Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-07-21 / 29. szám

III. évfolyam. 29. szám. Pápa, 1906. julius 21. PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: E>R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Megszívlelni valók. Pápát természeti fekvése is, lakosságának száma is és nagy kereskedelmi forgalma is joggal teszi vármegyénk első városává. S ha mi nem leszünk a megátalkodott maradiság barátai, hanem haladni akarunk, akkor, bármennyire protegálják is az egyházi s világi nagyhatalmak megyénk székhelyét, mögöttünk maradnak. De nem csupán a megyei székhellyel való versenyzés., hanem saját magunk jól felfogott érdeke is oda kényszerít, hogy — okos gazdálkodással bár, de mégis fejlődjünk. Utcaszabályozási tervrajzunk úgy-ahogy megvan. Jó. A Kossuth Lajos utca megnyitásával, illetve meghosszabbításával lökést adtunk az alsóváros természetes fejlesztési irányának. Ez is jó. Ámde mindez csak a város rendezési ügyét érinti, de magával a város anyagi helyzetének javításával, jövedelmi erőforrásainak gyarapításával semmit sem törődik. Pedig, ha a várost rendezni kell, — amint bizony Pápát kell is — akkor arról is gondoskodjunk, hogy anyagi forrásaink is, amelyek a költségre való fedezetet nyújtják, szaporodjanak. Sajnos, minket a kormány támogatására csak felhasználni szoktak Ígéretekkel, de értünk vajmi keveset szokott tenni az állam. Lám, Veszprém városának sikerült postaépületet államköltségen szereznie: nekünk, holott a megyei székhelynél jóval több hasznot hajtunk a postának, még sajáí költségünkön is alig lehet postánkat ebből a piszkos, sötét, szellős és szűk helyiségekből, ahol most van, kiszabadítani. Ugyancsak Veszprém városa — mint halljuk — kap tüzérséget is. Mi, holott városunk s vidéke a katonai gyakorlatokra egyaránt alkalmas, sokkal megfelelőbb, mint Veszprémé, mi szemszúrásképen kaptunk néhány száz honvéd huszárt, s punktum. Nagyobb katonaság állandó összpontosításáról szó sincs. Barakkot, jó drágát, megengedik építenünk, de lovassági vagy gyalogsági kaszárnyákról még hallani sem akarnak ott fent. Veszprémről szólva továbbra is: olvassuk a hirt, mely szerint a megyei székhelyen vaj gyár van készülőben 100 ezer korona állami segedelmi összeggel. Nálunk felvetődött egy p i p a-k u p a k o 1 ó gyár eszméje, az állami segítség ügyében is jártak, 8 amint hire van: ott fent elpipálták, illetve lepipálták az egész eszmét. Hja! számunkra nincs pénz a kincstárban. Mi tehát minden oldalról magunkra vagyunk hagyva. Nem baj. Hisz ha Veszprémben állami támogatással is lehet vajgyár és exisztálhat, akkor Pápán magas fokú támogatás nélkül is sikerrel állhatna fenn efféle gyár. Városunk vidéke, tudtunkkal körül van hálózva tej szövetkezetekkel s különben is környékünkön sok nagy gazdaság szinte ontja a tejet. Helyzetünk e tekintetben jóval kedvezőbb, mint megyénk székvárosáé. De e soraimnak nem az a célja, hogy városunk és Veszprém között versenyt keltsek. Hanem oda óhajtom irányítani a közfigyelmet, hogy míg körülöttünk helyzetűknél s egyéb viszonyaiknál fogva is kisebb városok mindent megmozgatnak eiőhaladásuk érdekében, addig mi csak félve teszünk egy-egy lépéskét előbbre az anyagi források gyarapítása terén. Szakítanunk kell e bátortalansággal. Mindenek előtt üssük a vasat oly gyár létesítése mellett, amely városunk s vidéke viszonyainak megfelel. Múltkor ilyennek említettem a bőrgyárt, most még hozzácsatolom a szappangyár eszméjét is. Alig van hazánkban vidék, amely oly gazdag lenne a zsiradék, faggyu-anyagban, mint Pápa és mégis évente Pápára 32—34 vaggon, mondd: 3200—3400 mm. idegen szappant, u. n. Schicht (szarvas) szappant hoznak be. Persze a mi zsiradék- és faggyu-anyagunkat viszik ki olcsón Aussigba 8 onnan kerül vissza hozzánk látszólag olcsón, de valóságban drágán ama külföldi termék. Most nem birálom e szappant, hanem egy cikkben bátorkodom összehasonlítást tenni a Szarvas-szappan és a magyarszappan jósága és használhatósága fölött. Akkor fog kitűnni, hogy mily szappannal szorították ki nálunk a mi jó hazai szappanainkat. Nekünk útjába kell állni annak, hogy a mi zsiradék- és faggyu-anyagunkon idegen érdekek nyerészkedjenek a mi rovásunkra. S ha Pápán, ahol erre talaj van, egy jó szappan-gyár alakulna, nagy szolgálatot tenne ez részint a magyar iparnak, részint városunk anyagi érdekeinek. A vaj-gyár -létesítését sem tartom nálunk kivihetetlennek. S ezt is napirenden A „PÁPAI HIRLAP" TARCAJA. Ének aratásra. Jó Istenünk! im számba vetted Verejtékünk elhullott gyöngyét, S dús kalásszal ékesítetted Mezőink fekete göröngyét. A pacsirta zengő dalában, A sarló s kasza csendülésben: Jóságodnak himnusza hangzik Az áldással telt mezőségben. És kér milliók hő fohásza: Annyi harcban ki óvtad, védted, Létfentartó nagy küzdelmében Most se hagyd el a magyar népet!' Ezer év zúgó viharában Mit védett annyi búval, gyásszal: Vérrel öntözött ősi földjét Koronázd meg arany-kalásszal. Annyi vérző, sajgó sebjét Gyógyítsa béke olaj ág a, S szökkenjen lombos, sudár törzsbe Sokszor letiport szabadsága! Lampérth Géza. Kitárt ablakok. Irta: Pakots József. Férjhez adták. Az anyja, mikor megigazította fején a mirtusz-koszorút, görcsös sirásra fakadt. A kis fehér leányszobában mindenki sirt. A rokonság asszonyai vörösre dörzsölték a finom batisztkendőikkel a szemeiket s ebben a kétségbeesett környezetben a kis fehér arou menyasszony úgy állt ott, mint egy mosolygó martir. A kis Tarpataky Emmát eladták. Egy kész halottnak eladták, egy beteg embernek, egy múmiának, Korponay Lázárnak. De fogatai voltak ennek a múmiának, sürgő-forgó cselédsége és kétezer lánc tiszamenti földje. Mikor Korponay Lázár és immáron Korponayné Tarpataky Emma a templomból négyes fogatukon berobogtak a Tarpataky kúria lombokkal ékesített, kőoszlopos kapuja alatt, a fiatal férjet négyen emelték le a kocsiról és úgy tették egy hirtelen felbontott ágyba. A tüdeje kinozta újból, amely múmiává tette. Talán az izgalom ártott meg a gyenge tüdőnek. Erős köhögés fullasztotta az új férjet, a testét kiverte az izzadság. A köszvény is hozzájárult ehhez és Korponay Lázár nászéjszakáján az iszonyú kinoktól összezsugorodva osunyán káromkodott, A lakodalmas vendégek sietve menekültek a szomorú házból sa patyolat-arcu gyermek-asszony hirtelen magára rántott pongyolában, lábán még a könnyű fehér menyasszonycipővel ott virasztott az ura ágya mellett s rémülten dugta be füleit, mikor a nászszobában egy-egy keservesebb káromkodás verte föl az éjszakai csöndet . . . II. Korponay Lázár és a felesége fürdőre mentek. Valami eldugott erdélyi fürdőn húzódott meg a fiatal pár, ahol a nehéz illatú fenyves levegőnek kellett volna meggyógyítani a múmia romlott tüdejét. Az esküvő utáni napon már vonaton ült a múmia és a párja. A Tarpataky család sietett megszabadulni a betegtől. Aztán meg minden jajszavfa ennek a nyomorult embernek kiáltó vád volt á szülőknek, hogy koporsóba zárták ime a leányukat. A hegy mögötti fürdőnek elegáns hoteljében káromkodott azután Korponay Lázár. Az első emeleten kényelmes szobákról gondoskodott az öreg Tarpataky, aki a leányát és a vejét lekisérte. Jó és szép munkáért és kitűnő szabásért több kiállításon érmekkel kitüntetve! (^f Mindennemű férfi-ruhák TAGO DEZSŐ első pápai férfi-divatterme, Pápa, Fő-tér, 253. sz. szolid áron mérték szerint készíttetnek.