Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-06-23 / 25. szám

III. évfolyam. 25. szám. Pápa, 1906 junius 23. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Főispáni beiktatás. Veszprémvármegye törvényhatósági bizottsága holnaputáni közgyűlésében fogja hivatalába beiktatni a vármegye új főispánját ; Hunkár Dénest. A beiktató ünnepély alkalmából nemcsak a törvényhatósági bizottság, de a vármegye egész közönsége is bizalommal és lelkesedéssel fogja üdvözölni azt a férfiút, akit az uj, nemzeti kormány állított őei vármegyénk élére. A kormány azok közül választotta meg a maga bizalmi férfiát, kik a közelmúlt rövidéletű abszolutizmus idejében a megye autonomikus jogainak védelmében az első sorban állottak. Uj irány jutott e főispáni kinevezésben kifejezésre. Nem az állami centralizáció hive, de autonomikus érzelmű férfi kerül a vármegye kormányára, olyan férfi, ki féltékenyen őrizte eddig is az alkotmány ódon bástyáját, amelynek viharedzett falát meg kell erősíteni az elleuállásra. Erővel teljes, radikálisan nemzeti irányzat képviseletére van hivatva a vármegye új vezetője a politikában. De ennek az irányzatnak képviselésére, kifejezésre juttatására még tán nagyobb szükség van a gazdasági és társadalmi téren. Arra az új rendszerre, melynek ma még csak első napjait éli az ország, e tekintetben vár a legnagyobb hivatás. E rendszer csak akkor fog igazán áldást hozni, ha az elernyedt, megalkuváshoz szokott nemzedédéket visszavezetni tudja apáink tisztes hagyományaihoz, ha regenerálja a társadalmat, betölti a nemzeti eszmék kultuszával, megerősíti az ingadazókat, támogatja a gyöngéket, s nem engedi érvényesülni a megbizhatlanokat és bűnösöket. Hosszú évek óta érzi ez a sokat zaklatott ország, hogy gyökeres reformokra van szükség minden téren. Az eszközöket és módokat sokan keresték. Egyik a régi kitaposott nyomokon haladt,- a másik új utat akart törni. Hosszú küzdelem és sok megpróbáltatás árán eljutottunk történetünk egy új fejezetéhez, amelyet más kezek Írnak, mint az előbbit. Az egész ország bizik és remél, hogy ez a fejezet fényesebb lesz, mint az elmúlt évtizedek története. És bizik e vármegye népe, hogy a vármegye történetének új fejezete is egész új korszakot fog jelenteni a vármegye életében. A purifikáció nagy munkáját az új főispán van hivatva végrehajtani és befejezni. El kell takarítani végleg a romokat, melyek szembántó éktelenségükben mulasztásokra, bűnökre emlékeztetnek. S a romok eltakarítása után meg kell kezdődnie annak az új korszaknak, melynek irányítói: a polgári munka, a közéleti tisztaság s a valódi demokrácia, kell hogy legyenek. A vármegye új főispánjának tiszta jelleme, eddigi munkás élete, liberális érzülete szép reményekre jogosítanak fel bennünket. Ha erély és kitartás párosulnak e tulajdonságokkal, akkor sokat érhet el úgy politikai, mint társadalmi és gazdasági téren. A vármegye összes dolgozó elemei között a hamisítatlan demokrácia jegyében létesíthet szilárd kapcsokat és nagy mértékben hozzájárulhat a vármegye közgazdaságának felvirágzásához. Adja Isten, hogy így legyen! Adja Isten, hogy Hunkár Dénes főispánsága áldásos legyen vármegyénkre! Elmélkedés a tanév végén. Ismét bezárult egy iskolai esztendő. Amilyen zavaros volt a politikai Helyzet ezen idő alatt, némi tekintetben olyan zavaros lett e tanítási év lefolyása, de különösen vége is. Különös jelenség ötlik szemünkbe ez évben. Soha egy esztendőben sem bukkant elő annyi szabálytalanság és kihágás az érettségi vizsgálatok, illetve az érettA „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Töredék. . . . Különös a sorsom. Csak magamban élek, Mint a puszta szikla künn a tengeren. Nem szakgatják lelkem izzó szenvedélyek, Bennem sohsem gyullad égő szerelem. Mégis sóvárgással van a lelkem telve, Nem tudom mit érzek . . . Úgy fáj a szivem. Ösmeretlen vágyak örökös betegje, Kinek álma van csak ... És több semmisem. S mégis ez az álom az én boldogságom, Hiába tépik szét, ujjá álmodom. Lökdöshetnek erre, arra a világon, Sohasem foghatnak ki az álmomon. Az az örök bennem . . . Csodássá ifjulva Fiatallá váltja mindég lelkemet: Mint a természetnek örökös, nagy utja, Úgy tér mindég vissza, mint a kikelet. Pásztor Árpád. Mentő álom. Négyen ültünk az asztalnál ozsonnánkat fogyasztgatva és szokott témánk most is a lélek és a másvilági élet volt. A hölgyek kezdték meg a beszédet, érdekesebbnél érdekesebb dolgokkal hozakodva elő, amelyeket részint maguk éltek át, részint szavahihető egyénektől hallottak. Midőn a hölgyek elhallgattak, F. Károly, gyermekkori jó barátom, akit komoly, higgadt embernek ismer mindenki, az ő szokott mélabús hangján megszólalt: — Rajtam a sor. De ne vegyék kérem zokon, ha ezen elbeszélésnél a szokottnál is jobban el leszek fogódva, mert e történet, valahányszor csak rá gondolok, igen elkomolyít. Ketten voltunk testvérek. Zsiga bátyám, aki nálam, jóval idősebb volt, a Bánságban kiterjedt földbirtokán lakott, én pedig Budapesten folytattam tanulmányaimat. Bátyám igazi komor természetű, magában zárkózott ember volt s két évvel ezen esemény lefolyása előtt nősült. Egy szőke, alig 18 éves, bájos kis angyalt vett feleségül, akinek egy csöppet sem volt irigylendő sora a nálánál háromszorta idősebb, mogorva férj mellett. Bátyámnak minden vágya, minden gondolata a jólélés és a vagyonszerzés volt, ami magában véve is nagyon közönséges érzékiségre vall, de különben, mint olyan embernek, aki falujából legfölebb csak azért megy a városba, hogy a gabonát, vagy a gyapjút eladja és egyet-mást vásároljon, s aki soha újságot nem olvas, nehogy valamin gondolkodni kellessék: nagyon is prózai világnézete volt. Felesége, a szelídlelkű, ábrándos teremtés, aki még a világot sem ismerte és aki ábrándozásában mindent a legrózsásabb szinekben látott és képzelt, mindezt tapasztalva, nagy fájdalmat és csalódást érzett, amely rövid idő alatt valósággal egészen leverte, búskomorságba ejtette. E szenvedésekből csak akkor ocsúdott fel, mikor én 2—3-szor évente, ünnepek alkalmával, egy-egy hétre lerándultam hozzájok. Ilyenkor együtt bejártuk a földeket, kerteket és el-elcsevegtünk. Ő persze nyomasztó helyzetéről, szenvedéseiről, keserű csalódásairól, de lánykori ábrándjairól beszélt, míg én, hogy ezekről eltereljem a figyelmét, beszéltem neki a nagyvárosi társaséletről, a főváros szépségeiről, utazásaimról stb. Mindez érdekelni látszott őt és nagy figyelemmel hallgatta szavaimat. Odautazásom előtt rendesen már hetekkel előbb sürgetett, hogy legalább egy-két nappal előbb menjek hozzájuk és midőn el kellett válnunk, elutazásomat mindig egy-két nappal kénytelen voltam elhalasztani. Eltávozásomkor mindig úgy sirt, akár egy kis gyermek. Mindebből gyanítható, hogy szivünk, lelkünk Jó és szép munkáért és kitűnő szabásért töt>l> kiállításon érmekkel kitüntetve! w —* gp^ Mindennemű férfi-ruhák YAGO DEZSŐ első pápai í'ór-íi-<1 iyatteraie, Pápa, Fő-tér, 253. sz. szolid áron mérték szerint készíttetnek.