Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-05-12 / 19. szám

Nem kell bizonyítanunk e helyen, hogy mily fontos érdek a választókerületek új beosztása esetén a magyarság hegemó­niájának megőrzése. Ezt a célt termé­szetszerűleg fogja szolgálni az alföldi nagy — szinmagyarságtól lakott — kerületeknek kisebbekre beosztása s ez által egy régi anomália megszüntetése s viszont a nemze­tiségek lakta területen az aránytalan kicsi választókerületek megnagyobbítása. Ámde ugyanezt a célt szolgálja az is, ha az összes megfelelő' népességű és jelentőségű rende­zett tanácsú városok megkapják az önálló képviselőküldési jogot. A magyarságnak tudvalevőleg a városok a fókuszai. Nem szólva olyan tiszta magyar városokról, mint az említett három, a statisztikára hivatkozva mondhatjuk, hogy míg a nem­zetiségek lakta vidék csak lassan magya­rosodik, addig a nemzetiségi vidéken levő városok rohamlépésben haladnak a magya­rosodás terén. Egész Magyarországban alig akadna egy város, mely ne magyar kép­viselőt küldene a magyar parlamentbe. Ezeknek tehát megadandó az önálló kép­viselőválasztói jog s egyéb nagy egyenetlen­ségek okos kiegyenlítése esetén bátran meg is adható. A VÁROSHÁZÁRÓL § A központi választmány f. hó 10-én tar­tott ülésében az 1907. évi ideiglenes választói névjegyzékkel elkészült. A névjegyzék elleni fel­szólalások f. évi május hó 10-től május 20-ig, ezekre észrevételek f. hó 21-től 30-ig adhatók be. § Vidéki hús behozatala. Turi Nagy János, állami állatorvos a városi tanácshoz intézett egy beadványában azt indítványozza, hogy a tanács engedje meg falvakról a szarvasmarma-, borjú-, juh- és sertéshús behozatalát, mit pár hó előtt tiltottak el. Kellő egészségügyi ellenőrzés esetén a vidéki hús bátran behozható és a piacon ki­mérhető. Ez az intézkedés hivatva van — mint a beadvány mondja — a nagy húsdrágaságon segíteni s közélelmezési viszonyainkat javítani. A tanács, a rendőrkapitány és a városi állatorvos meghallgatása után, a javaslatnak megfelelőleg intézkedett. hogy más drágám nem is marad itt nekem, mint a te szerelmed! . . . Kedves orvos ur, Ő meghalt. En alázatosan vettem a gyászt Isten kezéből. De azt gondolom, hogy az a felem, amelyik ide fenn maradt, igen szomorúan élt. Az a felem, amelyik vele volt megmaradt boldognak. Ez a világ nem az ilyen fél embereknek való. Hosszú időn keresztül gyászoltam őt. S illenék most, mikor nem sokára köszönteni fogom, sírnom ? Nem is sírok már! Ön, kedves orvos úr, nem ért engem. De látja, a bánat, mely engem ért, igaz bánat, a könny, mit előbb hullattam, igaz könny volt. A szerelem is igaz volt... A koporsó is igazi lesz . . . Néhány perc múlva, orvos úr, találkozásom lesz. Készülök. Kérem láttam, hogy letörte előbb azt a lehajló orgonaágat. Adja nekem. Tegyék ezt a kabátom gomblyukába. Orvos úr, Isten vele ! Lássa, nehezemre esik a szó!... kérem . .. egy . .. orgonafát... a síromhoz... § A Tapolcza medrének tisztogatása tár­gyában Keresztes István és több felsővárosi gazda beadványt intézett a tanácshoz, hogy a meder tisztogatása a Vágóhidtól a Fehérmalomig hiá­nyosan és rosszul történik, minek következtében a folyó medréből kicsap s az utakat, kerteket rongálja. A hiányos tisztogatás oka részben az is, hogy a vizet nem eresztik le kellőképen. A tanács a v. gazdát utasította, hogy a medertisztogatást rendben végeztesse, hogy panaszra ok ne legyen. § Hirdetmény. Felhivatnak mindazou lótulaj­donosok, kik a folyó hó 7-én reggel 8 órakor meg­tartott lóosztályozáson lovaikat nem vezették elő, hogy folyó hó 17-én (csütörtökön) reggel 8 órakor az országos marhavásártéren megtartandó lóosztályo­zásra lovaikat most már annál is inkább elővezessék, mert ellenkező esetben ellenük a legszigorúbb törvé­nyes intézkedés fog folyamatba tétetni. Pápán, 1906. évi május hó 10-én. Mészáros Károly polgár­mester. TARKA ROYAT. Májusi hang-nlat. Itt a városban bajosan kapja el az embert a május hangulata. Igaz, hogy a tavasz nálunk is mutatkozik. Lombosodnak a fakerítésbe szorított iharfák (vagy tán inkább juharok), de illatukat el­nyomja az utca pora s azok a kellemes párák, mik a nyitott csatornából áradnak ki. Lehet májusi hangulatról beszélni pláne annak, kit vég­zete a Lázár-közlén vezet keresztül ? A közle köze­pén felnyitnak egy rejtélyes csapóajtót s ha eddig csak érezted, most a maga ^egész szépségében lát­hatod is — a Cincát! Ó szépségesen zöldelő, varázsosan illatozó május, hogy illan el a te han­gulatod még annál is, aki magát beleerőszakolja a gondolatba, hogy most május van, csodaszép május hava, virágiákadás hónapja, az új élet, a költészet ideje. Költészet és — Cinca, hogy rímel ez össze ?! (S még vannak, akik nem akarják megnyitni a Kossuth-utoát!) * Ki hát a szabadba ! El a parkba, aki pedig nem tartozik a választottak közé, az menjen az Erzsébetligetbe. Sohase bánja, ha némelyek béka­ligetnek csúfolják is. Mégis csak van ott fa és árnyék, mégis csak különben érezzük magunkat, mintha a Kossuth-utca estéli korzóját járjuk. Aki pedig valódi természet után vágyik, az csatlakoz­zék a győri társasághoz és ránduljon a Cuhába. Nem is kell Győrbe bezónáznia s onnan külön­vonatoznia „a magyar Svájcba", a bánhidai ex­pressz direkt is elvisz bennünket a Bakony vad­regényes tájára. A sors egyébként múlt vasárnap megteremtette a teljes egyenlőséget azok között, kik különvonaton, meg azok között, kik a rendesen rándulnak ki a szabad természet ölébe. Zúdított reájuk olyan esőt, aminőben ritkán van része föld fiának, de ha van, leginkább kirándulónak van. S lőn vége a kirándulásnak, hogy a bakony­szentlászlói korcsmába beszorulva, ülve ketten egy széken (ami nem is olyan rosz, ha az ember jól választja meg, hogy kivel üljön) a boros üve­gek mellett, szivarfüstben, mit metszeni lehetett, sajt mellett, mit metszeni sem lehetett, faraghat­ták a bánatos kádenciát: „Megáztak a Cuhába', kik nem voltak csuhába'." * Májusi hangulat ... Itt a városon talán még egy-egy kis tapolcaparti kert szellős lugasában lehetne fellelni. Az ám, ha a szomszédodban nem szólalna meg egy nevére méltó MKtorna s nem zengenének mellé részeg svábok éktelen zagyva dallamokat . . . Nem, nem . . . májusi hangulat­ról itt szó sem lehet. Itt legfeljebb a május jelen­ségeit lehet megfigyelni. Örömmel elnézni, hogy itt is, ott is düledeznek a régi viskók és épül, szépül a mi kis városunk. Hát még ha arra a viskó­sorra kerülne a sor, amely a Fő-utca baloldalán éktelenkedik. A zöld bejárású kocsma onnan eltűnését szintén nem siratná meg sem a művészet, sem a mértékletesség istenasszonya. Meg kell azonban nyugodnunk abban, hogy ha lassan bár, de mégis haladunk. íme már legfőbb ékességünk­nek, a legszebb pápai épületnek, a nagytemplom­nak egyik tornya megújítva készen áll, a másik pedig most van megújulóban. Érdekes elnézni ezt a második tornyot mai állapotában. Valósággal olyan, mint egy kínai pagoda. Lehet, hogy a kínai pagodák nem egyebek, mint félig elkészült templomtornyok. Az biztos, hogy a stílus egyező. * Májusi hangulat. . . majális. Lehet-e néme­lyek szerint különb majálist elképzelni, mint egy képviselőválasztás? Persze nem olyan éppen, mint a legutóbbi volt, hanem amilyenek a régiek valá­nak. Olyanok, amelyek kisded zászló- meg egyéb­iizletre adnak alkalmat azoknak, kik íme már e héten is örvendve bújtak elő lyukaikból arra a hamis hirre, hogy képviselőnk a hivatalos lapot fogja szerkeszteni s ezért a mandátumról lemond. „Új választás lesz ! Majd gondoskodunk róla, hogy alapos, jól felszerelt jelöltek legyenek! Éljen a majális! . . . u Azonban, mint a legtöbb majális, ez is elázott. A kis spekulánsok pedig hosszá orral visszabújtak lyukaikba és behúzták — zászlóikat. André. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hír. Lóskiy Gábor vezérőrnagy, a honvédelmi minisztérium III. osztályának főnöke, f. hó 7-én Pápán volt s a honvéd-laktanyában ujabban történt építkezéseket felülvizsgálta.* — A főispáni állás betöltése e héten sem történt meg. A napokban több fővárosi lap Rol­ler Sándort, vármegyénk érdemes alispánját, ki a hazafias ellenállásban első helyen vette ki részét, említette elég határozott formában főispán-jelölt gyanánt. Viszont mi — mint múltkor jeleztük — igen jó forrásból értesültünk arról, hogy Hunkár Dénes lesz főispán. A vármegye közönsége a két, szóban levő férfi közül bármelyiknek kinevezését örömmel fogadná, azért nyugodtan várhatjuk a kinevezést, mely most már nem késhetik soká. — Bérmálás. Ünnepnapja lesz junius 9-én , és 10-én városunk katholikus lakosságának. Az | eddigi megállapodások szerint e napokon Pápán ' bérmálás lesz. Végzi Kutrovácz Ernő győri fel­szentelt püspök, minthogy a veszprémi' megyés püspök gyengélkedik. A katholikus hitközség diadalkaput állíttat és bandériummal fogadja a püspököt. Bevonuláskor sorfalat képeznek a kath. körök, egyesületek, Mária-kongregációk és intéze­tek. — A plébánia-hivatal ez úton is felkéri a híve­ket, hogy házaikat lobogózzák fel ós figyelmezteti a bérmálandókat, hogy vasár- és ünnepnapokon d. u. 3 órakor a főtemplomban és 5 órakor az Annatemplomban megjelenjenek, hogy értesülhes­senek a tudnivalókról. Az iskolások osztályvezető­jüknél, a felnőttek a plébánián jelentkezzenek bérma-lapért. Hölgyek közvetlen bérmálás előtt vegyék le kalapjukat, hogy a homlok fedetlen legyen, mivel azt megkenik. Bérmaszülő csak meg­bérmált ós a bérmálandónál idősebb egyén lehet. A bérma-lapot okvetlenül hozza el mindenki a bérmálásra, különben bérmálatlan marad. A fel­nőttek térdelnek, a gyermekek állanak a bérmái­kozásnál. Első nap a férfiak és fiuk, második nap a nők lesznek megbérmálva. — Megemlítjük, hogy utoljára 1892-ben bérmáltak Pápán s így közel 3000 hivő részesül idén a bérmálás szentségében. — Új esperes. A veszprémi ág. hitv. ev. egyházmegye esperesévé Hofbauer Pál bakony­szombathelyi lelkészt választották meg. 24 egyház­község szavazatából 17 reá esett. — Az új esperes a veszprémi ev. egyházmegyének, melyhez Pápa is tartozik, egyik legérdemesebb papja, aki úgy theologiai képzettségével, mint rokonszenves egyéni­ségével tiszteletet és szeretetet vivott ki magának lelkésztársai és mindazok körében, kik vele érint­keznek. Hazafias érzületével a közel múlt abszolu­tisztikus korban is kitűnt. ÁGNES-1 Kedvelt borvíz! forrást, mert föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a leg­különfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. (l) Mit igyunk? Az elsőrendű természetes szénsavas natrontartalmu ásványvizet, a mohai Vegyi vizsgálatok s ajánlatok az Ágnes-forrást az orvosok előtt nagyon kedvelt gyógyszerré tették s hamarosan óriási számban kerültek ki orvosi bizonylatok: dr. Kétly, dr. Stamborszky, dr. Berger, dr. Naundorf, dr. Borcherdt, dr. Akantisz, dr. Blodig, dr. Fischer, dr. Mosetig, dr. Rust, dr. Werner, dr. Gebhardt; dr. Balogh, dr. Varga, dr. Szabó, dr. Scipiades, dr. Moravcsik, dr. Glaser, dr. Markosfalvi, stb.-ektől, akik az Ágnes-forrást a legmelegebben ajánlották: ideges gyomorbajoknál, chronikus gyomorhurutoknál, főleg karlsbadi kura után, csontlágyulásnál, angolkórnál, vese- és hólyagbetegségeknél, étvágytalanságnál, vérszegénységnél, mint óvószert fertőző betegségek ellen (typhus, cholera stb.). Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelőség. Kapható minden füszeriizletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár: Oszwald János urnái Pápán.

Next

/
Thumbnails
Contents