Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-07-14 / 28. szám

III. évfolyam. 28. szám. Pápa, 1906. julius 14. PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: 33KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Iüs Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Döntés előtt. Pápa város képviselőtestülete több mint egy esztendővel ezelőtt meghozta már határozatát a Kossuth Lajos utca déli végének megnyitása tárgyában. Ezt a határozatot alaki okokból megsemmisítették s így az ügy újból képviselőtestületi döntés alá kerül. Bizonyos okok miatt nem is baj, hogy az ügy csak most jutott el, illetve most újra eljutott a döntő stádiumba. Mert bár már az 1905 március 6-iki gyűlésre is eléggé elő volt készítve, ma még alaposabban elő van készítve. A vételekre, eladásokra nézve kész szerződések kerülnek a közgyűlés elé, az utcakészítés, csatornázás, térfeltöltés stb. költségeire nézve pedig pontos számítások történtek. Nem valószínű ugyan, hogy a képviselőtestület eltér múlt esztendei határozatától, mégis szükségesnek tartjuk, hogy az utcamegnyitásra vonatkozó véleményünket mégegyszer, teljes határozottsággal előadjuk. Kötelez erre pár hét előtt tett igéretünk is, amikor lapunknak a vélemény nyilvánítást tisztelő elvénél fogva egy, az utcanyitást ellenző cikknek helyet adtunk azzal a megjegyzéssel azonban, bogy a ^dologra még visszatérünk.« A Dunába vizet hordana az, aki az utcamegnyitásnak forgalmi, egészségügyi, szépészeti jelentőségét újra előadni akarná. Térre nyíló szabad utca jobb, mint a megfeneklett zsákutca, aszfaltos, betoncsatornás utca többet ér, mint a szűk és bűzös sikátor, négy, emeletes új saroképület szebb, mint a kopár tűzfalak s alacsony viskók. Ezek megcáfolhatatlan igazságok, alaptételek, mihez szó nem fér. Szólni lehet azonban a kérdéshez pénzügyi és általános városrendezési szempontból. Mert hiszen a város házainak tömkelegén keresztül mi sokkal, de sokkal szebb és — igenis! — egyenesebb utcát tudnánk kihasítani, mint a Kossuth Lajos utca amilyen lesz, tudnánk sokkalta szabadabb útat nyitni a belváros forgalmának levezetésére, tudnánk — ha pénzünk lenne reá. i Pénzünk azonban nincs. Terhekkel túlságosan meg vagyunk rakva. Nemhogy ideális új utcavonalakat, hanem még ilyen Kossuth Lajos utca-féle kisebb szabályozást is csak akkor hajthatunk végre, ha sokba nem kerül, illetve ha annyiba kerül, amennyit tényleg megér. Mibe kerül a Kossuth-Lajos-utca megnyitása ? Szigorúbb számítást végzünk e tekintetben, mint akár a tanács, akár a pénzügyi bizottság. Egy tételt ugyanis e két fórum mindegyike kifelejtett, lehet, hogy — nem lévén még aktuális — akarattal. A Böröczky-féle telekből a város megvesz 1100 D-ölet 9657 K-ért, az Adamovichféle telekből 106 D-ölet 7338 K-ért, Ez összesen 16.995 K. Az új utcaszakasz feltöltői tése, makadámozása, földalatti csatornázása stb. 3514 K, ugyanez a Széchenyi-téren 5840 K. Végösszeg 26.399 K. A város a közle egyes részeinek eladásából kap 900 K-t, kiadás tehát 25.499 K. Ez a bizottságok számítása, mi még ehhez hozzávesszük a Gulyás-házból majdan kisajátítandó kis területet circa 1000 K értékben s azt módjuk, hogy az utcanyitás a városnak Összesen 27.000 koronájába kerül. 27.000 K kétségenkívűl nagy összeg! Ha mi ebből egy fillért nem látnánk viszont, ellene lennénk a megnyitásnak. Ám a dolog nem így áll. Mert mi megnyitjuk az utcát, akik pedig velünk az utcanyitásnál szerződnek, az utcába emeletes házakat építenek, miknek pótadója (nem részletezzük itt a számítást, de bárki utánaszámíthat) legalább is 1000—1200 K-val több lesz, mint az utcatömbön ma álló házaké. Ez a pótadóemelkedés megfelel A „PAPAI HIRLAP" TARCAJA. Búcsú. Midőn a nyár éj, mint egy halk lehellet, Ezüstös árnyékkal hullong fölélem, Ülvén lassú vizeknek partja mellett, A fájdalmak fájdalmát általérzem. Lótuszvirágként, mely napközbe' zárva, Ejente tárja föl, mit rejteget, Belesóhajtom egy csillag sugárba Emlékké finomult szerelmemet. Messzebb vagy tőlem, mint a csillagtábor, Mert képzetem se szállhat él tehozzád, A messzeségben egy sötét nagy zápor Elmosta képed ragyogó körrajzát. Tudom, hogy többé már nem látlak téged S ha látlak is, úgy többé sohasem . . . Mi egykor égetett, ma már nem éget Es fáj, hogy már nem fáj a szerelem. De bár mindennek mindörökre vége, Szivembe zárlak elharvadt szerelmem. Fogadd hálámat, lelkem üdvössége, A kínért, melyet érted átszenvedtem. Elhunyt napom, bármily sötét az égbolt, Örökké látom fényed mindenütt — Ha dőreség volt, hát szép dőreség volt, Ha álom volt, álmodtam gyönyörűt! Martos Ferenc. Az álarcos bál. Irta: Csehov Antal. N. város kaszinójában álarcos bált, vagy mint a városka hölgyei mondták, „bal paré

u-t rendeztek. Éjjel 12 órakor volt. Öten az előkelőségek közül álarc nélkül ültek az olvasó-szobában egy nagy asztalnál, orrukat és szakállukat az újságokba dugták, olvastak, álmodoztak, vagy az igazak álmát aludták. A táncteremből egy francia négyes ritmikus hangjai szűrődtek be. Hébe-hóba egy-egy pincér topogott el az ajtó előtt csörömpölő poharakkal. Egyébként mély csönd. — Itt, azt hiszem, kedélyesebb lesz! — hallatszott a zsiros basszus hangon, amely mintha kályhából jött volna. — Előre! Ide! Ide, gyerekek! Az ajtó kinyilt s az olvasószobába belépett egy kövér, zömök ember kocsiskosztümben, pávatollas kalappal a fején, fekete álarccal az arcán. Mögötte két női álarc jött s egy pincér tálcával, amelyen pocakos likőrflaskók, három üveg vörösbor és poharak voltak. — Ide ! Itt úgy látszik nincs is olyan meleg ! — szólt a kocsis. — Tedd a tálcát az asztalra ! . . . Üljetek le, álarcok ! Önök pedig, uraim, húzódjanak kissé összébb ... Itt most nincs idő . . . Az asztalhoz lépett és türelmetlen kézmozdulattal lesöpört egy csomó újságot. — Állíts ide ! És önök szíveskedjenek kissé összébbhuzódni, olvasó uraim ! Itt nincs most ideje az újságoknak és a politikának ... El velük ! — Mégis felkérném, viselkedjék itt kissé csöndesebben ! — szólt az urak egyike, a kocsist arany szemüvegén keresztül végignézve. — Ez olvasószoba, nem buftet . . . Itt nem szabad inni . . . — Már miért nem ? Talán inog az asztal ? Vagy beszakadhat a mennyezet ? Komikus! De nekem nincs időm önnel itt veszekedni. Félre az újságokkal ! Önök anélkül is elég okosak, csak a szemüket rontják ... És mindenek fölött nem óhajtom ezeket a dolgokat itt! A pincér az asztalra állította a tálcát, szalvéTüdöbeíegsegek, hurutok, szamár^ köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkOf „Roche" eredeH eaomagolást. > . Heffmann-La Roche & C«. Basel (STáJ&