Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.
1906-05-26 / 21. szám
A szabadságharc okainak fejtegetése s a háború történetének elbeszélése után a békekötés pontjait ismertette, hangsúlyozván, hogy a békekötésben a vallásszabadság s az alkotmányos szabadság biztosítékai egyenlő helyet foglalnak el. Szólott még azokról az érdemekről, miket Bocskay szűkebb hazája Erdély körül szerzett. Erdély önállóságát Bocskay mindaddig a magyarságra nézve szükségesnek tartotta, míg a trónon idegen házból való uralkodó ül. Itt közöljük a felolvasás befejezését: A fejedelem emlékét érc-szobor őrzi ma hazánk fővárosában. Ezt királyunk áldozatkészsége emeltette neki, ö a maga számára emléket állított a bécsi békében. E béke a vallásszabadságot biztosítja abban az időben, midőn Európának csaknem minden államában gyilkolják egymást vallásuk miatt az emberek. Spanyolországban az eretnekeket hurcolják máglyára; Franciaországban a hugenottákat irtják; Angolországban felváltva, amint uralomra kerülnek, a protestánsok a katholikusokat, majd ezek amazokat veszik üldözőbe s e teljesen felfordult állapotok közt a vallás szabad gyakorlatát köti ki Bocskay István a két protestáns egyház és a kath. egyház hiveinek részére egyaránt a bécsi békében. A fejedelem korán hunyt el, 49 éves korában. Különösen korán, ha meggondoljuk, hogy hányszor hívtuk volna még vissza öt utóbb is szabadságharcaink idején: Kelj fel, választott fejedelmünk, vallásunk és alkotmányunk forog veszedelemben, szorít az abroncs, amely Ausztriához köt minket, erősen szorítja a bécsi kéz! Isten őrizze attól hazánkat és vallásunkat, hogy e feljajdulásra még valaha szükségünk legyen; de ha mégis így lenne: Bocskay István követendő például álljon ily nehéz időben mindnyájunk előtt! A kiválóan tartalmas felolvasásért a felolvasó tanárt a hallgatóság zajosan megéljenezte és megtapsolta. Ólé Sándor papnövendék szavalta ezután erővel teljes, szép előadásban Hcilka Sándor papnövendék „Bocskay emlékezete" c. lendületes szép ódáját, melynek 9-ik és utolsó versszakát itt közöljük : — Józsi bá'! Elhoztam az ebédet! . . . Mihály bá'! itt a délebéd ! — Hát te mit kiabálsz itt, ecsém ? — kérdé hátam raegett Pergát István bátyám, a felsó' molnár, — Ételt hoztam a bátyáméknak. Ott aratnak, úgy. — Ne beszélj szamarat, fiam, ha kukoricát nem aratnak, úgy nem itt aratnak. Elkezdtem sirni . . . sírdogálni: — Edes jó Istenem hol lehetnek a bátyáim ? Édes Megváltóm. Te vezérelj engemet, hogy megtaláljam!... Jaj, szegények, meghaltak étlen. Szegény édes anyám meghal utánok . . . Mit csinálok én akkor ? Megtámasztottam a szotyrot az árok oldalának és letérdepeltem : — Edes Jézuskám! Mikor te születtél, egy csillag vezette a napkeleti három királyokat. Ök nagy-okos emberek voltak, még sem tudták az utat — így mondta el édes anyám — én sem tudom, hogy hol aratnak a nagy legények. Mutasd meg édes Jézuskám : szófogadó és engedelmes leszek. Megkérem szépen édes anyámat, hogy többé ne küldje ki velem az ebédet, mert én nem ismerem a határt és szegény bátyáim meghalnak étlen. És elmondtam három Miatyánkot . . . Arcomba lövelte perzselő sugarait a nap, behunytam szememet, de azért tudtam, hogy az én . . . Mint Messiás jöttél — mint Messiás éltél Paizsunk Bocskay, Isten választotta ! Ragyogó királyi koronát nem kértél — Lelked a hófehér köntöst választotta : — Igazság palástját — korona helyébe. Nem a magad hasznát — népedét kerested ! Szemedet függesztéd igazság egére . . . A lelket tekintéd, nem a gyarló testet . . . Légy áldott Istenünk, szabadság Istene! Ki ránk tekintél az éjjeli sötétben S elküldéd Bocükayt, hogy lángoló lelke A nagy pusztaságban őrtűz gyanánt égjen! . . . Oh, tedd örökössé azt a szabadságot, Mit Bocskay István teremtett meg nekünk ! Óh, töröld, söpörd el a lelki rabságot S légy mi erős várunk, hatalmas vezérünk ! A szavalót s a költemény szerzőjét is erősen megtapsolták. Végül a vegyeskar Gáty Zoltán vezetése alatt a Szózatot adta elő igen szépen, méltó záradékául a minden részében sikerült ünnepélynek. Vallás és üzlet. Főtisztelendő Kriszt Jenő, plébános úrtól az alant szószerinti szövegében közölt levelet kaptuk : Tekintetes Szerkesztő Ur ! Kötelességemnek- ismerem a helybeli hírlapok hasábjain megjelent katholikus-ellenes vádakat visszaverni s azért kérem a megvádoltak nevében ezen levelemnek b. lapjában leendő szószerinti közlését. Felkérem, ha van Tekintetességedben igazságérzet, — a maliciából vagy téves informálás alapján közölt rágalmazó kiszinezéseket a valósághoz mérten rektifikálni. Egyébként nemcsak a helyi sértő lapokban, hanem az összes fővárosi kath. lapokban is közzétettem a tényállást, de a valósághoz hiven. Egyházi gseftelés. Ezen a cimen jelent meg a „Népszava" 1906 május 19-iki számában egy rövid híradás, mely mégis elég hosszú arra, hogy egyszeri elolvasás után mindenki meggyőződjék arról, miszerint azt a katholikus vallás és papjai elleni gyűlölet és rosszakarat irta, mert fáj sokaknak, hogy a katholicizmus Mária-országában kezd ébredni, a papok lelkesen felvilágosítják a kizsarolt népet és kezdik őket egy boldogabb, a keresztény Magyarország érdekében tömöríteni. Mit feleljek a „Népszava" valótlanságaira ? Pápán megnyilt egy keresztény szövetkezeti bolt, mely a mármár vándorbotot kezébe venni kényszerülő, de a létért való továbbküzdésben most már tömörült híveimé s legkevésbbé sem a papságé. Május 15-én, az üzlet megnyitása napján nem három papos nagy mise volt fényes segédlettel, hanem vallásos hiveim mondattak az egyik káplán úrral kis misét, mely után a szövetkezet igazgatóságának kérelmére káplánjaim segédletével felszenteltem a szövetkezeti boltban elhelyezett feszületet. Ezzel az üzlet Isten nevében megnyilt. Ez a tényálladék és a helyi liberális lapokban is közölt harangzúgás, szent énekek zengedezése, ünnepélyes körmenet stb. mind valótlan kiszinezés, hazugság, mint ezt ezer és ezer hivem igazolhatja. Miután a papság a helyszínéről eltávozott, Varga Rezső m. kir. dohánygyári tiszt, szövetkezeti igazgató intézett a megnyitási ünnepélyre összegyűlt részvényesekhez és szép számú közönséghez néhány buzdító szót. Pálinka-fogyasztásról szó sem lehetett, mert a szövetkezetnek nincs is italmérési engedélye. Pápa, 1906 május 21. Kitűnő tisztelettel Kriszt Jenő s. k. plébános. „Lapunk hasábjai nyitva állanak mindenki számára, aki közérdekben felszólalni kiván." Ezen elv alapján, amelyet lapunk megindulásakor tűztünk ki magunk elé, közöltük a fenti cikket. A plébános úr kétségtelenül abban a hitben van, hogy közérdeket szolgál felszólalásával s bár mi viszont abban a szilárd meggyőződésben vagyunk, hogy a közérdeknek, a város békéjének az ily határozottan néppárti izü felszólalások inkább kárára, mint hasznára vannak, mégis nehogy mindenkor szigorúan megőrzött tárgyilagosságunk ellen csak egyetlen helyről is vád hangozzék el, közöltük e levelet. Aki egyébként figyelmesen átolvasta a levelet, egyszerre láthatja, hogy a benne foglaltaknak 9/ 1 0 része a mi lapunkra egyáltalán nem vonatkozik. Mi nem állítottuk, hogy a szövetkezet a papságé, nem szóltunk három papos nagy miséről, nem beszéltünk harangzúgásról, sem szent énekek zengedezéséről, sem ünnepélyes körmenetről, még kevésbbé pálinkafogyasztásról. Tessék átnézni múlt számunk vezércikkét és ujdonságrovatát, ott minderről egy árva betű sem olvasható. Lapunk mindkét helyén egyes-egyedül csak arról szóltunk, azt kifogásoltuk, azt ítéltük el, hogy a boltot egyházi szertartások között felavatták. Erre cátolatképen azt olvaspuk most, hogy nem a bolt avattatott fel egyházi szertartások sözött, hanem a boltban elhelyezett feszület. Válaszolhatnék ugyan erre azt, hogy a feszületnek a bolt helyiségében történő felszentelése teljesen egyértelmű s a köztudatban okvetlenül egyértelmű imádságomat meghallgatják odafenn, ha nem is néztem az égre. Mikor feltettem a posztó kalapomat, a fejem csaknem meggyújtotta, olyan tüzes volt. Vettem a szotyort és neki vágtam a nagy határnak. Délután öt órakor érkeztem meg. A legények megszidtak, azután egy kereszt árnyékába lefektettek. A vacsora csillag is ott talált. A jó Isten, ha egy kicsit későn is, de elvezetett oda, ahová kellett. Ez a dísztelen és gyarló epizódocska gyakran jut eszembe most, mikor már nincs, aki megsüthetné a búzalisztből fehér kenyeremet, mikor már annak a felső malomnál végig nyújtózó földnek sem veszem semmi hasznát. Eszembe jut a jámbor, a jó asszony, ki legkisebbik fiának oda igérte volt hajdanában a hosszú földet és oda is adta, már akkor a fiúcskáé volt, mikor idegen városban tanult. Néhány pengő forint haszonbér járt érette, ahhoz nem nyúlt volna a szegény asszony a világ minden kincseért sem. —- Ha végigtanulta az árvaintézetben az iskolát, hadd kapja a kezéhőz azt a néhány forintocskát. Kitelik egy rend ruhára szegénykének. A forintocskák gyűltek évről-évre, a fiú nőtt évről-évre, az édes anya gyorsabban, mint a forintocskák gyűltek, a fiú nőtt, hajlott a sír felé. Ha arra gondolok, hogy nyolc gyermekkel marad özvegyen egy falusi asszony, kinek néhány darab szántóföldje, egy roskadozó házikója, kicsiny veteményes kertje, néhány tyúkja van és ez az ügyefogyott falusi asszony fölneveli a gyermekeit, műveli néhány földecskéjét és soha eszébe nem jut, hogy egy tenyérnyit is eladjon abból, amit gyermekeinek tartogat, úgy eltelik a szivem fájdalmas melegséggel, úgy elfog a csodálat és a szeretet, hogy megcsókolnám a lábanyomát annak az asszonynak. Tűrt, mint egy angyal, nemcsak testi szenvedést, hanem ínséget is. Nem volt télvíz idején tisztességes csizmája, meleg ruhája, de ahhoz a nfchány forinthoz nem nyúlt volna a világ minden kincseért sem. Az a legkisebbik fiáé. Drága, nagy örökség ez, melynél drágábbat fiú nem kaphat. Oh, ha az a föld mind aranyat teremne, s ha olyan hosszú volna, hogy gyűrűbe foglalná az egész világot, beh szivesen oda adnám egy mosolyodért, kezed egyetlen simogatásáért, ajkad egy árva szaváért, édes anyám . . . szülő édes anyám ! ]»f"fg^VWTlWW ^ egészségünket ±Y*m m^PT • ±M • megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Elsősorban az I-sőrendü természetes szénsavas natrontartalmú ásványvizet a MOHAI WfcT?T> 4 m + meIy id eS e s gyomorbaj, légcső-, tüdő-, X "XI)X\il-k5*t ? gyomor- és bélhurut, csontlágyulás, vese- és hólyagbántalmak eseteiben 26 év óta kitűnő eredménnyel használtatik és ragályos betegségektől, mint typhus, cholera megkíméltettek azok, akik közönséges ivóviz helyett a bacteriummentes mohai ÁGNES-forrás vizzel éltek. Számos orvosi szaktekintély által ajánlva. Elismerő nyilatkozatok a forrás leirásának ismertető füzetében olvashatók. Háztartások szamara masfelliteresnel valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű, mesterségesen szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb, hogy az AGNES-forras vizet a legszegenyebb ember is könnyen megszerezhesse és hogy bárki által olcsón beszerezhető legyen, már a vidéki nagyobb városokban is lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leirasanak KpíjupH hftPVÍ7T ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelöség. — Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár Oszwald János urnal Papan. (3) ihjuiüiu uui ílb ,
