkor is arra gondolt: — Hát ez az : asszonynak lenni ? A vánkosokra záródó ajtó levélnyilásán egy fehér lap hullott be. Az asszony gépiesen vette föl a levelet, de aztán felnyitotta. Neki volt cimezve és így szólt: Asszonyom! Hallgasson meg! Hetek óta vagyok az árnyéka. Ön ismer engen. Én vagyok az, akitől minden nap megfutamodik, de akivel azért minden nap találkozik. Én tudóim hogy Ön nem gyűlöl engem. Én pedig imádom Önt. Ásszonyom ! Ne zárkózzék be egy koporsóba azzal az emberrel, aki nem is férje. Önnek élnie kell. Hallgasson hát rám. Én boldoggá tudnám tenni. Ami szivemben gazdagság van, mind Ön­nek adom. És Ön azt hiszem, ebben szegény. Asszonyom, hallgasson meg — könyörgöm ! A szenvedő gyermek asszony reszketve ugrott fel. Vadul szorította a szivéhez a levelet és gyűlö­lettel, elkeseredve nézett a férjére. Korponay Lázár állapota éppen a válság fordulópontján állott. Az elkínzott asszony most tudta, hogy milyen vágy volt az, mely olyan sokáig sorvasztotta. Igen, élni, élni akart; szeretni, szerettetni. Lángoló, haragvó tekintettel nézett a lázá­ban vonagló múmiára s aztán vad, erős elhatá­rozással odarohant az ablakhoz és felszakította. A kűrszalon terraszáról vidám, pattogó zene hangzott fel; hideg, erős, üde légáram süvített be a szobába, s a fagyos, mégis oly tiszta levegő­ben mikéntha szárnyak csattogását hallották volna mind a ketten ... A múmia és a párja. Vájjon mi suhant be a kitárt ablakon ? A szerelem . . . Vagy a halál ? , . . Vagy tán mind­kettő . . . Ferencet, Bottka Jenőt, Faragó Jánost, dr. Kőrös Endrét és Matus Györgyöt kérte fel. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása után a polgár­mester elszomorodott szívvel tett jelentést a kép­viselőtestület egy derék régi tagjának, Csajthay Dánielnek haláláról. A gyűlés részvétét jegyző­könyvbe iktatta s erről a gyászoló családot értesíti. Interpellációk. Napirendre térés előtt Marton Antal azt a -kérést intézi a polgármesterhez : hasson oda, hogy a mostani adótárgyalásoknál az iparosság nehéz helyzetét, mit a bőriparosoknál a sztrájk s a bőrárak emelkedése is súlyosbítanak, tekintetbe vegyék. A polgármester kijelenti, hogy az adó­tárgyalásokra hivatalo? befolyása nincs, de gon­doskodott róla, hogy azokon az iparosok és a kereskedők is képviselve legyenek ; reméli külön­ben, hogy az interpelláló által előadottakra kellő tekintet lesz, amint a pénzügyi hatóságokat a pénzügyminiszter is utasította. Dr. Hirsch Vilmos építkezési ügyben inter­pellált. Kérdést intézett a polgármesterhez, hogy vájjon egyének vagy intézmények irányítják-e Pápán az építkezést, vájjon attól függ-e az épít­kezés, hogy ki a mérnök, vagy a szabályozási tervet megtartjáke ? A Közép utcán Weisz Jónás házát pár év előtt a régi vonalnál beljebb tolták, most pedig Matus György háza jóval kiljebb épül és szűkíti az utcát. Mi az oka e követke­zetlenségnek ? Megfelel e ez a szabályrendeletnek? A polgármester kijelenti, hogy mikor Weisz Jónás építkezett, akkor még nem volt kész az építke­zési terv, a mostani építkezésnél a tanács magát szigorúan a szabályozási vonalhoz tartotta, E vá­laszt az interpelláló s még 5-en nem vették tudo­másul, a közgyűlés zöme azonban tudomásul vette. Gi/őri Gyula a postaépület tárgyában inter­pellál. Ecseteli azokat a mizériákat, mikkel úgy a hivatalnokoknak, mint a közönségnek a helyiség szük és megfelelőtlen volt,a miatt küzdeniök kell. A város elvárhatná a kincstártól, hogy saját épületet emeljen a posta céljaira. Kérdi a polgár­mestert, hajlandó-e az illetékes tényezőkkel ily irányban érintkezésbe lépni ? — A polgármester azt válaszolja, hogy tiz éve folyik már a küzde­lem rendes postaépületért s minden kisérletünk megtörik a postakincstár megátalkodott makacs­ságán. Az ügyet egyébként legközelebbi közgyűlés elé viszi megfelelő javaslat kapcsán, amit a köz­gyűlés és az interpelláló egyhangúlag tudomásul vettek. Vita a Kossuth-utca megnyitásáról. Csak most került sorra a Kossuth-Lajos­utca megnyitása. Az előadói tisztet maga a polgármester látta el, aki hosszabb beszédben alaposan tájékoztatta az ügyről a városi képviselő­ket. Hangsúlyozta, hogy a város közérdekét látja ez ügyben, amit ha ezúttal nem intéznek el, többé sohasem lesz — legfeljebb óriási költséggel — megoldható. Mert az egyik Deák Ferenc-utcai háztulajdonos Gaál Gyula közvetlenül a közle mellett legközelebb építkezni kiván s ha oda emeletes ház épül, örökre vége az utcanyitásnak. Felolvastatja a megnyitáshoz szükséges háztömbön levő házak jelenlegi jövedelmezőségét, valamint az építendő házakét is, amiből kiderül, hogy a város pótadóban legalább 1000 koronát nyer, ami 20000 korona tőkének felelvén meg, az utca­nyitás, a Kossuth-utca és Széchenyi-tér szabályo­zása összesen 6000 koronába kerül. Magának a Devecseri-utcának jókarba helyezésére 4000 koro­nát költött a város! Felolvastatja végül az építészeti- és pénzügyi bizottsági jegyzőkönyveket, melyek egyértelmüleg az utcanyitást javasolják. A polgármesternek helyesléstől kisért elő­adása után az ügyhöz elsőnek Gyurátz Ferenc szólt hozzá. Szigorú kritikát kell gyakorolni — úgymond — minden pénzügyi kiadásnál, de nem szabad bizalmatlannak lenni a helyes indítványok­kal szemben. Kár, hogy nem az 1 1j i év előtti terv valósul meg, mikor a város maga vett volna terüle­tet, akkor most gondoskodhatnánk a postaépület­ről. De e mostani terv is kitűnő. Kis áldozattal nagyot visz keresztül. Szépészeti .szempontból kívánatos az utcanyitás. Jaj az oly városnak, mely MIT IGYUNK? Igy™k mohai Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert Jgyunk m 0hai csakis a természetes szénsavas e­ásványviz erre legbiztosabb óvószer. Igyunk mohai A mohai Ágnes-forrás, mint természetes szénsavdús ásványviz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év óta bebizonyosodott, hogy meg ragályos betegségektől is, mint typhus, cholera, megkiméltettek azok, a kik közönséges ivóviz helyett a baktériummentes mohai Agues-vizzel éltek. Legjelesebb orvosi szak tekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben mmder kétes értékű mesterségesen szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb emberis könnyen megszerezhesse, nagyobi vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelőség. f)01*VÍZ 1 Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. — Főraktár Oszivald János urnái Pápán. w nw^w forrást, ha gyomor-, bél- és légcsőhuruttól szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk. (2) forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. _

Next

/
Thumbnails
Contents