Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.
1906-05-26 / 21. szám
III. évfolyam. 21. szám. Pápa, 1906. május 26. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12. félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: I3R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. r Uj vasút Fiumébe. Pár hét előtt az egész hazai sajtót bejárta a hire Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter ama tervének, hogy Budapest és Fiume között az eddigi Dombovár—Gyékényes—Zágráb vonalon kívül második vasúti vonalat szándékozik létesíteni. A magyar tengerparttal való ez új összeköttetés kiváló gazdasági jelentó'ségét fölösleges e helyen fejtegetnünk. Az ország egyetemének érdeke, hogy a tengerrel való összeköttetés az eddiginél erősebb legyen. Ügy a tengeri behozatal, mint a hasonlókép meg nem vetendő fontosságú kivitel szempontjából nagy akciót kezdeményezett itt a kormány. A terv kivitele elé az egész ország nagy várakozással nézhet. Specialiter a Dunántúlt érinti igen közelről a tervezett vasúti összeköttetés. Az új vasúti vonalnak itt kell, a mi földrészünkön keresztül mennie. Ha a legrövidebb utat keresik a főváros és Fiume között, az átló alakban metszi át a Dunántúlt. Érthető tehát, hogy Dunántúl egyes városait valóságos izgalom fogta el a terv hallatára. Nem egy város rögtön akcióba lépett, hogy a pangás keserves állapotából, melyben ma sínylődnek, e vasúti vonalnak a saját javukra kihasználása által, végre-valahára kijussanak. A tervezett vasúti vonal ma még igazán a kezdetnek valósággal embrionális stádiumában van. Mindössze még csak annyi történt, hogy a miniszter illetékes szakközegeit a kérdés tanulmányozására utasította. Mégis általános már a mozgolódás. Nagykanizsa, Zalaegerszeg már sorompóba lépett, akcióra készül Veszprém. Vájjon Pápának nincs-e valami köze e mozgolódásokhoz, a mi javunkra nem lehetne-e a tervezett vonal áldásaiból valamit értékesíteni? Ha az a bizonyos új vonal úgy építtetnék ki, amint legtöbben kombinálják, t. i. Székesfehérváron át a Balatonparton végig a Zalán át dél-nyugatnak, akkor nekünk édes-kevés közünk lenne az egész vonalhoz. Ámde fennáll egy másik kombináció is. Szó van róla, hogy a vonal úgy épülne, hogy Győrig a bécsi vonal használtatnék fel és innen indulna Pápán—Kiscellen át Zalamegyét áthasítva délnek. Mi ugyan tudnánk ennél rövidebb útvonalat is. Az új vonal már Bánhidánál elágazhatnék a bécsi vonalból s mehetne Pápán át délnek. Ehhez azonban az lett volna szükséges, hogy a bánhidai vonal első-osztályunak, gyorsvonati közlekedésre alkalmasnak épült volna. Már pedig ez tudvalevőleg csak igértetett, de az igéret az ígérő lengyel lovaggal együtt — elszállt, eltűnt, ki tudja merre és hova? A bánhidai felépült, ám hogy azon valaha fiumei expressz vonatok is közlekedjenek, az álomnak is kissé merész. Hagyjuk tehát ezt. Jöjjön el az az új fiumei vonat Győrön át Pápáig és állítsuk meg itt egy kis pillanatra. Ne hagyjuk, hogy tovább menjen Vasmegye irányában. Fölösleges kerülő utat tesz meg arra. Csak azért, hogy Kiscellt még jobban emeljék, fölösleges oly messzire eltávolodnia a természetes iránytól. Ám ha eljött Pápára, irányítsuk a maga természetes úlján tovább, lefelé azon az úton, melynek már ugyan régen a józan tervezések idején meg kellett volna épülnie, Keszthely felé. Érintse ott a Balaton sarkát s átvágván Zalamegye főhelyét, menjen át a Dráván a tenger felé. Megint csak a régi nótát kell fujnunk. Ha annak idején Pápa város ügyeinek intézése a haladás iránt érzékkel bíró emberek kezébe lett volna letéve, akkor ma Pápa, mint a gráci forgalomnak is csomópontja, sokkal könnyebben bevonható lett volna a fiumei kombinációba. De bevonható az előadott módon még így is. Hogy mennyi haszna lenne ebből városunknak, azt talán fölösleges említenünk. De haszna lenne két vármegye elhanyagolt vidékeinek is, melyek ma a vicinálisokkal tengetik életüket, sőt részben minden vasút nélkül szűkölködnek. Az eszmét, mit itt rövidesen felvetettünk, ajánljuk városunk vezetőségének figyelmébe. Az új fiumei vasúti vonal ügye mindenesetre elég fontos arra, hogy komoly meggondolás tárgyává lehet és kell tenni, miként lehetne azt városunk javára értékesíteni. Iparvállalati eszmék Pápán. Amióta a Magyar Védő-Egyesület városunkban is fölvetette a honi ipar pártolásának kérdését, azóta nálunk is szokatlan érdeklődés nyilvánul oly ipari mozgalmak iránt, amelyekre azelőtt csak néha-néha s elvétve gondoltunk. A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁ JA. A TÓ. LAMARTINE. így, míg új part felé hajt mindig végzetünk S meg nem fordul hajónk az örök éjszakán, Az idők tengerén meg nem pihenhetünk Egy napra sem talán ? Te tó! Az év utat alig futá be még S kedves habod felett nem néz ö újra rád. Lásd: e kőpadhoz én csak egymagam jövék, Hol öt is láthatád! így vívtál akkor is a mély szirttel csatát És tépett oldalán megtörtél zúgva itt. Szél fútt... És drága szép lábát locsolgaták Taréjos habjaid. Emlékszel ? Este volt.. . körülünk némaság... Mély csend a hab felett, mély csend az ég alatt. Ütemben evező legények csapdosák Csak zengő habodat. Egyszerre itt alant nem ismert dallamot Hallánk. Kelt a bűvölt partok visszhangja rá. A hullám felfigyelt. Ily szókat hullatott A kedves hang alá: „Idő, megállj! Kegyes órák, ti szűnjetek Ma gyorsan szállani! Mit legdicsöbb napunk kinál, gyors élveket Hadd ízlelünk ma mi! Idő! Itt sok szegény tehozzád esdekel. Repülj azok felett! Vidd kínzó gondjukat napjukkal messze el S a boldogot feledd! De néhány percet is hiába kérek én. Fut, illan az idő. Mondám az éjnek is: Járj lassan! S ím a fény Az éjt elűzni jő. Szeressünk hát hamar. A perc repül, enyész Amíg örülhetünk. Embernek réve nincs, időre part se néz. Ö fut s mi is megyünk!" Irigy idők. Tehát a bűvös pillanat, Midőn a szerelem dús áldást hullatott Reánk, fejünk felett oly gyorsan elhalad, Mint a borús napok ? Egyetlen nyom ne'kül elfoszlik semmivé? Egészen elveszett, örökre messzelünt? Nem adja vissza hát, mely hozta s elvivé, A perc so'sem nekünk ? Öröklét, Semmi, Múlt, sötét ösvénysereg, A sok nappal mi lesz, mit elnyel szájatok ? Lesz-é a drága perc részünk, — beszéljetek! — Mit elragadtatok ? Tó, néma szirttömeg, barlang, sötét berek, Újjászül a tavasz, a zord idő se bánt. Ha másként nem lehet, lebegjen köztetek Ez éj emlék gyanánt! Legyen békéd ölén s viharjaid között, Szép tó, mosolygjon itt e vidám partokon, A sürii fenyveken s vizedbe tükrözött Kietlen szirtfokon. Emeli az étrágyát ét a testsúlyt, negazflft* téti a k&hOgé«t, váladékot, éjja? izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kéljen mindenkaf „Roche** eredeti csomagolást. F. HofTmann-La Roche A O. Basel (ST4J£ „Roehe" Kapható mtocI raddetn a ry^mrtárákban. — Ara flvegenkint 4.— korona.