Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-01-20 / 3. szám

tegye. Nekünk csak fölületes gazdasági tudósítóink vannak, de vidéki állandó gazdasági oktató-vezetőink nincsenek. Legfölebb a szegény tanítóra, no meg az u. n. vándoroktatókra bizzák ezt a fontos feladatot, akik közül az elsőnek elég dolga van az elemi iskolában s örüljünk, ha ott teszi meg jól kötelességét, a másik meg utazni útazik erre is, arra is eleget, előadásokat is tart, de nem sok sikerrel. íme: így gondoskodunk mi, földmivelő-ország, az alsóbb fokú gazdasági oktatásról s a gazdaközönség érdekeinek védelméről. Hol állhatunk vájjon akkor a kereskedelmi s ipari oktatás terén!? Pár év óta kormánytámogatás és egyesek lelkes munkájával mind az Alföld, mind a Dunántúl több vidékén a háziipar egyikmásik ága, főleg a himzö és varrottas munkák előállítása nagyon elterjed, a jó falusiak örömmel foglalkoznak vele s készítenek is szép munkákat, de arról, hogy biztosan és tisztességes áron is értékesíthessék, kellő gondoskodás nem történt. E miatt aztán ez az iparág is mihamarabb csakis passziómunkává satnyul el. Népünk dolgozni s tanulni szeret, csak bölcs vezetést tapasztaljon és lássa fáradsága jogosan megérdemelt gyümölcsét. De ebben a vezetésben még sok a kívánni való. Nincsenek vezetőik, mert társadalmi felfogásunk egész rendszere arisztokratikus; iskoláztatása is ennélfogva ily irányban halad s értelmiségünkben e miatt kevés azok száma, akik a földmivelés föliiletesen átértett és átérzett eszméin vagy a régen elavult gyakorlati eljárásain fölülemelkedve, az igazi közgazdasági életnek is szentelnének némi időt, vagyis folytonos figyelemmel s élénk érdeklődéssel kisérnék az agrár mozgalmakat, az ipari s kereskedelmi világ minden fontosabb tünetét s erről a velők érintkezésben levő kisebb birtokosok s gazdákat is kioktatnák. Sajnos, ez az arisztokrata gondolkodásunk, amely sok helyütt a vagyonos földmives osztályban is fölcsillan, oka első sorban ama szomorú helyzetünknek, hogy nem birunk nevelni kereskedő-családokat, amelyeknek büszkeségük lenne, ha nemzedékről nemzedékre ápolnák kebelökben a kereskedést vagy ipart, illetve gyermekeikben ezekre a pályára vonzalmat keltenének s azt ápolnák is. De nálunk a nagykereskedők s nagy iparosok fiai, de még a meggazdagodott apák is mind földbirtokosok akarnak lenni s gyermekeiknek csak a jogi, a diplomáciai, politikai pálya tetszik földes urasággal egybekötve. ilyen társadalmi életfölfogás s életambició csak tartományi sorsra kárhoztatott népnek lehet Ínyére, de nem egy szabadon élni akaró nemzetnek. így csak elpusztulni lehet, de boldogulni soha. Győri Gyula. A VÁROSHÁZÁRÓL. Városi képviselők választása. Sült József, kir. tanácsos, közjegyző, mint a vármegye törvényhatósági bizottsága által a Pápá városi képviselőválasztásokhoz kiküldött elnök, falragaszokon tudatja a választó közönséggel, hogy a városi képviselőtestületi választások f. hó 22-én (hétfőn) reggel 8 órától bezárólag d. u. 4 óráig fognak megtartatni. Az első kerületben a választási elnök Sült József lesz. Választási helyiség : a városháza közgyűlési terme. A második kerület választási elnöke Jákói Géza, uradalmi igazgató. Helyiség : a katholikus legényegylet háza (Török Bálint utca). A harmadik kerületbeu dr. Hirsch Vilmos vezeti elnökként a választást. Helyiség : az ovoda épület rajzterme (Zimmermann János utca). A negyedik kerület választási elnöke Baranyay Zsigmond ügyvéd. Helyiség : az ovoda I. számú tanterme (Zimmermann János utca). A választási elnök felkéri a polgárságot, hogy a választási helyiség előtt minden csoportosulástól tartózkodjanak. Városi közgyűlés. — 1906 január 16. — Rövid tárgysorú, de meglehetős zajos lefolyású volt a képviselőtestület hétfői közgyűlése. Vitát, zajt a drágasági pótlék ügye idézte elő. Erre vonatkozó utólagos reflexiónkat vezércikkünkben mondjuk el. Itt csupán arra szorítkozunk, hogy a közgyűlés lefolyásáról hűen beszámoljunk: Mészáros polgármester a közgyűlést pont 3kor megnyitván, az előző ülés jegyzőkönyvének felolvasása után hiteleeítőkül Bottka Jenő, Kis Ernő, Piatsek Gyula, dr. Rechnitz Ede és dr. Kőrös Endre v. képviselőket kérte fel. Napirend előtt dr. Lövy László interpellált a jéghiány dolgában. Gondoskodott-e a város jégtelepről s a közegészségi követelményeknek megfelelő jégről ? A polgármester azt válaszolta, hogy a város dr. Kluge Endrétől megfelelő területet bérelt s ha az kétszer befagy, lesz elég jég. —Ugyancsak napirend előtt bejelentette a polgármester, hogy a pénzügyminiszter a szőllősgazdák adómentességi kérvényét elutasította. A tárgysor első pontját, a hirdetésekről szóló szabályzatot véleményezés végett a jogügyi bizottságnak adták ki. A villamos telep szénszállítását illetőleg csak Csurgni Gábornak voltak aggodalmai^ amit eloszlatott a polgármester azzal, hogy a telep kitűnően jövedelmező vállalatunk s 50 év után 400,000 koronát éro törzsvagyonunk. A közgyűlés kimondta, hogy a telep által fizetendő évi 1300 koronából egy fogatot tart a szénszállításra. — Sperg Elek nyugdíjaztatásába Csurgai csak úgy lett volna hajlandó belenyugodni, ha a nyugdíj-alap megbírja. Gyurátz püspök felszólalása meggyőzte a közgyűlést, hogy a város érdeke, hogy a rendőrség ne legyen rokkantak gárdája, mire a nyugdíjazást egyhangúlag kimondták 190o február 1-tŐl 441 kor. 60 fillérrel. Egybefoglalva tárgyalta ezután a közgyűlés a hivatalnokok, napidijasok és rendőrök drágasági pótlók-kérvényét. Az áll. választmány az 1200 K-nál kisebb javadalmazásuaknak fizetésük 15 százalékát, az 1200 K-nál nagyobb javadalmazásuaknak fizetésük 10 százalékát javasolja megadandónak. Javasolja azok számára is, akik (mint a polgármester, rendőrkapitány, v. tanácsos, főjegyző sfcb.) a pótlékot nem kérték. Az egész pótlék mintegy 7000 K-t tenne ki, mely a mintegy 36.000 K pénztári maradványból fedeztetnék. Az ügy körül nagy és heves vita folyt, mely sok helyen, főkép közbeszólások alakjában szenvedélyes is lett. Sajnálatos, hogy igen tiszteletre méltó férfiak beszédjét is ily módon zavarni akarták. Pedig a tárgyilagos vitatkozás első kelléke egymás türelmes meghallgatása. Szeretjük hinni, hogy a múltkori turbulens jelenetek nem fognak megismétlődni, s hogy a képviselőtestület tanácskozásai régi színvonalukon fognak maradni. A vitában elsőnek Vágó László szólalt fel. Nem régen volt fizetésemelés — úgymond —, ma nem emelhetünk újra, a pénztár maradványból a pótadót kell lejebb szállítani; legyen kevesebb hivatalnok, dolgozzanak többet. Gaál János : az Afrodité, nyilvánvalóan a knidosinak utánzata, továbbképzése. Szintén fürdőbe készült szállni. Kifejlett női alak, knidosi rokonánál azonban karcsúbb, s abban is különbözik attól, hogy a hajviseletet korának ízlése szerint művésziesebben alakította át. Szerzője úgy ennek, mint a régi birtokosáról Medicsinek nevezett Afroditének is ismeretlen. A Med. Afr. a tengerből kiemelkedő istennőt ábrázolja. Valamennyi Afrodité között ez a legkarcsubb, legfiatalabb, egész leány. Lényén, mozdulatán az eddigiekétől eltérőleg bizonyos kacérság észlelhető. Feje, hajviselete a praxitílesi Afroditéhoz közel áll, de arcának kifejezése már érzékibb, amit különösen tekintete és orcáinak gödröcskéi idéznek elő. Nála is kacérabb a sirakuzai, fejnélkül talált Afrodité, melynek megemlítésével a görög s vele rokon római művészi alkotásokat elhagyjuk. A görög nők szépségtípusai, Afroditéi után e téren mély hanyatlás következik, a keresztyén világ száműzi a pogánykor istennőit, szoboralakjait. Az ó-keresztyén kor, a középkor megelégszik szenteknek, angyaloknak, a tanítványoknak ábrázolásával, ezt is szögletesen, tucatszámra készült, kifejezésnélküli, merev mozdulatú kőszobrocskákkal teszi, melyek sokszor ijesztő alakokként pislognak felénk a román félkörökből vagy a csúcsíves körcikkelyekből. Olaszország azonban fogékony volt a régi Róma múltja, művészi nagysága iránt, s átélve a gótikus korszakot, bekopogtatott művészetének csarnokába a reneszánsz. Giottó és Duccio, Fra Angelico és Masaccio vallásos kedélyük sugalatát követve a biblikus képek felé hajlottak ; iskolájuk igen termékeny s előáll a praerafallisták gárdája, mig a nagy mesterek : Lionardo, Raffael, Tiziáno, Veronese, Tiepolo, Sebastiano Del Piombo a reneszánsz kori művészetet teljes fényében kifejlesztik. E kornak bennünket ezúttal érdeklő alkotásai között dominál a Madonna-képek csoportja. Általában a déli népek, így az olaszok és spanyolok művészete hajlik a Madonna-képek ama csoportja felé, melyeken Mária földöntúli fénnyel, szentséggel, isteni csodatevő erővel, hatalommal van felruházva, mig az északibb népek : németek, flamandok, hollandusok képzelete nem lévén oly korlátlan és csapongó, benne egyszerűen a gyermek Jézus anyját látták és ábrázolták, anyai méltóságának tiszta tudatával vonásain. E lényegi eltéréseken kívül a Madonna-képek egyazon népnél ia korok és festők szerint változnak. A karcsú, vékony alak, melynél a törzs tán 9—10-szerese a fejhossznak, holott rendes arányok szerint csak 7 és fél vagy 8 és félszerese lehet, úgy a Máriát vagy más szenteket, mint az akkor élő előkelőket ábrázoló képeken is egyaránt előfordul. Elmaradhatatlan a hattyúnyak, ellentétben a görög szobroknál észlelt teltnyakkal (mert e két nyaktípust különböztetik meg a művészek a nőalakok ábrázolásában, az előbbit fiatal leányoknál, az utóbbit kifejlett nőknél alkalmazván), az édeskés arckifejezés, simára fésült haj, kezdetleges kidolgozású ruha, számos vékony, egymás mellett haladó redővel, hosszú vékony, ideges, de részletekben hibás ujjak, szögletes karok és fejtartás. Lassanként kezdenek az arcok üdébbek, fiatalosak, elevenek lenni; lassankint érik el a természethűséget, formai szépséget s az arcok gyöngéd kifejezését, az idomok teltségét, a mozdulatok könnyedségét. Hosszas jellemzés helyett vegyünk elő valamely művészettörténetet s hasonlítsuk össze Verocchio Madonnáját, vagy Botticelli Gráciáit, Raffael jól megkomponált Madonna-csoportjaival vagy Tícian élettől duzzadó nőalakjaival; vagy nézzük a kezdetleges Rogier van der Weiden-képek s a felséges Rubens-alkotásokat. Amott a primitív érzésű művész próbálkozása, karcsú, torz nőalakjaival, bár sokszor pazarfényű ruhában, ennek gazdagsága azonban úgy tűnik fel, mintha a japán lakkmunkák bársonyos fénye társulna a gótika legraffínáltabb előkelőségével. Emitt a természettel való versengés, amint például Leonardo da Vincinek szép alkotását, a Monna Liza c. nőfejet az arckép utolérhetetlen tökélyének, remekművének tartották, a festészet legnagyobb eredményének a természettel való versengésben. Azt mondják, hogy Leonardo négy évig dolgozott e képen, s hogy mintájának édes, mosolygó kifejezést adjon, szórakozással és muzsikával vette körül. Raffael Madonnái s a vele egy zsánerben dolgozó művészek alkotásai annyira átalakították e kornak úgyszólván gondolatvilágát, hogy ha élő nő óhajtotta megfestetni magát, akkor is a Madonna-típust Jó és szép munkáért és kitűnő szabásért több kiállításon érmekkel kitüntetve! * * ' ~ Mindennemű férfi-ruhák YAGO l)i:/S o első pápai férfi-div&tteriiie, Pápa, Fő-tér, 253. sz. szolid áron mérték szerint készíttetnek.