Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-05-19 / 20. szám

III. évfolyam. 20. szám. Pápa, 1906. május 19. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség

1: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D^- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Vallás és üzlet. Ha Lueger, a magyarok igaz barátja értesült arról (és miért ne értesülhetett volna?), ami kedden Pápán történt, akkor érettünk dobogó nagy szíve örömmel telt el, látván, hogy eszméi mint találnak lelkes hivó'kre az annyira kedvelt magyarok között is. Ám nem is kellett értesülnie. Hisz itt volt, lelkileg bizonyára itt volt e városban akkor, mikor a vallást hivták segítségéül az üzletnek s az egyház szertartásai között avatták fel — a szövetkezeti boltot. Felavatták olyan impozáns külsőségek között, ahogy egyébként csak templomot, iskolát, a műveló'dés vagy az áhítat szent helyeit szokták felavatni. Ha azonban Lueger örült, akkor mi szomorkodtunk. És szomorkodott, felháborodott velünk együtt e város minden, előítéletektől el nem vakított lakosa valláskülönbség nélkül. Sőt éppen annak a vallásnak legbuzgóbb tagjai sorából hangoztak el az Ítélet legkeményebb hangjai, amelynek szertartását — a Lueger-iskola szabályai szerint — ez alkalommal egyszerű üzleti célok szolgálatára használták fel. Mert abban nincs kétség a dolgokat objektív szemmel nézők között, hogy a szövetkezeti bolt semmi egyéb, mint üzlet. És mert üzlet, nem is volt szándékunkban róla vagy ellene egy szót sem szólani. Üzletet alapíthat egyes ember, üzletet nyithatnak többen társaságban, üzleti vállalatot létesíthetnek szövetkezeti alapon szervezkedők. Hogy Pápán egyszer már (nem is oly nagyon régen) csúfos kudarc érte ez eszmét, az még nem bizonyít az eszme jósága ellen. Lehet, hogy ott a kivitelben volt a hiba. Szövetkezni lehet, szabad, sőt van rá eset, hogy szükséges is. Hogy itt Pápán füszerboltra szövetkezni szükség volt, azt ugyan éppen nem mondhatni. Minden más téren nagyobb drágaság van nálunk, mint a fűszeráruk terén. Aki húsra, baromfira, tejfölre, tojásra, vagy vajra szövetkeznék, hogy ő majd ezt olcsóbban adja, mint amennyiért ma kapható, az ha megtudja a szövetkezést jól valósítani, üdvös dolgot művel. De éppen fűszeráruk tekintetében nincs nálunk drágaság s így a szövetkezés csak abbau az esetben jogosult, ha ugyanolyan minőségben még olcsóbb árukat képes adni. De hát ez a szövetkezők dolga. Nekünk, ismételjük, nem a szövetkezés lényege ellen van szavunk. Felemeltük szavunkat már egy esztendőnek előtte, amikor először adták ki a vészes jelszót: »keresztény csak kereszténynél^ Álljunk meg egy pillanatra e jelszónál. Keresztény csak kereszténynél! Gyűlölködő, sötét, reakcionárius jelszó. Es még csak nem is igaz jelszó. Hisz a szövetkezet, ez a pápai, épúgy tor keresztény, mint nem keresztény üzletek ellen. S vájjon nem mérhetetlen keserűség foghatja el azoknak a katholikus kereskedőknek a szivét, akik látják, hogy mint használják fel ellenükben saját vallásuk ceremóniáit! Mert nemde a felavatásnak szimbolikus jelentése ez; »Gyertek, katholikusok, itt vásároljatok, ez a ti boltotok!« Felemeltük szavunkat, mikor először hangzott el e jelszó. A város felekezeti békéjének állandó megbontására irányuló kísérletet látunk e jelszó kiadásában. A sötétségnek, a gőgnek, fenhéjázásnak, a gyülölségnek, mindannak, amivel Lueger tönkre fogja tenni Ausztriát, bevonulását láttuk és látjuk ma is e jelszó kiadásában s látjuk az egész intencióban, amely a szövetkezeti üzlet megalapítóit — soraikban a minden felekezetű polgárok filléreiből egyaránt fennálló állam néhány hivatalnokát — vezette. Az intenciót bélyegeztük meg akkor, az intenciót Ítéljük el ma. A kisemberek bajai iránt nekünk is A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Bató Vincéné. Irta: Vértesi Arnold. — Istenem, milyen boldog lehet az, aki szerelemből megy férjhez — gondolta Bató Vincéné. Néha voltak neki ilyen különös gondolatai. Főkép téli estéken, ha hamar bealkonyodott s még nem akart lámpát gyújtani, takarékosságból vagy isten tudja miért. De nyáron is, ha hosszú volt a nap és forró a levegő s jól esett egy kis lustálkodás a nádfonásu hintaszékben. Olyankor mindenféle eszébe jutott. Leánykora, meg ami azután következett. Ha még egyszer kellene férjhez menni, csak szerelemből menne, csak úgy, máskép nem. Oh, csak az lehet az igazi élet. Nem azért, mintha panaszkodhatnék az urára, hogy korhely volna, vagy nem volna rendes, takarékos, tisztességes ember, de mégis milyen más élet volna az ! Igazán nem tudja, hogy miért ment ehhez az emberhez. Már akkor sem szenvedhette, mikor mint kéró' járt a házukhoz. Gúnyolódott is a testvérei előtt, hogy no majd bizony a»t akarnák, hogy éhhez a csúnya vörös orrú, harcsabajuszú emberhez menjen? Hát még mit? Aztán isten tudja, hogy mégis csak hozzá ment. Ma már több esze volna, ma már nem tenné, de akkor még nagyon fiatal volt. Az anyja is unszolta : — Csak nem akarsz itt maradni a nyakamon vén leánynak ? Persze, hogy nem akart. Ki ne félne attól, hogy vén leány marad ? Szép sem volt, gazdag sem volt; mire várt volna ? Négyen voltak otthon leányok s neki menni kellett, hogy a többire is rá kerüljön a sor. A testvérei szinte tolták kifelé. Minden ember azt mondta : milyen szerencse ! Hozzá menne ehhez a Bató Vincéhez akárki. Van becsületes hivatala, amiből megélhetnek, el tudja tartani a feleségét. Örökség is vár rá. Károly bátyja már bizonyosan nem fog megházasodni, már jóval tul van a negyven éven, annak a vagyona is az övék lesz. De azért mégsem a pénz volt, nem, nem, igazán nem a pénz volt, ami Somogyi Annát vezette. Tudja isten, hogy hát miért tette ? Hát csak megtette. A leánynak az a sorsa, hogy férjhez menjen. És ha Bató Vince másforma ember lett jvolna . . . Eh, de most már vége annak. Igen, ha tudott volna bánni vele. De nem tudott. Nem is 'igen iparkodott. Azt gondolta, elég, ha ő megkeresi, 'ami szükséges. Ruhára, kalapra, mindenre telik, hát mi kell még ? Aztán ami azt illeti, erős, egészséges ember, nem valami nápic, beteges. Az igaz, hogy nem fecsegő természetű, komoly ember. Néha káromkodik is egyet, ha épen megharagítják. De rendes, pontos ember, meg is becsülik a takarékpénztárnál, ahol főkönyvelő s az igazgatóságnak jobbkeze. Nemsokára ő lesz a vezérigazgató, ha a mostani öreg úr meghal vagy nyugalomba megy, az már elhatározott dolog. A testvérei, akik rosszabul mentek férjhez s akik közül az egyik még most is leány, irigylik Batónét. És Batóné néha úgy el-elgondolkozik rajta : hát csakugyan olyan nagy szere'ncse az övé ? Nem fér a fejébe sehogy. Valami úgy hiányzik neki. Ám arról nem beszélhet a testvéreivel, sem az édes anyjával. Azok azt mondanák, micsoda ostobaság ! Szerelem ? Azt csak az asszonyok találták ki, akiknek semmi dolguk sincs.' így felelnének, hát jobb, ha nem szól senkinek. Azt mondanák, csak az a baja, hogy nincs elég dolga. Kellene csak egész naphosszat vesződnie, nem érne rá, hogy olyan szamárságokról képzelősködjék. És maga is azt hiszi, hogy talán igazán úgy van. Nem tud mit csinálni, csak falja a sok könyvet s azokban annyi a szó a szerelemről. Azért telik meg a szive olyan sóvárgással. Oh, ha legfcií.y-K" r.r.--; Sirofín Emeli az étvágyat ét a testsúly*, megszü». $ teti a köhögést, váladékot, éjj«P izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és onros által naponta ajánlya. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenhol „Boohe** eredeti csomagolási. F. Heffmaim-La Roehe A Co. Basel „Roehe" bphetó Mrotl rendeletre • gvAgysiertArakban. — Ara flvegenkint 4.— korona.