Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.
1906-05-12 / 19. szám
szerződés nélkül, az 1901. évi szerződés tartalma ellenére nem kilométerenkint, hanem átlagban, vagyis 10 frt 80 krral, tehát 21 korona 60 fillérrel fizettettek ki 10912 korona erejéig a fogatok szeptember elején: a főispáni ház adassék át az árvaházi alapnak, ennek 60.000 koronás kölcsöne kiegészítéséül; a 340.000 K egy évi kamatai fedezésére vettessék ki 3/4% m egy e i pótadó s ennek megszavazása tüzettessék ki az októberi rendes közgyűlésre; az 1901. évi házi pénztári számadások iratai előterjesztésére és az előfogati alapban árlejtés nélkül, illetve szerződés ellenére teljesített 10.912 K kifizetésére nézve hivattassák fel az időközi alispán igazoló jelentés tételére. Az önálló választókerület. Városi közügyeinknek egy buzgó harcosa a múltkor politikai jellegű nyilvános összejövetel alkalmából szóba hozta az önálló választókerület kérdését. Újonnan megválasztottországgy ülési képviselőnknek figyelmébe ajánlotta, hogy ha az általános választói jog tárgyalásával kapcsolatban a választókerületek új beosztására kerül a sor, legyen gondja reá, hogy városunknak 1848 óta meglevő önálló képviselőküldési joga továbbra is megmaradjon. Igen sokan egész természetesnek találják, hogy ez így legyen. Nem képzelik el, hogy a választókerületek beosztásáról tanácskozó új törvényhozás szűkkeblűbb lehetne velünk szemben, mint volt az 1848-iki, mely városunknak az önálló képviselőküldési jogot megadta. Inkább más rendezett tanácsú városokra is kiterjesztik a jogot, — mondják ezek — semhogy olyantól elvennék, amely már ősi jogon birja azt. Felesleges aggodalmaskodás tehát városunk e jogát, mondjuk privilégiumát félteni, egész bizonyos, hogy ezt érintetlenül hagyja a törvényhozás, kár rája sok szót vesztegetni. Mi nem vagyunk egészen azok véleményén, akik így gondolkodnak. Nem szeretünk ugyan a falra ördögöt festeni, de kétségtelennek látszik előttünk az, hogy a városok önálló képviselőküldési joga áltatában annak idején alapos megvitatás tárgyát fogja képezni, az is bizonyosnak látszik előttünk, hogy városunk sorsa nem külön, magában, hanem azokkal a városokkal együttesen dől el, melyek hasonló joggal felruházva vannak, nemcsak, hanem azokéval is együtt, kiknek ugyanannyi jogcimük van arra, hogy e joggal felruháztassanak, mint amennyink nekünk meg volt a múltban s meg van a jelenben is. Érdemes tehát e témán gondolkodni s már most megkezdeni az érvek gyűjtését, melyeket e nagyfontosságú privilégium (mert az) fenntartásának védelmében annak idején felhasználhatunk. Szívesen látjuk, ha ez érvek gyűjtésében bárki t. olvasóink közül segítségünkre jo. Ma egyébként csupán a főszempontokat kívánjuk körvonalozni. Mindenki tudja, hogy ma az egyes választókerületek választóinak száma között óriási egyenetlenségek vannak. Ezek az egyenetlenségek a választói jog általánosítása esetén még kirívóbbak lesznek. Az arány ugyan legtöbb helyen nem változik, az egyenetlenség képét szinte kiáltóvá inkább a számok nagyobb volta fogja tenni. Ha ma találunk a Dunántúlon választókerületet, hol 4000-en, az Alföldön, hol 8000-en, a fővárosban, hol 14000-en választanak egy képviselőt, mig ugyanekkor némely erdélyi kerületekben 500-an, sőt esetleg csak 200-an birják egy és ugyanazt a jogot, akkor mennyivel nagyobb lesz az ellentét, mikor mondjuk 10000, 15000, 50000 választóval biró kerületekkel szemben 1500, esetleg csak 800 választóval biró kerületek állanak. Mindenki tudja, hogy a kerületek kikerekítésének okvetlenül be kell tehát következnie. Milyen szempontok vezetik majd az új beosztást? Első sorban az egyenlőség eszméje. Minden választópolgár szavazatának egyenlő értéke lévén, nem engedhető meg, hogy egy-egy helyen 20-szor, 30-szor kevesebb polgár szavazata bírjon annyi súllyal, mint másutt. Hogy tehát például az egyenlőség érvényesítése szellemében a fővárost legalább kétszer annyi választókerületre fogják beosztani, mint eddig, az kétségtelen. Budapest maga okvetlenül fog küldeni 20 képviselőt. Minthogy pedig a választók számának szaporítása nem fogja maga után vonni az országgyűlési képviselők számának szaporítását is, ha ezek száma megmarad, akkor ami Budapesten szaporulat van, azt vidékről kell fedezni. Hasonlóképen mint Budapest, a nagy alföldi kerületek is kisebbekre fognak beosztatni. A nagy aránytalanságok eltüntetését persze azok a kerületek fogják megérezni, amelyek ma kis választói létszámmal bírnak. Ezek főkép az erdélyi s némely más kerületek. Vájjon közöttük nem a miénk is? Ne feledjük, hogy az a jog, amivel Pápa fel van ruházva, ma már más városokat is megilletne. Csak Duuántúlról szólva itt van Kaposvár, Szombathely, —• lélekszámra mindegyik nagyobb Pápánál s mégis egész járásukkal, vagy 40 nagy községgel együtt küldenek ma egy képviselőt a törvényhozásba. Jogosan igényelhetik tehát azt, amit mi bírunk s amit megkaptunk az 1848-as országgyűléstől, mint kiváló kulturális központ, — a főiskola révén. Az említett városok az idők folyamán kulturális szempontból rengeteget fejlődtek, gazdasági szempontból pedig, sajna, felül is múlnak — bennünket. Az ősi privilégium nem elég jogcím arra, hogy megőrizze nekünk azt, amit 48-ban megkaptunk, sorsunk a hozzánk hasonló nagyságú városokéhoz van kötve, azokkal egyenlő elbírálás elé fog esni, azokkal együtt fogunk bukni vagy győzni. ^ Erős a hitünk, hogy győzni. Nem szólunk ma arról, hogy a városok nem eshetnek az alá az elbírálás alá, mint a falusi kerületek, bírván speciális érdekekkel, amik a külön képviseltetést az ország érdekében kívánatossá, szükségessé teszik. Nem szólunk arról, hogy minden egyenlőség mellett a városi lakosság intelligenciájának is súllyal kell a serpenyőbe esnie, szólunk csak egy szempontról, a magyarság szempontjáról. töltöttem. Ha jött a tavasz s ti is megjöttetek, vén szivemről eltűnt a fagyos kéreg : megifjodtam. Kedves orvos úr, ne csudálkozzék, ha sírok. Lássa : ehhez a virághoz fűződik az életem ! Szabad sírnom. Hisz oly soká erős voltam, s ma — érzem magam is — meg kell halnom. Ha az orgonavirágokat látom, mindig egy édes dal szűrődik felém oly tisztán, olyan áhítattal, mint harminc éve ... Ne zárja még be ön az ablakot! Hadd hallgatom e dalt tovább ! Ne zárja be az ablakot! Azt hiszem, jobb nyitott ablaknál meghalni. Nézze csak azokat az orgonákat! Nem bágyasztja önt az a tiszta szűzies hófehérség ! Lássa : nekem olyan jól esik. Érzem, amint küzdő idegeim megpihennek. Sötét köd vonul el az agyam előtt. Tisztán látok mindent. Édes orvos úr, már nem is vagyok lázas . . . Élek, élek. Megnyugodtam ! Az sem bánt, hogy ma meg kell halnom. Hiszen mit ér az olyan élet, mint az enyém. Ami drágább volt mindenemnél, letettem a földbe, ami megmaradt belőlem, régtől kívánkozott a többi után. Mi volt eddig az életem ? Búttam, sóvárogtam a magányt. Szerettem a temetőt. Lássa : ott nem háborgatott senki. Az ember kikíséri kedveseit a sírhoz. Dübörögnek a hantok. Megzendül a gyászének. Legördül egypár köny. Aztán ott marad a domb árván, egyedül. De jön a tavasz. Virágot hint a sirokra. Madarak fészkelnek az ágak közé. Kéklő és;ről éltető szellők szakadnak alá, én azt goudolom, hogy a halottak ott lenn megérzik a tavasz lehelletét s álmodnak tovább, boldogan, csendesen. A temetőbe jártam én ki gyakorta. Van ott egy domb, mellette egy törött, fehér márvány-oszlop. Sok időt töltöttem e helyen. Végig álmodtam ifjúságomat, melyet itt nem ismer senki. Sokat álmodtam egy fehér arcú halovány asszonyról, ki a domb alatt alszik szép csendesen. Kire nem emlékszik senki, csak én. Kérem, kedves orvos úr! Mondja meg a sírásónak, hogy abba a halomba temessen el engem is. Ott fekszik az én édes, kicsi feleségem s vár engem harminc éve. Értse meg, édes orvos úr, az én beszédemet. Ne higyje, hogy ezeknek a szóknak a sürgő világhoz semmi közük nincs. Ne gondolja, hogy most hazudni akarok, mikor néhány igaz szó úgy megkönnyíti a szivemet. Hogy szerettem ! Mikor az orgonák nyilottak, akkor láttam meg élőször . . . Hogy küzdöttem érte. Hogy enyém lehessen, nagy küzdelmeken meutem át. Dolgoztam, fáradtam érte, egyszer csak ezt vettem észre, hogy az egész életem, az egész szivem az övé. Talán jobban összeforrtak a sziveink, mint kellett volna. Néha a szent frigyben két szív egészen eggyé lesz. Néha nem támad köztük semmi kapocs. Akkor az egyik, ha lekerül is a földbe, a másik ép, vigan csapong, meg sem bénul. De az én szívem az övével eggyé lett . . . Mily boldogok is voltunk ! Én nem tudom, hogy volt . . . Valahányszor hosszabban a szemébe tekintettem s láttam, hogy az a szép, szelíd tükör elhomályosul, valami aggódás támadt bennem, valami olyan hideg suhant végig a lelkemen, mint az Őszi szél. Előre éreztem, hogy elvesztem. S elvesztettem. Még olyan gyermek volt. Még oly ártatlan Volt. Hosszan, lassan hervadt le az én rózsafámnak virága. Egyik nap jött, elragadott az arcáról egy mosolyt, másik nap is jött s elvitt egy derűt a homlokáról. Mikor érezte, hogy pusztulóban van az ő szegény kis élete, hogy vigasztalt volna. Elbeszélte nekem, hogy Ő ugyan meg fog halni, de az nem is olyan nagy baj ! Hiszen én erős vagyok. Fiatal vagyok. Majd Ő fog csak emlékezni oda lent. Az emlékezést én hamar hagyjam abba ! Hogy ha én elfeledem is őt, majd ő sokat gondol rám s ez neki elég lesz. 6 szeret mindig, mindig. Akkor is, ha majd egy másik asszony borul a nyakamba. Mert hisz ennek így kell lennie. Csak arra kért, hogy az ő fehér orgonavirágaiból vigyek neki tavasszal. Olyan fát ültess ám édes, kis uram, a sirom mellé. Tudod, azt is csak azért, mert te ilyen fánál mondtad egyszer nekem, hogy szeretsz. Tudod, Jó és szép munkáért és kitűnő szabásért töt>t> kiállításon érmekkel kitüntetve ! r _ jr rr Mindennemű férfi-ruhák TAGO DEZSŐ első pápai férfi-diyatterme, Pápa, Fó-tér, 353. sz. szolid áron mérték szerint készíttetnek.
