Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-06-16 / 24. szám

hegyi vasút és tekintettel arra, hogy itt egy második vágány sok-sok millióba kerülne és végre tekintettel arra, hogy Fiume kereskedelme és forgalma folytonos növekedőben van és hogy ezen forgalom ezen hegyi vasúton még két vágányon sem bonyolítható le, egyre sürgó'sebb lesz egy második vasút, mely Fiumébó'l az ország szivébe és belsejébe vezet; ezen jövendő második vasútja Fiumének már jó részben meg van a zalai vasútakban, miáltal Ukk fontossága szembeötlő, ezért nagyon helyes, célszerű, de szükséges, hogy Ukkra legyen direkt vasútunk. Ezáltal Pápa fontossága Kis-Cell dacára növekedni fog úgy, hogy nem lesz többé elkerülhető vasúti állomásunk kibővítése, mely eddig Kis-Cell miatt meg nem történt, sőt meg nem történhetett. Mindenki előtt feltűnő, hogy a tervezett ukki vasút tulajdonkép mint sümegi indul meg és ezen délnyugati irányt egész Csabrendekig meg is tartja és csak néhány km.-re Sümeg előtt irányt változtat és egy északi fordulattal Ukkra megy. Valamennyi helyi lap az utolsó számában ezen vasúttervezetről hoz vezérlő cikket és mindegyike a régóta tervezett, de vezérembereink léhasága miatt meghiusult Pápa—Keszthelyi vasút feltámadását látja benne. Mindannyian említik, hogy ezen új vasút a Balaton vidékét Pápára fogja hozni. De ezt a tények nem fogják megvalósítani; mert azóta oly lényeges változások, események és tények valósultak meg, melyek a forgalom irányát teljesen elváltoztatták. Ha azon időben, mikor a zalai vasútak megépültek, Pápa városában oly tevékeny és élelmes ember állott volna a város kormányán, akkor érintkezésbe lépett volna Zalamegye alispánjával, hogy a vasutat Ukkról Pápáig meghosszabbítsák. Tény az, hogy Zalamegye több befolyásos embere ennek kifejezést is adott, hogy Pápáig kellene a zalai vasutakat kiépíteni. Ugyan netn azért, hogy Pápát boldogítsák, hanem azért, hogy vasút-hálózatukat Győrrel hozzák legközelebbi összeköttetésbe. Ez megbecsülhetlen hasznára vált volna városunknak, de Pápán senki meg nem moccant a város érdekében, így aztán megesett, hogy a zalai vasútak Ukk és Bobánál csatlakoztak Kis-Cell hasznára és emelésére és Pápának nagy hátrányára. A Balatonvidék, Muraköz, Yarasd és Zágráb tájékának forgalma azóta CellDömölkön át veszi irányát; ez többé meg nem másítható és mi csak ezen forgalom csak egy hányadára számíthatunk. De javulni fog ezen állapot azon okból, mert biztosra vehető, hogy már rövid idő múlva Sümeg város élelmes lakossága egy rövid szárnyú vasutat fog építeni Csabrendekre, minekfolytán a Balaton vidék forgalmának jelentékeny része szükségképpen ezen vonalra fog átmenni. Még egy körülményt kell megemlítenem, mely a tervezett ukki vasút mellett szól. Ha ugyanis ezen vasút megépül, bizonyos, hogy új vasutat fognak építeni Tapolczáról Devecserbe. Ha ez ténnyé válik, akkor az észak balatoni forgalom legnagyobb része Pápának veszi útját. Igaz, hogy ez által Devecser oly hatalmas csomóponttá fogna válni, hogy erős versenytársa lesz majd Pápának; de addig, mig a déli vasút államosítva nem lesz, ez nem fog megtörténni, mert az államvasutaknak érdeke tiltja, hogy a forgalmat Devecsertől—Veszprém és Székesfehérvár felé irányítsák a déli vasút felé. Előre láthatólag még számos évig fog tartani, mire ezen államosítás megtörténik, addig pedig hatalmasan fog kifejlődni ezen új vasutak által forgalmunk és állomásunk. Mindenki tudja, hogy városunk állomása kicsiny, szűk és rövid, amiért a vonatok Pápán való találkozását lehetőleg elkerülik, mint ezt a múlt év óta az estéli gyorsvonatoknál tapasztaltuk. Hogy Pápának nem adják meg a forgalmának megfelelő állomást, annak Kis-Cell az oka. Ezen utóbbi a rendelkezési állomás és kibővítésére milliókat ruháztak be és ezért Pápának nem kerül. Amit Cell-Dömölk állomása nyert, ez ugyanannyi vesztesége Pápának. Nyomorúságos vasúti helyzetünkből csak az volna képes minket kiemelni és rajtunk segíteni, ha igen tisztelt képviselőnk befolyása által elérhetnénk azt, hogy az államvasutak itt műhelyt építenének. A vasutak egyre szaporodnak, evvel együtt a műhelyek dolga folytán szaporodik. Igen tisztelt képviselőnk hatásos befolyása által talán keresztül tudná vinni, hogy ahelyett, hogy a szombathelyi és kaposvári műhelyeket folyton nagyobbítanák, egy új műhelyet létesítenének Pápán. Tapasztalatból tudjuk, mennyi fáradtság, munka, kitartás és viszontagságon kell keresztülmenni, mig egy vasúti tervezet ténnyé válik. Ezért kérjük a tisztelt engedményes urat, hogy megfeszített erővel, szorgalommal, kitartással legyen azon, hogy az ige testté véljék, mert szülővárosa gyarapításáról és fölvirágoztatásáról van szó. Dr. Lővv László. A vízvezeték kijavítása. A f. hó 7-én tartott rendkívüli közgyűlés határozata folytán a polgármester és v. mérnök Budapestre utaztak, hogy Kajlinger Mihállyal, a székesfővárosi vízművek igazgatójával értekezzenek és szakvéleményt kérjenek az iránt, vájjon a v. mérnök által javasolt beton-alagút csővezetéket létesítse-e a város a kőagyagcső helyett, vagy pedig ezen szakaszt is vascsővel cserélje fel, tekintettel arra, hogy a közgyűlésen többen — sőt még orvos is — a beton ellen szólalt, közegészségellenesnek mondván azon körülményt, hogy az alagútban emberek járnak, akik oda a tifusz és egyéb ragályos nyavalya bacillusait be fogják hurcolni és a város lakosságát megfertőzni. Nem érkezett még hozzánk a világhírű szakértő irásba foglalt véleményadása, de annyit már tudunk, hogy bár a városi mérnök javaslata úgy műszaki, mint higiénikus szempontból kifogás alá nem eshetik, az egyöntetűség kedvéért Kajlinger szakértő a vascső lefektetését íogja ajánlani és pedig nemcsak az új 480 mtres, hanem a régi 613 mtres, összesen 1013 mtres szakaszon levő vascső eltávolításával és újakkal való kicserélésével egyetemben. A régi (6 éves) 613 mtres szakasz ugyanis helytelenül van lefektetve, mert nem folyik telve vizzel, hanem levegővel érintkezve, ami a mi erős lerakóképességü vizünknél nagy hiba, mert a lerakodás így nemhogy meg lenne akadályozva, hanem mesterségesen elő van segítve. Ezen szakaszon el kell távolítani a hat év előtt beépített légszelepeket (egyik főhiba) és a három aknát, s teljesen zárt vezetéket kell alkalmazni, de olyant, mely telve legyen vizzel, hogy lerakodás ne képződhessék. A csöveket nem úgy kell lerakni, ahogy le vannak, egyenes lejtésben, hanem ív-alakban, szifonszerüleg. Amennyiben pedig beton alagut-vezetéket alkalmaznánk, úgy kettős vezeték kellene, mint a budapesti is, ahol az egyik üzemben van, a másikat pedig a belebúvó emberek tisztogatják anélkül, hogy ebből tifusz vagy más nyavalya keletkezhetnék. A buda— Vezesse eló' a vádlottat — rendelé az elnök. Akkorára ez már magától is a vádlottak padjához ment. Ötvenöt éves, hatalmasan megtermett paraszt volt, a feje kopasz, tekintete fáradt, s arcát vörös szakáll körítette. Mögötte csenevész kis katona jött fegyveresen. A vádlottak padjánál kicsusztatta kezéből a fegyvert, de még esésében elkapta, s jól megütötte vele a térdét. A közönség vihogott. A fiatal ember elvörösödött. Vagy a fájdalomtól, vagy zavarában. A nacionálék elintézése után következett a vádirat felolvasása. Keskeny mellű, sáppadt arcú, lötyögó's egyenruhájú jegyző olvasta tompa basszus hangon. Nem igen igyekezett, nehogy megerőltesse .magát. A szellőző készülék, mely szakadatlanul zümmögött az elnöki emelvény mögött, halkan kisérte, s ez együtt oly hangott adott, mintha ólomporral lett volna tele a levegő. Az elnök, egy javakorabeli, de szenvedő arcú, rövidlátású ember mozdulatlanul ült a székében s tenyerét a homloka elé tartotta, mintha a nap ellen védekezett volna. Isten tudja, hol járt az esze, mig a szellőző készülék zümmögött és a jegyző suttogott. De mikor ez a lapozásnál némi szünetet tartott, fölrezzent, futólagos tekintetet vetett a közönségre s aztán halkan fordult a szomszédjához: — Matvej Petrovics, ön Demjanovnál szállt meg ? — Igen, Demjanovnál. — Legközelebb talán én is ott. Dipjakovnál kitarthatatlan. Egész éjjel lármáznak, kiabálnak, kopognak, köhögnek, a gyermekek pedig úgy ordítanak, hogy borzasztó. A másik bíró (erős barna ember, arany szemüveggel és gondosan ápolt szakállal) mozdulatlanul ült, mint egy szobor, s Byron Don Jüanját olvasta. Arca sóvár kíváncsiságot árult el s szemöldökeit hol föl, hol le rángatta. Néha gondolatokba mélyedve dőlt hátra székében s azután ismét olvasott. A védő tompa ceruzájával kapirgált az asztalon s gondolkozott. Fiatal arca merő egy unalom, hideg, tompa unalom volt, mint az iskolás fiuké, kik napról-napra ugyanazt a munkát végzik, ugyanazon helyen, ugyanazon emberek közt. Az a beszéd, amit majd tartania kellett, csöppet sem izgatta. Mert mi egy vádbeszéd ? Az elnök megbízásából készült mű, rendes sablonok szerint, mit az ember az esküdteknek ledarál, hogy azután esőben vagy hóban hajtasson az állomásra, mert más helyre kell mennie. Unalmas egy foglalkozás. A vádlott kezdetben idegesen köhögött a kezébe s halvány volt, de az általános unalom végre őt is elfogta. A bírák egyenruhái, az őrizet, az egész eljárás, mely a vizsgálati fogságban oly rémülettel töltötte el, most szinte megnyugasztalták. Mást várt. Gyilkossággal volt vádolva, s mégsem találkozott fenyegető tekintettel és felháborodott arccal. De szánalommal sem. Egyik biró sem vetett rá vizsga pillantást. A foltos ablakok, a piszkos falak, a jegyző monoton hangja bürokratikus közönnyel voltak beiktatva, mintha a gyilkos is az irodai leltárhoz tartozott volna s mintha nem emberek, hanem gépek ültek volna fölötte törvényt. A paraszt persze föl sem foghatta volna, hogy itt épp annyira hozzá voltak szokva az emberi tragédiákhoz, mint a kórházakban a halálhoz s hogy éppen ebben a gépies objektivitásban rejlett helyzetének szomorú volta. Mikor a jegyző elkészült, az elnök azt kérdezte lassú, vontatott hangon : — Vádlott bűnösnek érzi-e magát abban, hogy feleségét julius 9-én agyonütötte. — Semmiképpen, mondá a vádlott fölállva. Azután nyomban hozzáfogtak a tanúkihallgatáshoz. Két asszonyt, öt parasztot s a falusi baktert szólították föl. Az út porától piszkosan, a hosszú gyaloglástól és a tanuk szobájában várakozástól eltörődve valamennyien kedvetlenül, dörmögve vallottak. Azt, hogy Charlamov jól élt feleségével s csak akkor verte meg, mikor részeg volt, mint ahogy a paraszt szokta. Julius 9-én napszálltakor az öreget szétvert koponyával találták meg a pitvarban, nagy vértócsában. Mikor Nikolájt keresték, hogy elmondják neki a szerencsétlenséget, nem találták sem a kunyhóban, sem az utcán. Sehol sem volt a faluban. Eltűnt, s csak két nap múlva jelentkezett a falu házánál halaványan, rongyos ruhában, egész testében reszketve. Rögtön elzárták. — Vádlott, mondja el a törvényszéknek, hogy hol volt azalatt a két nap alatt, kérdezte az elnök. az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtó szer. FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ