Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-06-16 / 24. szám

pesti vezeték, melyet a felkért szakértő úr építtetett s mely páratlan a maga nemében, 2-szer 6 = 12 kilóméter hosszú betonalagút. Szakértő szerint ott is képződtek gyökérbenövések, mert a gyökér még az ólomtömítéseknél is olyan hajszálvékonyságú nyílásokon befurakodhatik, ahol a viz esak esekélyet gyöngyözve tud kijönni a csőből. Épen azért, hogy az ilyen ártalmatlan, de akadályt okozó benövésektől könnyen szabadulhassanak, készítették Budapesten is a beton alagútat, mely kitűnően bevált, mert könnyen hozzáférhető és tisztán tartható. Hogy mégis vascsövet ajánl városunknak, annak vizművünk kis mérete az oka, melynek elegendő lesz egy 300 m.-es vascső-vezeték, de nem 250 m.-es, melyet eddig alkalmaztak s amely mai napon már még kisebb, mert belül lerakodások vannak. Kajlinger igazgató utasítása alapján a városi mérnök már meg is állapította, hogy másodpercenként 6'46 liter a vízveszteség. 23-4 liter helyett 17-84 liter folyik be másodpercenként a vízmedencébe. Révész v. mérnök az ideiglenes segítő munkálataival e hó 20-ig teljesen elkészül s mint értesülünk, a vascsövek megérkeztéig nem lesz többé vizhiány s 20-ika után már az utcákat is öntözhetik, ha ugyan ezt naponként el nem végzi helyettünk a már megszokott mindennapi esőzés. Ezek után most már remélnünk lehtt, hogy végre-valahára a ránk nézve annyira fontos vizművünk tökéletes lesz, nem ugyan a város újabb nagyobb megterheltetése nélkül, s nem is a minisztérium szakközegeinek jóvoltából, hanem Kajlinger igazgató óriási szaktudásának önzetlen díjmentes rendelkezésünkre bocsájtása folytán. A városi mérnök itt helyben az esetleges nagyobb veszély elhárítására szintén megtette azt, amit megtenni az itt rendelkezésére álló eszközökkel módjában állott. A szomorú csak az, hogy a vizmű építésénél helyes szakútmutatás mellett a mostani költségek elkerülhetők lettek volna. Egy nagyszabású pénzügyi művelet. A jelzálog-bank nyereménykötvényeinek konverziója. Hazánk pénzügyi életében valóságos szenzáció gyanánt jelent meg a Magyar Jelzálog Hitel-banknak azon felhívása, mellyel a jelenleg forgalomban lévó' 3 %'

o

s nyereménykötvények konvertálására, s egyúttal a kibocsátandó új jelzálog-sorsjegyek aláírására hívja fel a közönséget. Tekintve, hogy itt nem egyszerű bankműveletről van szó, hanem olyan nagyszabású pénzügyi tranzakcióról, mely a községek, városok és más közhatóságok részéről támasztott hiteligényeket, de másrészt a közönség anyagi érdekeit is közvetlenül érinti, kötelességünk, hogy ahhoz behatóbban hozzászóljunk. A Magyar Jelzálog Hitel-bank a szóbanforgó 3°/

0-os nyereménykötvények biztosítékát tudvalevőleg a községi és hasonló kölcsönök teszik, ezen kötvények tehát pupilláris értékűek, úgy hogy azokat óvadékul vagy letétül bármely állampénztár ia elfogadja. Vizsgálván a kibocsátott prospektusokat, azt látjuk, hogy az új sorsjegyek hasonló biztosítékkal birnak, e részben tehát a konvertáló felek érdekei tökéletesen meglesznek óva. Sokkal nagyobb kérdés, hogy nyer-e, vagy veszít-e a közönség, ha a most tulajdonában lévő nyereménykötvényeket konverzióra bejelent: ? Alaposan áttanulmányozva a megjelent felhívásokat, e részben a következőkben körvonalazzuk észrevételeinket. A most forgalomban lévő 3'/

0-os nyereménykötvények játékterve már elavult, mert a még megmaradt nyeremények oly kicsinyek, hogy a kötvény alig vehető sorsjegy számba. Ezzel szemben a 3

e'

0-os kamatozás oly jelentéktelen, hogy viszont az befektetési papirnak sem tekinthető. A Jelzálog-bank tehát, hogy egyrészt a jelenlegi kötvénytulajdonosok részére némi anyagi előnyt nyújtson, s másrészt pedig, hogy a kötvény közkedveltségét minden irányban megóvja, elhatározta, hogy az amúgy is csekély kamatfizetést megszünteti, de e helyett olyan káprázatos nyeremény-sorsolási tervet állít össze, amelynek párját hiába keresnők az egész világon. Kétséget kizárólag kitűnik a becserélésre (konverzióra)' vonatkozólag kiadott felhívásból, hogy a Jelzálogbanktól minden nyerészkedési szándék távol áll ezen óriási pénzügyi művelet megindításánál és lebonyolításánál, hiszen könnyen kiszámítható, hogy a vevők részéről a sorsjegyekért befizetendő összegnek majd háromszorosát fizeti vissza nyeremények alakjában. Ezenkívül döntő szempont az, hogy az új sorsjegyekért befizetendő összeg már az első sorsolástól kezdve teljesen egyenlő nagyságú a legkisebb törlesztő összeggel, de még ha ezzel ki is húznák az illető sorsjegyet, a tulajdonos megkapja az ugyanazon nyerő- és sorszámmal ellátott nyereményjegyet, mellyel a sorsjáték egész ideje alatt szakadatlanul játszhat a 1,000.000, 500.000, 400.000, 300.000, 200,000 stb. összegben megállapított főnyereményekre. Amint tehát ezekből kivehető, az új sorsjegyek nemcsak belső értéküket tekintve egyenlők a legkiválóbb és legelső befektetési papírokkal, hanem mint sorsjegyek is egyenesen páratlanul állanak. Már ezért valószínűnek kell tartanunk, hogy minden kötvénytulajdonos bele megy a cserébe, de éppenséggel lehetetlen, hogy bárki is ne tartsa rendkívül előnyösnek a konverziót, ha alábbi körülményeket figyelmére méltatja. Aki nem konvertál, annak egyszerűen visszafizetik kötvényének 200 korona névértékét, s ezenkívül megkapja a 35 korona értékű nyereményjegyet, vagyis kap összesen 235 koronát. Ezzel szemben, nyereménykötvényeknek csak a mostani árfolyamát is véve alapul, annak értéke 255 korona, tehát a nem konvertáló felet nyomban 20 korona veszteség éri. Ez a veszteség még nagyobb akkor, ha azt tekintjük, hogy az egy nyereménykötvény helyett kibocsátandó két új sorsjegy, a befizetendő 57 koronát is számítva csak 312 koronába kerül, holott azok tényleges értéke a nyereményjegyekkel együtt 350 kor. Nem szabad e mellett elfelejteni azt sem, hogy a kamatozatlan sorsjegyek ára évek hosszú sora óta emelkedik úgy, hogy a tulajdonos már e réven is megkapja befektetése kamatját. Épenséggel nem tulozuek tehát azon állítással, hogy ezen legelsőrangú, közkedvelt és feltétlen (pupilláris) biztonságú sorsjegyérték tulajdonosa úgyszólván ingyen játszik évente hat húzáson milliós, félmilliós, 400000, 300000 és 200000-re, stb. fő- és rendkívüli mennyiségű melléknyereményre. Ezen adatok alapján állapítottuk meg azt, hogy a konverzió nemcsak előnyös a felekre nézve, hanem egyenesen saját anyagi érdekeik ellen vétenek, ha azt elmulasztják. Épen ezért helyesnek tartanok, ha hatóságaink is igyekeznének a birtokukban lévő 3°/

0-os nyereménykötvényeket kicserélésre bejelenteni, annál is inkább, mert mint említettük, azok befektetési jellege változatlanul fennmarad. Megjegyzendő, hogy akiknek óvadék, letét, vagy biztosítékképen van bárhol nyereménykötvényük elhelyezve, a konverziót egyszerűen a letéti jegyek beküldése mellett eszközölhetik. Azt hisszük, hogy konverzió bejelentéseket, nemkülönben új sorsjegyekre való aláírásokat helyi pénzintézeteink is elfogadnak, de ilyen cimek egyébként a napilapokban bőven találhatók. A becseréléssel jó lesz sietni, mert a határidő folyó hó 22 éu lejár, s annak elmulasztása tetemes kárt okozhat a tulajdonosnak. Ugyancsak ezt ajánlhatjuk az új sorsjegyek aláírására nézve is, mert annak határideje is lejár 22-én, már pedig ilyen sorsjegyekhez azon túl csak a jóval magasabb napi árfolyamokon lehet hozzájutni. Egyházi hangverseny. Kiváló magas művészi szinvonalon álló egyházi hangverseny folyt le e hó 10-én este 1j

2 8 órától 9-ig a plébánia nagytemplomában. Kis városban vagy egyáltalán soha, vagy csak igen ritkán 'akad ilyen műélvezet, aminek természetes oka az, hogy ezt a fokát a tökéletességnek műkedvelőkkel megközelíteni sem lehet. Hogy a győri székesegyház művészgárdája a zeneművészetnek legtisztább forrásából juttatott nekünk, köszönettel adózunk érte. A 12 pontból álló műsor minden száma, elsőrangú egyházi zeneirónak komoly, vallásos ihlettel alkotott munkája, a kivitelben méltó tökéletességgel érvényesült. Az egyházi zeneirodalom atyja és megteremtője, Palestrina mellett Seyler Károly magyar székesegyházi karnagy és zeneiróig, a közbeeső időszak több nagynevű zeneirójával találkozunk a műsoron. Ilyenek: Baini a XVII. századból, Cherubini a XVIII., Tschaikovszky a XIX. szá— A mezőn jártam . . . nem ettem . . . nem ittam semmit. — Miért bujt el, ha nem maga követte el a gyilkosságot ? — Nagyon meg voltam ijedve, attól féltem, hogy rám fogják. — Aha ... na jól van. Üljön le. Azután sorra került az orvos is, aki az öregasszonyt megvizsgálta. Elmondott a törvényszéknek mindent, amit még a vizsgálati jegyzőkönyvből tudott. Az elnök hunyorítva nézte új fekete öltözetét, elegáns nyakkendőjét s agyán lassankint ez a gondolat szűrődött keresztül: „Most már mindenki rövid kabátot visel. Miért kellett éppen hosszút csináltatnia magának, miért nem rövidet". Az elnök mögött valami megroppant. A második szavazóbíró cipője volt, ki óvatosan sompolygott az asztalhoz egy lap papírért. — Vladimirovits Mihály, sugá az elnöknek, Koreszkij ezt a vizsgálatot roppant nyomorúságosan vezette. A vádlott testvérét nem hallgatták ki, a tanítót nem hallgatták ki

; az ő leírásából pedig nem okosodik meg az ember. — Mit csináljunk ? sóhajtá az elnök, hátradőlve székében. — Különben . . . sugá a biró . . . nézze csak a közönség közt ... az első padban, balra a harmadik ... az a szinészpofa ... az itteni nábob . . . van vagy ötszázezer rubel készpénze. •— Nem látná ki belőle az ember. Ne tartanánk szünetet ? — Inkább fejezzük be a tárgyalást, majd azután. — Ahogy gondolja . . . tehát — mondá az orvoshoz fordulva — ön azt állítja, hogy a halál hirtelen beállt? — Azt. Az agyra alkalmazott erős ütés következtében. Mikor az orvos befejezte, az elnök a védő és a birák közti üres térben jártatta tétova tekintetét. — Nincs az uraknak több kérdezni valójuk? A második biró csak a fejét rázta, anélkül, hogy Byronból föltekintett volna, de a védő váratlanul megmozdult, köhintett s így szólt : — Engedje meg doktor úr, lehet-e a seb minőségéből a gyilkos szellemi állapotára következtetni. Vagyis azt szeretném kérdezni, hogy a sebnyilás nagysága megengedi-e azt a föltevést, hogy a tettes rendkívüli izgalom behatása alatt állt? Az elnök álmos, közönyös arccal nézett a védőre. Az első biró is abbahagyta az olvasást, az elnökre tekintett, arcukról azonban sem csodálkozás, sem semmi más nem volt leolvasható. — Talán, mondá az orvos akadozva, ha tekintetbe vesszük, hogy mily erővel sújtott a gyilkos... különben . . . engedje meg, de nem értem egészen a kérdést. A védő tehát nem kapott feleletet, de netn is tartotta valami nagyon szükségesnek. A kérdés úgyis gépiesen tolult az ajkára a nagy unalomban. A törvényszék elbocsátá az orvost s a bűnjelekre tért át. Először a zubbonyt veszik szemügyre, melynek ujján vérfolt volt. Mikor erre nézve kérdést intéztek a vádlotthoz, így felelt: — Az asszony hajála előtt három nappal Penkov eret vágott a lován. En is segítettem neki s úgy jött oda a vér. — De Penkov éppen most mondta, hogy nem emlékszik arra, hogy maga is ott volt. — Arról már nem tehetek. — Üljön le. Azután sorra került az a balta, mellyel az öregasszonyt leütötték. — Ez nem az én baltám — mondá a vádlott. — Hát kié lenne? — Azt én már nem tudom, de az enyém nem. — A parasztember egy napig el nem lehet MIT icíitmí ? iirty^r^! csakis a természetes szénsavas ásványviz erre a legbiztosabb óvószer. Elsősorban az I-sőrendü természetes szénsavas natrontartalmil ásványvizet a MOHAI WVPT? 40+ mely ideges gyomorbaj, légcső-, tüdő-, JD \JJU\iLí3"gyomor- és bélhurut, csontlágyulás, vese- és hólyagbántalmak eseteiben 26 év óta kitünö eredménnyel használtatik és ragályos betegségektől, mint typhus, cholera megkíméltettek azok, akik közönséges ivóviz helyett a bacteriummentes mohai ÁGNES-forrás vizzel éltek. forrás leírásának ismertető füzetében olvashatók. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb fveg"^ f ÁGNES-forrás a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse és hogy bárki által olcsón beszerezhető legyen, már a vidéki nagyobb városokban is lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leirasanak ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelőség. - Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendegloben. Foraktar Oszwald János urnal Papan. (3)